Székely Nemzet, 1884 (2. évfolyam, 1-199. szám)
1884-10-18 / 160. szám
II. évfolyam. *)Ka>------------------------& Szerkesztőségi iroda: ^ Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Mattovics-féle ház, hová a lan szellemi részét illető közlemények küldenünk. Kiadóhivatal: Jókai-nyoműa-részléttF-társulat hová J ni tlóOttlitl pinulc it htrdtlitik S bérienteson küldendők. Előfizetési mhelyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1884. október 18. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Iíndetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 Bélyegdijért külön 30 kr. kr. 160. szám. 5 KJ&és&<X% Csikmegye részére: szerkesztőségi kiadóhivatal Csik-Szeredában Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. SS1K9-Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Iöld/szeféni dm : egész évre . frt. félévre ... f> frt. ueyjtedévre . .2 frt. IÍO kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁItSKLAT mint a „Székely Nemzet" kiadó tulajdonosa. Jókai Mór. — okt. 17. A magyar nemzet koszorús Írója holnap érkezik le Dyefalvára, hogy búcsút vegyen választóitól, mivel — köztudomás szerint — a kassai mandátumot fogja megtartani. Az ilyefalvi választókerület sorsa már a választások óta folytonos találgatások tárgyát képezi. Mióta Jókait Kassán is megválasztották, azóta Jókai megmaradása az ilyefalvi kerületben kérdésessé vált. Ennek pedig megvan a maga politikai és annál még talán belsőbb oka is. Aki ismeri a kassai pártviszonyokat, már eleve meg volt arról győződve, hogy Kassán csak a Jókai neve képes rendes medrükbe terelni azon felekezeti és nemzeti divergencziákat, amelyek ott élesen kiváltak s a politikai pártállásokra is oly nagy befolyást gyakoroltak. Nyilt titok volt, hogy Kassa választóinak egy igen tekintélyes zöme a szabadelvű párt ellen azért nem állott akczióba, mivel Jókai lépett ott fel képviselőjelöltül. Ellenjelöltet nem állítottak vele szemben. A tisztelet Jókai neve iránt hazafias lemondásra kényszerítő az ottani különböző helyi és pártérdekeket, ami mindenesetre oly méltánylásra való körülmény volt, melyet sem általában a szabadelvüpárt, sem pedig Jókai nem hagyhatott figyelmen kivül. Ezek a politikai okok természetesen a szabadelvüpártnak csupán egy kerületét veszélyeztették volna s így a szám magában véve semmi zavart nem okozhatott a szabadelvü pártban. Ámde azon szétágazó irányú elemek, melyek a kassai választókerületet képezik, oly éles ellentétben állanak egymáshoz, hogy egy magasabb erkölcsi kapocs hiányában, végzetes áramlatot teremthetnének a város belső életének és fejlődésének veszedelmére. Ugyanezen indokok állnak fenn egy új választás eshetőségére is. Ily szempontokból Kassát Jókai és a párt nem mellőzhette. Hát a székelyek ? Hát az ilyefalvi választókerület ? Nagyjában rámutattunk már az itteni helyzetre. Az ilyefalvi választókerület sem a párt politikájára nézve nem veszélyes, sem általában felszínen mozgó, vagy alattomban lappangó nemzetiségi és felekezeti érdekek nem zavarják a béke és belső nyugalom egyensúlyát. Ezt a kerületet úgy a szabadelvű párt, mint Jókai a megnyugvás teljes érzetével bocsáthatják új választás alá. Volt itt ugyan még egy párttöredék Jókaival szemben a közelebbi választás alkalmával is. Lejött Ugron Gábor pártot szervezni személyesen s egy homályos nevű jelölt részére sikerült is 2—300 szavazót összetoborzani. Hanem a szélső eszmék számára nincs talaj az ilyefalvi kerületben. Egyetlen megbízható embere nem volt Ugrón Gábornak, akit jó lélekismerettel felruházhatott volna a „pártgazda“ teendőivel. Ugrón ennélfogva visszavitte megbízatását a zsebében. Megpróbálták tehát és nagyon valószínű, hogy még meg fogják próbálni a szélső eszmék számára mandatariust keresni az ilyefalvi kerületben, de a derék választók józanságán és politikai érettségén megtörik minden kísérlet. Ettől a józan értelmiségi választókerülettől búcsúzik el vasárnap Jókai. Meghallják tőle akkor személyesen is ők — aminek a napokban kifejezést adott egy díszes társaságban Jókai — hogy nehéz szívvel válik meg egy ilyen intelligens választókerülettől. És ez a nyilatkozat nem volt üres frázis és nem is lehet az. Jókai színről színre ismeri az ilyefalvi választókat. Látta azt az elragadó képet, mikor a csinálatlan lelkesedés annyi ezer meg ezer lélekből kitört megválasztásakor. Érezte a székely szív dobogásának melegét. És tudta jól, hogy akkora szeretetre nem fog ő találni sehol. A megválás nem volt tehát könnyű Jókainak. Most lejön az ő székelyeihez, hogy személyesen vegyen búcsút tőlük. Ez a ragaszkodás megtisztelő és felemelő a székelyekre. Oly fényes jele Jókai mostani útja az ő rokonszenvének, melyre csak oly kerület teheti magát érdemessé, mint az ilyefalvi. Hozza isten a kedves vendéget! Ölelő karokkal várja mindenki. B. N. = Abrudbányán a Hegedűs Sándor lemondása folytán megüresedett képviselői tisztre a szabadelvű párt többsége Visi Imrét, pártunk e kiváló harczosát, a Nemzet szerkesztőjét jelölte ki. A kitűnő tollú író és nagy képzettségű politikus nyereség lesz az országgyűlési szabadelvű pártra s Abrudbánya ismét magához méltóan tesz megválasztásával. Enquéte a műiparegylet ügyében. A műiparegylet megalakítása ügyében, értekezletet hívott össze Trefort Ágost miniszter szombaton f. hó 18-án délután 4 órára az iparmúzeum olvasótermébe. A miniszter a képviselőház tagjai közül pártkülömbség nélkül többeket hívott meg az értekezletre, valamint a társadalom köreiből is többen hivatalosak, kik az ipar ügyének lendítése iránt érdeklődést tanúsítottak. Kell-e programul ? — okt. 17. (rs.) Az ellenzéki sajtó folytonosan azzal vádolta Tisza Kálmánt, hogy nincs programmja, noha Tisza Kálmán maga egy élő programra. Úgy látszott azonban, hogy mig a rendes kerékvágásba nem zökkent, hogy mig a kormányzás szekereinek kerekei biztos irányban nem haladtak s az előbbi kormányok által nyert irányt kellett megtartaniok, addig Tisza Kálmán félt a határozott hangtól és ígérettől, mert szokása szernnt nem szokott olyasmit ígérni, amit meg nem tarthat. Az elhamarkodásnak sem embere, s így azt tette fel magában: vagy eljön az idő, mikor határozott ígéretekkel léphet fel, vagy nem. Ha eljön ? Hát akkor meg is tartja a mit ígér, ha pedig nem jön ? Akkor sem fogja követni az ellenzék példáját, hogy: „íme ezt adnám ha kormányra jutnék, illetőleg, ha kormányon maradnék, de mert nem hagytatok meg rajta, hát nem teljesíthetem ígéretemet. Ezt Tisza Kálmán nem akarta teljesíteni. A biztatás még ily alakban sem fért meg természetével. Ő egyáltalában azért, hogy kormányon maradhasson, nem ígért soha semmit. Hiába bizgatta az ellenzék, hogy: Ígérj már ! Mond el már, hogy mit akarsz adni és hogy mi van szándékodban ? De Tisza Kálmán hallgatott. Határozottan legalább nem ígért, habár sejteté is akaratát. Mindenki tudta azért, hogy mit akar, hogy amit az ellenzék akar, a közjogi alap megingatása nélkül, hát hogy azt ő is mind akarja, de a míg bizonyos nem volt, hogy a mit megígér azt meg is teheti, addig az ő szavát nem adta. Mert könnyű az ellenzéknek ígérni, mert hogy ígéretét teljesítse, nem követeli tőle senki, avagy annak aki követeli, nagyon könnyen megfelel: segítsetek kormányra. Ámde aki kormányon van, azt már szavánál fogják s egy oly ember, mint Tisza Kálmán, a nélkül, hogy ne teljesítse amit mondott, nem hagyja szavánál fogatni magát. * * * És hagyta beszélni az ellenzéket. Ám ígérjetek jobb igazságszolgáltatást, közigazgatást, pénzügyet, tanügyet, nemzetgazdaságot és a többi. Mind elfér az a papiroson. Én hallgatok. Én csak egyengetem az utat, majd csak talán megszólalok egyszer én is. De ha aztán én megszólalok, az nem üres szópufogtatás lészen. És megszólalt. A trónbeszéd előtt megszólalt Nagyváradon, aztán megszólalt a trónbeszédben, megszólalt a szabadelvű párt ismerkedési estélyén, aztán megszólalt a válaszfeliratban. Minden megszólalása egy programm volt és minden programúiban tett oly ígéretet, milyet az ellenzék az ő programmjában hangoztat, azzal a különbséggel, hogy amit Tisza Kálmán megígért, azt meg is fogja tenni, míg az ellenzék csak akkor tenné meg, ha már I. I. kormányra jutna és ha megtehetné. De hogy mennyivel könnyebb ígérni, mint cselekedni, azt a Tisza Kálmán tiz évi hallgatása tanúsítja. Tiz évig kellett várnia, hogy határozott ígéretet tehessen. * * * És vájjon melyik kormánynak adatik meg a tíz évi uralkodás ? Ki tudná azt kiáltani a hitért és elvért, amit Tisza Kálmán kiállt ? Ki bírna keresztül menni annyi rázkódáson összeomlás nélkül ? annyi rágalmon és gyanúsításon megtört kedély nélkül, s annyi támadáson halálos seb nélkül ? De amint hogy Nagy Sándorról, Hunyady Jánosról, első Napóleonról azt hitték katonái, hogy megsebezhetetlen, éppen olyannak mutatta magát az ő katonái előtt Tisza Kálmán, s bizon ember kellett hozzá, hogy a rágalmakkal és gyanusitásokkal teli támadások ama golyózáporában el ne essék. És most, amint látszik, helyére ért. Jelenlegi magatartása zászlótűzés az elfoglalt bástyatorony fölé, diadal érzetének büszke hangja, melylyel jelenti: Hogy az igérettevésnek és szóbeváltásnak ideje megérkezett! ORSZÁGGYŰLÉS. A válaszfelirati vita a képviselőház szerdai ülésében vette kezdetét a ház s a karzatok nagy érdeklődése mellett. Mielőtt a vita folyamát röviden vázolnék, megemlítjük az elnöki előterjesztések közül, hogy a bünfenyítő törvényszék Verhovay kiadatását kéri a csángó pénzek miatt. A felirati vitát Berzeviczy Albert előadó nyitotta meg következő figyelemmel hallgatott beszéddel: Berzeviczy Albert előadó: (Halljuk!) T. képviselőház ! A válaszfelirati bizottság megtisztelő megbízásához képest feladatom lévén a bizottsági javaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlani, annál rövidebben s egyszerűbben tehetem ezt, mert a javaslat kimerítő, világos és határozott tartalmával úgyszólván önmagát indokolja és mert azt eddig ellenjavaslatokkal csak egy oldalról támadták meg. A válaszfelirat alkotmányos viszonyok közt és rendes időben csupán arra szolgálhat, hogy a törvényhozási teendők irányát és tervét főbb vonásokban megjelölje és hogy azokra nézve a kormány és a parlament többsége közötti egyetértést, solidaritást kifejezze. E szempontot követve, a válaszfelirati javaslat a ház megelégedését nyilvánítja az eddig követett kül- és belügyi politika felett, hozzájárulási készségét tolmácsolja a trónbeszédben megjelölt teendőkhöz, bővebben is körülírja ezeket, de az eddigi állandó gyakorlat és a dolog természetéhez képest az egyes feladatok megoldási módjának elveit részletesen meg nem állapítja ; nem lehet ugyanis a válaszfelirati vita azon tér, amelyen az egyes törvényhozási teendők részletei eldöntetnének s bizonyítva van úgyis az, hogy annak idején, ha ama feladatok előállanak, a t. háznak módjában lesz a megoldás módozatai iránt határozni. (Igaz, jobbfelől.) Hogy a trónbeszéd és a válaszfelirati javaslat a nemzet valódi és legsürgősebb szükségleteit iktatták a törvényhozási teendők sorába, azt mindenki elismerni kénytelen, aki politikai életünket a legutóbbi évek alatt figyelemmel kísérte. E teendők egy része olyan, amely már a nemzet közhelyeslésével a megelőző országgyűlés vagy országgyűlések programjába fel volt véve; az egyiket — a főrendiház reformját — már az 1869-iki trónbeszéd kilátásba helyezte. Az elodázhatatlan feladatok nagy száma s a parlamentek rövidre mért működési ideje okozta legnagyobb részt, hogy e teendők mindeddig elmaradtak. Másokat — nevezetesen az Ausztriával való kiegyezés kérdéseit — az időhöz kötött szerződési viszony lejártahoz napirendre; ismét mások olyanok, melyeket már egy-két év óta a közvélemény minden tényezője — egyeseket pártkülönbség nélkül, — hangoztatott és sürgetett, és épen a nem rég lezajlott, szokatlanul élénk s heves választási küzdelemben, amikor a nemzet akarata legközvetlenebbül nyilvánulhatott a jövő országgyűlés feladataira nézve, (Nyugtalanság a szélsőbalon. Halljuk!) kívánat vagy ígéretképen felhangzott nem egyike azoknak a reformoknak és törvényhozási alkotásoknak, amelyekre a trónbeszéd az országgyűlés figyelmét felhívja s a felirati javaslat a képviselőház hozzájárulási készségét kifejezi. Elismerem, hogy a trónbeszédben és válaszfeliratban említetteken kívül is vannak még ránk váró teljesítendő munkák; de egy fejlődő állam életében, minő a mienk, a törvényhozás számadókönyvét lezárni sohasem lehet; minden nap új teendőket hoz s midőn egy országgyűlés megnyíltakor a király a nemzethez szól és a nemzetgyűlés válaszol, csak a jelenben belátható teendők legsürgősebbjei és legfontosabbjai lehetnek azok, amelyekre nézve a törvényhozás alkotmányos tényezőinek egyetértése már mintegy előlegesen megállapítandó; annál inkább, miután ezeknek sikeres elintézése és a mint a javaslat helyesen kiemeli, az országgyűlés komoly, megfeszített és kitartó munkásságát fogja igénybe venni. Van egyébiránt egy pontja a bizottság felirati javaslatának, mely a trónbeszéddel szorosabb kapcsolatban áll, s ez az, amely közgazdaságunknak, különösen a mezőgazdaságnak válságos helyzetéről szól. Herman Ottó : Csakhogy beismerik ! Berzeviczy Albert előadó: Azt hiszem, hogy valami, ami a nemzet figyelmét oly élénken foglalkoztatja s érdekeit oly mélyen érinti, méltán foglalhat helyet az ő felségéhez intézendőfeliratban is, méltán, különösen oly alakban, mint azt a javaslat tárgyalja, amely, midőn egyrészt a válságot minden társadalmi és politikai vonatkozásaiban is méltatja, másrészt az azokból való kibontakozás nem egyetlen törvényhozási vagy kormányzati intézkedés egyetemes gyógyerejétől, csodaszerétől, hanem a nemzet összes tényezőinek egyetértő, vállvetett tevékenységétől várja, e tevékenység czéltudatos vezetését mindenesetre a törvényhozás és kormány feladatául ismervén. E javaslattal szemben eddig az antiszemita párt részéről és egy ugyanazon párthoz tartozó képviselőtársunk, Simonyi Iván úr, részéről nyújtattak be ellenjavaslatok. A kettő egymástól kevésben különbözik s mindkettővel szemben csak röviden kívánom a bizottság álláspontját jelezni. T. ház! A magyar képviselőház válaszfelirati vitái 1865-től egész mostanig hatalmas képét tárják fel. Élesen ellenkező elvek s gyakran erős pártszenvedélyek küzdtek egymással a vitákban az idő követelményei, a kor jelzete szerint államéletünk hol egyik, hol másik problémáját állitván különösen előtérbe. De mind e heves küzdelmekben volt egy közös megingathatatlan alap, mely minden pártnak szilárdságot nyújtott csak s melyet egyik sem akart felforgatni; és ez az összes magyar politikai pártok egyetértése arra nézve, hogy haladásunkat, fejlődésünket és gyarapodásunkat csak úgy munkálhatjuk, ha a közszabadság minden jogait, az államélet minden áldásait kiterjesztjük e bon valamennyi polgárára, különbséget nem téve faj, nemzetiség vagy hitvallás szerint. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az első eset, midőn ma a válaszfelirati vitában egy oly párt manifesztácziójával állunk szemközt, amely az eddig hagyományos egyetértéssel követett jogegyenlőségi elvet megtagadja. (Élénk felkiáltások a bal és szélsőbal különböző padjairól: Nem áll! ez nem igaz! Halljuk! Halljuk!) Megtagadta — tudom — az egyenlőség nevében, hanem az egyenlőség oly formulácziója nevében, amelyet csak a kommunizmus szempontjából lehet elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon. Élénk ellenmondások a bal és szélsőbal különböző padjairól.) És éppen a helyzet e rendkívülisége szabja elém követendő eljárásomat. Én itt egy politikai állást képviselek, amely az ország helyzetét, a törvényhozási feladatait politikai szempontból nézve, politikai elvek szerint ítélve, a létező bajok orvoslására, a fennforgó feladatok megoldására ilyen vagy olyan politikai eszközöket tart szükségesnek. Ez az álláspont az állam polgárait