Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-02-14 / 25. szám

III. évfolyam. mtsa-------------------------®^ss ft­s • Szerkesztőségi iroda: « Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza MatUeovics-féle tiáz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az llöSziIisi pinzek is hhrdl­isik­re bérmentesen­ küldendők. A1K9-------------------------­Előfiz­eté­si ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 írt 50 kr. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1885. február 14. ZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. 25. szám. 30K8--67%% Csikmegye részére : szerkesztőség­i kiadóhivatal C­sík-Szere­­dában T. Nagy Imre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját h­áz) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen­­ küldendők. V5­ Kr:­Hirdetmények dija : Nyilttér sora 15 kr. 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZÉKELT NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . .10 frt félévre . . . . 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerübb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Meg kell menteni a magyar gazdát. — Négy czikk. — III. — február 12. Szalmád kazalban rothad össze, takar­mányodat el kell pocsékolnod, mert felétetni nem birod, állatra való pénzed nincs. Sörárpát kellene vetned, de vető­ma­god nincs. Még 8 vagy 12 ökörre lenne szükséged, de pénzed nincs. A kanalizálást megkezdted, a viz birto­kod feléről lement, de pénzed elfogyván, a kanálist, miután a mentesített föld csak a jövő évben terem, nem vagy képes fenntar­tani stb. stb. Mind oly dolgok, melyek okvetlen kifi­zetnék magukat és gyarapodásodat mozdíta­nák elő, de mert birtokod értékéhez képest aránytalanul csekély összegig tartozol, a pénzintézeteknél, ha csak jótállók után nem futkosol, hiteled nincs. És így tovább, azaz : A­mely magyar gazdának tartozása van, abban aztán lehet igyekezet, szorgalom, tapintat és minden, de lassan-lassan el kell vesznie, mert a vaskalapos pénzemberek böl­csessége azonképpen fundálta ki a dolgot, hogy az ily gazdának hitelezni nem lehet. És méltóztassanak a dolgot ezenképpen ki­­fundálni a kereskedőkre nézve is, hát egy pár év alatt a legtöbb kereskedő megbukik. És hogy a magyar gazdaközönség ily hitel­­viszonyok közt már végleg tönkre nem ment, azt is csak nemzeti szívósságának köszön­heti. Igenis, vannak hibái ma is, ámde a legtöbb a régiek hibája miatt bűnhődik, s ha bár megtagad magától mindent, előre menni nem képes. Könnyű azt beszélni, hogy takarékos­kodjunk, helyesen gazdálkodjunk és a többi. A magyar gazdának nagy része annyira ta­karékos ma már, hogy egészen a nélkülözé­sig viszi, s vele született hajlamai közül még a vendégszeretetről is lemond, csak megélhessen. De hát hol is van az a rette­netes fényűzés ? Hol vannak a négyes foga­tok ? Hol vannak a lovászok, inasok és pa­ripák ? Ki dobálja most a czigánynak a szá­zast ? Hol vannak most az örökös mulatsá­gok ? Sőt ellenben, azt mondhatjuk, hogy nagyon is összehúzzuk magunkat. S azon­felül ma a legtöbb magyar gazda utána lát a dolognak, s elmondhatjuk , hogy a múl­tak bűneiért szenved, s a­helyett, hogy szenvedéseinek okait behatóan kutatnék, egy­szerűen elítéljük. Mert hiszen nem mondom én, hogy nincsenek haszontalan préda fráterek ma is; pöffeszkedő familia-bolondok és urizáló he­nyék ; léha ripőkök és henczegő Hétszilva­­fási Szilvaffássyak; de annyit merek állítani, hogy a kissebb birtokos osztály többsége a helyes uton van és megérdemli a támoga­tást. Nem a hitbizományok által dédelge­tett arisztokráczia, hanem a 3—4—500 holdas birtokosok. A gazdaközönség zöme, a magyarság központja, ez érdemli meg, hogy megmentésére gondoljunk, ezen meg­mentést pedig nem eszközölhetjük máskép­pen, csak úgy , ha az igyekező és szorgalmas gazdának megad­juk a lehetőséget arra nézve, hogy az előmeneteléhez megkívántató összeg­hez hozzá­jusson. Csakhogy erre nézve nem a „Lloyd“ embereitől kell tanácsot kérnünk. Mit érte­nek ők ahhoz, és mit érzik ők a kissebb birtokos osztály baját. Az ő nagy kereske­dőinek és nagy birtokosainak nincs arról még csak fogalmuk se. Ők kimondták, hogy a magyar középbirtokos osztályon nem le­het segíteni és állnak a szentenczia mellett, mint a­mely orvos nagy lelkiismerettel azt mondja ki, hogy : ezt a lábat amputálni kell a nemzeti testről, mert ő nem tud rajta se­gíteni. Ekkor jön egy nem szakértő kuru­­zsoló és a lábat meggyógyítja. Miután pe­dig ezen ügyet maga a kormány is felka­rolta, s azonfelül Keglevich István meg Ká­rolyi Sándor grófok sürgetik, még több le­het hozzá a reménységünk, de hogy a kuru­­zsoló se hiányozzék, saját véleményünket is és pedig ezennel elmondjuk. Csak nagy teketóriát nem kell belőle csi­nálni, csak a vaskalaposságot nem kell elő­venni , hogy ez így nem lehet, meg úgy nem lehet. Nem lehet pedig kiváltképpen akkor, ha nem fogunk hozzá. Mert ugyan hogy lehet valami egyszerű dologról azt mondani a­mig meg nem kisértették, hogy ez igy nem lehet, meg úgy nem lehet. Nem lehet pedig azért, mert csakis a korlátok közt mozogni tudó vaskalapos földhöz ra­gadt félszeg szakértelem nem is arra való, hogy újat teremtsen, miután hogy neki min­denre paragrafusai vannak, hanem igenis arra való, hogy a­mi újat a találékonyság felfedezett, azt a szakértelem mestersége használhatóvá és kezelhetővé tegye. A szakértelem például azt hiszi, hogy a gazda hitelének biztosítékát csakis az in­gatlan képezheti és a mint az ingatlan ter­helve van, nagy bölcsen kimondani méltóz­­tatik , hogy a hitelnek v­ége. Pedig ugyan­csak kevés kereskedőnek és iparosnak le­hetne hitele akkor, ha az üzleti ingóság semminek tekintetnék, miután, hogy ő ná­luk a hitelt ez képezi. És vájjon, ha keres­kedőnél, iparosnál az üzleti ingóságok ter­jedelme határoz, miért ne lehessen figye­lembe venni a befektetést, az instrukcziót ? Hiszen ma már rendezett gazdaságnál az instrukczió tetemes összegeket képvisel. És az a vaskalap előtt semmi. Most persze mosolyogni méltóztatnak, mert azt méltóztatnak hinni, hogy gazdasági és kereskedelmi üzlet közt nem tudunk kü­lönbséget tenni. Pedig dehogy nem ? Nagyon ismerjük a különbséget a kettő közt s ép­pen azért írjuk e sorokat, hogy annak be­széljünk, a­ki nem ismeri. Példának okáért a vaskalapos szakértelemnek. Először is, nem oly hitelt értünk mi itt, a mi derüre-borura menjen, s hogy most már nyissák meg a gazdák a Danaidák hor­dóját, elpazarolván és nagyurazván azt, a­mit mások összekaparítottak és megkerestek. Sőt többet mondunk : nem is az egész gaz­daközönséget értjük, mert hiszen nincs annyi pénze a londoni banknak, a­mennyit egy neki mágnásosodott és „ firtli “ -sedett gentry­­had el ne tudna sportolni, hanem értjük a támogatásra méltó, szorgalmas és igyekező gazdát, kit még segély nélkül ezentúl is ma­gára hagyni, úgy amint most magára ha­gyatva van hazafiatlansággal párosult lelket­­lenség lenne. Hazafiatlanság lenne azért, mert a nemzet legbecsületesebb részét hagy­nék elpusztulni lelketlenség lenne pedig azért, mert önhibáján kívül hagyatnék el­pusztulni, amennyiben apja bűneiért a gyer­meket okozni nem lehet. A mai gazdák nagy része pedig így van. Tóvölgyi Titusz.­­ A felsőházi vitára a képviselőházban fel­iratkoztak . Mellette: Dárday Sándor, Zsilinszky Mihály, Vadnai Károly, Földváry Miklós, Török Zol­tán, Abonyi Emil, Zichy Antal, Jókai Mór, Hegedűs Sándor, Dégen Gusztáv, gr. Zichy Jenő­, gr. Bánffy Béla, Tischler Vincze, Szilágyi Virgil, Gergelyi Tiva­dar, Széchenyi Jenő, gr. Keglevich István. Ellene: Ónody Géza, Herman Ottó, Helfy Ignácz, Vadnay Andor, Ráth Ferencz, Huszár István, Szederkényi Nándor, Csúzy Pál, Orbán Balázs, Szily László, Andreánszky Gábor, Halvax József, Békássy Gyula, Ferenczy Miklós, Veszter Imre, Beöthy Ákos, Apponyi Albert gróf, Kovács Albert, Szentkirályi Albert, Ugrón Gábor, Mocsáry Lajos, Bartha Miklós, Pulszky Ágost, Zay Adolf, Margittay Gyula, Szalay Károly, Komlóssy Ferencz, Mártonffy Károly, Tóth Ernő, Justh Gyula, Győ­rffy Gyula, Almássy Sándor, Gosztonyi Sándor, Steinacker Ödön, Horánszky Nán­dor. Összesen 52. A főrendiház vitája. — febr. 13. (rs.) Akadékoskodni kell, az már bizonyos. Hogy az ellenzék mindenben és mindenkor ellenzé­­keskedjék, — ez a szokás a parlamenti életbe be lévén hozva, ellenzékeskedni kell még akkor is, ha attól függne a haza sorsa, hogy az ellenzék szó nélkül fogadjon valamit. Hiszen akkor azt mondaná a közvélemény, hogy : „íme a kormány helyes mű­ködését még az ellenzék is belátta : „De már ak­kor inkább vesszen az alkotmány, mint a megyei instituczió“, mondta maga Kossuth Lajos, hát az ellenzéktől is, hogy lehetne kívánni, hogy ilyen ál­dozatot hozzon a hazáért. Nem is kívánja senki, na, nem kell félni. Csak beszélni kell, mert hát „rendnek“, pardon! „Ellenzéknek muszáj lenn­i.“ És miután, hogy el­lenzéknek muszáj lenni, s a főrendi javaslat ellen is beszélni kell, ugyan mi mást lehetne jobban han­goztatni ellene, mint azt, hogy a kormány a ki­nevezett tagokkal el akarja nyomni a főrendiház füg­getlenségét. Látjuk ! Egyetlen egy oly állást ismerünk, mely élethosszig tart a­nélkül, hogy az illető elmozdutta­­tástól tarthatna, avagy előléptetésre számíthatna , és ez a közjegyző­ség. És méltóztassanak most már szét­nézni az országban, hát ezeknek az uraknak háromnegyed része ellenzéki, egynegyed­­ része pláne elenzéki kortes. Szentkirályi Albert úr maga tud­hatná ezt legjobban.* * * Meg vagyunk róla győződve, hogy az élethos­­­szig kinevezett tagok sokkal inkább megőriznék függetlenségüket, mint a kineveztetésre még csak számító választottak, na de hát azért nem lenne a választás­­ ellen még csak szavunk se, ha : ha biz­tosítani tudna minket a tekintetes vármegye arról, hogy a legokosabb, leghiggadtabb és legérdemesebb emberét fogná megválasztani. De hol vagyon ez megírva ? Ki meri azt állítani, hogy mindig a leg­okosabb, leghiggadtabb és legérdemesebb ember a legnépszerűbb a vármegyében. Én legalább voltam már oly megyei gyűlésen, — már hiszen engedel­­met kérek, de úgy van, — hol az okos szót még hallani se akarták. A ki a tömeggel nem úszott, lekiabálták, de még jól le is hordták, pedig az az ember lett volna felsőházi tagnak való. Mikor a tagoknak fele czenzus és születés ut­ján, egy része bizonyos osztályokban elfoglalt s osz­tály­érdekeket képviselő állás útján jut be a felső­­házba , hát szükséges egy oly elem is, mely kipró­bált politikai belátása, tapintata és helyes ítélő te­hetségénél fogva jut be. Nem az van ezzel mondva, hogy a született törvényhozók vagy más osztályok előkelőségei nem lehetnek okos és tapintatos embe­rek. Ellenkezően, még nagyon is, de mert a mág­nás is, a püspök is nagy úr és bizonyos osztályhoz tartozik, már csak engedjenek meg, de első­sorban mégis csak a maga osztályának érdekeit fogná és fogja képviselni. Kik legyenek most már e nagy tekintélyeknek és nagy eszű embereknek méltó ellen­­súlyozói. A megyei választottak ? Hát a megyei válasz­tásokra azok a főurak és főpapok, kik magukat a felsőházban támogattatni akarnák, nem folynának be? A választottaknak legalább is egyharmad része nem azok pártfogoltja lenne ? De megismervén a megye szellemét, vagy mágnást, vagy olyan urat küldene föl a legtöbb, kik a mágnásokhoz szeretnek dör­­gölőzni. Ne áltassuk magunkat. A megye nem arra való ma még, hogy a felsőházat mérsékelő elemekkel szaporítsa. Tisztelet a kivételeknek, de a­hány me­gyét én ismerek, az mind a családi név és családi befolyás után menne. Már­pedig elég ott abból an­­­nyi, a­mennyit a főrendek fognak képviselni. Egyáltalában, a magyarországi választások ma még nem arra valók, hogy a felsőházban az észt, tudományt és érdemet garantirázhatnák. Mert egész más az alsóház, hol valamennyi képviselő választott, de a­hol a tagoknak több mint fele, bizonyos osz­tályokhoz tartozik ? Ott nem tehetjük ki magunkat annak, hogy a másik fele meg amazok támogatója legyen. Tessék választani az egészet, mint Ameriká­ban , csakhogy olyan embert állítson nekünk valaki, a­ki ezt keresztül tudná vinni.... Az a „megyei választási“ mézes­madzag tehát csak mókázás, pláne a mérsékelt ellenzék részéről, mely mikor a megyei választásokat pengeti, csak úgy nyikorog a szája bele. De ellenzékeskedni akar, ez nála a motívum. Pedig higgje el nekünk akár 6­, akár más, hogy itt, a nagyszámú született és osztály­állást viselő tagokkal szemben, a demokrácziát és a nagy­közönség egyéb osztályait csakis a kormány ki­nevezettjei képviselhetik, a kormány kinevezettjei, kik azonképpen s oly elemekből lesznek csoporto­sítva, a milyeneket a körülmények megkívánnak, s a milyeneket megyei választások utján nem vár­hatnánk. * * * A kormány az egész ország kitűnőségeit ismer­vén, válogathat tetszése szerint és úgy, a mint ép­pen kell. Képviseltetheti a gazda, a kereskedő, az iparos, a tisztviselő, stb. közönséget, mig hogy a megyék kilencz tizedrésze csakis a gentryből kül­dene föl, arra már előre is mérget lehetne venni. A kérdés itt csakis ama féltékenység körül fo­rog : Vajjon a kinevezett tagok által nem lesz-e a kormány befolyása a felsőházban túlságosan nagy ? A­mely kérdésre bátran azt felelhetjük, hogy: nem. Istennek hála, többsége eddig is meg­volt, s ezután is meg kell lenni, mert hogy a felsőház az alsóház­nak ellenzéke, a felsőházi többség az alsóházi több­ségnek ellenlábasa legyen, azt, parlamentáris életben nem óhajthatja józan és­szel senki fia. A felsőház szellemének az alsóház szellemével körülbelül egyez­nie kell, mert feladata nem az, hogy a nép válasz­tottjainak többségével ellenkezzék, s magát a nem­zet akaratának útjába helyezze, hanem az , hogy az alsóház határozatait felül­bírálja, még­pedig a­men­­nyire lehet, minden pártszemponttól eltekintve. Isten ments egy oly felsőháztól, mely ellenzéki szempontokat képviselne. Hiszen egy olyan felsőház­zal nem lehetne kormányozni. Hanem igen­is, ké­pezze a felsőház azt a felebbezési fórumot, mely minden szenvedélytől menten egyedül a helyest vagy nem helyest tartsa szem előtt és pedig akár a több­séggel, akár a kissebbséggel szemben. Ehhez pedig szakértelem, ész, tapasztalás és higgadtság kell s azt csak oly kormány egészítheti ki, a mely az elemek felett rendelkezik. A csik megyei gazdasági egyesület. — Titkári jelentés az egyesület 1884. évi működéséről. Felolvasta a febr. 4-én tartott közgyűlésen T. Nagy Imre titkár. — (Vége.) Egyesületünk tagjai ez év folyamán is ré­szesültek különböző gazdasági vetőmagvakban, melyekkel saját területükön kísérleteket tettek. Egyesületünk a lefolyt 1884-ik évben 500 frt államsegélyben részesült. Fel kell itt említenem azt is, hogy egyesü­letünknek megyei törvényhatóságunk buzgó tá­mogatásának újabb jeléül, most már külön iro­dája is van, mely jövőre hivatva lesz összekötő kapocsal szolgálni arra, hogy az egyesületi ta­gok mintegy központba szívesen térhessenek oda be s ott egyesületi ügyekben bármikor tá­jékozást nyerhessenek. Végül rátérek egyesületünk ez évi állat­­kiállitására, melyet október hó 4 és 5-ikén Csik- Szt-Mártonon rendeztünk , melynek adatai rövid felsorolásban a következők : A kiállításra jelent­kezett összesen 160 kiállító 258 drb állattal. A kiállított állatok közül: tenyészbika 3 évesen felül 3 drb, növendék bika 2—3 éves 2 drb, bika borjú 1—2 éves 19 drb, borjas teh­én 24 drb, üsző 2—3 éves 36 drb, ökör tinó 3—4 éves 30 drb, jármas ökör 38 drb, kancza csikó 2—3 éves 18 drb, pár igás lé 8 drb, páratlan igás

Next