Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)

1885-12-03 / 187. szám

III. évfolyam.Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1885. deczember 3. SK«-------------------------­a 1<D Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörg­yön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle láz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-ugorata-részvény-társulat hová az itSkizilisi pénzek is hirdetisik , bérmentesen küldendők. ^ «SS ®----------------------------------­POLITIKAI, T­ÁRSAD­ALMI ES KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. >afcs>­187. szám. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Nag­y Imre társ­­szerkesztő­ lakásán (kedd-utcza. saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. *!««>­Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. * ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZERELT NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kivonatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY­TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Előfizetési ára egész évre, félévre , negyedévre 10 frt 5 frt 2 frt 50 kr. Az uj községi törvényjavaslat. ii. Brassó, nov. 30. Bizonyos mérvű politikai és polgári jo­gokat kétségkívül kell másoknak is biz­tosítani, mert ezt kívánja a szabad közleke­dés s a mai társadalmat fenntartó és éltető szabadelvűség; de a­midőn a községi vagyon felett való rendelk­e­­zésről van szó, akkor a község tulajdonképen egy részvénytársaság­nak tekintendő. Tehát méltó és helyes is, hogy az abba való belépés is ennek megfelelő feltételek mellett történjék. Sokan erre meg fogják jegyezni, hogy : hisz’ ott van a birtokrendezés és arányosí­­tási törvény. Ez oldja meg esetről-esetre ezen kérdéseket. Meg ám, a­hol meg ! De a volt „Székelyföldön“ és a volt „Király­földön“ egyáltalában nincs kilátás arra a közel­jövőben. Addig pedig be fog telepedni a mennyi romániai juhász legény és gazda van az ottani havasokon, a kiket t. i. a romániai hires „jobbágy felszabadí­tás“ szépen felszabadított a fekvő birtoktól is. Különösen a székelyföldi kép­viselő urak figyelmébe igen ajánljuk ez ügyet! Ezen állításunk igazolására ugyanis, •— ha kell, — statisztikai adatokra és általán ismert tényekre is hivatkozunk. Ott van például Háromszék megyében mondhatni csaknem tökéletesen egy és ugyan­azon helyrajzi viszonyok között Kézdi-Vá­­sárhely és Bereczk rendezett tanácsú váro­sok, Kézdi - Martonos kisközség, Ozsdola nagyközség, Hilib kisközség, Gelencze nagy­község, Haraly kisközség, Kovászna nagy­község, Körös kisközség, Barátos nagyköz­ség, Zágon nagyközség és igy tovább . . . És mindenki tudja, a­ki az ottani viszonyo­kat ismeri, s mindenki meggyőződhetik a legújabb hivatalos statisztikai adatokból is, hogy Bereczkben, K.-Martonoson, Ozsdolán, Gelenczén, Kovásznán, Zágonban a román­­ajkú és származású betelepültek napról-napra szaporodnak és maholnap túlsúlyra jutnak létszámuknál fogva; míg ellenben Kézdi-Vásárhelytt, Hilibben, Haralyban, Kö­rösön s Barátoson még hírmondónak is alig van ilyen, pedig a házak száma és a lélek­­szám után ítélve gyakran épen megfordított eredményt várhatna az ember; azaz : vár­ható lenne az, hogy minél több a házak és lakosok száma, annál több legyen a román­­ajkú lakosok száma is, vagy hogy­ leg­alább­is egyenes arányban álljon ez a ma­gyar lakosok számával szemben. Ez azonban nem így áll, hanem igenis észlelhető az, hogy a­hol a kö­zösnek tekintett községi va­gyon aránylag több, ott a be­vándorolt és betelepült romá­nok száma is több. így például: Be­­reczkben az egész határ területe, melynek legnagyobb részét a községi erdők és havasi legelők képezik 33716 k. hold. Esik tehát átlag véve egy főre 10.5 k. hold. Mig ellenben K.-Vásárhely város egész területe 1128 hold; esik tehát egy főre 1.2 k. hold. Előbbi helyen van betelepült román ugyancsak bőviben; utóbbi helyen kihalt még a néhai Felső-Fehérvármegyétől átvett Kanta nevű külvárossal örökbe kapott gör. kel. egyház is. K.-Martonoson esik egy főre Ozsdolán „ „ „ Gelenczén „ „ „ Kovásznán Zágonban 4 8­18 hold, terület, és van is betelepült román lakos , még pedig aránylag annál több, minél több terület esik egy főre, míg ellenben Hilibben, hol csak 2 hold, Haralyban, hol csak 2 hold, Barátoson, hol csak 3 hold terület esik át­lag véve egy főre, ott nincs román ajkú be­települt lakosság. Szóval , ott, a­hol van alkalom a csekély igényű pásztorkodó élet folytatására, ott van betelepült románajkú lakos, de a­hol csupán csak ily módon megélni nem lehet, s a­hol tehát ipart űzni, is lehúzódni a térségekre, a mi testvéreink a szomszédból. Ha tehát azt akarjuk jövőre is, hogy Magyarország mégis csak a magyaroké le­gyen mindenütt, tehát az országnak szélein is, a település és a községi kö­telékbe való felvétel egészen más alapokon oldandó m­­eg, mint a minő alapon a törvény­­javaslatban van, a­mely t. i. az eddigi ulusnak megfelel ugyan, de a mi ellen épen ezért van alapos kifogás és ellenvetés. Ha egy és ugyanazon községben az utó­dok osztoznak a szülőkkel a rendes községi tagsági jogban minden megszorítás és külö­nös díj­fizetés nélkül, azt igen természetes­nek és helyesnek találjuk részünkről; sőt országos szempontból azt is értjük, hogy egyik községből a másikba át lehet telepedni ezen jog gyakorlása és élvezése végett külö­nös nehézségek nélkül is ; mert hát a­mit az egyik községben felad, azt a másikban igénybe veszi az illető, s ez által tehát az or­szágra nézve, mintegy kiegyenlítődik idők folytán a dolog, habár a joggal és alkalom­mal is vissza lehet élni bizonyos körülmé­nyek között, és épen ezért nem tartjuk egészen helyesnek, de hogy még a külföl­diek is ugyanezt tehessék, mondhatni csak­nem kivétel nélkül mindnyájan, ez nem is ter­mészetes, nem is helyes, mert ennek köszön­hetjük aztán, ha romániai erdőt irtó pakulá­­rok, a galicziai kaftány zsidók, a cseh kintor­nások évről-évre özönnel fogják eláraszthatni jövőre is hazánknak azon részeit, hol látszólag a községek megterheltetése nélkül, — tényleg azonban a közös vagyonba való lassú és fo­kozatos befurakodás útján megtelepülni és uj életet kezdeni s folytatni igenis könnyű lesz a tervbe vett uj törvény erejénél fogva is. A községi kötelékbe való felvételért fize­tendő dijak kezeltessenek inkább elidegenit­­hetlen alapok gyanánt és helyeztessék kilátásba esetleg annak a letevő javára való kiutalványozása is azon esetre, ha t. i. ön­hibáján kivül más község kötelékébe kell magát felvétetnie, — de az eddigi szo­káson változtatni múlhatatla­nul szükséges! Nagy Gyula, 10­6 . Székely küldöttség Trefort Ágoston mi­niszternél. Trefort Ágoston vallás- és közoktatás­­ügyi miniszternél nov. 30-án Udvarhely megye és város részéről 12 tagú küldöttség tisztelgett. A küldöttséget Dániel Gábor főispán vezette, ki a miniszterhez intézett beszédében azon kérést adta elő, hogy az udvarhelyi főreáliskolának állandó épü­let emeltessék. A Trefort miniszter szívélyesen fogadta a küldöttséget, s kilátásba helyezte, hogy ha nem is legközelebbről, de annak idején fel fogja építtetni a főreáliskola épületét. A miniszter vála­szában továbbá kiterjeszkedett a székelyföldi köz­­gazdasági állapotokra is és ígéretet tett a küldött­ségnek, hogy a jövő tavaszon meg fogj látogatni a Székelyföldet és annak vi­szonyait, melyek őt különösen érdeklik, a hely­színen fogja tanulmányozni. Ugyan küldöttség tisztelgett K. Kemény miniszternél. A társalgás folyamán felmerült a Héjasfalvától Udvar­helyig tervezett viczinális vasútvonal ügye is, mely­nek nagy fontosságát, különösen Udvarhely városára nézve, hangsúlyozta a miniszter. A protestantizmus és a két keleti vallás.­ ­— Miként oláhosodott Erdély ? — III. Hogy mikép ment véghez Erdély, illetőleg az erdélyi magyarság nagy részének protestanti­­zálása s miként lett a protestantismus, az er­délyi fejedelemség idejében államvallássá, ennek fejtegetésére itt nincs szükség. Utalom az el-Csak azon tény politikai és társadalmi ha­tását vizsgálom, hogy a protestantismus egy időn át államvallás volt. A katholiczismus és a keleti vallás egyaránt csak tűrt vallások vol­tak mellette. Ez az idő nem hosszú. Igaz ugyan, hogy a meg­gyesi zsinat 1545-ben elhatározta, hogy a papok (így a keleti vallás papjainak) élére is superintendensek állíttassanak; e ha­tározat azonban tényleg nem érvényesült. Ezu­tán pedig a protestantismus belharczai követ­keztek, úgy, hogy ez, mint államvallás, alig gyakorolta hatását tovább, mint a 17-dik szá­zad elejétől annak végéig, Lipótig, vagyis a nemzeti fejedelemség bukásáig. Nem részesítek meg nem érdemlett dicsőí­tésben egy vallást, vagy felekezetet sem. A pro­testantizmusra p. u. nem fogom rá azon tulaj­donságot, a mivel nem birt és nem bir jelenleg sem , mintha t. i. nagy hóditó erő rejlenék benne. Sokkal józanabb és hidegebb vallás, hogysem nagy vonzást tudna gyakorolni a tömegekre. A katholikus missziók, távol világrészekben nagyobb hódításokat is visznek véghez, mint a protestan­tizmus. Nem állítom tehát, hogy az erdélyi pro­testáns államegyháznak valami nagy hódító ereje leendett, de támogatta az állam hatalma, így az­­után kétségtelen, hogy terjeszkedett s mert Er­délyben par excellence magyar vallás volt, bi­zonyos, hogy terjedt vele a Királyhágón túl a magyar faj. A román vallás a protestantizmus felügye­lete alatt állt. A román papoknak parancsolt a szuperintendens. A párbér, melyet a Király­hágón innét a katholikus papok javára szerve­zett a canonica visitatio, Erdélyben a protes­táns papok javára fizetett adó volt. Mint közép­kori birtokteher, ráfeküdt a román nép föld­jére is. Hogy a protestáns államegyház túlzottan vissza­élt volna hatalmával, nem bizonyítják té­nyek. Sőt az ellenkezőre vannak adatok. Katho­likus püspöknek nem leendett szabad Erdélyben tartózkodnia, s a fejedelmek szemet hunytak. Rákóczy megújította a jezsuiták elleni rendszabályokat, a jezsuiták mégis Erdélyben maradtak — titokban. Midőn Erdély Lipót uralma­ alá került, írja Szilágyi Sándor, nem volt egyébre szükség, minthogy álöltönyeiket lerakják. Kétségtelennek tartom, hogy a protestan­tizmus sem kerülhette ki a hatalom szédületét. Hogy nyomást gyakorolt a többi felekezetre, mu­tatják Erdély törvényei. De az üldözésnek nincs annyi jele és bizonyítéka ott, mint másut. Ennyi bizonyos. Nilles könyvében vannak tények, melyek az ellenkezőt látszanak bizonyítani; de hogy mily óvatosan kell fogadni az ő tényeit, mutatják a források, melyekből merít. Román és jezsuita források azok, igy tehát nem csoda, ha az er­délyi protestantizmusról nem szólnak tárgyila­gosan, így p. o. Baranyi jezsuita és román törté­nészek forrásából kerül ki az unió előkészítésére összehívott synodusban elnöklő érsek beszéde, a protestánsok által a románok ellen kifejtett ül­dözésről. Az érsek, úgymond, hosszú beszédben előadta mikép üldözték a románokat Erdély a­ katholi­­kus fejedelmei, s mikép követtek el mindent, hogy a románok vallását ragályos eretnekséggel megmételyezzék. (ut religionum ecclesias pala­­­ chicae pesifera sua haeresi inficerent.) Eretnek­ séggel ragályozott szent könyveket románra for­dítva adtak ki, hogy ekkép a románokat ma­gukhoz csábítsák. Kényszerítették az oláh papo­kat, hogy nyilvánosan tanítsák, miképp a szent képek csak ékesség gyanánt függesztetnek ki a templomokban s hogy a quarta és sexta feriák böjtjeit nem kell megtartaniok, sőt megparan­csolták, hogy a románok szerdán és pénteken tar­toznak húst enni. És hogy e parancs megtar­tassák, hatósági közegek megvizsgálták a romá­­s eledeleket, elrejtve azokat a vizsgálók előtt s külön edényben a húst, hogy azt megmu­tathassák. A­mit a román főpap elrendelt, csak úgy bírt érvén­nyel, ha egyszersmind a kálvi­nista szuperintendens helybenhagyta. Az áttérni nem akaró románokat minden módon üldözték, különösen pedig az előkelő egyházi férfiakat még verésekkel is illették. így történt ez Sabbas archiepiscopussal. Az eset, mely részletesen el van beszélve Nilles könyvében, állítólag a következő: „Apafi fejedelem Balázsfalván Sabbasnál ebédelt. Ebéd alatt egy rosszhírü nő (faemina prostituta) bepó­lyázott kutyakölyköt hozott, mondva, hogy az egy haldokló gyermek, a­kit rögtön meg kell keresztelni. Sabbas azonban, élvén a gyanúper­rel, hogy az egész jelenet csak az ő boszantá­­sára kigondolt terv, kibontotta a pólya kötelé­keit s kitűnt, hogy abban csakugyan kutya rej­lik. Erre a saját böjti eledeléből (pénteki nap volt) megkínálta egy falattal a kutyát, mely azt nem fogadta el; mikor pedig a fejedelem és kísére­tének húsételéből adott neki egy darabot, azt megette. Sabbas most így szólt: Ha az én val­lásom hive volna, megenné az én ételemet, s akkor megkeresztelhetném ; mivel azonban nem ette meg, nincs az én vallásomon ; kereszteljék meg azok, akiknek ételéből evett, mert az ő vallásukhoz tartozik. A fejedelem erre Sabbast megverette, Vinczre szállíttatta, hol a legkegyet­lenebb fenyítés alá vétette, úgy hogy a botüté­sek következtében meghalt.“*­ Sőt — folytatja tovább — az összes román klérus tagjai mindenféle terhek, szolgálatok, ro­botok, adók stb. alá vettettek, éppúgy mint a parasztok. Nilles idéz továbbá az „Acte si Fragmente“-ből (Cipariu), hol nem csak a ro­mán nyelven kiadott Zsoltárok, az Új-testamen­tum és Rákóczy Györgynek oláh kátéja van megtámadva, hanem részint a már elbeszélt, ré­szint új tények sorolják fel. El van mondva, hogy a kálvinisták a román papokat erőszakkal térítik, bilincsbe verik, bebörtönzik, papi állásuktól meg­fosztják, sőt meg is ölik. A román egyházi zsinat­ban a szuperintendens elnököl. Még azt a csalfa­­ságot is elkövették, hogy a kálvinista Urvacso­ *­ Symbolae, I. köt. 167. 1. Nilles itt hivatkozik Kantakuzeno vajda 1681. augusztus 21-ről Konstantiná­polyban keltezett levelére is, mely szerint ez az erdélyi követeket e kegyetlenség miatt lepilllngatta,

Next