Székely Nemzet, 1885 (3. évfolyam, 1-202. szám)
1885-12-03 / 187. szám
III. évfolyam.Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1885. deczember 3. SK«-------------------------a 1<D Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csiki-utcza Nagy Elek-féle láz, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-ugorata-részvény-társulat hová az itSkizilisi pénzek is hirdetisik , bérmentesen küldendők. ^ «SS ®----------------------------------POLITIKAI, TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési Ar helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10frt — kr. Félévre . . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. >afcs>187. szám. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza. saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. *!««>Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. * ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „SZERELT NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kivonatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNYTÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadó tulajdonosa. Előfizetési ára egész évre, félévre , negyedévre 10 frt 5 frt 2 frt 50 kr. Az uj községi törvényjavaslat. ii. Brassó, nov. 30. Bizonyos mérvű politikai és polgári jogokat kétségkívül kell másoknak is biztosítani, mert ezt kívánja a szabad közlekedés s a mai társadalmat fenntartó és éltető szabadelvűség; de amidőn a községi vagyon felett való rendelkezésről van szó, akkor a község tulajdonképen egy részvénytársaságnak tekintendő. Tehát méltó és helyes is, hogy az abba való belépés is ennek megfelelő feltételek mellett történjék. Sokan erre meg fogják jegyezni, hogy : hisz’ ott van a birtokrendezés és arányosítási törvény. Ez oldja meg esetről-esetre ezen kérdéseket. Meg ám, ahol meg ! De a volt „Székelyföldön“ és a volt „Királyföldön“ egyáltalában nincs kilátás arra a közeljövőben. Addig pedig be fog telepedni a mennyi romániai juhász legény és gazda van az ottani havasokon, a kiket t. i. a romániai hires „jobbágy felszabadítás“ szépen felszabadított a fekvő birtoktól is. Különösen a székelyföldi képviselő urak figyelmébe igen ajánljuk ez ügyet! Ezen állításunk igazolására ugyanis, •— ha kell, — statisztikai adatokra és általán ismert tényekre is hivatkozunk. Ott van például Háromszék megyében mondhatni csaknem tökéletesen egy és ugyanazon helyrajzi viszonyok között Kézdi-Vásárhely és Bereczk rendezett tanácsú városok, Kézdi - Martonos kisközség, Ozsdola nagyközség, Hilib kisközség, Gelencze nagyközség, Haraly kisközség, Kovászna nagyközség, Körös kisközség, Barátos nagyközség, Zágon nagyközség és igy tovább . . . És mindenki tudja, aki az ottani viszonyokat ismeri, s mindenki meggyőződhetik a legújabb hivatalos statisztikai adatokból is, hogy Bereczkben, K.-Martonoson, Ozsdolán, Gelenczén, Kovásznán, Zágonban a románajkú és származású betelepültek napról-napra szaporodnak és maholnap túlsúlyra jutnak létszámuknál fogva; míg ellenben Kézdi-Vásárhelytt, Hilibben, Haralyban, Körösön s Barátoson még hírmondónak is alig van ilyen, pedig a házak száma és a lélekszám után ítélve gyakran épen megfordított eredményt várhatna az ember; azaz : várható lenne az, hogy minél több a házak és lakosok száma, annál több legyen a románajkú lakosok száma is, vagy hogy legalábbis egyenes arányban álljon ez a magyar lakosok számával szemben. Ez azonban nem így áll, hanem igenis észlelhető az, hogy ahol a közösnek tekintett községi vagyon aránylag több, ott a bevándorolt és betelepült románok száma is több. így például: Bereczkben az egész határ területe, melynek legnagyobb részét a községi erdők és havasi legelők képezik 33716 k. hold. Esik tehát átlag véve egy főre 10.5 k. hold. Mig ellenben K.-Vásárhely város egész területe 1128 hold; esik tehát egy főre 1.2 k. hold. Előbbi helyen van betelepült román ugyancsak bőviben; utóbbi helyen kihalt még a néhai Felső-Fehérvármegyétől átvett Kanta nevű külvárossal örökbe kapott gör. kel. egyház is. K.-Martonoson esik egy főre Ozsdolán „ „ „ Gelenczén „ „ „ Kovásznán Zágonban 4 818 hold, terület, és van is betelepült román lakos , még pedig aránylag annál több, minél több terület esik egy főre, míg ellenben Hilibben, hol csak 2 hold, Haralyban, hol csak 2 hold, Barátoson, hol csak 3 hold terület esik átlag véve egy főre, ott nincs román ajkú betelepült lakosság. Szóval , ott, ahol van alkalom a csekély igényű pásztorkodó élet folytatására, ott van betelepült románajkú lakos, de ahol csupán csak ily módon megélni nem lehet, s ahol tehát ipart űzni, is lehúzódni a térségekre, a mi testvéreink a szomszédból. Ha tehát azt akarjuk jövőre is, hogy Magyarország mégis csak a magyaroké legyen mindenütt, tehát az országnak szélein is, a település és a községi kötelékbe való felvétel egészen más alapokon oldandó meg, mint a minő alapon a törvényjavaslatban van, amely t. i. az eddigi ulusnak megfelel ugyan, de a mi ellen épen ezért van alapos kifogás és ellenvetés. Ha egy és ugyanazon községben az utódok osztoznak a szülőkkel a rendes községi tagsági jogban minden megszorítás és különös díjfizetés nélkül, azt igen természetesnek és helyesnek találjuk részünkről; sőt országos szempontból azt is értjük, hogy egyik községből a másikba át lehet telepedni ezen jog gyakorlása és élvezése végett különös nehézségek nélkül is ; mert hát amit az egyik községben felad, azt a másikban igénybe veszi az illető, s ez által tehát az országra nézve, mintegy kiegyenlítődik idők folytán a dolog, habár a joggal és alkalommal is vissza lehet élni bizonyos körülmények között, és épen ezért nem tartjuk egészen helyesnek, de hogy még a külföldiek is ugyanezt tehessék, mondhatni csaknem kivétel nélkül mindnyájan, ez nem is természetes, nem is helyes, mert ennek köszönhetjük aztán, ha romániai erdőt irtó pakulárok, a galicziai kaftány zsidók, a cseh kintornások évről-évre özönnel fogják eláraszthatni jövőre is hazánknak azon részeit, hol látszólag a községek megterheltetése nélkül, — tényleg azonban a közös vagyonba való lassú és fokozatos befurakodás útján megtelepülni és uj életet kezdeni s folytatni igenis könnyű lesz a tervbe vett uj törvény erejénél fogva is. A községi kötelékbe való felvételért fizetendő dijak kezeltessenek inkább elidegenithetlen alapok gyanánt és helyeztessék kilátásba esetleg annak a letevő javára való kiutalványozása is azon esetre, ha t. i. önhibáján kivül más község kötelékébe kell magát felvétetnie, — de az eddigi szokáson változtatni múlhatatlanul szükséges! Nagy Gyula, 106 . Székely küldöttség Trefort Ágoston miniszternél. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszternél nov. 30-án Udvarhely megye és város részéről 12 tagú küldöttség tisztelgett. A küldöttséget Dániel Gábor főispán vezette, ki a miniszterhez intézett beszédében azon kérést adta elő, hogy az udvarhelyi főreáliskolának állandó épület emeltessék. A Trefort miniszter szívélyesen fogadta a küldöttséget, s kilátásba helyezte, hogy ha nem is legközelebbről, de annak idején fel fogja építtetni a főreáliskola épületét. A miniszter válaszában továbbá kiterjeszkedett a székelyföldi közgazdasági állapotokra is és ígéretet tett a küldöttségnek, hogy a jövő tavaszon meg fogj látogatni a Székelyföldet és annak viszonyait, melyek őt különösen érdeklik, a helyszínen fogja tanulmányozni. Ugyan küldöttség tisztelgett K. Kemény miniszternél. A társalgás folyamán felmerült a Héjasfalvától Udvarhelyig tervezett viczinális vasútvonal ügye is, melynek nagy fontosságát, különösen Udvarhely városára nézve, hangsúlyozta a miniszter. A protestantizmus és a két keleti vallás. — Miként oláhosodott Erdély ? — III. Hogy mikép ment véghez Erdély, illetőleg az erdélyi magyarság nagy részének protestantizálása s miként lett a protestantismus, az erdélyi fejedelemség idejében államvallássá, ennek fejtegetésére itt nincs szükség. Utalom az el-Csak azon tény politikai és társadalmi hatását vizsgálom, hogy a protestantismus egy időn át államvallás volt. A katholiczismus és a keleti vallás egyaránt csak tűrt vallások voltak mellette. Ez az idő nem hosszú. Igaz ugyan, hogy a meggyesi zsinat 1545-ben elhatározta, hogy a papok (így a keleti vallás papjainak) élére is superintendensek állíttassanak; e határozat azonban tényleg nem érvényesült. Ezután pedig a protestantismus belharczai következtek, úgy, hogy ez, mint államvallás, alig gyakorolta hatását tovább, mint a 17-dik század elejétől annak végéig, Lipótig, vagyis a nemzeti fejedelemség bukásáig. Nem részesítek meg nem érdemlett dicsőítésben egy vallást, vagy felekezetet sem. A protestantizmusra p. u. nem fogom rá azon tulajdonságot, a mivel nem birt és nem bir jelenleg sem , mintha t. i. nagy hóditó erő rejlenék benne. Sokkal józanabb és hidegebb vallás, hogysem nagy vonzást tudna gyakorolni a tömegekre. A katholikus missziók, távol világrészekben nagyobb hódításokat is visznek véghez, mint a protestantizmus. Nem állítom tehát, hogy az erdélyi protestáns államegyháznak valami nagy hódító ereje leendett, de támogatta az állam hatalma, így azután kétségtelen, hogy terjeszkedett s mert Erdélyben par excellence magyar vallás volt, bizonyos, hogy terjedt vele a Királyhágón túl a magyar faj. A román vallás a protestantizmus felügyelete alatt állt. A román papoknak parancsolt a szuperintendens. A párbér, melyet a Királyhágón innét a katholikus papok javára szervezett a canonica visitatio, Erdélyben a protestáns papok javára fizetett adó volt. Mint középkori birtokteher, ráfeküdt a román nép földjére is. Hogy a protestáns államegyház túlzottan visszaélt volna hatalmával, nem bizonyítják tények. Sőt az ellenkezőre vannak adatok. Katholikus püspöknek nem leendett szabad Erdélyben tartózkodnia, s a fejedelmek szemet hunytak. Rákóczy megújította a jezsuiták elleni rendszabályokat, a jezsuiták mégis Erdélyben maradtak — titokban. Midőn Erdély Lipót uralma alá került, írja Szilágyi Sándor, nem volt egyébre szükség, minthogy álöltönyeiket lerakják. Kétségtelennek tartom, hogy a protestantizmus sem kerülhette ki a hatalom szédületét. Hogy nyomást gyakorolt a többi felekezetre, mutatják Erdély törvényei. De az üldözésnek nincs annyi jele és bizonyítéka ott, mint másut. Ennyi bizonyos. Nilles könyvében vannak tények, melyek az ellenkezőt látszanak bizonyítani; de hogy mily óvatosan kell fogadni az ő tényeit, mutatják a források, melyekből merít. Román és jezsuita források azok, igy tehát nem csoda, ha az erdélyi protestantizmusról nem szólnak tárgyilagosan, így p. o. Baranyi jezsuita és román történészek forrásából kerül ki az unió előkészítésére összehívott synodusban elnöklő érsek beszéde, a protestánsok által a románok ellen kifejtett üldözésről. Az érsek, úgymond, hosszú beszédben előadta mikép üldözték a románokat Erdély a katholikus fejedelmei, s mikép követtek el mindent, hogy a románok vallását ragályos eretnekséggel megmételyezzék. (ut religionum ecclesias pala chicae pesifera sua haeresi inficerent.) Eretnek séggel ragályozott szent könyveket románra fordítva adtak ki, hogy ekkép a románokat magukhoz csábítsák. Kényszerítették az oláh papokat, hogy nyilvánosan tanítsák, miképp a szent képek csak ékesség gyanánt függesztetnek ki a templomokban s hogy a quarta és sexta feriák böjtjeit nem kell megtartaniok, sőt megparancsolták, hogy a románok szerdán és pénteken tartoznak húst enni. És hogy e parancs megtartassák, hatósági közegek megvizsgálták a romás eledeleket, elrejtve azokat a vizsgálók előtt s külön edényben a húst, hogy azt megmutathassák. Amit a román főpap elrendelt, csak úgy bírt érvénnyel, ha egyszersmind a kálvinista szuperintendens helybenhagyta. Az áttérni nem akaró románokat minden módon üldözték, különösen pedig az előkelő egyházi férfiakat még verésekkel is illették. így történt ez Sabbas archiepiscopussal. Az eset, mely részletesen el van beszélve Nilles könyvében, állítólag a következő: „Apafi fejedelem Balázsfalván Sabbasnál ebédelt. Ebéd alatt egy rosszhírü nő (faemina prostituta) bepólyázott kutyakölyköt hozott, mondva, hogy az egy haldokló gyermek, akit rögtön meg kell keresztelni. Sabbas azonban, élvén a gyanúperrel, hogy az egész jelenet csak az ő boszantására kigondolt terv, kibontotta a pólya kötelékeit s kitűnt, hogy abban csakugyan kutya rejlik. Erre a saját böjti eledeléből (pénteki nap volt) megkínálta egy falattal a kutyát, mely azt nem fogadta el; mikor pedig a fejedelem és kíséretének húsételéből adott neki egy darabot, azt megette. Sabbas most így szólt: Ha az én vallásom hive volna, megenné az én ételemet, s akkor megkeresztelhetném ; mivel azonban nem ette meg, nincs az én vallásomon ; kereszteljék meg azok, akiknek ételéből evett, mert az ő vallásukhoz tartozik. A fejedelem erre Sabbast megverette, Vinczre szállíttatta, hol a legkegyetlenebb fenyítés alá vétette, úgy hogy a botütések következtében meghalt.“* Sőt — folytatja tovább — az összes román klérus tagjai mindenféle terhek, szolgálatok, robotok, adók stb. alá vettettek, éppúgy mint a parasztok. Nilles idéz továbbá az „Acte si Fragmente“-ből (Cipariu), hol nem csak a román nyelven kiadott Zsoltárok, az Új-testamentum és Rákóczy Györgynek oláh kátéja van megtámadva, hanem részint a már elbeszélt, részint új tények sorolják fel. El van mondva, hogy a kálvinisták a román papokat erőszakkal térítik, bilincsbe verik, bebörtönzik, papi állásuktól megfosztják, sőt meg is ölik. A román egyházi zsinatban a szuperintendens elnököl. Még azt a csalfaságot is elkövették, hogy a kálvinista Urvacso * Symbolae, I. köt. 167. 1. Nilles itt hivatkozik Kantakuzeno vajda 1681. augusztus 21-ről Konstantinápolyban keltezett levelére is, mely szerint ez az erdélyi követeket e kegyetlenség miatt lepilllngatta,