Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-01-02 / 1. szám
Január 1. SZÉKELY NEMZET. is esz hozzá emlős is, szárnyas is a mennyi csak szükséges; az ásványország pedig különösen kősóval, kőszénnel, vaskőtelepekkel, réz, ezüst és ólomérczekkel, kénkővel, timsóval stb. lesz gazdagon képviselve, nem feledvén el a hatalmas erejű és szénsavdus gyógyfúrások s ásványvizek egész seregét se a nektek szánt területről . . . Csak aztán éljetek ám boldogul! Rendezkedjetek be úgy, ahogy nektek épen tetszik, és ne panaszkodjatok ! .. . mit tennünk akkor? .. Körülnéznek mindenekelőtt e roppant kiterjedésű és gazdagnak látszó birtokot s számot vetve az adott viszonyokkal, megállapitanók ehez képest a gazdálkodás, iparűzés és kereskedés főbb alapelveit s kidolgoznók azt részletesen és számot vetve rendelkezésre álló pénzerőnkkel is, ha úgy találnók, hogy nem elégséges az a szóban forgó őstermelésnek, iparnak és kereskedésnek berendezéséhez és folytatásához, előterjesztenők tervünket egy vagy több arra hivatott pénzintézetnek, utolsó esetben magának az államnak a gazdaság és üzlet megindításához szükséges pénztőkék előlegezése, kölcsönadása végett. Hisz ez nemcsak divat mai napsá de igen is czélszerű szokás és helyes eljárás már régi időktől fogva. Találtuk volna például azt, hogy e roppant kiterjedésű birtok az úgynevezett „Székelyföld“ lenne, a minthogy igaz is, felosztanák azt mindenekelőtt a főbb vízválasztó vonalak és más nevezetesebb közgazdasági tényezők szerint több önálló gazdasági kerületre. Ilyen kerületek lennének például: I ső a marosvásárhelyi, azaz: a Székelyföldnek legalantabb fekvő, legszelídebb klímája és legdúsabb termő része, hol a legújabb statisztikai adatok szerint 149 községben, 21.683 házban 107.193 lélek lakik; s az összesen 279.458 hold területből III-ik a gyergyói, hol 13 községben 7.311 házban 34.537 lélek lakik ; s az összesen 400.335 hold területből szántóföld . 50.375 hold , 125 % VI-ik a székely-udvarhelyi, hol 65 községben, 9064 házban 40164 lélek lakik s az összesen 179.285 hold területből Ezek szerint t. i. csoportosítva van a Székelyföldnek minden vidéke a szerint, a mint közgazdasági szempontból többé-kevésbé összefüggő, egyenlő minőségű egészet képez. Azaz a székelyföldi „Maros vidéke“ három csoportba (alsó, középső és felső), a Kis-Küküllő völgye egy csoportba, a Nagy-Küküllő völgye 2 csoportba (alsó és felső), a Homoród és Baráth vidéke 1 — 1 csoportba, az Olt vidéke két csoportba (alsó és felső) s a Feketeügy vidéke egy csoportba van felvéve. ____ Kézdy. 44 községben s az összesen = 0-6 „ szántóföldet képez 144.486 hold= 515 °/ kertet .... 9.198n — 3-3 „ rétet .... 38.315n — 0.36 „ legelőt .... 23.215n — 0-22, erdőt .... 30.979n = 0-28 „ szőlőt .... 3.528n = 0-033 „ nádast .... 878n = 0-008 „ Ilik a szászrégeni, hol lakik ; 8238 házban 401.956 hold 38.807 lélek területből X-ikacsikszeredai, hol 38 községben, 11.438 házban 51.560 lélek lakik s az összesen 395.865 hold területből szántóföld kert rét . 60.705 3.649 95.550 82.893 152.424 hold = 15-5 °/0 0-9 „ 24 „ 21 „ 38-6 „ erdő Xl-ika kézdi - vásárhelyi, hol 58 községben, 17.001 házban 72.337 lélek lakik s az összesen 462.593 hold területből szántóföld. . 87.436 hold ( 1976 kert . . . 6.029 1) = 1-2 „ rét . . . . 41.810 7) ===9 » legelő . . . 14.957 n == 3-3 „ erdő . . . 286.433 n = 62 „ 1. szám. A kötelességét teljesítő birő mindig független marad. Említve lett a főispáni kvalifikáczió. Ezt a kvalifikácziót azon nagy bíróság adja meg, melyet társadalomnak nevezünk. Csak itt lehet megszerezni az általános magasabb miveltségnek, a tisztességnek, a becsületességnek, a lovagiasságnak az élet által kiérdemelhető diplomáját. Röviden az élet által megkívánt jellemkomfortnak diplomáját, mely előtt minden másféle diplomának el kell törpülnie. Orbai. Az uj főispán. — decz. 30. Lapunk egyik barátjától közöljük az alábbi sorokat, melyek habár részben már e helyen is el voltak mondva, figyelemre méltó észrevételeket foglalnak magukban. Orbai, decz. 30. A közigazgatási törvényjavaslat csakugyan meg van támadva, úgy az ellenzéki sajtó, mint az ellenzéki képviselők részéről a közigazgatási bizottságban. Több éven át panaszkodtak a közigazgatás hiányai felett, de midőn a kormány erre vonatkozó orvosló törvényjavaslatot terjeszt elő a parlamentbe, megtámadják ezt. Minden lehető, de nem létező s kierőszakolt árnyoldalait ismételten feltüntetni versenyeznek, de tagadhatatlan gyakorlati számos előnyeit elhallgatják! Megtámadják kiválóan a főispáni uj hatáskört, a miből mint megannyi politikai astronomus egész kalendáriumot készítenek, de a bölcsesség távcsövének hiánya miatt a sötétben botorkálnak. Vészt kiáltanak a bírói függetlenségre s már halálát is jelzik, az abszurditások trombitáját harsogtatva. De már erre : gyűlést is tart aztán a modern jogászat ügyvédeinek egy része a magyar fővárosban s kérelmet nyújt be az alsóházhoz, figyelmeztetvén ezt a jelzett javaslat elfogadása által a bírói függetlenségre bekövetkezhető mindenféle nagy veszedelmekre. Úgy képzelhetni ezt, mint az áldozatok hulláin elhízott varjak kárfogó sergét, melyet felriaszt a kórságot gyógyítható szernek még csak jelzett megjelenhetése is. Az angol igazságszolgáltatás híres reformere , egykori igazságügyi minisztere Brugham, az angol parlamentben egy reformjavaslatának indokolása alkalmával következőleg nyilatkozott : Az állam minden más érdekeinek el kell, hogy törpüljenek a gyors és olcsó igazságszolgáltatás előtt, mert ez az állampolgárok jólétének „conditio sine qua non “-ja! ! Hová kellene rejtőzni e nagy igazság előtt a magyar modern jogászok seregének, kik jelen igazságszolgáltatásunk rendszerét keletkezéskor a jogászat remekének hirdették, de ami alig egy nehány év tapasztalata után csak a modern jogászat bokrétáival felczifrázott szörnynek bizonyult s reme lett a theoreák labyrintjában tévelgő igazságnak, ahonnan midőn ez kikerül, a már tönkrement keresőnek minden jogosan remélt haszna elenyészett. És történt e valami a modern jogászat számos doktorainak részéről jelen igazságszolgáltatásunknak fent jelzett szellemben való javítására ? Amint a magyar állam népeinek helyesen felfogott érdeke első helyen követte volna ? Folyamodtak-e a magyar törvényhozó testülethez azért, hogy igazságszolgáltatásunk menete nagyon, de nagyon is hosszadalmas annak javításáért ? Vagy mert igazságszolgáltatásunk nagyon is drága, annak olcsóbbá tételéért ? Ezen a népek életfeltételeit képező kérdéseket illetőleg, fájdalom, némák maradtak annyi számos éveken át! De feljajdulnak a közigazgatási törvényjavaslatban a főispáni szélesebb hatáskör miatt, állítólag veszélyezett bírói függetlenségért egész a nevetségességig. De hát mi is csak az a minduntalan hangoztatott és veszélyezett bírói függetlenség az első fokban ? Mert csakis ezt érintheti a javaslat, ha érinti. Hát végre is függnie kell legalább a törvényektől ! S így a független bírónak is a törvények által kijelölt uton kell működnie ! De ha csak hiányosan, vagy csak időnként, vagy egyáltalában sehogy sem működik ? . . . Amint erre számtalan példa van. A mi által az érdekeltek szenvednek, károsodnak s gyakran helyrehozhatatlanul. Hát ne legyen senki, aki az ilyen bírót rövid, a közönség által elérhető utón kötelességének teljesítésére emlékeztesse és ha kell, rendes utón rá is szőri Hathassa? Vagy a közönség szenvedésének és anyagi kárának okozója a birói függetlenség pajzsa alatt tovább is sújthassa a szerencsétlen érdekfeleket? Amint ez jelenleg történik. A mi ellen elérhető orvoslat nincs ! A közönség helyesen felfogott érdeke követeli, hogy megyénként legyen valaki, aki ismerve a helyi viszonyokat, mindenféle ügy kellő menete felett őrködjék ! Akihez az érdekelt felek közvetlen közelben folyamodhassanak sérelmeikkel. S ki lehetne ez más, mint a megye főispánja ? A birói függetlenség nem lehet azonos a birói hanyagság és visszaélések takargatásával. A törvényjavaslat csak ezt orvosolja. A szerb-bolgár háború. Bécs, decz. 29. A „Pol. Corr.“ párisi jelentése : Az orosz közvéleményben és a bolgár diplomácziában a bolgár kérdést illetőleg Optimismus és az a meggyőződés uralkodik, hogy bonyodalom nélkül fog végbemenni a megoldás, amely a bolgár nép kívánságait összeegyeztetni fogja a berlini szerződésnek, habár szellemével nem is, de legalább betű szerinti értelmével. E kérdés megoldása végett eddig egyik részről sem indítványoztak kongresszust, Péterváron pedig nem is tartják motiváltnak a dolgok valamely új fordulata előtt. Az egyptomi kérdésben tartott londoni konferenczia meghiúsulása óta az orosz kormány el van határozva ragaszkodni két alapelvhez: hogy nem vesz részt ilyen tanácskozásban, a kabinetekkel való előzetes megállapodás nélkül és nem fog beleegyezni, hogy ily tanácskozás a leginkább érdekelt állam fővárosában tartassák. Az elnökség ugyanis az utóbbi állam külügyminiszterét illeti meg, ami által az túlsúlyt nyert. A orosz kormányt a konstantinápolyi konferenczia befolyása sem tehette hűtlenné ezekhez a nézetekhez. Belgrád, decz. 29. A határhelységekben maradt két bolgár önkéntes század és a bolgár hatóságok arra kényszerítik a lakosságot, hogy a szállításoknál segédkezzék, minek következtében holnap egy csapat szerb önkéntes megszállja Pirotot és megtisztitja Szerbia területét az ellenségtől. Belgrád, decz. 29. Ama bolgár részről világgá bocsátott hírek, hogy Pirotban a szerb csapatok és a bolgár csendőrszázad között összeütközés történt volna, teljesen alaptalanok, mert Pirotba szerb csapatok nem is vonultak be, hanem csakis a polgári hatóságok képviselői. Ezek Pirotba egy század lovasságot és egy század gyalogságot találtak, melyek, miután parancsnokuk a szerb hatóságok részéről a kivonulásra felszólittatott, a várost tényleg elhagyták. És ez alapon, a bolgárok ama állítása, hogy a bolgár és szerb csapatok egymással harczba keveredtek volna — merő koholmány. Belgrád, decz 29. Natália királyné tegnap meglátogatta a szerb és bolgár sebesültek segélyezésére Bécsben alakult segélybizottság itteni „Julia“ mintakórházát, ott több mint száz sebesülttel beszélt és a kórház berendezése felett teljes megelégedését fejezte ki. Holnap egy egészségügyi vonat Nisbe megy, hol 800 sebesült van. Belgrád, decz. 29. Hivatalos vizsgálatok kimutatták, hogy Pirotot a fegyverszünet megkötése után a bolgárok teljesen kirabolták, úgy, hogy a csendőrségnek puskalövésekkel kellett a rablókat elűznie. Pirot főtemplomát is kirabolták, főleg a zsidó családok szenvedett sokat; a nőket meggyalázták, a férfiakat leölték. Belgrád, decz. 29. A widdini kerület lakosai közül igen sokan Szerbiába menekülnek és a szerb hatóságoktól védelmet kérnek a bolgárok által gyakorolt erőszakoskodások ellen. Három szerb érzelmű kmetet és ötven parasztot a bolgárok felkonczoltak. A szíkely nemzet tarczaja. Agnes. — Regény. — Irta : Kodnár Zsigmond. I. FEJEZET. — Édes mama! ugye elmegyünk az írók és művészek hangversenyére ? kérdé Bajczy Ágnes édes anyjától. — Fiam ! válaszolt anyja, mi annyifelé megyünk, hogy lelkemből meguntam ezt a sok mulatságot. Ahány hangverseny csak Budapesten van, mindegyiken megfordulunk. Hidd el, megítélnek az emberek. Egy oly leánynak, mint te, ügyes gazdasszonynak kell lennie. Pedig kíváncsiságból sem nézel ki a konyhába, vagy a kamrába. — Kérlek mama, úgy alkotott bennünket a természet, hogy te kitűnő gazdasszony, én pedig jeles művésznő, vagy legalább műszerető legyek. Te boldog vagy a gazdaságban, a háztartás gondjai közt, s én boldog vagyok, ha egy szép költeményt olvashatok, vagy egy zenei remeket hallok. Mi lenne belőlem, ha lelkem kiszakíttatnék ebből az eszményi világból és sütnöm, főznöm, mosnom, takarítanom kellene. — Ne hidd, beletanulnál ebbe is. És bele kell tanulnod, meg kell szoknod. Versből és muzsikából nem élsz meg. Apád nem ezekkel szerezte vagyonát. Mikor jó atyád bérlő volt az Alföldön, pedig szerencsés években bérelt, mégis mennyit kelle dolgoznunk, csak a jó Isten tudja. Nyáron reggel három órakor már kibújtunk az ágyból és csak késő este feküdtünk le. Atyádat megtörte a sok munka, az éjjel-nappali fáradság, s bár még csak ötvenöt éves, hetvenesnek látszik. Én is szép leány voltam, akit minden legény megnézett, s ha énekelni hallottak, nem győztek betelni hangommal; atyád pedig gyönyörű fiatal ember volt, s ma harmincz esztendő múlva gyöngélkedünk, örökké sinylünk. Atyád mostani bérlete alig hoz valami csekély jövedelmet, s ha atyád sokszor desperát képére tekintek, azt kell gondolnom, hogy rosszul mennek ügyeink, hogy veszteséggel dolgozik. Ő azonban nagyon gyöngéd férj és apa, nem akar megszomorítani bennünket, s azért hihetőleg elhallgatja a valót. Megtört külsejű anyóka mondotta e szavakat, aki nemcsak sokat dolgozott, hanem sok gyermeket is hozott a világra, kik azonban korán elhunytak, csak az utolsó, Ágnes, a tizennegyedik, maradt életben. Férje szerény állású néptanítónak készült, de az ötvenes években földbérlésre adta magát, eleinte keveset, később többet ven bérbe, úgy, hogy a kedvező évek alatt szép vagyonra tett szert. Gazdag ember jön. Borral is kereskedett. Ősszel megvásárolta a parasztoktól a mustot, potom áron szerzett több száz, utóbb több ezer akó bort s egy, vagy két év múlva tetemes nyereséggel adta el. Másnak ugyan sokszor ott hevert pinczéjében a bora, esztendőkig sem tudott jó vevőt kapni. Bajczy élelmessége azonban tudott magán segíteni, s jól eladta borait. A hatvanas években inkább borral spekulált és soha sem ütött ki kedvezőtlenül az ő üzlete. Vagyonát a hetvenes évek elején két vagy háromszázezer forintra becsülték. Amily szerényen kezdték az életet, oly urasan folytatták. A szegény bérlő és szegény felesége megszerették az úri életet, a jólétet, a fényűzést, a drága szórakozást. Háztartásuk évenkint 15—20.000 forintba kerülhetett. Egyetlen leányukért éltek-haltak. Nem akadt Ágnesnek olyan bohó kívánsága, melyet örömmel ne teljesítettek volna. Kényeztették gyermeköket. Csak mosolyogni vagy nevetnie volt szabad. El akarták vele feledtetni egykori szegénységöket, nyomorúságukat. Fényes úri házat vittek. Fogatot tartottak, melyet Bajczy üzleti ügyeiben is használt, de kivált azért tette, hogy, örömet okozzon vele egyetlen leányának. S Ágnes szívesen kikocsizott, ha elfáradt a zenében és olvasásban. Rajongott a költészetért s zenéért. Száraz dajkáitól megtanulta az angol, franczia és olasz nyelvet. Anyja szeretett németül beszélni, mert német volt az anyanyelve, így tíz esztendős korában öt nyelven tudta magát folyékonyan kifejezni. Atyja az 1873. május 9-iki krach előtt a fővárosba tette át lakását és házakba fektette vagyona jó részét. Három házat vett meg, melyeken egy év múlva tetemes nyereséggel adhatott volna túl. Hétszázezer forintot ígértek a három házára pedig, neki csak négyszázezer forintjába kerültek. Ez összegből százötvenezer forintot fizetett le, a többit kölcsön vette. Rossz csillaga várakozásra biztatta. Még többet akart nyerni. Pedig pár hónapra rá bekövetkezett a nagy tönk s Bajczy szomorú napokra virradt. Küzdött újra, dolgozott újra ernyedetlenül, csakhogy a színvonalon tarthassa és ha lehet kivágja magát. Nem akarta, hogy meglássák rajta bajos helyzete, háztartásának csak azon részét vonta összébb, melyet nem vesz észre a nagyközönség. Ezt részint családjáért tévé, részint üzleti szempontból. Meg akarta óvni jó kereskedői hírnevét. Mikor annyi ezeren buktak, úgy tőn, mintha szilárdan állana. Pár jó barátja segélyével majd a várostól, majd az államtól kapott szállítási vagy más megbízást, melyekkel fedezhette a kölcsönvett pénz nagy kamatait, sőt törlesztett is a tőkéből. S ennek híre ment. Aki tőkét tudott akkor törleszteni, az csodált ember volt. Mondták is mindenfelé, mikor díszes fogatán tova robogni látták. Fene ember ez a Bajczy ! Pedig sokszor az őrülésig izgatott volt. Mennyit törte szegény fejét, hogy honnan teremtse elő a pénzt. Igaz volt egy fiatalkori bérlőtársa, aki gazdag ember létére Temesvárott vonta meg magát, semmit sem törődött a világgal, pénzét betette az Első hazai takarékpénztárba és csöndesen élte napjait, tudomást sem akart venni az emberek szédelgéséről; ehhez fordult néhányszor Bajczy és kölcsön kért tőle. Barátja adott, mert hálaérzete azt súgta neki, hogy kivált Bajczy élelmességének és munkásságának köszönheti vagyonát. Bajczyék a Damjanich-utczai házukban laktak. Kényelmes kis épület volt hat szobával és roppant nagy telekkel. Különben ez a ház nyomta legjobban a lelkét. A másik kettő elég jól jövedelmezett, a házbér fedezte a rájuk eső kamatot, sőt a Damjanich-utczai ház után járó kamat egy részét is belőlök fedezte , de a roppant telek pusztán elhagyatva állott, silány potomságot ígértek érette , noha ő jó pénzért vette. (Folyt. köv.)