Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)

1886-10-10 / 157. szám

IV. évfolyam: ------------------------& 1 a " Szerkesztőségi iroda: ® i Sepsi-Szentt­yörgyön: Csiki-olci! Nagy Elei-féle báj, hová •» lap szellemi részét illeti» közlemények küldenénk Kiadóhivatal: Jókai-nyorada-rejtvény-társulat hová az ilő&zitist pénztk­ét hirdetések [Ü bérmentesen küldendők. ? — --------------------------------------------------­Előfizetett­ ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOírt—kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1886. október 10. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 157. szám. •ZSSK­S Csikmegye részére : szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában X. Nagy Imre társ­szerkesztő lakásán (ken­d-u­tcza, saját ház.) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. «*4 ®­-SZtte. i Nyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyilt terek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldán­­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyom­at­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. czimü s—i.­­ Károlyi Alajos gróf nagykövet lemondása. A „N. fr. Tresse“ egy londoni távirata jelenti, hogy Károlyi Alajos gróf monarchiánk londoni nagykövete ez állásáról lemondott. A gróf ez idő szerint Bécsben tartózkodik.­­ A közös hadügyminiszter által a dele­­gácziók elé terjesztendő törvényjavaslatok között van egy, mely arról szól, hogy a már megkezdett erő­dítmények nem tíz év alatt, mint az eredetileg tervezve volt, hanem három év alatt készíttes­senek el. Egy másik javaslat a tábori ütegek számának szaporítását javasolja akkép, hogy egy ütegben nyolcz darab ágyú helyett ezentúl hat legyen, továbbá javasolja, hogy a tüzérségi kész­let részére 128 új ágyú szereztessék be, végül két új lovasezred felállítását tervezi. E három utolsó intézkedés évenkint 15 milliónyi költségtöbbletet fog okozni. Beszélik azt is, hogy a tengerészet részére is több költséget fognak követelni. E túlkiadásokat ezután más téren eszközlendő megtakarítások által akarják fedezni. Az oláh határsértések megvizs­gálása. — okt. 9. A csik-gyimesi szoros körül, valamint Apahavason, Popovics Konstantin oláh dara­­ boncz hadnagy által elkövetett határsértések, illetőleg az 1883. évi status quo visszaállí­tása tekintetéből Cantilli oláh tábornok által felállittatott póznafák általi foglalások konsta­­tálása a belügyminiszter által elrendeltet­vén, Csikmegye alispánja azoknak esz­közlése végett folyó hó 1-én Mihály Fe­­rencz szépvizi főszolgabíró, id. Deák Elek szépvizi községbiró, Miklós Márton, legifj. Deák Elek, Deák György és Deák Gergely községi képviselőkkel, továbbá István András, Csató Ferencz sztmiklósi és Sárig Lajos bor­­zsovai megbízottakkal a helyszínére kiszáll­ván, a szemlét „Kerekbükk“ nyakán meg­kezdette és a Gyimesvárig kiterjedőig a helyszemlét felvette. A helyszinrajz szerint a határdifferenczia kezdődik Gyepecze és Simonpatakok össze­folyásánál s kifejezést nyert a helyszínen felismerhetőleg az által, hogy a régebbi ha­tárvonal egészen 1863-ig, midőn Maxim An­tal szépvizi kereskedő ökrei attól keletre menve behajtattak s azon innen is 1883-ig mindenütt az élen vezetett „Kerekbükk“ csú­csáig, hol a régi I-ső székely gyalogezred őrháza állott 1848-ig. Midőn Maxim Antal ökrei 1863-ban behajtattak, a határvonal erőszakosan nyugat felé nyomatott, mintegy kilométernyi távolságra Kerekbükk nyakára a hegyélen le, s így találta azt 1883-ban a nemzetközi bizottság, honnan egy 5—6 lé­pésnyi szélességű csapáson vezetett alá a Csügés patakon túl a Vojka havas aján álló moldvai őrházra, illetőleg az e felett fekvő „Pojána-Stán“ nevű helyen lévő kútfőre. E szerint az 1883. évi állapothoz ké­pest a határvonal a hegyéb­ől Simon pa­takába tolatott s csaknem azon hozatott fel Kerekbükk nyakára, jelöltetvén az 25—30 lépésre felállított pózna-fákkal, melyek min­denütt 6 lépés közzel párosán vannak felál­lítva s fehér deszkatáblán .Á5JL és­­ N.7-O. 1. O. i. besütött jegygyel jelezve ; vagyis e határ jel­zés kerekbükk nyakától délre Császár György lakásáig azon vonalon és erdei ösvényen ál­líttatott fel, melyen 1883-ban a nemzetközi bizottság átvonult. Az elfoglalt terület legnagyobb részének fatermése most is érintetlenül lábon áll s csakis az alj hosszában csinált ott Czerán József és fia — mindkettő Csikmegye gye­­peczetelepi lakos — mintegy 5—6 rakás szénát, kik a területet Száva Kristóftól, mint Maxim Antal albaszonbérlőjétől vették ki részmüvelésre. A csügési oláh őrháznál a bizottság egy elég értelmes őrmestertől azon felvilágosítást nyerte, hogy a 25—30 lépésre felállított és a fennebbi jelekkel ellátott pózna­fákat Can­tilli tábornok azért állíttatta be, hogy a ta­pasztalatlan határőrök ismerjék fel a határ mentét, miután azt még a török kormány jelölte volt meg, és azon nappal kétszer, éjszaka pedig egyszer teljesítsenek őrjáratot. Csügés patakától felmenet a határvona­lat a bizottság úgy találta, hogy ott semmi változás nem történt a Vojka nyakán álló őrházig ; itt azonban az 1883-ik évi álla­pottól eltérőleg a vojkai oláh őrháztól a hegynyakon nyugati hajlással félkör alakban vezettetett fel a határvonal Apahavas csú­csára, úgy, hogy az Apahavas csúcsa és a vojkai oláh őrház egyenes vonalában álló magyar őrház a határvonalon jóval belől esnek a moldva-oláhországi részen; holott 1883-ban az éppen az említett határvonalon állott, s az ezen vonaltól nyugatra eső te­rület tettleg Dájbukát Dávid szépvizi keres­kedő, mint haszonbérlő birtokában is volt. Ezen foglalás nyugati része oláh alattvalók által ez évben megkaszáltatott, termése a helyszínéről elvitetett, az 1883-ik évi határ­ral érintkező részén lévő fatermés pedig le­­geletlenül most is lábán áll. Ezen uj fogla­lásnak keresztjelei alattvalóink által folyó év augusztus havában megsemmisittettek, miért az oláh kormány rögtön fel is szólalt. A mint a visszafoglalás megtörtént, Can­tilli tábornok rögtön kiszállott a helyszínére s az 1883-ban tettleg fennállott határvonalra a kerekbükkihez hasonló jelfákat állíttatott fel. A vajkai oláh őrháznál levő szakaszve­zető nyilatkozata szerint azonban ki is je­lentette, hogy ez csak az őrjárat megrövidí­tésére és könnyebbségére szolgál s a valódi határvonal ott vonul el, hol a magyarok ál­tal a keresztjelek megsemmisittettek s azt tartják felügyelet alatt, s hogy ez igy is lehetett, igazolja az elhasználatlan termés. A Bahavastól „Egettmezőn“ lévő oláh őrházig az 1873-ban fennállott határvonal mindenütt érintetlen ; itt azonban az 1883- diki állapottól eltérőleg a helyett, hogy a hegyélen vezettetnék „Áldomástetőre“, új­ból egy nyugati hajlással a hegyoldalra vi­tetett át s Áldomás nyakán egyesittetett az eddigi határvonallal, jelöltetvén a foglalás­­ n-7- és P~-N-A táblás felirattal. Itt kevés ideig az 1883-ban létezett határ követtetett; az úgynevezett „ i­ókut“-nál azonban kivi­tetett a hegyéb­e, s kezdetben nagyobb, a gyimesi vám felé pedig kihegyesedőleg be­vitetett a mindkét részen lévő veszteghelyi­­ségek felett álló kő­csucsra, hol az eddigi vonallal egyesittetvén, az oldalon bevezet­tetett az oláh őrházra. A „Lókut“-nál lévő foglalás is az előbbi táblás feliratokkal jelöl­tetett meg, s a kerekbükki és apahavasi foglalások mellett alig tűnik fel, de a ha­tárt képező és most is fennálló kertelés mel­lett leginkább azért veendő figyelembe, mert „Lókut“-nál egy más mellékhegység csú­csára tolatott fel, holott a gyimesi vám fe­lett kezdődő hegyei az alatt vonul el s úgy simul ki Áldomás nyakára. Kerekbükk tetőn belül Császár György lakásától, hol a szemle megkezdetett, nem­csak az 1883-ik év után foglalt területek jelöltettek meg az érintett táblás feliratok­kal, hanem megjelöltetett az egész határ mente úgy, hogy mintegy 6 lépésnyi köz semleges területnek hagyatván ki, a felira­­tos táblák egymással szembe állíttattak. Ezek tehát azon határsértések, melyek mint jelentékenyebbek oláh részről a köze­lebbi időkben elkövettettek, s melyek elégsé­gesek arra, hogy a határkérdés véglegesen megoldassák, a fennálló differencziák elenyész­­tessenek és a határ oly állandó jelekkel lát­tassák el, melyek által jövőben kizártnak le­hessen tekinteni minden foglalási törekvést, melyek a két állam közötti súrlódásokra okul szolgálhatnának. Partikularizmus. — írta: Horváth Gyula. — III. Vannak törvényhatóságok, melyek habár nyílt háborúban az állammal nem is állanak, bizony alig tarthatók támoszlopoknak. Szeben-, Brassó-, Nagyküküjllő megyében stb.-ben a­hány­szor alkalmat találnak — és ezt igen szorgal­masan keresik is — fajunk, nemzetünk, sőt ál­lamunk elleni ellenszenvüknek kifejezé­t adni, azt el nem mulasztják soha. A formákrós vigyáz­nak ugyan, de a törvényes külszin alatt oly in­tenzív gyűlölet lappang, mely tévedésbe nem ejthet senkit. A faj elleni gyűlöletet bele­burkolják a min­denkinek jogosult hazafias ellenzék köpenyegébe. De ez a ruházat nem szedett rá e mai napig még egy hazafias ellenzéki embert is Erdély bérczei között. Elvádolnak bennünket, hogy chauvinisták vagyunk , mert követeljük minden­kitől vallás- és nemzetiségi különbség nélkül törvényeink, intézményeink tiszteletben tartását, az államnyelvnek tudását a köztisztviselőktől és ösmeretét azoktól, kik a közügyekben részt akar­nak venni. És szembe tudjuk ezzel állítani ez országrész minden műveltségre csak igényt is tartó magyar emberét, kik a német nyelvet nem­csak ismerik, de beszélik is , és ekkor hatóság­ban, magánéletben a kultur­nemzet szószólói el­lenünk izgatnak, minket vádolnak, hogy nyel­vüket, kultúrájukat ki akarjuk pusztítani. Hatóságaik, hivatalos közvéleményük bizal­mával azok ruháztatnak fel, kik a magyar faj­jal és elemmel szemben a legnagyobb alfronto­­kat követték el. A sympathia vagy kibékülés legkisebb mozzanatát saját fajuknál a Judás névvel bélyegzik meg, hogy az erkölcsi bátorság mindenkinél már csírájában elfojtassék. Ott, hol erejük és hatalmuk van reá, a közéletből kizár­nak mindenkit, a­ki nem feltétlen híve gyűlöl­­ködési politikájuknak; a­hol ezt nem tehetik, társadalmilag veszik üldözés alá. A nagy eszü és tiszta jellemű Ranichert vak gyűlölködésükkel, méltatlan vádjaikkal a sírba kergették ; pedig rövid idővel azelőtt még fajuk egyik büszkeségének tartották. Wächter, kinek hazafisága által szász fajrokonai a Király­föld rendezésénél, egy szóval ügyeik törvényho­zási és kormányzati elintézésénél többet nyer­tek, mint a­mennyit a gyűlölködő politika ve­zérei együttvéve tudtak ártani, fajából, melynek leghívebb tagja volt kiközösítve, magánéletében üldözve, családi csapások alatt megtörve, beteg­ségében és bánatában kigúnyolva, elhagyatva temettetett azon föld alá, melyen életében nem nyugtot, de pihenőt sem találhatott. — Bausznernt, ki meggyőződésének kifejezést adni elég morális bátorsággal birt, a kultur faj vezérei, elkezdve a fajárulástól meggyőződése elárusitásáig mindennel vádolták, de arra meg nem emlékeznek, hogy ugyanazt a Bausznernt, midőn a szász faj ujjongásai között elle­nünk az országgyűlésen nyíltan támadást in­tézett, mi chauvinista magyarokat nemcsak hogy nem vádoltuk semmivel, mint azt nem szoktuk ez okon senkivel szemben tenni, hanem nyíltan elmondott véleményét komoly mérlegelés alá vet­tük és ott, hol lehetett, igyekeztünk panaszának orvoslást szerezni. Gyűlölködési politikájuknak, a­hol hatalmuk van reá és módjuk van benne, teljes hivatalos szervezetet adnak ; a közhatósági tisztviselők, a községi elöljárók, papok, tanárok, tanítók mind egy-egy lánczszemet képeznek a lánczban, mely­­lyel lekötik a gyermektől kezdve az aggastyánig az egyént és benne az önálló nézetet, független meggyőződést; az iskolától a templomig, a ma­gánház küszöbétől a tanácskozó teremig minde­nüvé benyúl kezök s hatalmuk. Elnyomást pa­naszolva , megfélemlítést gyakorolnak, független véleményt, meggyőződést hirdetve; elnémítanak minden hangot, mely az övéktől dissonans ; ha nyílt vagy alattomos támadás történik a magyar állameszme, a magyar faj ellen, soha egy tilta­kozó szó nem hangzott el ajkukról; legnagyobb ellenségeikkel kibékülnek nyomban, ha azok ne­künk is elleneink ; a német kanczellárral, a né­met nemzettel képesek meghasonlani azért, mert nekünk szövetségeseink. Vannak íróik, tudósaik, szakembereik , de ezek a mi irodalmunktól, tudósainktól, szakem­bereinktől teljesen távol állanak. Azt tudjuk, hogy Európa műveit nemzetei, a német, franczia, angol, svéd, norvég, olasz, tudomást vesznek íróinkról, tudományos előhaladásunkról, ismeret­tel bírnak szakembereink műveiről ; de ez a faj, mely nyolcz századig lakott jó- és balsorsban köztünk, csak a véletlenül kezébe akadt német­­országi irók vagy revüek által vesz rólunk tu­domást. ír, irat és ferdít a német irodalomban; valóságos hajszát indít meg ott kéz alatt elle­nünk és ezen saját ferdítéseit fejünkre olvassa, mint a világirodalom verdiktjét. Melyik szász író ismertette Petőfit, Aranyt, Tompát, Jókait, Mikszáthot, újabb vagy régibb magyar nevezetesebb irók műveit V hol van egy betű­fordítás munkáinkból ? hol van egy kriti­kai essay ez irók vagy mások művei fölött ? — — Még szidni és gyalázni sem szoktak saját ne­vük alatt nyílt után, hanem a nagy német nem­zet íróit sugalmazzák, informálják, vagy legfö­­lebb a névtelenségbe csimpaszkodva, onnan köp­ködnek le bennünket. A zene az az internationális nyelv, melyet még az ellenséges népek is meg szoktak érteni. Ezen a nyelven se szólanak hozzánk. Mutassa­nak föl egy esetet, hol Gesangsvereinjaik, Lie­­dertafeljeik, Lieder- vagy Musik-Krünzchenjeik­­ben egy magyar dal fölhangzott volna. Lám mi chauvinista magyarok Mozart, Beethoven, Wagner, és mit tudom én mely zeneszerzőknek műveit ép oly hévvel fogadjuk, mint a magyarokéit; a ro­mán bus népdalok, a német valezerek, a cseh polkák, a lengyel polonaisek, ha szépek, ép oly méltánylatra találnak nálunk, mint a pusztákon termő népdalaink, melyeknek melódiáján már el­ismert zene­királyok tudtak fellelkesülni. A „Gott erhalte“, melyhez egy levert for­radalom bánatos emlékei fűződtek, ma fölzeng egész Magyarországon a nélkül, hogy e keserű emlékek ítéletünket megzavarnák ; nem a zene, hanem az emlék fájt nekünk mindaddig, a­míg a Rákóczinak és Kölcsey hymnuszának el kellett hallgatni; ma már „Wacht am Rhein“ tette együtt számüzötté a „Gott erhalte“-t és „Rá­­kóczi“-t, ama faj köréből, a melyiknek a Raj­nánál semmi keresete és a melyet a nagy né­met nemzet, ha valahol keres, bizonyosan az Olt partjain keresi, hol vigyázni úgy a német nemzet, valamint saját faja érdekében van oka és módja is. A szász gyerek, míg felnő és mint aggas­tyánt a sírba fektetik, a családi tűzhelynél, az iskolában, a templomban, a községházánál, a megye tanácskozó termében, a középiskolák pad­jain, a külföldi német egyetemek tantermeiben egy rokonszenves szót Magyarország mellett, egy méltányló kifejezést a magyar faj felől, saját fajbeliétől nem hall; hát ily viszonyok és körül­mények között hol fakadhat keblében a haza iránti szeretet, a magyar nemzet iránti vonza­lom ? És hogy a gyűlölködés haragos pusztító lángra nem gerjed, ennek oka csakis a faj pas­­­sziv természetében keresendő és találandó föl; oly jégkéreggel vették körül magukat, hogy ezt még gyűlöletük sem képes fölolvasztani. Egy munkás, szolid, értelmes népfaj, me­lyet azok, kik köztök a hatalmat bírják, száza­dokon át mesterségesen elzárva tartanak min­den külbefolyástól és mely fölött az uralom­ban hosszú időn a városi patricziusok és hier­archiája osztozott. A patricziusok hatalma a forradalommal megsemmisült; a Bach „Gleich­berechtigung“^ egy fél monarchia bureauxit

Next