Székely Nemzet, 1886 (4. évfolyam, 1-201. szám)
1886-10-10 / 157. szám
IV. évfolyam: ------------------------& 1 a " Szerkesztőségi iroda: ® i Sepsi-Szenttyörgyön: Csiki-olci! Nagy Elei-féle báj, hová •» lap szellemi részét illeti» közlemények küldenénk Kiadóhivatal: Jókai-nyorada-rejtvény-társulat hová az ilő&zitist pénztkét hirdetések [Ü bérmentesen küldendők. ? — --------------------------------------------------Előfizetett ár helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . lOírt—kr. Félévre . . 5 írt — kr. Negyedévre . 2frt 60 kr. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1886. október 10. SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Hirdetmények dija : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. 157. szám. •ZSSKS Csikmegye részére : szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában X. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kend-utcza, saját ház.) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. «*4 ®-SZtte. i Nyilttér sora 16 kr. A hirdetmények s nyilt terek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenként négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy idén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánnyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. czimü s—i. Károlyi Alajos gróf nagykövet lemondása. A „N. fr. Tresse“ egy londoni távirata jelenti, hogy Károlyi Alajos gróf monarchiánk londoni nagykövete ez állásáról lemondott. A gróf ez idő szerint Bécsben tartózkodik. A közös hadügyminiszter által a delegácziók elé terjesztendő törvényjavaslatok között van egy, mely arról szól, hogy a már megkezdett erődítmények nem tíz év alatt, mint az eredetileg tervezve volt, hanem három év alatt készíttessenek el. Egy másik javaslat a tábori ütegek számának szaporítását javasolja akkép, hogy egy ütegben nyolcz darab ágyú helyett ezentúl hat legyen, továbbá javasolja, hogy a tüzérségi készlet részére 128 új ágyú szereztessék be, végül két új lovasezred felállítását tervezi. E három utolsó intézkedés évenkint 15 milliónyi költségtöbbletet fog okozni. Beszélik azt is, hogy a tengerészet részére is több költséget fognak követelni. E túlkiadásokat ezután más téren eszközlendő megtakarítások által akarják fedezni. Az oláh határsértések megvizsgálása. — okt. 9. A csik-gyimesi szoros körül, valamint Apahavason, Popovics Konstantin oláh dara boncz hadnagy által elkövetett határsértések, illetőleg az 1883. évi status quo visszaállítása tekintetéből Cantilli oláh tábornok által felállittatott póznafák általi foglalások konstatálása a belügyminiszter által elrendeltetvén, Csikmegye alispánja azoknak eszközlése végett folyó hó 1-én Mihály Ferencz szépvizi főszolgabíró, id. Deák Elek szépvizi községbiró, Miklós Márton, legifj. Deák Elek, Deák György és Deák Gergely községi képviselőkkel, továbbá István András, Csató Ferencz sztmiklósi és Sárig Lajos borzsovai megbízottakkal a helyszínére kiszállván, a szemlét „Kerekbükk“ nyakán megkezdette és a Gyimesvárig kiterjedőig a helyszemlét felvette. A helyszinrajz szerint a határdifferenczia kezdődik Gyepecze és Simonpatakok összefolyásánál s kifejezést nyert a helyszínen felismerhetőleg az által, hogy a régebbi határvonal egészen 1863-ig, midőn Maxim Antal szépvizi kereskedő ökrei attól keletre menve behajtattak s azon innen is 1883-ig mindenütt az élen vezetett „Kerekbükk“ csúcsáig, hol a régi I-ső székely gyalogezred őrháza állott 1848-ig. Midőn Maxim Antal ökrei 1863-ban behajtattak, a határvonal erőszakosan nyugat felé nyomatott, mintegy kilométernyi távolságra Kerekbükk nyakára a hegyélen le, s így találta azt 1883-ban a nemzetközi bizottság, honnan egy 5—6 lépésnyi szélességű csapáson vezetett alá a Csügés patakon túl a Vojka havas aján álló moldvai őrházra, illetőleg az e felett fekvő „Pojána-Stán“ nevű helyen lévő kútfőre. E szerint az 1883. évi állapothoz képest a határvonal a hegyéből Simon patakába tolatott s csaknem azon hozatott fel Kerekbükk nyakára, jelöltetvén az 25—30 lépésre felállított pózna-fákkal, melyek mindenütt 6 lépés közzel párosán vannak felállítva s fehér deszkatáblán .Á5JL és N.7-O. 1. O. i. besütött jegygyel jelezve ; vagyis e határ jelzés kerekbükk nyakától délre Császár György lakásáig azon vonalon és erdei ösvényen állíttatott fel, melyen 1883-ban a nemzetközi bizottság átvonult. Az elfoglalt terület legnagyobb részének fatermése most is érintetlenül lábon áll s csakis az alj hosszában csinált ott Czerán József és fia — mindkettő Csikmegye gyepeczetelepi lakos — mintegy 5—6 rakás szénát, kik a területet Száva Kristóftól, mint Maxim Antal albaszonbérlőjétől vették ki részmüvelésre. A csügési oláh őrháznál a bizottság egy elég értelmes őrmestertől azon felvilágosítást nyerte, hogy a 25—30 lépésre felállított és a fennebbi jelekkel ellátott póznafákat Cantilli tábornok azért állíttatta be, hogy a tapasztalatlan határőrök ismerjék fel a határ mentét, miután azt még a török kormány jelölte volt meg, és azon nappal kétszer, éjszaka pedig egyszer teljesítsenek őrjáratot. Csügés patakától felmenet a határvonalat a bizottság úgy találta, hogy ott semmi változás nem történt a Vojka nyakán álló őrházig ; itt azonban az 1883-ik évi állapottól eltérőleg a vojkai oláh őrháztól a hegynyakon nyugati hajlással félkör alakban vezettetett fel a határvonal Apahavas csúcsára, úgy, hogy az Apahavas csúcsa és a vojkai oláh őrház egyenes vonalában álló magyar őrház a határvonalon jóval belől esnek a moldva-oláhországi részen; holott 1883-ban az éppen az említett határvonalon állott, s az ezen vonaltól nyugatra eső terület tettleg Dájbukát Dávid szépvizi kereskedő, mint haszonbérlő birtokában is volt. Ezen foglalás nyugati része oláh alattvalók által ez évben megkaszáltatott, termése a helyszínéről elvitetett, az 1883-ik évi határral érintkező részén lévő fatermés pedig legeletlenül most is lábán áll. Ezen uj foglalásnak keresztjelei alattvalóink által folyó év augusztus havában megsemmisittettek, miért az oláh kormány rögtön fel is szólalt. A mint a visszafoglalás megtörtént, Cantilli tábornok rögtön kiszállott a helyszínére s az 1883-ban tettleg fennállott határvonalra a kerekbükkihez hasonló jelfákat állíttatott fel. A vajkai oláh őrháznál levő szakaszvezető nyilatkozata szerint azonban ki is jelentette, hogy ez csak az őrjárat megrövidítésére és könnyebbségére szolgál s a valódi határvonal ott vonul el, hol a magyarok által a keresztjelek megsemmisittettek s azt tartják felügyelet alatt, s hogy ez igy is lehetett, igazolja az elhasználatlan termés. A Bahavastól „Egettmezőn“ lévő oláh őrházig az 1873-ban fennállott határvonal mindenütt érintetlen ; itt azonban az 1883- diki állapottól eltérőleg a helyett, hogy a hegyélen vezettetnék „Áldomástetőre“, újból egy nyugati hajlással a hegyoldalra vitetett át s Áldomás nyakán egyesittetett az eddigi határvonallal, jelöltetvén a foglalás n-7- és P~-N-A táblás felirattal. Itt kevés ideig az 1883-ban létezett határ követtetett; az úgynevezett „ iókut“-nál azonban kivitetett a hegyébe, s kezdetben nagyobb, a gyimesi vám felé pedig kihegyesedőleg bevitetett a mindkét részen lévő veszteghelyiségek felett álló kőcsucsra, hol az eddigi vonallal egyesittetvén, az oldalon bevezettetett az oláh őrházra. A „Lókut“-nál lévő foglalás is az előbbi táblás feliratokkal jelöltetett meg, s a kerekbükki és apahavasi foglalások mellett alig tűnik fel, de a határt képező és most is fennálló kertelés mellett leginkább azért veendő figyelembe, mert „Lókut“-nál egy más mellékhegység csúcsára tolatott fel, holott a gyimesi vám felett kezdődő hegyei az alatt vonul el s úgy simul ki Áldomás nyakára. Kerekbükk tetőn belül Császár György lakásától, hol a szemle megkezdetett, nemcsak az 1883-ik év után foglalt területek jelöltettek meg az érintett táblás feliratokkal, hanem megjelöltetett az egész határ mente úgy, hogy mintegy 6 lépésnyi köz semleges területnek hagyatván ki, a feliratos táblák egymással szembe állíttattak. Ezek tehát azon határsértések, melyek mint jelentékenyebbek oláh részről a közelebbi időkben elkövettettek, s melyek elégségesek arra, hogy a határkérdés véglegesen megoldassák, a fennálló differencziák elenyésztessenek és a határ oly állandó jelekkel láttassák el, melyek által jövőben kizártnak lehessen tekinteni minden foglalási törekvést, melyek a két állam közötti súrlódásokra okul szolgálhatnának. Partikularizmus. — írta: Horváth Gyula. — III. Vannak törvényhatóságok, melyek habár nyílt háborúban az állammal nem is állanak, bizony alig tarthatók támoszlopoknak. Szeben-, Brassó-, Nagyküküjllő megyében stb.-ben ahányszor alkalmat találnak — és ezt igen szorgalmasan keresik is — fajunk, nemzetünk, sőt államunk elleni ellenszenvüknek kifejezét adni, azt el nem mulasztják soha. A formákrós vigyáznak ugyan, de a törvényes külszin alatt oly intenzív gyűlölet lappang, mely tévedésbe nem ejthet senkit. A faj elleni gyűlöletet beleburkolják a mindenkinek jogosult hazafias ellenzék köpenyegébe. De ez a ruházat nem szedett rá e mai napig még egy hazafias ellenzéki embert is Erdély bérczei között. Elvádolnak bennünket, hogy chauvinisták vagyunk , mert követeljük mindenkitől vallás- és nemzetiségi különbség nélkül törvényeink, intézményeink tiszteletben tartását, az államnyelvnek tudását a köztisztviselőktől és ösmeretét azoktól, kik a közügyekben részt akarnak venni. És szembe tudjuk ezzel állítani ez országrész minden műveltségre csak igényt is tartó magyar emberét, kik a német nyelvet nemcsak ismerik, de beszélik is , és ekkor hatóságban, magánéletben a kulturnemzet szószólói ellenünk izgatnak, minket vádolnak, hogy nyelvüket, kultúrájukat ki akarjuk pusztítani. Hatóságaik, hivatalos közvéleményük bizalmával azok ruháztatnak fel, kik a magyar fajjal és elemmel szemben a legnagyobb alfrontokat követték el. A sympathia vagy kibékülés legkisebb mozzanatát saját fajuknál a Judás névvel bélyegzik meg, hogy az erkölcsi bátorság mindenkinél már csírájában elfojtassék. Ott, hol erejük és hatalmuk van reá, a közéletből kizárnak mindenkit, aki nem feltétlen híve gyűlölködési politikájuknak; ahol ezt nem tehetik, társadalmilag veszik üldözés alá. A nagy eszü és tiszta jellemű Ranichert vak gyűlölködésükkel, méltatlan vádjaikkal a sírba kergették ; pedig rövid idővel azelőtt még fajuk egyik büszkeségének tartották. Wächter, kinek hazafisága által szász fajrokonai a Királyföld rendezésénél, egy szóval ügyeik törvényhozási és kormányzati elintézésénél többet nyertek, mint amennyit a gyűlölködő politika vezérei együttvéve tudtak ártani, fajából, melynek leghívebb tagja volt kiközösítve, magánéletében üldözve, családi csapások alatt megtörve, betegségében és bánatában kigúnyolva, elhagyatva temettetett azon föld alá, melyen életében nem nyugtot, de pihenőt sem találhatott. — Bausznernt, ki meggyőződésének kifejezést adni elég morális bátorsággal birt, a kultur faj vezérei, elkezdve a fajárulástól meggyőződése elárusitásáig mindennel vádolták, de arra meg nem emlékeznek, hogy ugyanazt a Bausznernt, midőn a szász faj ujjongásai között ellenünk az országgyűlésen nyíltan támadást intézett, mi chauvinista magyarokat nemcsak hogy nem vádoltuk semmivel, mint azt nem szoktuk ez okon senkivel szemben tenni, hanem nyíltan elmondott véleményét komoly mérlegelés alá vettük és ott, hol lehetett, igyekeztünk panaszának orvoslást szerezni. Gyűlölködési politikájuknak, ahol hatalmuk van reá és módjuk van benne, teljes hivatalos szervezetet adnak ; a közhatósági tisztviselők, a községi elöljárók, papok, tanárok, tanítók mind egy-egy lánczszemet képeznek a lánczban, melylyel lekötik a gyermektől kezdve az aggastyánig az egyént és benne az önálló nézetet, független meggyőződést; az iskolától a templomig, a magánház küszöbétől a tanácskozó teremig mindenüvé benyúl kezök s hatalmuk. Elnyomást panaszolva , megfélemlítést gyakorolnak, független véleményt, meggyőződést hirdetve; elnémítanak minden hangot, mely az övéktől dissonans ; ha nyílt vagy alattomos támadás történik a magyar állameszme, a magyar faj ellen, soha egy tiltakozó szó nem hangzott el ajkukról; legnagyobb ellenségeikkel kibékülnek nyomban, ha azok nekünk is elleneink ; a német kanczellárral, a német nemzettel képesek meghasonlani azért, mert nekünk szövetségeseink. Vannak íróik, tudósaik, szakembereik , de ezek a mi irodalmunktól, tudósainktól, szakembereinktől teljesen távol állanak. Azt tudjuk, hogy Európa műveit nemzetei, a német, franczia, angol, svéd, norvég, olasz, tudomást vesznek íróinkról, tudományos előhaladásunkról, ismerettel bírnak szakembereink műveiről ; de ez a faj, mely nyolcz századig lakott jó- és balsorsban köztünk, csak a véletlenül kezébe akadt németországi irók vagy revüek által vesz rólunk tudomást. ír, irat és ferdít a német irodalomban; valóságos hajszát indít meg ott kéz alatt ellenünk és ezen saját ferdítéseit fejünkre olvassa, mint a világirodalom verdiktjét. Melyik szász író ismertette Petőfit, Aranyt, Tompát, Jókait, Mikszáthot, újabb vagy régibb magyar nevezetesebb irók műveit V hol van egy betűfordítás munkáinkból ? hol van egy kritikai essay ez irók vagy mások művei fölött ? — — Még szidni és gyalázni sem szoktak saját nevük alatt nyílt után, hanem a nagy német nemzet íróit sugalmazzák, informálják, vagy legfölebb a névtelenségbe csimpaszkodva, onnan köpködnek le bennünket. A zene az az internationális nyelv, melyet még az ellenséges népek is meg szoktak érteni. Ezen a nyelven se szólanak hozzánk. Mutassanak föl egy esetet, hol Gesangsvereinjaik, Liedertafeljeik, Lieder- vagy Musik-Krünzchenjeikben egy magyar dal fölhangzott volna. Lám mi chauvinista magyarok Mozart, Beethoven, Wagner, és mit tudom én mely zeneszerzőknek műveit ép oly hévvel fogadjuk, mint a magyarokéit; a román bus népdalok, a német valezerek, a cseh polkák, a lengyel polonaisek, ha szépek, ép oly méltánylatra találnak nálunk, mint a pusztákon termő népdalaink, melyeknek melódiáján már elismert zenekirályok tudtak fellelkesülni. A „Gott erhalte“, melyhez egy levert forradalom bánatos emlékei fűződtek, ma fölzeng egész Magyarországon a nélkül, hogy e keserű emlékek ítéletünket megzavarnák ; nem a zene, hanem az emlék fájt nekünk mindaddig, amíg a Rákóczinak és Kölcsey hymnuszának el kellett hallgatni; ma már „Wacht am Rhein“ tette együtt számüzötté a „Gott erhalte“-t és „Rákóczi“-t, ama faj köréből, a melyiknek a Rajnánál semmi keresete és a melyet a nagy német nemzet, ha valahol keres, bizonyosan az Olt partjain keresi, hol vigyázni úgy a német nemzet, valamint saját faja érdekében van oka és módja is. A szász gyerek, míg felnő és mint aggastyánt a sírba fektetik, a családi tűzhelynél, az iskolában, a templomban, a községházánál, a megye tanácskozó termében, a középiskolák padjain, a külföldi német egyetemek tantermeiben egy rokonszenves szót Magyarország mellett, egy méltányló kifejezést a magyar faj felől, saját fajbeliétől nem hall; hát ily viszonyok és körülmények között hol fakadhat keblében a haza iránti szeretet, a magyar nemzet iránti vonzalom ? És hogy a gyűlölködés haragos pusztító lángra nem gerjed, ennek oka csakis a faj passziv természetében keresendő és találandó föl; oly jégkéreggel vették körül magukat, hogy ezt még gyűlöletük sem képes fölolvasztani. Egy munkás, szolid, értelmes népfaj, melyet azok, kik köztök a hatalmat bírják, századokon át mesterségesen elzárva tartanak minden külbefolyástól és mely fölött az uralomban hosszú időn a városi patricziusok és hierarchiája osztozott. A patricziusok hatalma a forradalommal megsemmisült; a Bach „Gleichberechtigung“^ egy fél monarchia bureauxit