Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)

1887-01-01 / 1. szám

Január 1. hatalom pedig a városokban volt. A székely­magyar elem büszke lett harczias voltára, de a büszkeség mellett a nép zöme szegény, földhöz ragadt. A székely nép, mely a természettől any­­nyi jó tulajdonságokkal van felruházva, ösztön­­szerüleg érezte helyzete nehéz voltát. A száza­dok folyamában sokszor igyekezett béklyóit le­rázni, de ez részint arisztokratikus hajlamai, ré­szint csekély száma miatt nem sikerült. Ebbéli törekvéseinek lehet tulajdonítani azon, más okok­ból meg nem magyarázható ingadozást is, mely úgy politikai, mint vallási téren egész múltját átlengi. A határszéli székelységet soha nagyobb csa­pás nem érhette volna, mint a határőrség fel­állítása és ezzel a rendszeres katonáskodás inau­­gurálása. Az osztrák kormánynak ez az erősza­kos intézkedése a tespedt 18-ik század második felére esett, de közel a nemzeti újjáébredés kor­szakához. Egy szebb jövő hajnala helyett sötét­ség borult a székelységre. A megalázott nép megadta magát sorsának és később tetszett neki a parádés világ. A rangkórság jobban felütötte átkos fejét, mint valaha. A katonai rendszer út­­ját vágta minden haladásnak. A nép egy része kommandóba járt és azért politikai jogokat él­vezett s privilegiumképen megkapta, hogy csak saját elöljárói botozhassák meg. A másik rész, a misera plebs contribuens megvetett jobbágy volt. Nem volt politikai joga s még székely származását is kétségbe vonták. A szegény ka­tona lenézte a szegény földmivelőt. Mily gunyja a sorsnak. Jött a megváltás órája. A kiváltságok megszűntek. Testvériség, egyenlőség, szabad­ság hangzott völgyön bérczen. A székely nép is oda dobatott sorsa elé. Kik a korszellem magasztos szózatát megértették és tudtak sza­kítani a felcziczomázott szomorú múlttal, azok megállottak a lét nagy harczában. Kik a régi kiváltságok szétdult falain merengettek s azon boldogító érzettől nem akartak megválni, hogy ők katonák, s szűz tagjaikat még a korszellem se érintse , azok elbuktak. Elhulltak az élet küz­delmei között, mert nem voltak praktikus em­bereknek nevelve. Szomorú és fájdalmas dolog ez magyar nemzeti szempontból. Ámde ne veszítsük a reményt. A székely népben van akarat és tetterő. A nagy rázkódás után földre esett, de Antheusként új erőt merí­­tend a jövőre. Nagy munka vár e népre. Lázas tevékenységgel kell munkálkodnia, hogy a­mit veszített a múltban, visszanyerje a jövőben. Szüksége lesz első­sorban az önbizalomra és egyetértésre. Le kell vetkőznie minden sallangot, mi a múltból rátapadt s a nemességet, büszke­séget a becsületes munkában, hazafias érzület­ben kell keresnie. A Székelyföld éghajlat és földrajzi fekvése hozza magával, hogy a földbirtok jövedelméből ma ennyi nép meg nem élhet. Az évezredes hasz­nálat folytán a föld termő­képessége napról-napra csökken. E baj ügyes és okszerű gazdálkodás által némileg korlátozható. Ámde ehet más gaz­dálkodási rendszer kivántatik. A székely sokat ad arra, hogy földjét senki nálánál jobban nem műveli. Részben igaza is van, de egészben nincs. Szavaim helyes voltát beláthatja, ki csak egy futólagos pillantást vet, hogy példáért messze, ne menjünk, a szászokra. Hasonlítsuk csak össze a szász községeket a székelyekkel. A különbség szembeszökő lesz. A földmivelésből a lakosságnak csak egy ré­sze élhet meg. A másik résznek más pályát kell keresni. Hogy mit, azt mindenkinek saját egyé­nisége szabja meg. Előre halad a világ és ehhez kell alkalmazkodni. A régi rozsdás fegyverek ma csak a múzeumba valók. A székelység most van a forduló­ponton. Most kell eldőlni annak, hogy életképes faj-e vagy nem. Másra ne tá­maszkodjék. Önmaga legyen saját sorsának in­tézője. A példabeszéd szerint, ne egyék a más ember kanalával, mert azzal jól nem lakik. Az őrök pedig jól vigyázzanak és legyenek résen, hogy az erkölcsi érzület, a nemesebb am­­bíczió és bűnszeretet e népből soha ki ne hal­jon. Hogy pártszenvedély szitása által a jólét felé való törekvés csorbát ne szenvedjen. Hogy a törvények tiszteletben tartassanak. Isten áldása legyen a székely népen ! Dr. Szász István: A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Sorsom. Ha meghalok, majd eltemetnek, Sírom fölé még jelt se téve, Ott porladok a temetőkért Egy elfelejtett szögletében. Ember nem járja arra útját, Nem lesz, mi oda hírja, csalja, Elfedi még sírom hantját is Rászökkent vadfák sürü galya. És leszen álmom hosszantartó, Nem zavar többé földi emlék, Mi boldogabb, vagy rossz napoknak Hosszú során át megszülemlék. Emlékem itt kivész örökre, Eltemetődik az is vélem, Mint a menybolton reszkető fény A nappal, midőn az lemégyen. S évek múltával új sirt ásva Szétmállott testem nyughelyére, Másik nyomorult szenvedőnek, Ki megpihenni oda téve : A sirásó kiszórja csontom, S koponyámat kezébe véve, Találgatja: vajon kié volt, S mióta lehet oda téve ? ... Jakab Ödön: Fővárosi tárczalevél. Budapest, decz. 30. A béke ünnepe alig, hogy feledtette pilla­natra azokat a sötét képeket, melyek a politi­­kai horizonon minduntalan felütik magukat. Le­het, hogy csupán fata mozgana nagyrészt, de semmiesetre sem olyan játszi délibáb, mely nyári hangulattal, eleven színekkel és szépet kápráztatva csillan fel. Ezek mogorvák, sötét felhőj­ök s észak hidegének borzongató lebe sü­vök­ felőlük. Mig azonban a komor árnyak nem öltenek testet, az ember megerőlteti akaratere­jét, hogy tovaűzze lelkéből a betolakodó árnya­kat , örömeltebb enged helyet annak, a mi fé­nyét veti előre s az árnyoldalakkal majd csak akkor számol le, ha már nincs többé kitérő előlük. . A tereken kinőtt fenyőerdőket letarolta a kis Jézuska. A mint a rideg köves területet egy­szerre nőtte be a fenyőfa, egy napon vált ismét kopárrá a kőburkolat. Az ünnepi vá­sár élénk zsivaja helyet adott a mindennapiasság látó-futó, üzérkedő életének s a jégvirágos ab­laktáblán keresztül nézve, az erdei tájacska he­lyén ismét csak konyha vetemény virít terme­tes és kőszavu kofák kosaraiban. Mégis van virágfakadás. Van a szín­padon, van a virágárus ragyogó üz­letében és a családi meleg otthonban. Amott még mindig tartja magát negyed­magával egy kis egy­felvonásos vígjáték. „V­i­­rágfakadás“ a haragos és rigorozó nagy­néni minden argusi figyelme és folytonos éber­sége daczára. A jól őrzött kis­lányka s a dip­lomához jutott keresztfiú addig titkolja félelmé­ben a szivek édes hajlamát, mig egyszerre a játék leple alul is meglátja a néni, hogy eljött a virágfakadás s a virágnak megtiltani nem lehet! * Ha minden produktuma az iparnak a ragyogó műtárgyak kedves csecse-becse, hasz­nos és szép, nem érdekel többé, ha a ki­fáradt szellem pihenőre vágy a megfeszítő munka után ; emberek bántalma­s népek vesze­delme mind közönyösen hágy s a fényár maga is teher szemnek és agynak : ha az éles téli lég nem akar üditeni, mintha az emberraj elfo­gyasztotta volna belőle az éltető oxigént: min­dig nyújt egy kedves pihenő pontot, egy nyu­galmas pillanatot és kedves benyomást a téli virágfakadás a nagy tükörüregek mögött. Széles tenyerű pálmák alatt fehér-pirosan fakad a bálok virága, a kamélia fényes levelei alul kíváncsian kandikál elő a cyklámen fejecs­kéje s meghazudtolja a telet a csokrokba kö­tött most fakadt rózsák tarkasága. Gyöngyvirág két moha alul, fehérjét túlragyogja az e­le­ct­a­r­i­s hófehér virágja, alakja mint a helle­­borus nigeré. A báli csokrok készen várják a farsang megnyíltát, melynek nevére is sebesebb lüktetésnek indul a leányszív. Az lesz még az igazi virágfakadás. * A hangversenyévad visszhangjai a zenevi­lágban még élénk rezgésben vannak. Csudás összhang jellemzi a Hubay - Popper négyes zenecsoportot, melynek hallásával nem tud be­telni a legidomítottabb hangérzék sem. Emléke­zet kedvéért nagy keresettségnek örvendenek a művészek arczképei, melyekkel minden diszmó­­üzlet előtt találkozunk. * A­mi a valóságban sehogy sem akar meg­férni egymás mellett, a szláv testvériség daczára sem : a legszebben harmóniái a divat birodal­mában, melynek egyeztető ereje végtelen és tör­vénytelen törvényei végére járhatlanok. Képzel­hető-e mai nap nagyobb kontraszt, mint bolgár és orosz !S mégis bolgár felkötő és orosz fátyol egymás mellett. Vájjon nem fátyolozza-e le ez a fátyol annyira a szegény bol­gár „csepszet“, mint a­mennyire a vizözön­­nel mosta volt meg a fejét a teremtő teremt­ményének, az embernek ! * Viz. Érdemes itt megállni egy perezre. Maga a viz is merevül. A sík tükrök jégpánczélt öl­töttek , ezekben az óriás tükrökben verődik vissza a korcsolyázók tarka csoportozatainak tetszetős képe. A zúzmara tartósan ülte meg a fagalyat s utazik háztetők fölött hosszú fehér rendekben, mint valami készülőben levő óriási szövetnek tartozéka húzódnak végig a sodrony­rendszerek párhuzamos szálai. Szálak, melyek a jövendő mélyében rejlő eseményeknek szálaival a bizonyosság és bizonytalanság gyors szőrzemé­­nyét meglepő mintákkal kuszáltan létesítik és terítik a várakozás elé. * A legkuszáltabbak szövevények közé bizo­nyára az operaház pénzügyi állapota tartozik, eltekintve a Széchenyi miniszter kereskedelmi palotájától, a­mi még nincs is. Jó szerencse, hogy az előadások niveauja nem lebeg a mér­leg serpenyőjén s dívák és tenorok a művészet nemtője által tenyéren hordva, a defic­it sülyesz­­tőjén nem kárhoznak a némaság arkuszába. Éve lesz már, hogy eredeti hazai termést készül bemutatni az opera. Ugyanabból a for­rásokból, honnan „Atal­a“ került ki, Chateau­briand romantikájához írta zenéjét Sárosi Ferencz. Az „Abencerage“, mint második mű, már kritikusabban keltette fel a várakozást, mint Atala. A siker ennél többet ébresztett most, követelést is. Új év napjára van kitűzve a be­mutató. Általánosabb érdekű talán ennél is az „Excelsior“ ballet. Nem közönségesek az előkészületei. Sőt valóságos műlap fogja meg­örökíteni első színrehozatalát. Ez a jó szo­kás későig várakoztat magára, pedig a jó íz­lés fejlesztésére mindenesetre nagy befolyással van, ha a színpadi dekoratőr mellett a rajzoló művész is közreműködhetik az érdeklődés éb­resztésében. Mennyivel praktikusabb például, hogy az egyszerű színlap helyett, a látogató most egy valóságos színházi újságot kap kézhez, melyben a megelőző nap minden művészeti újdonságát megtalálja. Kritikákat az előbbi estéről s hogy a felvonás közt rövidítse, a­mi különben már eléggé rövid, tárczát olvashat tetszése szerint. * Nem mellőzhetjük hallgatással a „J­ó F­ü­­löpöt“. Neve után talán valamelyik hisztériás Fülöpre gondolna az ember. Pedig nem az. A két legnevezetesebb Fü­­löphöz a macedónhoz és a Il-ik spa­nyolhoz nem tapad a j­ó jelző. Sőt az előbbi iránt Demosthenes nem valami hízelgő módon fejezte ki nézeteit. A másiknak pedig, az ő Alba herczegétől eltekintve is, egy csöppet sem vált becsületére, hogy fiának, a szegény Don Carlosnak az orra elől kaparitotta el jegyesét feleségül a maga számára. Tehát a „J­ó F­ü­l­ö­p“ közönséges halandó ember. Mit mondunk : közönséges, dehogy. Hiszen a modern hazai társadalmi színmű megte­remtője Csíki Gergely teremtette ezt is. Eo ipso nem közönséges lehet a j­ó Fülöp há­rom felvonásban megirt vígjátéka. A nemzeti színház serényen készül a darabra s biztos si­keréről lesz alkalmunk megemlékezni. * Most pedig a kalandos tollra féket vetve, a szép Székelyföld fel­étt essék tekintetünk. A „Székely Nemzet“ szerkesztőségének és olvasó­­közönségének boldog uj esztendőt kívánunk. Jó sikert a jó munkához az uj esztendőben. Arany arany mondása foglalja egybe a sok jó kí­vánságot : „Olcsó legyen a kenyér, a gabona áros!“ —s —ő. SZÉKELY NEMZET. BELFÖLD. — decz. 31. A cseh és német pártharczok. A cseh tar­­tománygyűlésnek egy kiváló német képviselője a P. Ll.-ban hosszabb levelet közöl, melyben rész­letesen elmondja a német képviselők kilépésének indokait. A közvélemény — mondja a levél — a lépésnek csak taktikai oldalát mérlegeli s nem veszi tekintetbe azokat a tárgyi okokat, melyek e lépést előidézték. A Taaffe-kormány alatt a nemzeti elkeseredés és ingerültség Csehország­ban oly nagy mérvet öltött, minőről az orszá­gon kívül alig álmodnak. A németek ellen inté­zett első rendelet az ismeretes 1880. áprilisi törvény volt, mely meghagyta, hogy még oly kerületekben is, hol jóval nagyobb számu német lakossággal szemben aránytalanul csekélyebb cseh népesség áll szemben a beadványok cseh nyelven szerkesztendők s a törvényszékek által ugyancsak cseh nyelven intézendők el. Ez a tör­vény nagy elkeseredést szült, mert tisztességgel kiszolgált benszülött altisztek sem kaphattak a törvényszéknél alkalmazást, mivel mint németek egy német tartományban nem tudtak csehül. Hozzájárult még az is, hogy az oly kerületekbe kinevezett cseh hivatalnokok többnyire cseh agi­tátorok is voltak, a­kik a békétlenség magvát szórták el a kis német városkákba s a németek nemzeti elkeseredését gyakran szinte szították. Sem az igazságszolgáltatás, sem a forgalom nem tették szükségessé e törvény behozatalát s a né­met képviselők minduntalan felemelték szavu­kat ez eljárás ellen, mely sehogysem egyeztet­hető össze azzal, melyet ugyanaz a kormány Stájerország és Szilézia németjeivel szemben követ. K­ÜLFÖLD. — decz. 31. A berlini lapok a keleti válságról. A Kreuz­­zeitung szerint a bolgár kérdés egészen fenn­akadt. A hatalmak a kérdés fölött jelenleg be­szüntették az eszmecserét. A Vossische Zeitung azon kérdést vizsgálva, hogy akarhatja-e az osztrák-magyar monarchia a háborút Oroszor­szággal, a német-osztrák-magyar szövetség je­lenlegi állásából következtetve, azon eredményre jut, hogy a monarchiának elegendő oka van a háborút elodázni. A német-osztrák-magyar szö­vetség sohasem fog annyira kiterjedni, hogy Né­metország az osztrák-magyar hadsereg oldalán Oroszország ellen küzdjön. Az osztrák-magyar mo­narchiának tudnia kell, hogy egy esetleges háború Oroszország ellen nemcsak a Balkán-félszigetre terjedne ki, hanem Galicziát és Magyarországot is a barcz színterévé tenné. Biztos vádpontja az osztrák-magyar monarchiának a Balkánon sehol sincs. A Szávától és Dunától fogva egész az Ad­riai-tengerig minden nép fegyverben állana. A háborúnak beláthatlan következményei lehetné­nek az osztrák-magyar monarchiára nézve. Né­metország csakis akkor fogna fegyvert az osz­trák-magyar monarchia mellett, ha ennek terü­lete támadtatnék meg az orosz által. A­mit azonban az orosz a Balkánon végrehajtani szán­dékozik, abban Németország neki teljesen sza­bad kezet enged. Tehát az osztrák-magyar mo­narchiának minden esetleges összetűzést Orosz­országgal, a­mennyire lehet, kerülnie érdekében áll. Az angol kormányválsággal egyidejűleg Pétervárról is többrendbeli változást jeleznek az orosz kormány keblében. Mint Londonban, úgy Pétervárott is a pénzügyi tekintetek játszanak fő­szerepet a válságban. A személy­változások az orosz kormányban nagyobb nehézségek nélkül fog­nak végbemenni, míg Angliában, Salisbury, hír szerint, el van határozva, feloszlatni a parla­mentet. Az angol kormánynak egyébiránt nagy gondot adnak az ír-amerikai dynamitárdok moz­golódásai is. A kormány igen szigorú rendeletet adott ki a kikötő­ hatóságoknak a szállítmányok és utasok, különösen az Amerikából jövők gon­dos átvizsgálására. A bajor kormány is állítólag javasolni fogja a német szövetségi tanácsban, hogy Münchenre szintén kiterjesztessék a „kis ostromállapot“, a 8oczialisták üzelmei miatt. Madridból pedig jelentik a „Times“-nek, hogy a Zorilla hivei egy új zendülésre készülnek s a spanyol kormány el van határozva, azt, ha csakugyan kitörne, kíméletet nem ismerő szigor­ral elnyomni. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. Háromszékmegye alispánja a 4 főszolgabíró­nak és 3 városi tanácsnak a következő rendeletet küldötte : Miután a kolerajárványok történelmileg bebizó­ 1. szám, nyithatólag egy ország területét habár időközben is soha érintetlenül nem hagyják és igy igen félő, hogy az első tavaszi kigőzölgésivel a földnek ezen járvány a megye területén is jelentkezene, ennélfogva a főispán ur ő méltóságának e hó 3-ról 840. szám alatt hozzám tett rendelete folytán felhívom a czímet, miszerint ismételten intézkedjék úgy, hogy múlt hó 30-ról 10999. és idei július hó 21-ről 6195. számok alatt kiadott rendeleteim értelmében a szóban forgó járvány behurczolása és terjedésének meggátlása czél­­jából életbeléptetett hatósági óvintézkedések lanka­datlan buzgalommal s teljes erélylyel tovább is foga­natosíttassanak, s azok pontos végrehajtása állandóan fenntartassék. Tegye a czim közhírré, hogy a főis­pán uz ő méltósága azon közeget, hol az intézkedé­sek pontos végrehajtása életbeléptetésénél a legcse­kélyebb mulasztás fog észleltetm, állásától fel fogja függeszteni s szigorú kereset alá vétetni. Dr. Apor Gábor, alispán. A megyei szegények menháza érdekében Há­romszék megye alispánja felhívást küldött a községi elöljárókhoz. A felhívás igy szól: A megyei szegények menháza gondozása tár­gyában a sepsi-szentgyörgyi jótékony nőegylettel kö­tött szerződés szerint, kötelezve vagyok évenként kétszer, u. m. a tavaszi és őszi hónapokban élelem­­gyűjtést eszközöltetni. Miután a folyó évi második gyűjtést már ko­rábban elrendeltem, ugyanezen után a czímekhez in­tézett felhívásomban, de az még ez ideig eredményre nem vezetett, újabban is felhívom, miszerint az éle­­lemgyűjtést a megyei szegények menháza részére eszközölve, a begyülendő czikkeket a menházhoz szál­líttassa be. . Br. Apor Gábor, alispán. VIDÉKI LEVELEZÉS. A csik-somlyói olvasókör. C­s­i­k-S­omlyó, decz. 30. Olvasókörünk folyó deczember 27-én tar­totta meg rendes közgyűlését, melyet az aláb­biakban jónak láttam a nyilvánosságnak átadni. Imets F. Jákó főgymnáziumi igazgató, mint a kör elnöke d. u. 4 órakor a gyűlést megnyitván, rövid beszédben kifejezést ad azon óhajtásának, hogy a kör tagjai igyekezzenek a jövőben nagyobb érdeklődést kifejteni a kör életének fenntartása iránt, mint a múlt évben tanúsítottak. Az elnöki megnyitó beszéd helyesléssel fo­gadtatván, Sántha Simon, mint az olvasókör jegyzője a következőkben tette meg évi jelenté­sét az olvasókör működésről. „Mélyen tisztelt közgyűlés ! Olvasókörünk életében ismét egy év repült el. A tanulság, melyet nekünk a lefolyt év szol­gáltatott, arra int, hogy zsenge intézményünket a bukástól csak úgy menthetjük meg, ha körünk minden egyes tagja érdeklődését nem csak a puszta óhajtásban, hanem a tettekkel való támo­gatásban is kifejezni, s az alapszabályokban kö­rülírt kötelességét akként teljesíti, mi által le­hetségessé válik a fentartás elébe tornyosuló nehézségek és akadályok elhárítása. Olvasókörünk kebelében a lefolyt év alatt történt nevezetesebb mozzanatokat a következők­ben van szerencsém megemlíteni. Az 1885. évi deczember hó 27-én tartott évi

Next