Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)
1887-01-01 / 1. szám
Január 1. hatalom pedig a városokban volt. A székelymagyar elem büszke lett harczias voltára, de a büszkeség mellett a nép zöme szegény, földhöz ragadt. A székely nép, mely a természettől anynyi jó tulajdonságokkal van felruházva, ösztönszerüleg érezte helyzete nehéz voltát. A századok folyamában sokszor igyekezett béklyóit lerázni, de ez részint arisztokratikus hajlamai, részint csekély száma miatt nem sikerült. Ebbéli törekvéseinek lehet tulajdonítani azon, más okokból meg nem magyarázható ingadozást is, mely úgy politikai, mint vallási téren egész múltját átlengi. A határszéli székelységet soha nagyobb csapás nem érhette volna, mint a határőrség felállítása és ezzel a rendszeres katonáskodás inaugurálása. Az osztrák kormánynak ez az erőszakos intézkedése a tespedt 18-ik század második felére esett, de közel a nemzeti újjáébredés korszakához. Egy szebb jövő hajnala helyett sötétség borult a székelységre. A megalázott nép megadta magát sorsának és később tetszett neki a parádés világ. A rangkórság jobban felütötte átkos fejét, mint valaha. A katonai rendszer útját vágta minden haladásnak. A nép egy része kommandóba járt és azért politikai jogokat élvezett s privilegiumképen megkapta, hogy csak saját elöljárói botozhassák meg. A másik rész, a misera plebs contribuens megvetett jobbágy volt. Nem volt politikai joga s még székely származását is kétségbe vonták. A szegény katona lenézte a szegény földmivelőt. Mily gunyja a sorsnak. Jött a megváltás órája. A kiváltságok megszűntek. Testvériség, egyenlőség, szabadság hangzott völgyön bérczen. A székely nép is oda dobatott sorsa elé. Kik a korszellem magasztos szózatát megértették és tudtak szakítani a felcziczomázott szomorú múlttal, azok megállottak a lét nagy harczában. Kik a régi kiváltságok szétdult falain merengettek s azon boldogító érzettől nem akartak megválni, hogy ők katonák, s szűz tagjaikat még a korszellem se érintse , azok elbuktak. Elhulltak az élet küzdelmei között, mert nem voltak praktikus embereknek nevelve. Szomorú és fájdalmas dolog ez magyar nemzeti szempontból. Ámde ne veszítsük a reményt. A székely népben van akarat és tetterő. A nagy rázkódás után földre esett, de Antheusként új erőt merítend a jövőre. Nagy munka vár e népre. Lázas tevékenységgel kell munkálkodnia, hogy amit veszített a múltban, visszanyerje a jövőben. Szüksége lesz elsősorban az önbizalomra és egyetértésre. Le kell vetkőznie minden sallangot, mi a múltból rátapadt s a nemességet, büszkeséget a becsületes munkában, hazafias érzületben kell keresnie. A Székelyföld éghajlat és földrajzi fekvése hozza magával, hogy a földbirtok jövedelméből ma ennyi nép meg nem élhet. Az évezredes használat folytán a föld termőképessége napról-napra csökken. E baj ügyes és okszerű gazdálkodás által némileg korlátozható. Ámde ehet más gazdálkodási rendszer kivántatik. A székely sokat ad arra, hogy földjét senki nálánál jobban nem műveli. Részben igaza is van, de egészben nincs. Szavaim helyes voltát beláthatja, ki csak egy futólagos pillantást vet, hogy példáért messze, ne menjünk, a szászokra. Hasonlítsuk csak össze a szász községeket a székelyekkel. A különbség szembeszökő lesz. A földmivelésből a lakosságnak csak egy része élhet meg. A másik résznek más pályát kell keresni. Hogy mit, azt mindenkinek saját egyénisége szabja meg. Előre halad a világ és ehhez kell alkalmazkodni. A régi rozsdás fegyverek ma csak a múzeumba valók. A székelység most van a fordulóponton. Most kell eldőlni annak, hogy életképes faj-e vagy nem. Másra ne támaszkodjék. Önmaga legyen saját sorsának intézője. A példabeszéd szerint, ne egyék a más ember kanalával, mert azzal jól nem lakik. Az őrök pedig jól vigyázzanak és legyenek résen, hogy az erkölcsi érzület, a nemesebb ambíczió és bűnszeretet e népből soha ki ne haljon. Hogy pártszenvedély szitása által a jólét felé való törekvés csorbát ne szenvedjen. Hogy a törvények tiszteletben tartassanak. Isten áldása legyen a székely népen ! Dr. Szász István: A SZÉKELY NEMZET TÁRCZÁJA. Sorsom. Ha meghalok, majd eltemetnek, Sírom fölé még jelt se téve, Ott porladok a temetőkért Egy elfelejtett szögletében. Ember nem járja arra útját, Nem lesz, mi oda hírja, csalja, Elfedi még sírom hantját is Rászökkent vadfák sürü galya. És leszen álmom hosszantartó, Nem zavar többé földi emlék, Mi boldogabb, vagy rossz napoknak Hosszú során át megszülemlék. Emlékem itt kivész örökre, Eltemetődik az is vélem, Mint a menybolton reszkető fény A nappal, midőn az lemégyen. S évek múltával új sirt ásva Szétmállott testem nyughelyére, Másik nyomorult szenvedőnek, Ki megpihenni oda téve : A sirásó kiszórja csontom, S koponyámat kezébe véve, Találgatja: vajon kié volt, S mióta lehet oda téve ? ... Jakab Ödön: Fővárosi tárczalevél. Budapest, decz. 30. A béke ünnepe alig, hogy feledtette pillanatra azokat a sötét képeket, melyek a politikai horizonon minduntalan felütik magukat. Lehet, hogy csupán fata mozgana nagyrészt, de semmiesetre sem olyan játszi délibáb, mely nyári hangulattal, eleven színekkel és szépet kápráztatva csillan fel. Ezek mogorvák, sötét felhőjök s észak hidegének borzongató lebe süvök felőlük. Mig azonban a komor árnyak nem öltenek testet, az ember megerőlteti akaraterejét, hogy tovaűzze lelkéből a betolakodó árnyakat , örömeltebb enged helyet annak, a mi fényét veti előre s az árnyoldalakkal majd csak akkor számol le, ha már nincs többé kitérő előlük. . A tereken kinőtt fenyőerdőket letarolta a kis Jézuska. A mint a rideg köves területet egyszerre nőtte be a fenyőfa, egy napon vált ismét kopárrá a kőburkolat. Az ünnepi vásár élénk zsivaja helyet adott a mindennapiasság látó-futó, üzérkedő életének s a jégvirágos ablaktáblán keresztül nézve, az erdei tájacska helyén ismét csak konyha vetemény virít termetes és kőszavu kofák kosaraiban. Mégis van virágfakadás. Van a színpadon, van a virágárus ragyogó üzletében és a családi meleg otthonban. Amott még mindig tartja magát negyedmagával egy kis egyfelvonásos vígjáték. „Virágfakadás“ a haragos és rigorozó nagynéni minden argusi figyelme és folytonos ébersége daczára. A jól őrzött kislányka s a diplomához jutott keresztfiú addig titkolja félelmében a szivek édes hajlamát, mig egyszerre a játék leple alul is meglátja a néni, hogy eljött a virágfakadás s a virágnak megtiltani nem lehet! * Ha minden produktuma az iparnak a ragyogó műtárgyak kedves csecse-becse, hasznos és szép, nem érdekel többé, ha a kifáradt szellem pihenőre vágy a megfeszítő munka után ; emberek bántalmas népek veszedelme mind közönyösen hágy s a fényár maga is teher szemnek és agynak : ha az éles téli lég nem akar üditeni, mintha az emberraj elfogyasztotta volna belőle az éltető oxigént: mindig nyújt egy kedves pihenő pontot, egy nyugalmas pillanatot és kedves benyomást a téli virágfakadás a nagy tükörüregek mögött. Széles tenyerű pálmák alatt fehér-pirosan fakad a bálok virága, a kamélia fényes levelei alul kíváncsian kandikál elő a cyklámen fejecskéje s meghazudtolja a telet a csokrokba kötött most fakadt rózsák tarkasága. Gyöngyvirág két moha alul, fehérjét túlragyogja az electaris hófehér virágja, alakja mint a helleborus nigeré. A báli csokrok készen várják a farsang megnyíltát, melynek nevére is sebesebb lüktetésnek indul a leányszív. Az lesz még az igazi virágfakadás. * A hangversenyévad visszhangjai a zenevilágban még élénk rezgésben vannak. Csudás összhang jellemzi a Hubay - Popper négyes zenecsoportot, melynek hallásával nem tud betelni a legidomítottabb hangérzék sem. Emlékezet kedvéért nagy keresettségnek örvendenek a művészek arczképei, melyekkel minden diszmóüzlet előtt találkozunk. * Ami a valóságban sehogy sem akar megférni egymás mellett, a szláv testvériség daczára sem : a legszebben harmóniái a divat birodalmában, melynek egyeztető ereje végtelen és törvénytelen törvényei végére járhatlanok. Képzelhető-e mai nap nagyobb kontraszt, mint bolgár és orosz !S mégis bolgár felkötő és orosz fátyol egymás mellett. Vájjon nem fátyolozza-e le ez a fátyol annyira a szegény bolgár „csepszet“, mint amennyire a vizözönnel mosta volt meg a fejét a teremtő teremtményének, az embernek ! * Viz. Érdemes itt megállni egy perezre. Maga a viz is merevül. A sík tükrök jégpánczélt öltöttek , ezekben az óriás tükrökben verődik vissza a korcsolyázók tarka csoportozatainak tetszetős képe. A zúzmara tartósan ülte meg a fagalyat s utazik háztetők fölött hosszú fehér rendekben, mint valami készülőben levő óriási szövetnek tartozéka húzódnak végig a sodronyrendszerek párhuzamos szálai. Szálak, melyek a jövendő mélyében rejlő eseményeknek szálaival a bizonyosság és bizonytalanság gyors szőrzeményét meglepő mintákkal kuszáltan létesítik és terítik a várakozás elé. * A legkuszáltabbak szövevények közé bizonyára az operaház pénzügyi állapota tartozik, eltekintve a Széchenyi miniszter kereskedelmi palotájától, ami még nincs is. Jó szerencse, hogy az előadások niveauja nem lebeg a mérleg serpenyőjén s dívák és tenorok a művészet nemtője által tenyéren hordva, a deficit sülyesztőjén nem kárhoznak a némaság arkuszába. Éve lesz már, hogy eredeti hazai termést készül bemutatni az opera. Ugyanabból a forrásokból, honnan „Atala“ került ki, Chateaubriand romantikájához írta zenéjét Sárosi Ferencz. Az „Abencerage“, mint második mű, már kritikusabban keltette fel a várakozást, mint Atala. A siker ennél többet ébresztett most, követelést is. Új év napjára van kitűzve a bemutató. Általánosabb érdekű talán ennél is az „Excelsior“ ballet. Nem közönségesek az előkészületei. Sőt valóságos műlap fogja megörökíteni első színrehozatalát. Ez a jó szokás későig várakoztat magára, pedig a jó ízlés fejlesztésére mindenesetre nagy befolyással van, ha a színpadi dekoratőr mellett a rajzoló művész is közreműködhetik az érdeklődés ébresztésében. Mennyivel praktikusabb például, hogy az egyszerű színlap helyett, a látogató most egy valóságos színházi újságot kap kézhez, melyben a megelőző nap minden művészeti újdonságát megtalálja. Kritikákat az előbbi estéről s hogy a felvonás közt rövidítse, ami különben már eléggé rövid, tárczát olvashat tetszése szerint. * Nem mellőzhetjük hallgatással a „Jó Fülöpöt“. Neve után talán valamelyik hisztériás Fülöpre gondolna az ember. Pedig nem az. A két legnevezetesebb Fülöphöz a macedónhoz és a Il-ik spanyolhoz nem tapad a jó jelző. Sőt az előbbi iránt Demosthenes nem valami hízelgő módon fejezte ki nézeteit. A másiknak pedig, az ő Alba herczegétől eltekintve is, egy csöppet sem vált becsületére, hogy fiának, a szegény Don Carlosnak az orra elől kaparitotta el jegyesét feleségül a maga számára. Tehát a „Jó Fülöp“ közönséges halandó ember. Mit mondunk : közönséges, dehogy. Hiszen a modern hazai társadalmi színmű megteremtője Csíki Gergely teremtette ezt is. Eo ipso nem közönséges lehet a jó Fülöp három felvonásban megirt vígjátéka. A nemzeti színház serényen készül a darabra s biztos sikeréről lesz alkalmunk megemlékezni. * Most pedig a kalandos tollra féket vetve, a szép Székelyföld felétt essék tekintetünk. A „Székely Nemzet“ szerkesztőségének és olvasóközönségének boldog uj esztendőt kívánunk. Jó sikert a jó munkához az uj esztendőben. Arany arany mondása foglalja egybe a sok jó kívánságot : „Olcsó legyen a kenyér, a gabona áros!“ —s —ő. SZÉKELY NEMZET. BELFÖLD. — decz. 31. A cseh és német pártharczok. A cseh tartománygyűlésnek egy kiváló német képviselője a P. Ll.-ban hosszabb levelet közöl, melyben részletesen elmondja a német képviselők kilépésének indokait. A közvélemény — mondja a levél — a lépésnek csak taktikai oldalát mérlegeli s nem veszi tekintetbe azokat a tárgyi okokat, melyek e lépést előidézték. A Taaffe-kormány alatt a nemzeti elkeseredés és ingerültség Csehországban oly nagy mérvet öltött, minőről az országon kívül alig álmodnak. A németek ellen intézett első rendelet az ismeretes 1880. áprilisi törvény volt, mely meghagyta, hogy még oly kerületekben is, hol jóval nagyobb számu német lakossággal szemben aránytalanul csekélyebb cseh népesség áll szemben a beadványok cseh nyelven szerkesztendők s a törvényszékek által ugyancsak cseh nyelven intézendők el. Ez a törvény nagy elkeseredést szült, mert tisztességgel kiszolgált benszülött altisztek sem kaphattak a törvényszéknél alkalmazást, mivel mint németek egy német tartományban nem tudtak csehül. Hozzájárult még az is, hogy az oly kerületekbe kinevezett cseh hivatalnokok többnyire cseh agitátorok is voltak, akik a békétlenség magvát szórták el a kis német városkákba s a németek nemzeti elkeseredését gyakran szinte szították. Sem az igazságszolgáltatás, sem a forgalom nem tették szükségessé e törvény behozatalát s a német képviselők minduntalan felemelték szavukat ez eljárás ellen, mely sehogysem egyeztethető össze azzal, melyet ugyanaz a kormány Stájerország és Szilézia németjeivel szemben követ. KÜLFÖLD. — decz. 31. A berlini lapok a keleti válságról. A Kreuzzeitung szerint a bolgár kérdés egészen fennakadt. A hatalmak a kérdés fölött jelenleg beszüntették az eszmecserét. A Vossische Zeitung azon kérdést vizsgálva, hogy akarhatja-e az osztrák-magyar monarchia a háborút Oroszországgal, a német-osztrák-magyar szövetség jelenlegi állásából következtetve, azon eredményre jut, hogy a monarchiának elegendő oka van a háborút elodázni. A német-osztrák-magyar szövetség sohasem fog annyira kiterjedni, hogy Németország az osztrák-magyar hadsereg oldalán Oroszország ellen küzdjön. Az osztrák-magyar monarchiának tudnia kell, hogy egy esetleges háború Oroszország ellen nemcsak a Balkán-félszigetre terjedne ki, hanem Galicziát és Magyarországot is a barcz színterévé tenné. Biztos vádpontja az osztrák-magyar monarchiának a Balkánon sehol sincs. A Szávától és Dunától fogva egész az Adriai-tengerig minden nép fegyverben állana. A háborúnak beláthatlan következményei lehetnének az osztrák-magyar monarchiára nézve. Németország csakis akkor fogna fegyvert az osztrák-magyar monarchia mellett, ha ennek területe támadtatnék meg az orosz által. Amit azonban az orosz a Balkánon végrehajtani szándékozik, abban Németország neki teljesen szabad kezet enged. Tehát az osztrák-magyar monarchiának minden esetleges összetűzést Oroszországgal, amennyire lehet, kerülnie érdekében áll. Az angol kormányválsággal egyidejűleg Pétervárról is többrendbeli változást jeleznek az orosz kormány keblében. Mint Londonban, úgy Pétervárott is a pénzügyi tekintetek játszanak főszerepet a válságban. A személyváltozások az orosz kormányban nagyobb nehézségek nélkül fognak végbemenni, míg Angliában, Salisbury, hír szerint, el van határozva, feloszlatni a parlamentet. Az angol kormánynak egyébiránt nagy gondot adnak az ír-amerikai dynamitárdok mozgolódásai is. A kormány igen szigorú rendeletet adott ki a kikötő hatóságoknak a szállítmányok és utasok, különösen az Amerikából jövők gondos átvizsgálására. A bajor kormány is állítólag javasolni fogja a német szövetségi tanácsban, hogy Münchenre szintén kiterjesztessék a „kis ostromállapot“, a 8oczialisták üzelmei miatt. Madridból pedig jelentik a „Times“-nek, hogy a Zorilla hivei egy új zendülésre készülnek s a spanyol kormány el van határozva, azt, ha csakugyan kitörne, kíméletet nem ismerő szigorral elnyomni. MEGYEI KÖZLEMÉNYEK. Háromszékmegye alispánja a 4 főszolgabírónak és 3 városi tanácsnak a következő rendeletet küldötte : Miután a kolerajárványok történelmileg bebizó 1. szám, nyithatólag egy ország területét habár időközben is soha érintetlenül nem hagyják és igy igen félő, hogy az első tavaszi kigőzölgésivel a földnek ezen járvány a megye területén is jelentkezene, ennélfogva a főispán ur ő méltóságának e hó 3-ról 840. szám alatt hozzám tett rendelete folytán felhívom a czímet, miszerint ismételten intézkedjék úgy, hogy múlt hó 30-ról 10999. és idei július hó 21-ről 6195. számok alatt kiadott rendeleteim értelmében a szóban forgó járvány behurczolása és terjedésének meggátlása czéljából életbeléptetett hatósági óvintézkedések lankadatlan buzgalommal s teljes erélylyel tovább is foganatosíttassanak, s azok pontos végrehajtása állandóan fenntartassék. Tegye a czim közhírré, hogy a főispán uz ő méltósága azon közeget, hol az intézkedések pontos végrehajtása életbeléptetésénél a legcsekélyebb mulasztás fog észleltetm, állásától fel fogja függeszteni s szigorú kereset alá vétetni. Dr. Apor Gábor, alispán. A megyei szegények menháza érdekében Háromszék megye alispánja felhívást küldött a községi elöljárókhoz. A felhívás igy szól: A megyei szegények menháza gondozása tárgyában a sepsi-szentgyörgyi jótékony nőegylettel kötött szerződés szerint, kötelezve vagyok évenként kétszer, u. m. a tavaszi és őszi hónapokban élelemgyűjtést eszközöltetni. Miután a folyó évi második gyűjtést már korábban elrendeltem, ugyanezen után a czímekhez intézett felhívásomban, de az még ez ideig eredményre nem vezetett, újabban is felhívom, miszerint az élelemgyűjtést a megyei szegények menháza részére eszközölve, a begyülendő czikkeket a menházhoz szállíttassa be. . Br. Apor Gábor, alispán. VIDÉKI LEVELEZÉS. A csik-somlyói olvasókör. Csik-Somlyó, decz. 30. Olvasókörünk folyó deczember 27-én tartotta meg rendes közgyűlését, melyet az alábbiakban jónak láttam a nyilvánosságnak átadni. Imets F. Jákó főgymnáziumi igazgató, mint a kör elnöke d. u. 4 órakor a gyűlést megnyitván, rövid beszédben kifejezést ad azon óhajtásának, hogy a kör tagjai igyekezzenek a jövőben nagyobb érdeklődést kifejteni a kör életének fenntartása iránt, mint a múlt évben tanúsítottak. Az elnöki megnyitó beszéd helyesléssel fogadtatván, Sántha Simon, mint az olvasókör jegyzője a következőkben tette meg évi jelentését az olvasókör működésről. „Mélyen tisztelt közgyűlés ! Olvasókörünk életében ismét egy év repült el. A tanulság, melyet nekünk a lefolyt év szolgáltatott, arra int, hogy zsenge intézményünket a bukástól csak úgy menthetjük meg, ha körünk minden egyes tagja érdeklődését nem csak a puszta óhajtásban, hanem a tettekkel való támogatásban is kifejezni, s az alapszabályokban körülírt kötelességét akként teljesíti, mi által lehetségessé válik a fentartás elébe tornyosuló nehézségek és akadályok elhárítása. Olvasókörünk kebelében a lefolyt év alatt történt nevezetesebb mozzanatokat a következőkben van szerencsém megemlíteni. Az 1885. évi deczember hó 27-én tartott évi