Székely Nemzet, 1887 (5. évfolyam, 1-199. szám)

1887-12-03 / 184. szám

Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1887. deczember 3. 184. szám. V. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csik­i-utcza Nagy Elei-féle irat, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények díja: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. ROVá­—(IAT Csikmegye részére: szerkesztőség­i kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy I­mre társ­­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját, ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. hí5K®­­N­yilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová az előfizetési pénzek és hirdetések­­ bérmentesen küldendők. Hogy volt? — Az oklándi választásról. — Budapest, nov. 30. Homoród-Oklándon megtörtént a képvi­selőválasztás. Semmi kétség már abban, hogy a szélsőbal jelöltje , B­a­r­t­h­a Miklós nyerte meg a szavazatok többségét. Beadta már a mandátumát is a képviselőházhoz. Igazolták is. A legyőzött párt nem peticzionált s Bar­­tha Miklós, a szélsőbal egyik oszlopembere, maga sem tiltakozott az ellen, hogy ő a szabadság, függetlenség véres szájú apostola és mártirja, hivatalos hatalom se­gítségével jutott mandátumához. A Bartha Miklós képviselősége tény. Ő maga sem hiszi, pedig tény és tény. Kép­viselő Török Albert dr., Udvarhely megye alispánjának kegyelméből. Képviselő egy po­litikai erkölcstelenség révén s most a helyett, hogy szégyenletes győzedelmét, szánalmas mandátumhoz való jutását mélységesen el­hallgatná, kiáll a fórumra s erkölcsi prédi­­kácziót tart nekem, neked, neki és mindenek­nek. Épen úgy, a­hogy tette mindig abban a bizonyos újságban, melynek vasból lehet a papirosa, hogy be nem szakad a szertelen sok álszenteskedés, czinikus hazudozás, mások becsületének könnyelmű beszennyezése alatt. Sokáig haboztam : leírjam-e az oklándi választást, mint annak egyik részese és szem­tanúja, úgy a hogy lefolyt, mig végre is a sok habozásban provokált ama bizonyos új­ság, melynek gazdája egy és azonos személy az oklándi kerület hivatalos hatalommal meg­választott képviselőjével. Ő igy kezdi : „ így volt. “ S aztán háromszáz sorban összeír egy egész életre való valótlanságot. Megszoktam tőle az igazság e kényelmes módon való hirdetését s a­mig tisztán a magam szemé­lyére szórta a sarat, hallgattam némán, csen­des türelemmel. Most egy kerületről van szó, melyben születtem, melyben élnek szü­leim, testvéreim, rokonaim, jó barátaim, a­melyhez tehát engem is köt valami — most ki a porondra, Bartha Miklós úr, beszélgessünk magyarán, ha úgy tetszik : székely­esen ! Az oklándi kerület paktumos kerület. Ez igaz. Csinálta ezt a paktumot : Ugron Gábor és Török Albert dr. Közreműködhet­tek mások is ebben a nagy politikai erkölcs­telenségben, de övék volt a czímszerep, a többi csak amolyan statiszta volt. Nem ve­szem ki még Udvarhely megye jószívü főis­pánját sem. Ő is statiszta volt. Két ember: Ugrón és Török paroláztak. Mire paroláz­­tak ?kétezer választópolgár bő­rére. A leghallatlanabb czinizmussal elhatá­rozták, hogy az oklándi kerület, mely három czikluson át választotta meg ifj. Daniel Gábor dr.-t szabadelvűpárti Pro­gramm alapján , Ugrón Gábort, a szélső­­b­a­l egyik vezérét küldi fel az országházba. Az általános választások alkalmával néhány köz­ség képviselete — hivatalos rendeletre — kikiáltja a megye és vidékszerte gyűlölt Ug­rón Gábort. Ugrón urat megválasztják Kecskeméten is s mint nagy székely, megtartja a kecske­méti mandátumot s hátat fordit az oklándi kerületnek. Hazamegy Udvarhelymegyébe s meghívja a választókat értekezletre Udvar­hely városába, a­hol majd kegyeskedik el­búcsúzni szeretett választóitól. Mindjárt ma­gával viszi Bartha urat is. Ama bizonyos újság szerint 80-an vettek részt az értekez­letben, s nagy lelkesedés közt kikiáltják Bartha urat az oklándi kerület jelöltjévé. Tessék jól megjegyezni : ez Székely-Udvar­helyen történt, a választókerület egy részé­től teljes egy napi távolságra. Itt búcsúzik el Ugrón úr, itt lép föl Bartha úr. Ama bizonyos újság annyira bízik a hallat­lan politikai erkölcstelenség szentségeiben s gazdájának népszerűségében, hogy nov. 17- dikére hirdeti a képviselőjelölő központi választmány ülését, mikor az már meg­volt nov. 6-án s deczemberre hir­deti a választást, mikor az már titok­ban ki volt tűzve nov. 21-ikére. Benedek Elek november 10-én vasútra ül s leutazik az oklándi kerületbe. Egyenest azzal a szándékkal, hogy a választók­nak jelöltül ajánlja Heltai Ferencz dr.-t, kit később mutatott be Bartha úrnak és tár­sainak. Benedek Elek a szó igaz értelmé­ben izgató beszédeket tart a székelységhez, hogy ne hagyja az ősidőkből megmaradt egyetlen jogát: a képviselőválasztás jogát. Válassza Bartha urat vagy Heltai urat, vagy akárkit, de éljen a jogával. A válasz­tóknak eszéhez és szivéhez fért az egyszerű, de világos beszéd és fölléptették Heltai Fe­­renczet. Heltai lejött a Benedek Elek és több választópolgár hívására. Ugyanazon a vona­ton jött, a melyen Ugrón és Bartha ur. A különbség annyi volt, hogy Ugrón és Bartha urak a héjjasfalvi, Heltai az ágostonfalvi ál­lomáson szállottak ki. Ugrón és Bartha urék Székely-Udvarhe­lyen értesültek arról, hogy Heltai Ferencz, ellenére a paktumnak, föllép. Mindjárt el is határozták azon a lelkes és érzékeny érte­kezleten, hogy a legelső kortes fogás ez lesz : H­e­­­ta­i zsi­d­ó. Az ágyuk eldördültek. Mi kezdettük Er­dővidéken, Bartha, Ugrón és Orbán Balázs arék Udvarhely széken. Itt-ott találkoztunk, elkerültük egymást, Oklándon végre is iga­zán összetalálkoztunk s az volt életem egyik legszebb napja, mert itt győződtem meg ar­ról, hogy három olyan nagy száj, mint Ug­ron, Orbán és Bartha urak, csak a leghal­latlanabb hivatalos erőszak segítségével tud­tak leteperni két fiatal embert. De mintha látnám, hogy Bartha urat égeti a kíváncsiság : vajh ki az a Heltai Fe­rencz és merre van a hazája. Én Heltai Fe­­renczet tíz év óta ismerem. A budapesti egyetemen végezte a jogi tanfolyamot, s mint 20 éves ifjú itt kereste meg a jogtudori czí­­met. Újságíró. A néhai „Ellenőr“-nél kezdette meg pályafutását s folytatta és foly­tatja a „Nemzetinél. Emberek, a­kiket nemcsak a mások becsületének befeketítése érdekel, ismerik őt magvas közgazdasági, pénzügyi s egyéb szakbeli czikkei után. Ma 26 éves ifjú s szerkeszti (hallgasson csak ide Bartha Miklós úr !) a „Nemzetgazdasági Szemlét“, am. tud. akadémia nem­zetgazdasági bizottságának a megbízásából s szerkeszti a köztek, minisz­térium félhivatalos közlönyét , a „Vasúti és Közlekedési Közlöny“-t. Czikkeket ir a „Pes­ter Lloyd“-ba s a „Budapesti Szemle“, mely­ről csak elhiszi Bartha úr, hogy Gyulai Pál gonddal és kritikával szerkeszti, Heltai Fe­rencz által ismertette a budapesti országos kiállítást — kritikai szempontból. Ugyanez a fiatal ember a magyar hírlapírók bizodal­mából titkár a magyarországi hírlapírók nyugdíjintézetének, mely tudvalevőleg csak tisztességes újságírókat fogad kebelébe s tiszt­ségeivel még kevésbbé biz meg tisztességte­len embereket. S hogy még a magánéletét is pellen­gérre állítsam, ez a fiatal ember, ki minden újságíró által őszintén csodált munkássága által vívott ki magának tisztességes existen­­cziát s jövedelmet, olyan szegény leányt vett el feleségül, aki még egy kötőt se vitt a házhoz. Ugy­e, ez hihetetlen Bartha Miklós úr.Száz élő emberrel bizonyí­tom, nem egygyel. Ezt az embert vittem én harczba ön el­len. Nyugodt lélekkel vittem le, mert szen­tül meg valók s vagyok győződve ma is, hogy tehetség és kitartó munkásság dolgában mesz­­sze túlszárnyalja önt. Mert több évi szoros ismeretség megnyugtatott arról, hogy ha az oklándi kerület nem talál a maga kebelében képviselőnek valót, ez az ember becsülettel fogja képviselni s nem hoz szégyent reám. Én sohasem kérdeztem tőle, hogy zsidó-e. A választók se kérdezték tőle, hogy az-e. Önök találták ki s önök, kik képviselőház­ban s szerte az országban mindig a legeré­lyesebben tiltakoztak az antiszemita párttal való minden szolidaritás ellen, — mondom: önök vélték alkalmas kortesfogásnak, hogy zsidóságával tegyenek lehetetlenné egy be­csületes, derék ifjút, ki nehéz munkában s nem kártyás, boros asztalok mellett nőtt fel. Bartha Miklós ur leírja az oklándi vá­lasztást. Azon kezdi : úgy volt. S mindent ir, csak azt nem, a mi : u g y v o­lt. Em­legeti az alispán úr figyelmeztetését, mely száz meg száz példányban hirdette ki, hogy Heltai sem a központi, sem a me­gyei szabadelvű pártnak nem a jelöltje. Hát állította valaki részünkről ennek az ellenkezőjét ? Hiszen mi tudtuk, hogy a központ tudomást vett az önök paktumáról, miután nem akarta megrontani egy-két ur­nak a jókedvét; azt is tudtuk, hogy a me­gyei szabadelvű párt, illetőleg Török Al­bert csinálta önökkel a paktumot s igy a Török úr jelöltje nem is lehetett Heltai ; de arról az egyről senki még nem tudott meggyőzni, hogy önöknek joga lett volna megfosztani egy kerület 2000 választóját a választói jogának szabad gyakorlásától. Né­hány úr paktált a kerület megkérdezése, beleegyezése nélkül : a kerület választott az önök megkérdezése, beleegyezése nélkül. De igen. Az alispáni „Figyelmeztetés­ről tudomást vesz Bartha úr, de miért hall­gatja el azt a piszkos proklamácziót, mely­hez hasonlót a Székelyföld nem látott még soha ! ? Azt a piszkos proklamácziót, mely­nek ez a megszólítása : Székelyek ! Keresz­tyének ! Mi ez ? Pogányok törtek a Székelyföldre? Nem. Egy zsidót hoztak be, egy vérszi­­pót. Vegyétek el a pénzét és szavazzatok Bartha Miklósra! Ez a summája annak a proklamácziónak, melyet a liberális eszmék­kel dicsekvő 48-as és függetlenségi párt egyik vezérférfia, Ugron Gábor magáénak vallott. Mit! ? Önök zsidó kérdést akarnak csi­nálni a Székelyföldön ! ? Ezen a földön, a­hol falut falu után hagysz el és zsidónak hite-pora sincsen ! ! Ha egy-egy faluban ta­lálsz egyet, ugyan megcsodálhatod s ha ép­pen félsz tőle, hogy megesz, akár mindjárt te elleted meg. De hát Bartha Miklós úrnak be kellett jutni a parlamentbe bármily áron. Mi­kor látták, hogy nagy a veszedelem (a­mint hogy azt az alispán úr is elismerte a központba küldött sürü távirataival) ; mikor látták, hogy nem elég mozgósítani az egész hivatalos ap­parátust, nem elég, ha az alispán ur vas­villás emberekkel állatja el a legnagyobb község , Lövéte két végét; mikor látták, hogy nem elég a jegyzőknek, bíráknak el­­csapatással való fenyegetése , akkor ezek a nemesen, humánusan, szabadelvűen gondol­kozó szélsőbali urak írásban és szóban ki­adják a jelszót: Vedd el a zsidó pénzét s szavazz a szent elvek egyik bajnokára, Bartha Miklósra ! És a kacsagtató ferde helyzet! Ugron, Orbán és Bartha urak, kik teljes életükben legtöbbet és legkérlelhetetlenebbül a hivata­los hatalom túlkapásai ellen menydörögtek ; képviselőházi szónoklataikban, vándorkortes­­beszédeikben egyaránt, a legsötétebb színek­kel festették a hivatalos korrupcziót: most faluról falura járnak az alispán nevé­ben, ő rá, az ő rendeleteire hivatkoznak, elcsapatással fenyegetnek jegyzőket, elöljá­rókat, ha nem szavaznak a­­ szélső­bali jelöltre! Risum teneatis! Felfor­dult világ ! Nos, nagy jó urak !­elő a képviselőház­ban s beszéljetek a hivatalos hatalomról ! Ott leszek én is ! . . . „így volt“, kezdi ő s véges-végig nem találok czikkében egy ütés taplónyi igaz­ságot. A pénzt úgy szóratja velünk Bartha Miklós úr, mintha épen a Rothschild kasz­­száját raboltuk volna el. Hat­ezer forintot adat egy ember kezére, a­ki mindössze nem kapott 100 forintot két kis falu részére napi és fuvardíj fejében. Rólam följelentést tetet a derzsi körjegyzővel, ugyanazzal kit Ugron Gábor úr az alispán nevében hatalmasan megijesztett, följelentett, hogy 5—100 írtig ígértem egy vótumért. Bartha Miklós úr ! Tételezzen föl rólam, ki három esztendeig kedves tárczaírója voltam, egy cseppnyi jó­zan észt. Én nem kicsinylem a székely embert, de túl se becsülöm az ő árát. A derzsiek annyit kaptak én tőlem, mint öntől vagy Ug­ron Gábortól, egy krajczárral se többet. Az a szegény körjegyző pedig, ki a hivatalos félelmében hamis jelentést tesz rólam, hogy elhárítsa magáról a gyanút, több emberi kö­­nyörü­letet érdemelt önöktől, semhogy engem a meghatutolására kényszerítsenek. Szegény ember! Egyetlen bűne volt : Benedeknek hívják. Hanem Bartha Miklós úr ! Van abban a kerületben még egy kör­jegyző, a­kit Benedeknek hívnak. Az az én testvérem. Ugyanaz uram, a ki szembeállott önnel és Orbán Balázs úrral s az, kit nem tudtak megijeszteni az elcsapással. A ki nem­csak átlátta a fonák helyzetet, melybe a kerü­letet sodorták, de volt erkölcsi bátorsága meg­maradni törhetetlenül a szabadelvű párt mellett, melynek mindig hive volt, melynek zászlója alá háromszor vitt három falut s vitt most negyed­szer is. Ez az ember húsz esztendeje hivatalos, fölebbvalóinak teljes megelégedésére. Kíván­csian várom, mikor akadnak bele valame­lyes csekélységért, a­zért a hivatalos aka­rat ellenére is megmaradt a kormánypárt hívének ? Bartha Miklós úr ? Ez az ember az ön beszédjét véges-végig korrigálta, meg­­megállította, de egy szóval sem mondta, hogy az „alispán fölhajtja az új munkapénzt s Ugrón Gábor elkölti“, de mondta azt, a­mit én is elmondtam minden faluban, hogy falvak, melyek egy napi távolságra esnek Udvarhelytől, fizetik az Ugrón úr vasútját, azt a vasutat, melynek soha hasznát nem veszik, mert nem vehetik. Lehet, hogy mon­dott olyan illetlenséget Bartha urnak, hogy: fizesse ki a csíki kontóját!, de ezt mások is közbekiálták, pláne épen véletle­nül odavetődött csíki székelyek s ha nem igaz, hogy Bartha urnak kontója van Csík­ban, még mindig bepörölheti a közbekiabá­­lókat. Egy bizonyos: az én testvérem nem járt a nagy világban s az a magánvélemé­nye, hogy a kontót ki kell fizetni. Máskülönben Benedek Gábor kisbaczoni körjegyző megmondta Orbán Balázsnak, a nagy hazafinak: „báró úr, vegye hátára az irodámat s vigye!“ Én is azt mondom, a kinek van hozzá erkölcsi bátorsága és szüksége rá, vigye. Hivatalért nem megy se Orbán Balázs úrhoz, se Bartha úrhoz. A mit az én személyemről mond el Bartha úr, az nem érdekes. Jól tudja Bartha úr, hogy választásom idején mindenféle ok­talanságot összehordott rólam s azóta csak a jó barátaim száma szaporodott. Ám most

Next