Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-01-14 / 7. szám
VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1888. január 14. 7. szám. FIJES-SSITI ’ Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csilfi-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az iléködési pénzek és kirdilések bérmentesen küldendők. f) !*s)-------------------------ears SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dlija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. nSSSZ1 é Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. VÍV3-s nyikttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ívén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. Cseh testvérek. — jan. 13. A „morva testvéreket“ ismerjük. Fonák népecske, minden elgondolható bogarakkal és ósdi szokásokkal, e mellett azonban jámbor, erkölcsös, fellépésében szerény, a vele való érintkezésben nem barátságtalan. A cseh testvérek olyanok, mint a morvák, de nem mindenben. Fonákok, mint amazok, telvék bogarakkal és dohos tulajdonságokkal, de éppen nem barátságosak és szerények. Durvább, nyersebb és esetlenebb valamit alig lehet képzelni a cseh urak viselkedésénél Magyarországgal szemben. A hussziták, mikor még a fehér-hegyi ütközet jéghideg vízsugara tüzes fejüket le nem hűtötte, öldökléssel és gyújtogatással szerzett teljes glóriájukban beszélhettek a népekkel, melyek ellen hadat esküdtek, azon tónusból, melyet velünk szemben használnak az ultraquisztikus cseh agitátorok politikai és immár mezőgazdasági „ Tábor “-ai is. Mosást biró színtartással, mely textiltermékeiknek lenne kívánatos, ragaszkodnak Gregr és társai — vakon, mint Ziska, csakhogy nem oly derekas és férfias komolysággal — a magyar termékek elleni agitáczióhoz és nem eresztik el a csontot, melybe beleharaptak. Inkább benne vesztik fogaikat. Valóban nem tudjuk, hogy a csehek parlagi politikusainak és politizáló mezőgazdáinak naivságán csodálkozzunk-e inkább, vagy merészségén. Még nem volt idejük magukhoz térni azon ütlegektől, melyeket a dualizmus ellen általában és különösen Ausztriában a német kultúra ellen viselt politikai hadjáratban kaptak . Lobkovitz herczeg, a cseh tartományi marsal épp most koldult nevükben a cseh tartományi gyűlés sztrjakció német tagjainak ajtói előtt egy kis megegyezésért; éppen az olyan nagyon jelentőséges legújabb napok alatt győződtek meg, hogy a magyar miniszterelnök egész nemzeti gazdaságukon vastag vonást húzhatott volna keresztül, hogy azonban Tisza Kálmán államférfim jelleme sokkal nemesebb szabású, politikája sokkal magasztosabb koncepcziója, hogysem eszébe jutna egy nagy nemzetközi komplikácziót a pszeudohossziták megvetendő rasszofil kokettírozásának megbénítására kihasználni, és mégis éppen most gyürkőznek neki oly hevesen a táborpróféták, hogy a keresztes háborút hirdessék minden ellen, ami magyar eredetű ! Pedig oly világos előttük, oly hajszálnyira lett előttük bizonyítva és megcáfolhatlan számokkal bebizonyítva, hogy a szabad árucseréből Csehország és Magyarország közt az oroszlánrészt az előbbi nyeri. Mi jelentősége van azon kevés lisztnek és gyapjúnak, melyet tőlünk vesz Csehország, azon sok ezer vagyonrakománynyal szemben, melyekben cseh vászon, cseh üveg, edény és bőr jön Magyarországba, itt eladatik és megfizettetik. És ha akarnék, a legnagyobb könnyűséggel nélkülözhetnék a cseh gyártmányokat, fedezhetnék szükségleteinket ha nem sajátunkból, de mégis legalább a cseh iparral versenyző egyéb forrásokból. Ó, a magyar vevő szívesen látott, és nem is kevéssé keresett. De a bosszú nem jelleme a magyarnak, és ha itt-ott, mikor a cseh tréfa már nagyon vastag lesz, emelkedik egy-egy magyar hang a „Tábor“ üzelmei ellen, úgy ez azért történik, hogy a csehek közt azok, kikben a soviniszta mámor még meghagyott némi józanságot, figyelmeztetve legyenek, miszerint gyenge idegzetű kollégáikat, kik már az utcza sorában fetrengenek, vezessék haza és tisztogassák le őket. Azon nyilatkozatok sorozatát, melyek abból a föltevésből indultak ki, hogy Bulgária jövő sorsa iránt Oroszország kezdeményező lépéseket tett, amely föltevésnek eddig való alaptalanságát minden jól értesült forrás egybehangzóan bizonyította — az e feltevésre vonatkozó nyilatkozatok sorát most a „Times“ gazdagítja egy arra vonatkozó fejtegetéssel, hogy Koburg herczeg ellen minden diplomácziai, de sőt depossedáló lépés is, ha mindjárt a hatalmak közmegegyezése állapítaná is meg, hiába való, s a béke czéljaira egyáltalán hátrányos lenne, ha nem járna vele további megegyezés is Bolgárország jövő sorsa iránt. Egy ily, a messze jövő összes esélyeire kiterjedő megegyezés azonban szinte a lehetetlenségek sorába tartozik. Gróf Keglevich István, mint intendáns, befejezte működését. A hivatalos lap közli saját kérelmére történt fölmentését azon állástól, melyen oly nagy odaadást, oly sok jóakaratot és fáradhatlan serénységet, intelligencziát és kitartást tanúsított. Az idők és körülmények mostohasága erősebb volt, mint az ő becsületes törekvése, lelkes műérzéke és a művészet iránti áldozatkész szeretete. Az intendánsi irodában tökéletes rendet hagy maga után. Az utóbbi hetekben éjjel-nappal dolgoztak, hogy ne maradjon hátralék és Beniczky államtitkárnak, midőn mint kormánybiztos az intendatura ideiglenes vezetését átveszi, ne kelljen mindjárt kezdetben legjobb erejét a reászármazott zűrzavar tisztába hozatalára vesztegetnie, mint kellett gróf Keglevichnek. A főrendiház elnöke. Képviselői körökben el van terjedve a hir, hogy báró Vay Miklós késznek nyilatkozott a főrendiházi elnöki állásnak elvállalására, amely állásra elsősorban az ő kiváló s a közügyek közül hosszú évtizedeken át oly nagy érdemeket szerzett egyénisége vétetett kombináczióba. Báró Vay Miklós koronaőr tudvalevőleg eddig is alelnöke volt a felsőháznak. Az adóügy Háromszékmegyében. — jan. 13. Az 1887-ik év második feléről Háromszékmegye közigazgatási bizottságához beterjesztette félévi jelentését a megye adófelügyelője. Közöljük a jelentést az alábbiakban. Miként az első félévi jelentésemben annak idejében jeleztem, a lefolyt 1887-ik évben is sikerült elérnem azt, hogy az összes adónemek kivetése améltóságu m. kir. Pénzügyminisztérium által kitűzött határidők lejárta előtt befejeztetett, s így a lefolyt 1887-ik évben nem állott be annak szüksége, hogy Háromszék vármegye területén az adókivetés befejezését a n.méltóságú m. kir. Pénzügyminisztérium szorgalmazza. A könyvelés és nyilvántartásra nézve általánosságban szintén csak jót, vagyis azt jelenthetem, hogy az egész vármegye területén rendszertelenség avagy visszaélés — azon kisebb, egyes panaszokat leszámítva, melyek legtöbbnyire az adószedők változása folytán, ezek járatlansága s a jegyzők elnézéséből,de nem részakaratból származólag fordultak elő, melyek azonban a mint tudomásomra hozattak, azonnal orvosoltattak, avagy ezek orvoslása iránt az intézkedést haladék nélkül megtétettem, elő nem fordult. Részletezve azonban a könyvelést, ki kell jelentenem, hogy míg a községi adófőkönyvekben az előírások pontosan teljesíttetnek, addig az adózók adókönyvecskéibe az adók beírása körül még mindig igen sok kívánni való van. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy az adózó polgárok az elöljáróság hirdetményeire és felhívásaira nem mutatják be adózókönyvecskéiket és így az adószedő csak akkor írhatja elő a könyvecskébe az adót, mikor az adófizetésre megjelenik , minthogy pedig még igen nagy azok száma, akik adótartozásaikat a törvényben előírt negyedéves részletekben nem fizetik, ezek az évi előírásról legtöbbnyire csak a harmadik évnegyed végén vagy a negyedik évnegyedben vesznek értesítést. Jóllehet a törvényhozás ez iránt is gondoskodott, mert az 1883. évi XLIV. t. ez. 36. §-sa 5 frtig terjedhető pénzbírsággal rendeli büntetni azokat, akik adójuk előírása végett a kitűzött 8 napi záros határidőben adókönyvecskéiket be nem mutatják ; a törvény ezen szigorát csak kellő tapintattal és körültekintéssel lehet foganatba venni, éspedig azért, mert a törvény szellemével meg nem egyezhető az, hogy például azon adózó, akinek összes évi adója az 5 frtot meg se közelíti, akinek változatlan viszonyai és anyagi helyzeténél fogva adója nem is változhat, és így alapos fellebbezésre kilátás sem lehet, 5 frttal büntettessék azért, mert adókönyvecskéjét előmutatni elmulasztotta. A földadó nyilvántartás tárgyában is csak a legjobbat jelenthetem, mert a földadó nyilvántartási felügyelő a vármegye községeiben teljesített vizsgálatának befejezése után a földadó nyilvántartás körül tapasztaltak fölött teljes megelégedését és elismerését fejezte ki. Örömmel hozom tudomására méltóságos aőispán úr és a tekintetes közigazgatási bizottságnak azt is, hogy a lefolyt év október havában méltóságos Gombos Gusztáv miniszteri tanácsos úr négy napig tartó vizsgálatban szerencséltette e vármegye kir. adófelügyelői hivatalát s a szolgálat minden ágában a legbehatóbb és a legrészletesebb vizsgálat befejezése után elismerve azt, hogy mindenben haladást és előmenetelt tapasztalt, kijelentette, hogy az esetben, ha ngy teljesíti a vármegye kir. adófelügyelője ezután is kötelességét miként eddig, úgy vezeti az adóügyeket mint eddig, améltóságo m. kir. pénzügyminisztérium teljesen meg lesz elégedve. Ezen magas elismerés nemcsak a jelen, de az elmúlt öt évi itt működésem bírálatát is magában foglalván, ezt konstatálni egyik a legörvendetesebb kötelességeimnek ismerem. Áttérve az adóbehajtás terén elért eredmény méltatására, itt is csak a legjobbat jelenthetem, mert jóllehet a lefolyt 1887. évben a gazdasági viszonyok még az előző évben beállott vámború bénító következményei, a gabona árának, valamint a lábas jószágnak értékcsökkenése, a keresetforrás és a forgalmi eszközök teljes hiánya miatt az egész vármegyében a pangás szélén állottak, oly eredmény éretett el, amely ezen most elősorolt körülmények kellő méltányolásával várakozáson felülinek, és igy kitűnőnek mondható , mert jóllehet az 1887. évi előírás 44.472 frt 96 krral nagyobb volt mint az előző 1886-ik évben, mégis nemcsak az összes 1887. évi előírásnak megfelelő egész összeg lett behajtva és a kir. adóhivatalba beszállítva, hanem még az előző évekből fennmaradt hátraléknak egyenes adóban 147 és hadm. díjban, 17T°/0- léka is. De beszéljenek maguk a számok. Egyenes adóban előírás volt (végösszegben) 1886-ik évben 463.407 frt 33 kr, 1887-ik évben 507.880 frt 20 kr, tehát 44.472 frt 96 krral több az előző évinél. Hátralék maradt 1886. év végén 46.123 frt 98 kr. 1887. év végén 43.429 frt 03 kr, tehát 2694 frt 95 krral maradt kevesebb hátralék, mint 1886. év végén. A kir. adóhivatalok pénztárába készpénzben befolyt 1886. évben 417.283 frt 35 kr, 1887. évben 464.451 frt 26 kr, vagyis 46.167 frt 91 krral több folyt be 1887-ben mint 1886-ik évben. Hadmentességi díjban hátralék volt 1886. év végén 4265 frt, 1887. évben 3686 frt 97 kr, tehát fogyott a hátralék 578 frt 06 krral. Ha ezen felsorolt eredmény méltatásánál figyelembe vétetik az, hogy a lefolyt 1887-ik évben az ingók ellen vezetett végrehajtási eljárás oly tapintatos kímélettel vezettetett, hogy az egész vármegyében árverezés 15-nél több nem tartatott, úgy ezen elért eredmény valóban várakozáson fölül kitűnőnek kell hogy elismertessék. A régi időktől fogva bekebelezve levő tetemes egyenes adótartozások tisztázása tárgyában tisztelettel jelentem, hogy a kikebeleztethetés czéljából minden egyes bekebelezett összegre nézve külön intézkedtem a községek elöljáróihoz, s a beérkezendő jelentések alapján minden egyes tétel külön tárgyaltatik s a kifejtendőkhöz képest a kikebeleztetést hivatalból eszközöltetem. Az állami végrehajtó kiküldetésére a lefolyt évben egy esetben sem volt szükség. Ezekben félévi jelentésemet megtéve a közigazgatási bizottság kívánalmához képest javaslatot kellene még tennem a bélyeg és jogilletékek kiszabása körül az egész vármegyében oly gyakran előforduló alapos panaszok és indokolatlan zaklatások megszüntetése tárgyában. Ha azonban emlékezetébe hozom a tek. közig. bizottságnak azt, hogy mig egy részről ez irányban még 1885-ik évi II-ik félévi jelentésem alapján a nméltóságu m. kir. pénzügyminiszter úrhoz már előterjesztés lett téve s ennek elfogadását az 1887. évi I-ső félévi jelentésében a tek. közigazgatási bizottság újból kérelmezte s addig más részről figyelmét felhívom azon körülményre, hogy ép a most jelzett előterjesztés szellemével teljesen egyező azon pénzügyi reform, mely szerint minden megye el fog láttatni illetékkiszabó közegekkel még a folyó év július havában, miként ez a szakközlönyök által jelezve van, életbe fog lépni; azt hiszem jogosan felmentve érezhetem magamat a kívánt javaslat előterjesztésének kötelezettsége alól. Nem mulaszthatom el azonban a tek. közig. bizottság nagybecsű figyelmét fölhívni arra, hogy a III. oszt. ker. adónak 3 évre történő kivetésének megszüntetése s az 1878. évi 13.813 sz. a. kelt érvényen kívül helyezett pénzügyminiszteri rendelet újból életbeléptetése tárgyában az 1884. évi II-ik félévi, 1886. évi I-ső és 1887. évi I-ső félévi jelentésében tett előterjesztését nemcsak a magyar állam, de az igazságos adóztatás érdekében is megújítani változtassék. Végül az évi eredményt számszakilag kitüntető ABC kimutatásokat úgy az egyenes adó, mint a badm. díjra vonatkozólag tisztelettel előterjesztem. Babarczy Ferencz, kir. adófelügyelő, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház január 11-iki ülésének elején dr. Orczy miniszter beterjeszti az osztrák-magyar-román határszabályozást illető nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. Fabiny igazságügyminiszter is több törvényjavaslatot terjesztett be. Egyik a budapesti törvényszéki palota építéséről szóló, különösen rég érzett hiányt van hivatva megszüntetni. Az összeférhetlenségi bizottság jelentése alapján, melyet Csáky László gr. mutatott be, a ház kimondásos a Traján mandátumának megszűntét s a karánsebesi kerületben új választás elrendelését határozta el. Következtek a mentelmi ügyek, melyeket a ház a bizottsági véleménynek megfelelőleg intézett el. Nevezetesen felfüggesztette Ugrón Gábor és Bokross Elek, nem függesztette fel: Tors, Ábrányi, Gromon, Szabó Lajos, Pázmándy, Kende Mihály, Győrffy Gyula, Mikó Árpád mentelmi jogát. E mentelmi ügyeket felvinczi Gál Jenő referálta a házban. Vita csak Szabó Lajos mentelmi ügyénél merült fel, mégpedig Polonyi azon észrevétele folytán, hogy a ház várjon határozhat-e olyan képviselő mentelmi ügyében, aki még nincs igazolva. Az így támadt vitában, melyben még Móricz Pál, Szederkényi, Teleszky, Madarász József, Ugrón Ákos, Beöthy Ákos és az előadó vettek részt — valamennyi szónok oda nyilatkozott, hogy igenis határozhat a ház, mert a mentelmi jog azonnal a képviselő megválasztatásával kezdődik s nincs az igazoláshoz kötve. Az Uruguay-val kötött szerződést, melyet Beksics előadó indokolt, változatlanul fogadta el a ház. Végül még két interpelláczió következett, mindkettő külpolitikai természetű. Az egyiket Henfy, a másikat id. Perczel Miklós terjeszte elő, ki teljesen más hatást keltett hosszas, egyátalán nem az ily ügyekben mindenkitől megkövetelhető tapintattal gondolt beszédében, mint amire számított. Elénk derültség közt — amelyben nem csupán a ház egyik oldala volt részes — követelte, hogy külügyi kormányunk „kategoriáre“ szólítsa fel Oroszországot, hogy ez hadikészülődéseit szüntesse meg s a monarchia határai mellett felállított csapatait redukálja. Beszéde folyamán Oroszországról szólva, oly túl erős kifejezéseket használt.