Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-01-14 / 7. szám

VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, szombat, 1888. január 14. 7. szám. FIJES­-SSITI ’ Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Csilfi-utcza Nagy Elek-féle ház, hová a lap szellemi részét illető közlemény­ek küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hová az iléköd­ési pénzek és kirdilések bérmentesen küldendők. f) !*s­)-------------------------ears SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár: helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 írt — kr. Félévre . 5 írt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dlija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. n­­SSSZ1 é Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. Nagy Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. VÍV3-s ny­ikttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czímű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ívén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa. Cseh testvérek. — jan. 13. A „morva testvéreket“ ismerjük. Fonák népecske, minden elgondolható bogarakkal és ósdi szokásokkal, e mellett azonban jám­bor, erkölcsös, fellépésében szerény, a vele való érintkezésben nem barátságtalan. A cseh testvérek olyanok, mint a mor­vák, de nem mindenben. Fonákok, mint ama­zok, telvék bogarakkal és dohos tulajdonsá­gokkal, de éppen nem barátságosak és sze­rények. Durvább, nyersebb és esetlenebb va­lamit alig lehet képzelni a cseh urak visel­kedésénél Magyarországgal szemben. A hussziták, mikor még a fehér-hegyi ütközet jéghideg vízsugara tüzes fejüket le nem hűtötte, öldökléssel és gyújtogatással szerzett teljes glóriájukban beszélhettek a népekkel, melyek ellen hadat esküdtek, azon tónusból, melyet velünk szemben használnak az ultraquisztikus cseh agitátorok politikai és immár mezőgazdasági „ Tábor “-ai is. Mosást biró színtartással, mely textilter­mékeiknek lenne kívánatos, ragaszkodnak Gregr és társai — vakon, mint Ziska, csak­hogy nem oly derekas és férfias komolyság­gal — a magyar termékek elleni agitáczió­­hoz és nem eresztik el a csontot, melybe beleharaptak. Inkább benne vesztik fogaikat. Valóban nem tudjuk, hogy a csehek par­lagi politikusainak és politizáló mezőgazdái­nak naivságán csodálkozzunk-e inkább, vagy merészségén. Még nem volt idejük magukhoz térni azon ütlegek­­től, melyeket a dualizmus ellen általában és különösen Ausztriában a német kultúra ellen viselt politikai hadjáratban kap­tak . Lobkovitz herczeg, a cseh tartományi marsal épp most koldult nevükben a cseh tartományi gyűlés sztrjakció német tagjainak ajtói előtt egy kis megegyezésért; éppen az olyan nagyon jelentőséges legújabb napok alatt győződtek meg, hogy a magyar mi­niszterelnök egész nemzeti gazdaságukon vastag vonást húzhatott volna keresztül, hogy azonban Tisza Kálmán államférfim jelleme sokkal nemesebb szabású, politikája sokkal magasztosabb konc­epcziója, hogysem eszébe jutna egy nagy nemzetközi komplikácziót a pszeudohossziták megvetendő rasszofil koket­­tírozásának megbénítására kihasználni, és mégis éppen most gyürkőznek neki oly he­vesen a táborpróféták, hogy a keresztes há­borút hirdessék minden ellen, a­mi magyar eredetű ! Pedig oly világos előttük, oly hajszál­nyira lett előttük bizonyítva és megc­áfolhat­­lan számokkal bebizonyítva, hogy a szabad árucseréből Csehország és Magyarország közt az oroszlánrészt az előbbi nyeri. Mi jelen­tősége van azon kevés lisztnek és gyapjú­nak, melyet tőlünk vesz Csehország, azon sok ezer vagyonrakománynyal szemben, me­lyekben cseh vászon, cseh üveg, edény és bőr jön Magyarországba, itt eladatik és meg­fizettetik. És ha akarnék, a legnagyobb könnyűség­gel nélkülözhetnék a cseh gyártmányokat, fedezhetnék szükségleteinket ha nem sajá­tunkból, de mégis legalább a cseh iparral versenyző egyéb forrásokból. Ó, a magyar vevő szívesen látott, és nem is kevéssé ke­resett. De a bosszú nem jelleme a magyarnak, és ha itt-ott, mikor a cseh tréfa már na­gyon vastag lesz, emelkedik egy-egy magyar hang a „Tábor“ üzelmei ellen, úgy ez azért történik, hogy a csehek közt azok, kikben a soviniszta mámor még meghagyott némi józanságot, figyelmeztetve legyenek, misze­rint gyenge idegzetű kollégáikat, kik már az utcza sorában fetrengenek, vezessék haza és­­ tisztogassák le őket.­­ Azon nyilatkozatok sorozatát, melyek ab­ból a föltevésből indultak ki, hogy Bulgária jövő sorsa iránt Oroszország kezdeményező lépéseket tett, a­mely föltevésnek eddig való alaptalanságát minden jól értesült forrás egybehangzóan bizonyította — az e feltevésre vonatkozó nyilatkozatok sorát most a „Times“ gazdagítja egy arra vonatkozó fejtegetéssel, hogy Koburg herczeg ellen minden diplomácziai, de sőt depossedáló lépés is, ha mindjárt a hatalmak közmegegyezése állapítaná is meg, hiába való, s a béke czéljaira egyáltalán hátrányos lenne, ha nem járna vele további megegyezés is Bolgárország jövő sorsa iránt. Egy ily, a messze jövő összes esé­lyeire kiterjedő megegyezés azonban szinte a lehe­tetlenségek sorába tartozik.­­ Gróf Keglevich István, mint intendáns, befejezte működését. A hivatalos lap közli saját ké­relmére történt fölmentését azon állástól, melyen oly nagy odaadást, oly sok jóakaratot és fáradhat­­lan serénységet, intelligencziát és kitartást tanúsí­tott. Az idők és körülmények mostohasága erősebb volt, mint az ő becsületes törekvése, lelkes műér­­zéke és a művészet iránti áldozatkész szeretete. Az intendánsi irodában tökéletes rendet hagy maga után. Az utóbbi hetekben éjjel-nappal dolgoztak, hogy ne maradjon hátralék és Beniczky államtitkár­nak, midőn mint kormánybiztos az intendatura ideig­lenes vezetését átveszi, ne kelljen mindjárt kezdet­ben legjobb erejét a reászármazott zűrzavar tisz­tába hozatalára vesztegetnie, mint kellett gróf Keg­­levichnek.­­ A főrendiház elnöke. Képviselői körökben el van terjedve a hir, hogy báró Vay Miklós kész­nek nyilatkozott a főrendiházi elnöki állásnak elvál­lalására, a­mely állásra első­sorban az ő kiváló s a közügyek közül hosszú évtizedeken át oly nagy érdemeket szerzett egyénisége vétetett kombináczióba. Báró Vay Miklós koronaőr tudvalevőleg eddig is alelnöke volt a felsőháznak. Az adóügy Háromszékmegyében. — jan. 13. Az 1887-ik év második feléről Háromszék­­megye közigazgatási bizottságához beterjesztette félévi jelentését a megye adófelügyelője. Kö­zöljük a jelentést az alábbiakban. Miként az első félévi jelentésemben annak idejében jeleztem, a lefolyt 1887-ik évben is si­került elérnem azt, hogy az összes adónemek kivetése a­­méltóságu m. kir. Pénzügyminisz­térium által kitűzött határidők lejárta előtt be­fejeztetett, s így a lefolyt 1887-ik évben nem állott be annak szüksége, hogy Háromszék vár­­megye területén az adókivetés befejezését a n.­­méltóságú m. kir. Pénzügyminisztérium szor­galmazza. A könyvelés és nyilvántartásra nézve álta­lánosságban szintén csak jót, vagyis azt jelent­hetem, hogy az egész vármegye területén rend­szertelenség avagy visszaélés — azon kisebb, egyes panaszokat leszámítva, melyek legtöbb­­nyire az adószedők változása folytán, ezek já­ratlansága s a jegyzők elnézéséből,­de nem rész­­akaratból származólag fordultak elő, melyek azonban a mint tudomásomra hozattak, azon­nal orvosoltattak, avagy ezek orvoslása iránt az intézkedést haladék nélkül megtétettem,­­ elő nem fordult. Részletezve azonban a könyvelést, ki kell je­lentenem, hogy míg a községi adófőkönyvekben az előírások pontosan teljesíttetnek, addig az adózók adókönyvecskéibe az adók beírása körül még mindig igen sok kívánni való van. Ennek oka pedig abban rejlik, hogy az adózó polgárok az elöljáróság hirdetményeire és felhívásaira nem mutatják be adózókönyvecskéi­ket és így az adószedő csak akkor írhatja elő a könyvecskébe az adót, mikor az adófizetésre megjelenik , minthogy pedig még igen nagy azok száma, a­­kik adótartozásaikat a törvényben elő­írt negyedéves részletekben nem fizetik, ezek az évi előírásról legtöbbnyire csak a harmadik év­negyed végén vagy a negyedik évnegyedben vesz­nek értesítést. Jóllehet a törvényhozás ez iránt is gondos­kodott, mert az 1883. évi XLIV. t. ez. 36. §-sa 5 frtig terjedhető pénzbírsággal rendeli büntetni azokat, akik adójuk előírása végett a kitűzött 8 napi záros határidőben adókönyvecskéiket be nem mutatják ; a törvény ezen szigorát csak kellő tapintattal és körültekintéssel lehet foganatba venni, és­pedig azért, mert a törvény szellemé­vel meg nem egyezhető az, hogy például azon adózó, a­kinek összes évi adója az 5 frtot meg se közelíti, a­kinek változatlan viszonyai és anyagi helyzeténél fogva adója nem is változhat, és így alapos fellebbezésre kilátás sem lehet, 5 frttal büntettessék azért, mert adókönyvecskéjét előmutatni elmulasztotta. A földadó nyilvántartás tárgyában is csak a legjobbat jelenthetem, mert a földadó nyilvántar­tási felügyelő a vármegye községeiben teljesített vizsgálatának befejezése után a földadó nyilván­tartás körül tapasztaltak fölött teljes megelége­dését és elismerését fejezte ki. Örömmel hozom tudomására méltóságos aő­is­pán úr és a tekintetes közigazgatási bizottság­nak azt is, hogy a lefolyt év október havában méltóságos Gombos Gusztáv miniszteri tanácsos úr négy napig tartó vizsgálatban szerencséltette e vármegye kir. adófelügyelői hivatalát s a szol­gálat minden ágában a legbehatóbb és a leg­részletesebb vizsgálat befejezése után elismerve azt, hogy mindenben haladást és előmenetelt ta­pasztalt, kijelentette, hogy az esetben, ha ngy teljesíti a vármegye kir. adófelügyelője ezután is kötelességét miként eddig, úgy vezeti az adó­ügyeket mint eddig, a­­méltóságo m. kir. pénz­ügyminisztérium teljesen meg lesz elégedve. Ezen magas elismerés nemcsak a jelen, de az elmúlt öt évi itt működésem bírálatát is ma­gában foglalván, ezt konstatálni egyik a legör­­vendetesebb kötelességeimnek ismerem. Áttérve az adóbehajtás terén elért ered­mény méltatására, itt is csak a legjobbat jelent­hetem, mert jóllehet a lefolyt 1887. évben a gaz­dasági viszonyok még az előző évben beállott vámború bénító következményei, a gabona árá­nak, valamint a lábas jószágnak értékcsökkenése, a keresetforrás és a forgalmi eszközök teljes hiánya miatt az egész vármegyében a pangás szélén állottak, oly eredmény éretett el, a­mely ezen most elősorolt körülmények kellő méltányo­­lásával várakozáson felülinek, és igy kitűnőnek mondható , mert jóllehet az 1887. évi előírás 44.472 frt 96 krral nagyobb volt mint az előző 1886-ik évben, mégis nemcsak az összes 1887. évi előírásnak megfelelő egész összeg lett be­hajtva és a kir. adóhivatalba beszállítva, hanem még az előző évekből fennmaradt hátraléknak egyenes adóban 14­7 és hadm. díjban, 17T°/0- léka is. De beszéljenek maguk a számok. Egyenes adóban előírás volt (végösszegben) 1886-ik évben 463.407 frt 33 kr, 1887-ik év­ben 507.880 frt 20 kr, tehát 44.472 frt 96 krral több az előző évinél. Hátralék maradt 1886. év végén 46.123 frt 98 kr. 1887. év végén 43.429 frt 03 kr, tehát 2694 frt 95 krral maradt kevesebb hátralék, mint 1886. év végén. A kir. adóhivatalok pénztárába készpénzben befolyt 1886. évben 417.283 frt 35 kr, 1887. évben 464.451 frt 26 kr, vagyis 46.167 frt 91 krral több folyt be 1887-ben mint 1886-ik évben. Hadmentességi díjban hátralék volt 1886. év végén 4265 frt, 1887. évben 3686 frt 97 kr, tehát fogyott a hátralék 578 frt 06 krral. Ha ezen felsorolt eredmény méltatásánál figyelembe vétetik az, hogy a lefolyt 1887-ik évben az ingók ellen vezetett végrehajtási eljá­rás oly tapintat­os kímélettel vezettetett, hogy az egész vármegyében árverezés 15-nél több nem tartatott, úgy ezen elért eredmény valóban vá­rakozáson fölül kitűnőnek kell hogy elismer­tessék. A régi időktől fogva bekebelezve levő tete­mes egyenes adótartozások tisztázása tárgyában tisztelettel jelentem, hogy a kikebeleztethetés czéljából minden egyes bekebelezett összegre nézve külön intézkedtem a községek elöljárói­hoz, s a beérkezendő jelentések alapján minden egyes tétel külön tárgyaltatik s a kifejtendők­­höz képest a kikebeleztetést hivatalból eszkö­zöltetem. Az állami végrehajtó kiküldetésére a lefolyt évben egy esetben sem volt szükség. Ezekben félévi jelentésemet megtéve a köz­igazgatási bizottság kívánalmához képest javas­latot kellene még tennem a bélyeg és jogilleté­kek kiszabása körül az egész vármegyében oly gyakran előforduló alapos panaszok és indoko­latlan zaklatások megszüntetése tárgyában. Ha azonban emlékezetébe hozom a tek. közig. bizottságnak azt, hogy mig egy részről ez irányban még 1885-ik évi II-ik félévi jelen­tésem alapján a nméltóságu m. kir. pénzügy­­miniszter úrhoz már előterjesztés lett téve s ennek elfogadását az 1887. évi I-ső félévi jelen­tésében a tek. közigazgatási bizottság újból ké­relmezte s addig más részről figyelmét felhívom azon körülményre, hogy ép a most jelzett elő­terjesztés szellemével teljesen egyező azon pénz­ügyi reform, mely szerint minden megye el fog láttatni illetékkiszabó közegekkel még a folyó év július havában, miként ez a szakközlönyök által jelezve van, életbe fog lépni; azt hiszem jogosan felmentve érezhetem magamat a kívánt javaslat előterjesztésének kötelezettsége alól. Nem mulaszthatom el azonban a tek. közig. bizottság nagybecsű figyelmét fölhívni arra, hogy a III. oszt. ker. adónak 3 évre történő kiveté­sének megszüntetése s az 1878. évi 13.813 sz. a. kelt érvényen kívül helyezett pénzügyminisz­teri rendelet újból életbeléptetése tárgyában az 1884. évi II-ik félévi, 1886. évi I-ső és 1887. évi I-ső félévi jelentésében tett előterjesztését nemcsak a magyar állam, de az igazságos adóz­tatás érdekében is megújítani változtassék. Végül az évi eredményt számszakilag ki­tüntető ABC kimutatásokat úgy az egyenes adó, mint a badm. díjra vonatkozólag tisztelettel elő­terjesztem. Babarczy Ferencz, kir. adófelügyelő, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház január 11-iki ülésének ele­jén dr. Orczy miniszter beterjeszti az o­s­z­­t­r­á­k-m­agyar-román határszabályozást il­lető nemzetközi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot. F­a­b­i­n­y igazságügymi­niszter is több törvényjavaslatot terjesztett be. Egyik a budapesti törvényszéki palota építésé­ről szóló, különösen rég érzett hiányt van hi­vatva megszüntetni. Az összeférhetlenségi bizott­ság jelentése alapján, melyet Csáky László gr. mutatott be, a ház kimondá­s­o­s a Traján mandátumának megszűntét s a karánsebesi ke­rületben új választás elrendelését határozta el. Következtek a mentelmi ügyek, melye­ket a ház a bizottsági véleménynek megfelelőleg intézett el. Nevezetesen felfüggesztette Ugrón Gábor és Bokross Elek, nem függesztette fel: Tors, Ábrányi, Gromon, Szabó Lajos, Pázmándy, Kende Mihály, Győrffy Gyula, Mikó Árpád men­telmi jogát. E mentelmi ügyeket felvinczi G­á­l Jenő referálta a házban. Vita csak Szabó La­jos mentelmi ügyénél merült fel, még­pedig Po­­lonyi azon észrevétele folytán, hogy a ház vár­jon határozhat-e olyan képviselő mentelmi ügyé­ben, a­ki még nincs igazolva. Az így támadt vitában, melyben még Móricz Pál, Szederkényi, Teleszky, Madarász József, Ugrón Ákos, Beöthy Ákos és az előadó vettek részt — valamennyi szónok oda nyilatkozott, hogy igenis határozhat a ház, mert a mentelmi jog azonnal a képviselő megválasztatásával kezdődik s nincs az igazo­láshoz kötve. Az Uruguay-val kötött szerződést, melyet B­e­k­s­i­c­s előadó indokolt, változatlanul fo­gadta el a ház. Végül még két interpelláczió követ­kezett, mindkettő külpolitikai termé­szetű. Az egyiket H­e­n­f­y, a másikat id. Per­­czel Miklós terjeszte elő, ki teljesen más ha­tást keltett hosszas, egyátalán nem az ily ügyek­ben mindenkitől megkövetelhető tapintattal gon­dolt beszédében, mint a­mire számított. Elénk derültség közt — a­melyben nem csupán a ház egyik oldala volt részes — követelte, hogy külügyi kormányunk „kategoriáre“ szólítsa fel Oroszországot, hogy ez hadikészülődéseit szün­tesse meg s a monarchia határai mellett felál­lított csapatait redukálja. Beszéde folyamán Orosz­országról szólva, oly túl erős kifejezéseket használt.

Next