Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)
1888-11-08 / 172. szám
172. szám. VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1888. november 8. illés)Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgyörgyön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részFény-társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési árhelyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. HlKe)------------------------------SSítí Csikmegye részére: a szerkesztőségi kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Naffy 111110 társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részire: társszerkesztő Nyilttér sora 15 kr. hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová ez illsziliss piánk ii hirdetések ^ bérmentesen küldendők. ^ --------------------------------------eath Szent-Királlyi Árpád (Szombatfalva u. p. Sz.-Udvarp, boly) hord Udvarhelymegyf’böl a gviy lapot érdekli köztem, küldendők. ------------------------------@jork ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JOKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa Francziaország. — nov. 7. (n.) Hányszor olvasták már a francziák fejére Caesarnak szinte kétezer éves ítéletét: „in coutiliis capiendis sunt mobiles et novis plerumque rebus student“ ! Hogy ez az ítélet nagyon is igaz, azt a francziák egész története bizonyítja. Nincs nap, hogy a távíró ne hozna híreket, amelyek mind újabb meg újabb tanúbizonyságok a fennebbi ítélet mellett. Ami mindezek mellett mégis bámulatra ragadja az embert, az a szívós kitartás, mely másfél évtized óta nyilvánul a poroszok iránti gyűlöletben. Ez a gyűlölet az idők folyamán nem hogy csökkent volna, hanem folytonosan növekedett. Nagyságát mutatja az, hogy egy olyan ember, aki nem tekinthető másnak, mint egy kalandornak, egy szerencsevadásznak, aki már az egész világ előtt nevetségessé lett, kényszeríteni tudja a többséggel bíró kormányt választani a lemondás, vagy az ő kívánságainak teljesítése között, egyedül az által, hogy ennek a mindenáron boszút kívánó tömegnek vezéréül tolta fel magát. Joggal mondhatnék, hogy Boulanger a csőcselék vezére, mert az értelmesebb elemek is sóvárognak ugyan a boszu után, de csak úgy, ha azt tisztességes eszközökkel, lovagiasan állhatják. Azt a boszut azonban, a mely nemcsak Poroszország, hanem talán Európa s igy a francziák bukására is vezethetne, mellőzendőnek tartják s erről a népet felvilágosítani törekednek. Nagy a valószínűség, hogy az orosz szövetségnek, melynek segélyével számítanak a revanche adhatására, ez lenne az eredménye. Ez előtt egy pár hónappal szólalt fel ennek a politikának helytelensége mellett két világhírű franczia tudós: Leroy-Beaulieu Anatol, aki többször járt Oroszországban, bírja a nyelvét, ismeri irodalmát, népeit, intézményeit és Barthelemy St. Hilaire, a franczia köztársaság egykori külügyminisztere, aki csak kedve ellen vállalta el a miniszteri tárczát s egy pár hónap múlva örömmel vált meg attól, hogy visszatérhessen tudományos buvárlataihoz. A viszonyokat mind a ketten alaposan ismerik s egy történetbölcsész mély belátásával mondják ki véleményöket. Íme Barthelemy véleménye : „ Az orosz birodalom a világ legnagyobb birodalma, a legnépesebb is azok közül, a melyek a mi czivilizácziónk körébe tartoznak ; kiterjed Európa és Ázsia egész nyugati részére, csaknem egyedül bírja földrészünk keleti vidékeit ; Közép-Ázsiában ő az ur ; a Kaukázusban olyan állást foglal el, amely egy hozzáférhetetlen erődből fenyegeti a nyugatot és keletet egyaránt; czélja meghódítani Konstantinápolyt és Törökországot. Mikor azt az örökséget, melyből már számos foszlányt magához ragadott, végkép átveszi, akkor vége lesz Nyugat-Európa függetlenségének, mert nem tudta magát megvédelmezni a barbárság ellen.“ Azt kérdi : „Vájjon a három leginkább érdekelt nagyhatalom, Poroszország, Ausztria-Magyarország és Anglia egyesülése képes lesz-e föltartóztatni az áradatot?“ Leroy-Beaulieu ezt kérdezi: „A nemzetek vetélykedő viszálya és a népuralmak felülkerekedése, e két ókori lidércz, az ifjú Oroszország szolgaságába csalják-e a vén Európát ? e világtörténeti kérdés fölött dönt a franczia rokonszenvezés határa. Mert ha nem szűnik meg európai érdekeit az orosz szövetségnek feláldozni, csak segíti, mint Athénben Demosthenes ellenpártja, a zavarosban halászó közös európai ellenséget elfoglalni Európát, mint Makedónia Hellaszt.“ De a francziák nem hallgatnak az intő szózatra. Goblet külügyminiszter a franczia-amerikai banketten sóhajtozva dicséri az amerikaiak helyzetét, akiknek nem kell külellenségek miatt nyakig fegyverben állani s az alatt a franczia sajtóban egymást érik a lázitó czikkek, tábornokok buzdítják a népet visszatorlásra. A görögök későn hallgattak Demosthenesre. Vájjon a francziák nem fognak-e későn hallgatni a józan ész intő szavaira ?! — — — A kézdi választókerület országgyűlési képviselő jelöltjeiről sok hamis hír látott napvilágot közelebbről. Jelöltek az ellenzék lapjai derűreborára, anélkül, hogy azok a jelölések akár a választók rokonszenvével, akár a székelyek fontos érdekeinek képviselésével csak a legparányibb összefüggésben lettek volna. Írtuk, hogy a Kemény Gábor báró örökébe lépni könnyű lesz, de azt úgy betölteni, amint a függőben lévő nagy kérdések megoldása kivárja, a legnehezebb hazafias feladatok egyike leszen. Ha van a székely előkelőségek között olyan férfiú, kire a közbizalomnak kifolyásaként ezt a nagy feladatot rá lehetne bízni, az megyéje iránt való kötelességérzetből nem térhet ki a közvélemény ilyetén nyilvánulása elől. Örömmel jelenthetjük olvasóinknak, hogy a kézdi választókerület országgyűlési képviselőjelöltségére a kerület megtalálta a maga méltó emberét. Gróf Nemes János engedett a közbizalomnak s elvállalja a jelöltséget. Olyan férfiú veszi át a kerület mandátumát, a kiben összpontosul az előkelő név előnyeivel a székelyek érdekei iránt való meleg rokonszenv; a ki teljes ismeretével bir a székely viszonyoknak s a ki ilyenformán a választók osztatlan bizalmára és rokonszenvére méltónak mutatta be magát. A kézdi választókerület s a székely közönség megnyugtatására örömmel hozunk hirt a politikailag is jelentékeny eseményről. Az állampolgárok méltatlan megterhelése. — Kümle József kir. tanácsos indítványa a háromszék megyei közigazgatási bizottságnak november 6-án tartott ülésében. — — nov. 7. Általános a panasz, hogy az adófizető polgárok az eléggé világos törvények daczára mily sok jogsérelmet, anyagi kárt szenvednek adó és illeték ügyeikben a pénzügyi hatóságok és közegektől. Mindennap tapasztaljuk, hogy a pénzügyi hatóságok és közegek legnagyobb része állását nem úgy fogja fel, mint amelynek feladata lenne az állampolgárnak is érdekeit oltalmazni, vagyis az adó vagy illeték igazságos kiszabásához szükséges adatokat hivatalból beszerezve a kiszabást akar ejteni meg, hogy az se több, se kevesebb ne legyen, metint amennyi a törvények szerint előírva van. E helyett egy-egy hivatalnok és közeg állását az állam érdekében létezőnek tekinti és azon hamis felfogásban ringatja magát, hogy minél nagyobb adót, illetéket rótt a szegény adózó polgárra, annál inkább szolgálta az állam érdekét, annál több érdemet szerzett az állam előtt. Kinek nem tetszik, felebbezzen ! Ez nemcsak hamis, de veszélyes elv is. Az államnak legfőbb érdeke az igazság: állami nyelven törvényesség. Mert hisz az állam is ezen alapon állhat csupán, s ha a törvényességet megköveteli polgáraitól, szükséges, hogy mindenütt, így a pénzügyi igazgatás terén is a törvényességet tekintse legfőbb érdekének s törvény ellenére senkitől egyetlen krajczár adót el ne vegyen. Vagy ha tévedésből bevette is, mihelyt annak tudomására jön, minden fárasztása, megterheltetése nélkül az állampolgárnak, térítse vissza azt. Az adózás igen sok neménél szüksége van az államnak az állampolgári becsületességre. De erre csak akkor számíthat, ha a polgárok szívében élhet azon meggyőződés, hogy az államkasszába senkinek igazságtalanul, törvényellenesen egyetlen krajcrárja sem mehet be és nem is maradhat meg ott az ők filléreikből, mert az állam hivatalnokai becsülettel és lelkiismerettel mindent elkövetnek, hogy senki nagyobb teherrel ne ravassák meg, mint amekkora megilleti. Ők tudják és alkalmazzák a törvényt: nyugodt lehet bárki, nem szükség az állammal, mint egy ravasz ellenféllel szemben, a tabellákat, a kimutatásokat nézni, hogy nem-e történt abban valami olyan bejegyzés, mely reá nézve káros, mely ellen védekeznie kell. Fájdalom, ez nem így van mindenütt, el lehet mondani, hogy a kirovásoknak igen nagy százaléka olyan, mely a törvénynek nem felel meg, hogy az adófizetőre káros. S ha olykor-olykor panasz tárgyaivá tétetik egyik, másik eset, az a védelem, hogy igen sok az adó-eltitkolás, szigorúan kell eljárni. Összezavarják az okot és okozatot, mert én azt hiszem, hogy épen az eltitkolás, illetőleg az állampolgári becsületnek e tekintetben mutatkozó lazasága az okozata annak az oknak, hogy az adófizető polgárok kellő védelemben nem részesülvén, lelkiismeretes eljárást nem tapasztalván, amilyen pohárral kapnak, olyannal mérnek vissza. Nem csekély az a jövedelem, melyet az állam azokon élvez, hogy a fizető nem tudja, hogy jogtalanul fizeti, és megfizeti, mert követelik ; tekintélyes azon jövedelem, melyet az állam ama címen kap, hogy a sérelmet tudó fél a 8, 15, 30 napi jogorvoslati határidőket összetéveszti, elkésik. Az sem megvetendő jövedelem, melyet azért kap, hogy bár tudja a fél, hogy jogtalanul van megróva, kellő időben is beadhatná felebbezését, de az többe kerül, mint amennyi a jogtalan követelés. S hátha mégsem segít a felebbezés. Végül azon összeget sem lehet kicsinyleni, melyet jogtalanul fizetnek a kellő időben és módon használt felebbezések daczára. De ne legyek túlságosan jóhiszemű, ha azt állítom, hogy többre menne azon összeg, melylyel kevesebbet titkolnának el az adózók, ha meg lehetnének győződve arról, hogy az állam nem ellenfél, annak hivatalnokai nem ezen ellenfél fogas prókátorai, kik az állampolgár tudatlanságát, járatlanságát, kényelemszeretetét s minden gyengéjüket kilesik és arra használják fel, hogy az ellenfél részére minél inkább megfizettessék. Tudom, hogy előadásom kezdetétől minden ajkon eme kérdés ül: hol vannak hát a tények? Íme egy néhány csak, egy ügyvédi irodában pár év alatt előfordult hasonló esetek közül: 1. A háromszéki takarékpénztárra keletkezésétől csaknem 10 évi időn keresztül évenként 800—1000 írttal több adó vettetik ki, mint amennyi törvény szerint terhelné, pedig az évi mérlegét pontosan benyújtotta ; nyereség felosztási tervezete az illetékes hatóságnak rendelkezésére állott. Hogy történhetett az ügy, hogy a takarékpénztár azon hiedelemben volt, hogy tiszta adatai mellett igazságosan rovatik kiadója s nem ellenőrizte. Jóhiszemű volt saját kárára. Igen, mert az ily kárnak visszatérítésére mód és alkalom nem létezik. 2. Özvegy gróf Mikes Benedekné haszonbérbe adja a zabolai birtokát a gazdasági felszerelvényekkel (fundus instructus) együtt, megállapítván, hogy a gazdasági felszerelvények ennyi értéket képviselnek, s ennek 6°/0 kamata vetetvén alapul, a haszonbérből ezekre ennyi esik. Természetesen tudomást vett erről az illető pénzügyi hatóság s a haszonbérnek ingóságokra eső részlete után tőkekamatadót ró ki azonnal és csak a legfőbb hatóság tudta megértetni vele, hogy az nem helyes. 3. A zágoni ev. ref. egyházközség kepeváltási alapjának jövedelmére, mely a kezelési költségek levonása után egészben a pap és kántor fizetésére fordítandó, tőkekamatadó vettetik ki, mert ez nem szolgál az 1875. évi XXII. t. sz. 2. §. C. pontjában mentesített közoktatási vagy kegyeleti czélra, pedig a pénzügyi közig. bíróság is 1087. számú decziziójában úgy dönt, hogy a templomban a hívők vallás-erkölcsi oktatásban részesülvén, az a közoktatás czéljainak szolgál s tehát a pap és kántor is annak szolgálnak s igy az ők fizetésüket fedező alap közoktatási czélra fordittatik. E czimen is adómentesnek kellene lennie annak a tőkének. De nem tartozhatik máskép sem tőke-kamatadó alá, mert az 1875. XXII. t. sz. 3. §. utolsó bekezdése alapján, minthogy ebből az egyházközségnek semmi sem marad meg, hanem magánjogi szerződés szerint (pap és kántor dijlevele) mind ki kell adnia azt, nincs tőkekamatadó alá tartozó alap. 4. Még érdekesebb ugyanezen tőkének és az iskolaalapnak sorsa illeték-egyenérték ügyben. A papi könyvtárral együtt illeték-egyenérték alá vonattak, mert a pénzügyigazgatóság indokolása szerint a papi könyvtár nem sorolható isteni tiszteletre avagy közoktatási czélra szolgáló ingóságok közé. A kepe-alap egyházi, de nem isteni tiszteletre szánt vagyon, és az iskolaalapból a tanítók fizettetvén, nem közvetlen közoktatásra szolgáló vagyonnak tekinthető, mert az a tanítók szolgálmányaiért és fentartásukra fordíttatik. A pénzügyigazgatóság ezen felfogása szerint tehát nem éppen elkerülhetlenül szükséges a pap az isteni tisztelethez és a tanító az iskolai oktatáshoz. Nélkülök ájtatoskodhatunk s gyermekeink az iskolában tanulhatnak ! 5. S.Szent-Királyban elhalt Kis Áronná Erdő Judit 8 annyi ingatlant hagy hátra, mely bírói árverésen 200 írton alól lett eladva; hivatalos becsértéke ennél is kevesebb volt. Igen, de tetszett az örökösöknek összeveszni, s feladnak hagyatéki vagyonnak egy sereg már eladott és telekkönyvileg is másokra átruházott ingatlant, egy sereg nem létező ingóságot. A hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv s lehát megküldetik az illetékkiszabási hivatalnak s az mielőtt perre utasítás folytán a hagyaték megállapittatnék, vagy az átruházás bekövetkeznék, csaknem olyan összegű örökösödési illetéket ró ki, mint a mennyi a tényleges hagyaték értéke. És most jön a java! Mielőtt a hagyaték biróilag az örökösökre átruháztatnák, az örökhagyó ellen vezetett végrehajtás rendén az egész hagyaték biróilag elárvereztetik s az árverésen befolyó vételár az örökhagyó adósságainak fedezésére sem elegendő, tehát az örökösöknek nem marad semmi s az elárverezett hagyaték örökséggé épen nem válik, azt tehát örökösödési illetékkel terhelni nem lehet. Ennek daczára a kir. kincstár az ő kimutatásával megjelenik az árfelosztáson és követeli, hogy az egész összeg mint előnyös tétel fizettessék ki. Hiába tesznek jelzálogos hitelezők az ellen kifogást s adják elő a tényállást az 1881. évi 60. t.-cz. 196. §-a szerint, a kincstár kimutatásainak megdönthetően hitelt tulajdonítván, a bíróságok a kifogást figyelembe nem vehetik, s mert a jelzálogos hitelezőt a kincstár érdekeltnek nem tekinti, az ott sem kereshet orvoslást. Az érdekelt örökösöknek pedig fellépni nem áll érdekében. Mindegy nekik: akár a kincstár kapja, akár a hitelezők a vagyont, ha ők nem kaphatják, így a kir. kincstár egyetlen örökös lett, s terhet sem fizetett. 6. Az előpataki gyógyfürdő birtokosainak szövetkezetére az első és második fokú hatóság illetékegyenértéket ró. Ez pedig a másodfokú hatóság az első fokú hatóság kirovását felére szállítja le, de határozatával ellenkezőleg az adóhivatalt magasabb összeg előírására utasítja. A kirovás ellen felebbezés, a határozat helytelen foganatosításának orvoslásáért előterjesztés adatik be, mert az illetékes adóhivatal ha látja is a hibát, azt hivatalból orvosolni nem tartozik. Míg e kérés és felebbezés elláttatik, mi kevet vesz igénybe, végrehajtás útján a birtokosságtól csaknem kétezer frt hajtatik fel, s mire ez megtörténik, a pénzügyi bíróság az egész eljárást megsemmisíti. Most a birtokosság kéri, hogy mert kisza-