Székely Nemzet, 1888 (5. évfolyam, 1-200. szám)

1888-11-08 / 172. szám

172. szám. VI. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, csütörtök, 1888. november 8. illés)­Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Szentgy­örgyön: Olt-utcza, 326. sz. a. hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részFén­y-társulat SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési ár­helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve. Egész évre . 10 frt — kr. Félévre . 5 frt — kr. Negyedévre . 2 frt 50 kr. Hirdetmények dija­: 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. Bélyegdijért külön 30 kr. HlKe)------------------------------SSítí Csikmegye részére: a szerkesztőségi kiadóhivatal Csík-Szeredában T. Naffy 11111­0 társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csikmegyéből a lap szellemi részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­tések bérmentesen küldendők. Udvarhelymegye részire: társszerkesztő N­yilttér sora 15 kr. hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő, hová ez illsziliss piánk ii hirdetések ^ bérmentesen küldendők. ^ --------------------------------------eath Szent-Királlyi Árpád (Szombatfalva u. p. Sz.-Udvar­­p, boly) hord Udvarhelymegyf’böl a gv­iy lapot érdekli köztem, küldendők. ------------------------------@jork ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimü politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy ivén, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára: egész évre. . 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre 2 frt 50 fr. Az előfizetéseket legczélszerű­bb postai utal­ványokkal küldeni. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb meg­tenni, mivel felesleges példányokat nem nyomat­­tathatunk. A JOKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet kiadótulajdonosa Francziaország. — nov. 7. (n.) Hányszor olvasták már a francziák fejére Caesarnak szinte kétezer éves ítéletét: „in coutiliis capiendis sunt mobiles et novis plerumque rebus student“ ! Hogy ez az íté­let nagyon is igaz, azt a francziák egész története bizonyítja. Nincs nap, hogy a táv­író ne hozna híreket, a­melyek mind újabb meg újabb tanúbizonyságok a fennebbi ítélet mellett. A­mi mindezek mellett mégis bámulatra ragadja az embert, az a szívós kitartás, mely másfél évtized óta nyilvánul a poroszok iránti gyűlöletben. Ez a gyűlölet az idők folyamán nem hogy csökkent volna, hanem folytonosan nö­vekedett. Nagyságát mutatja az, hogy egy olyan ember, a­ki nem tekinthető másnak, mint egy kalandornak, egy szerencsevadász­nak, a­ki már az egész világ előtt nevetsé­gessé lett, kényszeríteni tudja a többséggel bíró kormányt választani a lemondás, vagy az ő kívánságainak teljesítése között, egye­dül az által, hogy ennek a mindenáron bo­­szút kívánó tömegnek vezéréül tolta fel magát. Joggal mondhatnék, hogy Boulanger a csőcselék vezére, mert az értelmesebb ele­mek is sóvárognak ugyan a boszu után, de csak úgy, ha azt tisztességes eszközökkel, lovagiasan állhatják. Azt a boszut azonban, a mely nemcsak Poroszország, hanem talán Európa s igy a francziák bukására is ve­zethetne, mellőzendőnek tartják s erről a né­pet felvilágosítani törekednek. Nagy a való­színűség, hogy az orosz szövetségnek, mely­nek segélyével számítanak a revanche adha­­tására, ez lenne az eredménye. Ez előtt egy pár hónappal szólalt fel ennek a politikának helytelensége mellett két világhírű franczia tudós: Leroy-Beaulieu Anatol, a­ki többször járt Oroszországban, bírja a nyelvét, ismeri irodalmát, népeit, in­tézményeit és Barthelemy St. Hilaire, a franczia köztársaság egykori külügyminisz­tere, a­ki csak kedve ellen vállalta el a mi­niszteri tárczát s egy pár hónap múlva örömmel vált meg attól, hogy visszatérhes­sen tudományos buvárlataihoz. A viszonyokat mind a ketten alaposan ismerik s egy történetbölcsész mély belátá­sával mondják ki véleményöket. Íme Barthelemy véleménye : „ Az orosz birodalom a világ legnagyobb birodalma, a legnépesebb is azok közül, a melyek a mi czivilizácziónk körébe tartoznak ; kiterjed Európa és Ázsia egész nyugati részére, csak­nem egyedül bírja földrészünk keleti vidé­keit ; Közép-Ázsiában ő az ur ; a Kaukázus­ban olyan állást foglal el, a­mely egy hoz­záférhetetlen erődből fenyegeti a nyugatot és keletet egyaránt; czélja meghódítani Konstan­tinápoly­t és Törökországot. Mikor azt az örökséget, melyből már számos foszlányt ma­gához ragadott, végkép átveszi, akkor vége lesz Nyugat-Európa függetlenségének, mert nem tudta magát megvédelmezni a barbár­ság ellen.“ Azt kérdi : „Vájjon a három leginkább érdekelt nagyhatalom, Poroszor­szág, Ausztria-Magyarország és Anglia egye­sülése képes lesz-e föltartóztatni az áradatot?“ Leroy-Beaulieu ezt kérdezi: „A nemze­tek vetélykedő viszálya és a népuralmak felülkerekedése, e két ókori lidércz, az ifjú Oroszország szolgaságába csalják-e a vén Európát ? e világtörténeti kérdés fölött dönt a franczia rokonszenvezés határa. Mert ha nem szűnik meg európai érdekeit az orosz szövetségnek feláldozni, csak segíti, mint Athén­ben Demosthenes ellenpártja, a zavarosban halászó közös európai ellenséget elfoglalni Európát, mint Makedónia Hellaszt.“ De a francziák nem hallgatnak az intő szózatra. Goblet külügyminiszter a franczia-ameri­­kai banketten sóhajtozva dicséri az ameri­kaiak helyzetét, a­kiknek nem kell külellen­­ségek miatt nyakig fegyverben állani s az alatt a franczia sajtóban egymást érik a lá­zitó czikkek, tábornokok buzdítják a népet visszatorlásra. A görögök későn hallgattak Demosthe­­nesre. Vájjon a francziák nem fognak-e későn hallgatni a józan ész intő szavaira ?! — — — A kézdi­ választókerület országgyűlési képviselő jelöltjeiről sok hamis hír látott napvilá­got közelebbről. Jelöltek az ellenzék lapjai derűre­­borára, a­nélkül, hogy azok a jelölések akár a vá­lasztók rokonszenvével, akár a székelyek fontos ér­dekeinek képviselésével csak a legparányibb össze­függésben lettek volna. Írtuk, hogy a Kemény Gá­bor báró örökébe lépni könnyű lesz, de azt úgy be­tölteni, a­mint a függőben lévő nagy kérdések meg­oldása kivárja, a legnehezebb hazafias feladatok egyike leszen. Ha van a székely előkelőségek kö­zött olyan férfiú, kire a közbizalomnak kifolyásaként ezt a nagy feladatot rá lehetne bízni, az megyéje iránt való kötelességérzetből nem térhet ki a köz­vélemény ilyetén nyilvánulása elől. Örömmel jelent­hetjük olvasóinknak, hogy a kézdi­ választókerület országgyűlési képviselőjelöltségére a kerület megtalálta a maga méltó emberét. Gróf Nemes János engedett a közbizalomnak s elvállalja a je­löl­t­s­é­g­e­t. Olyan férfiú veszi át a kerület man­dátumát, a kiben összpontosul az előkelő név elő­nyeivel a székelyek érdekei iránt való meleg rokon­­szenv; a ki teljes ismeretével bir a székely viszo­nyoknak s a ki ilyenformán a választók osztatlan bizalmára és rokonszenvére méltónak mutatta be magát. A kézdi­ választókerület s a székely közönség megnyugtatására örömmel hozunk hirt a politikailag is jelentékeny eseményről. Az állampolgárok méltatlan megterhelése. — Küm­le József kir. tanácsos indítványa a három­­szék megyei közigazgatási bizottságnak november 6-án tar­tott ülésében. — — nov. 7. Általános a panasz, hogy az adófizető pol­gárok az eléggé világos törvények daczára mily sok jogsérelmet, anyagi kárt szenvednek adó és illeték ügyeikben a pénzügyi hatóságok és kö­zegektől. Mindennap tapasztaljuk, hogy a pénzügyi hatóságok és közegek legnagyobb része állását nem úgy fogja fel, mint a­melynek feladata lenne az állampolgárnak is érdekeit oltalmazni, vagyis az adó vagy illeték igazságos kiszabásához szük­séges adatokat hivatalból beszerezve a kiszabást akar ejteni meg, hogy az se több, se kevesebb ne legyen, metint a­mennyi a törvények szerint előírva van. E helyett egy-egy hivatalnok és közeg ál­lását az állam érdekében létezőnek tekinti és azon hamis felfogásban ringatja magát, hogy minél nagyobb adót, illetéket rótt a szegény adózó polgárra, annál inkább szolgálta az állam érdekét, annál több érdemet szerzett az ál­lam előtt. Kinek nem tetszik, felebbezzen ! Ez nemcsak hamis, de veszélyes elv is. Az államnak legfőbb érdeke az igazság: állami nyelven törvényesség. Mert hisz az állam is ezen alapon állhat csupán, s ha a tör­vényességet megköveteli polgáraitól, szükséges, hogy mindenütt, így a pénzügyi igazgatás terén is a törvényességet tekintse legfőbb érdekének s törvény ellenére senkitől egyetlen krajczár adót el ne vegyen. Vagy ha tévedésből bevette is, mihelyt annak tudomására jön, minden fárasz­­tása, megterheltetése nélkül az állampolgárnak, térítse vissza azt. Az adózás igen sok neménél szüksége van az államnak az állampolgári becsületességre. De erre csak akkor számíthat, ha a polgárok szívé­ben élhet azon meggyőződés, hogy az állam­kasszába senkinek igazságtalanul, törvényellene­sen egyetlen krajcrárja sem mehet be és nem is maradhat meg ott az ők filléreikből, mert az állam hivatalnokai becsülettel és lelkiismerettel mindent elkövetnek, hogy senki nagyobb teher­rel ne ravassák meg, mint a­mekkora megilleti. Ők tudják és alkalmazzák a törvényt: nyugodt lehet bárki, nem szükség az állammal, mint egy ravasz ellenféllel szemben, a tabellákat, a kimu­tatásokat nézni, hogy nem-e történt abban va­lami olyan bejegyzés, mely reá nézve káros, mely ellen védekeznie kell. Fájdalom, ez nem így van mindenütt, el lehet mondani, hogy a kirovásoknak igen nagy százaléka olyan, mely a törvénynek nem felel meg, hogy az adófizetőre káros. S ha olykor-olykor panasz tárgyaivá tétetik egyik, másik eset, az a védelem, hogy igen sok az adó-eltitkolás, szigorúan kell eljárni. Összezavarják az okot és okozatot, mert én azt hiszem, hogy épen az eltitkolás, illetőleg az állampolgári becsületnek e tekintetben mutat­kozó lazasága az okozata annak az oknak, hogy az adófizető polgárok kellő védelemben nem ré­szesülvén, lelkiismeretes eljárást nem tapasztal­ván, a­milyen pohárral kapnak, olyannal mér­nek vissza. Nem csekély az a jövedelem, melyet az ál­lam az­okon élvez, hogy a fizető nem tudja, hogy jogtalanul fizeti, és megfizeti, mert köve­telik ; tekintélyes azon jövedelem, melyet az ál­lam ama c­ímen kap, hogy a sérelmet tudó fél a 8, 15, 30 napi jogorvoslati határidőket össze­téveszti, elkésik. Az sem megvetendő jövedelem, melyet azért kap, hogy bár tudja a fél, hogy jogtalanul van megróva, kellő időben is bead­hatná felebbezését, de az többe kerül, mint a­mennyi a jogtalan követelés. S hátha mégsem segít a felebbezés. Végül azon összeget sem le­het kicsinyleni, melyet jogtalanul fizetnek a kellő időben és módon használt felebbezések daczára. De ne legyek túlságosan jóhiszemű, ha azt állítom, hogy többre menne azon összeg, melylyel kevesebbet titkolnának el az adózók, ha meg lehetnének győződve arról, hogy az ál­lam nem ellenfél, annak hivatalnokai nem ezen ellenfél fogas prókátorai, kik az állampolgár tudatlanságát, járatlanságát, kényelemszeretetét s minden gyengéjüket kilesik és arra használ­ják fel, hogy az ellenfél részére minél inkább megfizettessék. Tudom, hogy előadásom kezdetétől minden ajkon eme kérdés ül: hol vannak hát a tények? Íme egy néhány csak, egy ügyvédi irodá­ban pár év alatt előfordult hasonló esetek közül: 1. A háromszéki takarékpénz­tárra keletkezésétől csaknem 10 évi időn ke­resztül évenként 800—1000 írttal több adó vet­tetik ki, mint a­mennyi törvény szerint ter­helné, pedig az évi mérlegét pontosan benyúj­totta ; nyereség felosztási tervezete az illetékes hatóságnak rendelkezésére állott. Hogy történhetett az­­ ügy, hogy a taka­rékpénztár azon hiedelemben volt, hogy tiszta adatai mellett igazságosan rovatik ki­adója s nem ellenőrizte. Jóhiszemű volt saját kárára. Igen, mert az ily kárnak visszatérítésére mód és alkalom nem létezik. 2. Özvegy gróf Mikes Benedekné haszonbérbe adja a zabolai birtokát a gazda­sági felszerelvényekkel (fundus instructus) együtt, megállapítván, hogy a gazdasági felszerelvények ennyi értéket képviselnek, s ennek 6°/0 kamata vetetvén alapul, a haszonbérből ezekre ennyi esik. Természetesen tudomást vett erről az il­lető pénzügyi hatóság s a haszonbérnek ingó­ságokra eső részlete után tő­kekamatadót ró ki azonnal és csak a legfőbb hatóság tudta meg­értetni vele, hogy az nem helyes. 3. A zágoni ev. ref. egyházköz­ség kepeváltási alapjának jövedelmére, mely a kezelési költségek levonása után egészben a pap és kántor fizetésére fordítandó, tőkekamatadó vettetik ki, mert ez nem szolgál az 1875. évi XXII. t. sz. 2. §. C. pontjában mentesített közok­tatási vagy kegyeleti czélra, pedig a pénzügyi közig. bíróság is 1087. számú decziziójában úgy dönt, hogy a templomban a hívők vallás-er­kölcsi oktatásban részesülvén, az a közoktatás czéljainak szolgál s tehát a pap és kántor is annak szolgálnak s igy az ők fizetésüket fedező alap közoktatási czélra fordittatik. E czimen is adómentesnek kellene lennie annak a tőkének. De nem tartozhatik máskép sem tőke-kamatadó alá, mert az 1875. XXII. t. sz. 3. §. utolsó be­kezdése alapján, minthogy ebből az egyház­községnek semmi sem marad meg, hanem ma­gánjogi szerződés szerint (pap és kántor dij­levele) mind ki kell adnia azt, nincs tőke­kamatadó alá tartozó alap. 4. Még érdekesebb ugyanezen tőkének és az iskola­alapnak sorsa illeték-egyenérték ügy­ben. A papi könyvtárral együtt illeték-egyenér­ték alá vonattak, mert a pénzügyigazgatóság indokolása szerint a papi könyvtár nem sorol­ható isteni tiszteletre avagy közoktatási czélra szolgáló ingóságok közé. A kepe-alap egyházi, de nem isteni tiszteletre szánt vagyon, és az iskola­alapból a tanítók fizettetvén, nem közvet­len közoktatásra szolgáló vagyonnak tekinthető, mert az a tanítók szolgálmányaiért és fentar­­tásukra fordíttatik. A pénzügyigazgatóság ezen felfogása szerint tehát nem éppen elkerülhetle­­nül szükséges a pap az isteni tisztelethez és a tanító az iskolai oktatáshoz. Nélkülök ájtatos­­kodhatunk s gyermekeink az iskolában tanul­hatnak ! 5. S.­Szent-Királyban elhalt Kis Áronná Erdő Judit 8 annyi ingatlant hagy hátra, mely bírói árverésen 200 írton alól lett eladva; hivatalos becsértéke ennél is kevesebb volt. Igen, de tetszett az örökösöknek összeveszni, s feladnak hagyatéki vagyonnak egy sereg már eladott és telekkönyvileg is másokra átruházott ingatlant, egy sereg nem létező ingóságot. A hagyatéktárgyalási jegyzőkönyv s leh­át megküldetik az illetékkiszabási hivatalnak s az mielőtt perre utasítás folytán a hagyaték meg­­állapittatnék, vagy az átruházás bekövetkeznék, csaknem olyan összegű örökösödési illetéket ró ki, mint a mennyi a tényleges hagyaték értéke. És most jön a java! Mielőtt a hagyaték biróilag az örökösökre átruháztatnák, az örök­hagyó ellen vezetett végrehajtás rendén az egész hagyaték biróilag elárvereztetik s az ár­verésen befolyó vételár az örökhagyó adósságai­nak fedezésére sem elegendő, tehát az örökö­söknek nem marad semmi s az elárverezett ha­gyaték örökséggé épen nem válik, azt tehát örö­kösödési illetékkel terhelni nem lehet. Ennek daczára a kir. kincstár az ő kimu­tatásával megjelenik az árfelosztáson és köve­teli, hogy az egész összeg mint előnyös tétel fizettessék ki. Hiába tesznek jelzálogos hitelezők az ellen kifogást s adják elő a tényállást az 1881. évi 60. t.-cz. 196. §-a szerint, a kincstár kimutatásainak megdönthetően hitelt tulajdonít­ván, a bíróságok a kifogást figyelembe nem vehetik, s mert a jelzálogos hitelezőt a kincstár érdekeltnek nem tekinti, az ott sem kereshet orvoslást. Az érdekelt örökösöknek pedig fellépni nem áll érdekében. Mindegy nekik: akár a kincstár kapja, akár a hitelezők a vagyont, ha ők nem kaphatják, így a kir. kincstár egyetlen örökös lett, s terhet sem fizetett. 6. Az előpataki gyógyfürdő birtokosainak szövetkezetére az első és második fokú hatóság illetékegyenértéket ró. Ez pedig a másodfokú hatóság az első fokú hatóság kirovását felére szállítja le, de határozatával ellenkezőleg az adó­hivatalt magasabb összeg előírására utasítja. A kirovás ellen felebbezés, a határozat helytelen foganatosításának orvoslásáért előterjesztés ada­tik be, mert az illetékes adóhivatal ha látja is a hibát, azt hivatalból orvosolni nem tar­tozik. Míg e kérés és felebbezés elláttatik, mi ke­­­vet vesz igénybe, végrehajtás útján a birtokos­­ságtól csaknem kétezer frt hajtatik fel, s mire ez megtörténik, a pénzügyi bíróság az egész el­járást megsemmisíti. Most a birtokosság kéri, hogy mert kisza-

Next