Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)
1890-01-02 / 1. szám
Január 19 vezett tisztviselő hivatalos szerepével, azt fejtegetni nem szükséges, mert annyira ismeretes a dolog. Éppen ezért határozottan nagy azon bizalom, melyet a főispán bölcsessége ezen két állás betöltésénél az illetőkre ráruházott. Remélhető is tehát, hogy éppen oly nagy figyelemmel és tapintatos érzékkel fogják ők azt viszonozni a megjelölt irányban. S akkor aztán csak elismerés és dicséret illeti a főispán eljárását főleg éppen azok részéről, kiket megkímélt a kinevezéstől, mert bizonyára nincs kínosabb és keservesebb állás, mint kinevezés útján beplántálva lenni oly környezetbe, amelyben az irányadó és uralkodó többség jóakaró bizalma és rokonszenve nem kíséri és nem támogatja lépten-nyomon az illetőt. A villámgyorsan megszületett és felépült állami főreáliskola mellett a már másfél évtizedes múlttal bíró , valóban túlnépes állami fiú- és leány elemi iskolák, polgári leányiskola s a főreáliskolával egyszerre született középkereskedelmi és ipariskola is az e czélra már évek óta kitűnő helyen birt telken állandó és méltó hajlékot fog kapni rövid idő alatt. Ideje is bizony, mert addig hivatásuknak nem képesek úgy megfelelni, mint ahogy kellene . . . S nem is tekinti senki addig biztosítottnak azoknak jövőjét, — pedig ha van valami helyén az állam részéről Brassóban, úgy ezek azok főleg. S épen ezért örömmel üdvözlik sokan azon hírt is, hogy az itteni kereskedelmi középiskola is — hasonlóan más vele egyenlő intézetekhez — az akadémia czimét megkapja illetékes helyről. A „Brasó“ czimű magyar lap szerkesztőt cserél, miután az előbbi szerkesztő távozik Brassóból, és miután az itteni magyar ügyek eme lényeges orgánumának anyagi sorsáról ugyanazon főur, ki az előbbeni Brassót életre hívta —atyailag gondoskodott. Az uj szerkesztőfogás is önként érthetőleg sok akadálylyal és nehézséggel kellett hogy járjon. Ezen is túl vagyunk azonban. A főreáliskola egyik fiatal tanára vállalta el ezen bizonyára nehéz és terhes feladatot. Az „E. M. K. E.“ ügye az ismert krízis miatt még pang és sínylődik körünkben. A központ azonban felocsúdván a reá nézve is bizonyára kínos meglepetésből : felvette a tárgyalás és megbeszélés fonalát az előbbi elnökséggel, amelynek különben most már az itteni körök is készek lesznek valamely alkalmasnak mutatkozó módon teljes elégtételt adni, — ha t. i. igaz ezen eléggé hiteles forrásból merített hírünk. Legyen is az — mielőbb ! Irodalom és művészet. A „Vasárnapi Újság“ deczember hó 29-iki száma a következő tartalommal jelent meg: Visi Imre. (Arczképpel.) — Őszszel a Tátrában. Költemény Bartók Lajostól. — Bethlen Gábor buzogánya. Elbeszélés P.t Szathmáry Károlytól. — Huszár életképek. Egy régi honvédtől. — Száz év előtt. Emlékezések a nagy franczia forradalomra. XXVII. Robespierre halála és a rémuralom vége. (3 képpel.) Várnai Sándortól. — Margitay Tihamér (arczképpel és 5 képpel : 1. Oltár előtt. 2. A mézes hetek. 3. Próba előtt. 4. Utczasarki dandy, Margitay, festményei, és 5. Margitay Tihamér műterme.) — Poféikor. Költemény Vargha Gyulától. (Szilveszteri rajzzal.) — Téli élet Párisban. Eredeti levél: Gonda Dezsőtől. — Csevegés a divatról. (Képpel : Pálmay Ilka az utczán és 3 párisi divatképpel.) — Orosz történetek, írók és művészek életéből. — A brazíliai köztársaság megalakulása. (2 képpel: 1. A köztársasági kormány tagjai, 2. Az uj köztársasági zászló.) — Egy 1849-iki honvédzászló. H. O.-tól. (Két képpel: A Sö-iki honvédzászlóalj zászlaja. 2. A Kikán belüli honvéd-egylet küldöttsége Budapesten.) — Irodalom és művészet. — Egyletek és közintézetek. — Mi újság? — Halálozások. -- Szerkesztői mondanivaló. — Képtalány. — Sakkjáték. — Hetinaptár. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 írt, a „Politikai Ujdonságok“-kal együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem utcra 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 forint. A Pesti Hírlap vasárnapi számában, három nappal karácsony előtt, már bent volt a Mikszáth czikke. A czíme ugyanaz, ami az én kefelevonatomnak : „Kis híja, hogy kritikus nem lettem.“ A kiadónak ez a dupla előzékenysége pillanatra kihozott a dispozícziómból, de hát a tárcza már ki volt szedve a nyomdában, meg hát azon kívül azt a czikket a mi Mikszáthunk írta, tehát azért is csak a magam lapjából olvasom el. A mi karácsonyi számunk megjelent, de ebéd után már jött a posta is. Azt előbb föl kell bontani: lássuk a vidéki lapok karácsonyi számait. Először jön a „Piripócsi Híradó“ ; a tárczája : „Kis híja, hogy kritikus nem lettem. írta Mikszáth Kálmán.“ Megdöbbentem. Nézem a „Szilágyi Tárogatókat“ ; tárcza : „Kis híja, hogy kritikus nem lettem.“ A nagyenyedi „Két Fűzfa“ czímű újság ciceróval szedi : „Kis fuja, hogy kritikus nem lettem.“ A „Mángorló“, a „Vidék nyelve“, az „Érdeklődés“, a „Helyi Szellem“, a „Vándor“, a „Galamb Posta“, a „Gombostű“ és minden nyomtatott igazsága Magyarország összes vidékeinek ezt a tárczát nyomtatta le : „Kis híja, hogy kritikus nem lettem. írta Mikszáth Kálmán.“ No fia már így áll a dolog, akkor nem olvasom el ezt a czikket még a Székely Nemzetből sem. Akik olvasták, azt mondják, reklám a Pesti Hírlap mellett. Ez az egyetlen czikke Mikszáthnak, amit nem olvastam. S ez annyiban bír „aktuálisabb fontossággal“, amennyiben Mikszáth Kálmán csakugyan nem érdemli meg Légrádytól, hogy egy első magyar humorista czikket reklámczikké (ne mondjuk hirdetménynyé) fokozza le. ~p. SZÉKELY NEMZET. KÜLFÖLD. — decz. 31. Az európai béke. A berlini külügyi hivatalban, mint a Times írja, a német birodalom megalkotása óta még egyetlen egy év végén sem tartották a békét oly biztosítottnak, mint ez idő szerint. Az még nem történt, ami örvendetes jellegét képezte az ez idei karácsonyi ünnepeknek, hogy a német külügyi hivatalban a szó szoros értelmében munkaszünet volt, mely azóta sem szakíttatott félbe. Nincs ugyanis egyetlen oly európai kérdés függőben, mely a külügyi hivatal figyelmét és érdeklődését igénybe vehetné, míg a korábbi éveknek nem volt oly szaka, melyben egy vagy más diplomácziai ügy ne foglalkoztatta volna a diplomácziát. Ehhez járul, hogy Berlinben ezt a helyzetet olyannak tekintik, mely épen nem mutat arra, mintha a kitörni készülő vihar előtti szélcsend volna. Az angol lap konstatálja, hogy az idei karácsonyt a berlini diplomácziai körök olyannak tekintik, mely teljes reményt nyújt az iránt, hogy a béke hosszabb időre biztosítva van. A román parlament bizottsága, mely még a Catargiu kabinet idejében kapott megbízást a Bratianot és minisztertársait terhelő adatok öszszeállítására, elkészült jelentésével. Ebben a miniszterek terhére rótt cselekmények olyan természetűek, melyek következménye a vád alá helyezés. Elsősorban a lőpor monopólium körül elkövetett szabálytalanságokkal foglalkozik a jelentés, mely különösen a nem létező fegyvergyárban való fegyvermegrendeléseket domborítja ki, ami különben csomópontja volt az ügynek. Amon tábornok jelentése ugyanis konstatálja, hogy a kormány 68 ezer darab Marimi fegyvert s ötezer karabélyt rendelt meg Kammer ügynöknél, mint a nem létező Witter-féle fegyvergyár megbízottjánál. Az ügynök húzta halasztotta a fegyverek szállítását, kétszer is meghosszabbították vele a szerződést, míg végre kiderült, hogy ilyen gyár nincs is. Konstatálja a jelentés, hogy a hadügyminiszter önkényesen járt el a posztóbeszerzésnél, aminek nyilvános árlejtés útján kellett volna történni. A bűnlista meglehetős hosszú, fel van abban sorolva minden, amit a kormány a hadsereg élelmezése, a katonai szerelvények beszerzése, az építkezések és az államjószágok bérbeadása körül törvényellenesen cselekedett. Különösen érdekes ezek között a kaszárnyaépítés, melyre a kormány egy vállalkozóval szerződött. Itt a tervek felületes kidolgozása következtében az állam hatvan millió frankkal károsodott. XIII. Leó pápa karácsonyi nagy beszéde, melylyel az olasz bíbornokok üdvözletére válaszolt, telis teli volt heves támadásokkal Olaszország ellen. A pápa hangsúlyozta, hogy az egyház működését és jogait különösen Olaszország akadályozza , főkép ez ország szorítja ki minden eszközzel a társadalmi életből. A pápa e haragjának okai eléggé ismeretesek. A Vatikán és Quinnál közt épen legújabban ismét heves viszály tört ki a kegyes alapítványokra vonatkozó törvényjavaslat miatt, melyet a képviselőház már letárgyalt s mely több ezer millióra menő vagyon vesz el a papság és az egyház kezeléséből. A roppant alapítványi vagyon kezelésének, részben rendeltetésének szekulanzálása nagy keserűséget keltett az olasz klérus körében s a pápa, mint az egyházi érdekek legfőbb képviselője, a karácsonyi ünnepeket is alkalmul használta, hogy felháborodásának kifejezést adjon. Crispi lapja a Ritorma már foglalkozik is a pápa ezen beszédével. Az officiózus lap szerint az, amit Olaszország most tervez, már régóta megtörtem olyan államokban, melyekkel a pápa a legjobb barátságban áll. Az olasz nép érezi, hogy politikai feltámadása hatástalan lenne, ha a szellem és társadalmi élet terén a régitől teljesen eltérő eszméket nem hirdetne. Imre, útbiztosok : Sándor Gergely, Dimény Sándor és Simó Lajos. Az első aljegyzői állásra szavazattöbbséggel megválasztatott Ugrón János; a második aljegyzői állásra szintén szavazás útján Török Bódog. A főispán kinevezte tiszti főorvosnak : dr. Szabadi Ferenczet ; járási orvosoknak : dr. Ráczkövi Samut, dr. Novák Károlyt és Ledgyel Józsefet, főszámvevőnek : Gothárd Jánost; alszámvevőnek : Énekes Józsefet. Ezzel Udvarhely megye utolsó választott tisztikara össze van állítva. Hogy miként fog beválni , következtetést vonhatunk a múltakból, mert az egész karba csak két új egyén jött be. Adjon Isten nekik erőt a tartós munkára, hogy a majdan bekövetkező rendszerváltozás alkalmával is legnagyobb részüket viszontláthassuk közigazgatásunk polczain.____________________________________(ld.) VÁRMEGYÉK. Az udvarhelymegyei tisztujitás. Sz.-Udvarhely, decz. 29. Udvarhely megye is megtartotta tisztuskását. A bizottság tagjai, mintha biztos tudatával bírnának annak, hogy ezen választási jogukat most utóször gyakoroltatják, csaknem kivétel nélkül megjelentek a közgyűlésen s a felmerült harezot élénk érdeklődéssel küzdötték meg. A megye főispánja megnyitván a gyűlést, Török Albert alispán — ki díszmagyarban jelent meg — rövid, de hatásos beszéddel, éljenzések között adta át hivatalát s a megye pecsétjét a közgyűlésnek, mire megalakittatott a kijelölő bizottság s a közgyűlés felfüggesztetek. A kijelölő bizottság tanácskozását bevégezve, jelentette, hogy az első aljegyzői állásra Gyarmathy Dezső és Ugron János, a második aljegyzői állásra Sebesi Arthur és Török Bódog pályáztak és jelöltettek. A többi állásra csakis az eddig is alkalmazva volt egyének pályáztak. Ennek alapján egyhangúlag megválasztanak a következők : Alispánná : Török Albert; főjegyzővé : Kónosi Béla ; tisztiügyészszé : Pálffy Ferencz ; pénztárnokká : Lukácsfi Dénes ; ellenőrzé : Ferenczi Károly ; árvaszéki elnökké : Gergely Lajos ; ülnökök : Sebesi Albert és Ugrón István ; jegyző : Dániel Elek ; főszolgabírók : Soó Károly, Jakab Gyula és Ferenczi Gyula; szolgabírók : dr. Gámorra Oszkár, Gálfi Kálmán és Benedek TANÜGY. A kultuszminiszter rendeletei A hivatalos lap a vallás- és közoktatásügyi miniszter több rendeletét tartalmazza. A hazai jogakadémiák rendkívüli hallgatóiknak ügyeiben hozott határozatán kívül rendeletet intéz valamennyi egyházmegyei főhatósághoz és tankerületi főigazgatóhoz, amelyben egész sor taneszközt tilt ki az összes hazai iskolákból, amiért azok a magyar állam közjogi helyzetével és viszonyaival ellenkező, hamis adatokat tartalmaznak. E taneszközök : „Neue Karte von Europa, dem mittelländischen Meer, Nord-Afrika, Egypten, Sirien, Klein-Asien, Kaukasien und dem Schwarzen Meer, von C. F. Baur (A. Hartlebens Verlang in Wien u. Pest.)“ „Oesterreich-ungarische Monarchie, bearbeitet von C. F. Baur (Wien, Verlag von Ed. Hölzl.)“ „Európa fali abrosza, tervezte és rajzolta Kozenn Balázs (Bécs és Olmütz, Hölzl Ede sajátja.)“ „Europa proiectata si desemnata de B. Kozenn (Provedictura lui Ed. Hölzel in Viena edata de J. M. Moldovanu in Blasiu si W. Krafft in Sabim.)“ „Oesterreichisch-ungarische Monarchie, entworfen und gezeichnet von B. Kozemn (Wien und Olmütz, Verlag von Eduard Hölzel)“ és „Pamertulu, edata de J. Felkl in Praga romanesce de Jonu Simu“-féle földgömböt. A kultuszminiszter rendeletet intézett továbbá az összes tanfelügyelőkhöz a felsőbb leányiskolákban készítendő állandó tanmenetek és a megtartandó módszeres értekezletek tárgyában, az állami tanítóképezde tanácsához az okszerű méhészet terjesztése és fejlesztése ügyében és végre a kolozsvári tudományegyetem tanácsához a könyvtári illeték tárgyában. VIDÉK. Az olvasókör évi közgyűlése. De.-So m ly ó, decz. 28. Olvasókörünk évi rendes közgyűlését folyó hó 26-án tartotta meg Illiets F. Jakó főgymnáziumi igazgató elnöklete alatt. A kör elnöke a gyűlést következő szép beszéddel nyitotta meg : Tits közgyűlés ! Még nincs 10 éve annak, hogy a csik-somlyói olvasókör fennáll. Nem az eszme szükségességének, mely azt létrehozta és áldozattal is fentartja, hanem tagjai létszámának aránytalan csekélysége és a csik-somlyói intelligencia buzgóságának fogyatékossága miatt kell konstatálnom azt, hogy a csíksomlyói olvasókör az óhajtott felvirágzás helyett még mindig válságos helyzetben van, és a „lenni és nem lenni“ kérdésével kénytelen küzdeni. Ha a kaszinók eszméje idealisták és műkedvelők, vagy épen rajongók lelkesedésének szüleménye volna, akkor ahelyett, hogy valósításával tépelődjünk, Csik-Somlyón is egyszerűen napirendre térhetnénk fölötte. Azonban a mai társadalmi viszonyok között, melyekben az egyesek és családok önkénytes érintkezése és csatlakozása is mind ritkábbá és ridegebbé válik, s ami e tekintetben nyilvánul, az is jobbára a hivatali és egyesületi életben olvad fel ; a mai kor haladásával és követelményeivel szemben, melynek hullámveréseit a műveltebb osztályhoz tartozó legönösebb honpolgár is kénytelen érezni: egy Olvasókör, mint a csik-somlyói is, oly társadalmi kérdést képez, melylyel manapság minden műveit embernek számolnia kell. Annál kevésbé lehet nekünk Csik-Somlyón ezen kérdés elől elzárkóznunk, hol a szélesebb körű társadalom hiánya az olvasókörökhöz kötött szükségleteket még kevésbbé elégítheti ki, mint a népesebb társadalmi pontokon, hol a szórakozásnak és üdülésnek gyakoribb alkalmai kínálkoznak. A cssik-somlyói olvasókör tagjai, kik azt alapították, jól ismerték ezen viszonyokat, de ismerték a szűkkörű helyzetet is, melyben mozogni fognak, s azért már eleve számolniiok kellett ezen helyzettel s készeknek lenniök nagyobb áldozatokra is, hogy az olvasókört fentarthassák. Ennek azonban szüksége jelen ideig nem forgott fenn. A kasszinó ugyanis a korábbi években csaknem két annyi tagot számlálhatott mint jelenben, a mig t. i. a központi hivataloknak némely részei s egyes hivatalnokok és tisztviselők is Cs.-Somlyón tartózkodnak vala; s a mig az olvasókör a nagyrészben kiürített volt praetoriális épületben ingyenes szállást élvezhetett. Miután pedig az említett hivatalok és tisztviselők is Csik-Szeredába bevonultak s a volt megyeház nevelő intézetté alakíttatván, az olva só szám sókör ingyenes szállásától elesett, akutabbá jön a haj s a régi dijak feltétele mellett kérdésessé az olvasókör fennmaradása. De emlitem, hogy a kérdés „csak az eddigi tagdíjak feltétele“ mellett fenyeget. Ugyanis önként egyensúlyba jön a mérleg, ha az olvasókör tagjai tetemesebb áldozatokra is készek lévén, a tagdíjak felemeltetnek. Erre pedig még gazdasági szempontból is hajlandók lehetünk addig, míg a tagdíj mennyisége megközelíti azon összeget, melylyel kiki egy jóravaló napilapra, melyet egyikünk sem nélkülözhet, előfizethetne, amit pedig 12—16 írton alul alig eszközölhet. Így állván olvasókörünk dolga, a kör egy buzgó tagjának sem lehet elfogadható oka a mutatkozó kedvezőtlen helyzettől megriadni és az olvasókör méltó támogatásától visszavonulni. Az elnöki megnyitó beszéd éljenzéssel vétetett tudomásul s a jegyzőkönyvhöz csatoltatni határoztatott. Ezután Sántha Simon jegyző olvasta fel a kaszinó beléletére vonatkozó évi jelentését, mely szintén helyesléssel fogadtatott s a jegyzőkönyvhöz csatoltatni határoztatott, egyúttal pedig az abban foglalt indítvány folytán az oly szomorú véget ért tagtárs Fodor Ignácz elvesztése felett az olvasókör jegyzőkönyvileg a legmélyebb sajnálatának adott kifejezést. Tisztújítás előtt a közgyűlés az olvasókör helyiségének biztosítása felett határozott, minek végeztével Imets F. Jákó elnök a maga és tiszttársai nevében megköszönvén az olvasókörnek bennük helyezett eddigi bizalmát, állásukról lemondottak. A közgyűlés a visszalépett tisztikart egyhangúlag újra választotta s bár Imets F. Jákó elnök eme tisztnek újbóli elvállalása ellen nyilatkozott, az olvasókör közhajtásának és kérésnek engedvén, az elnökséget elvállalta. Sántha Simon jegyző azonban megköszönve az irányában nyilvánult ujóbbi figyelmet a jegyzőséget továbbra semmi szín alatt el nem vállalván, helyette Fülöp Árpád választatott jegyzőül. Ezek szerint az olvasókör tisztviselői és választmányi tagjai a következő egyének lettek : Elnök Imets F. Jákó, alelnök Földes József, jegyző Fülöp Árpád, pénztárnok Jakab Antal, gazda Glósz Miksa, választmányi tagok : Adorján Imre, Körmendi Lajos, Nagy István, Pál Gábor, Salamon Alajos, Szász Károly, (Paál István helyett), Sántha Simon (Fodor Ignácz helyett.) Végül Imets F. Jákó elnök a „Magyar Merkur“ czímű pénzügyi szakközlönyt ingyenesen az olvasókörnek felajánlván, ezért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. ____________________________ —a—ti. Kálnoky Felix gróf temetése. — decz. 30. Az év utolsóelőtti napján záródott le a koporsó födele a székely Kálnoky grófok utolsó férfia fölé. A veszteség egy derék hazafi elmúltával minden körülmények között gyászos, s annyival nagyobb és érzékenyebb ez, minél több jótett fűződik annak nevéhez, a ki a nevet is magával viszi a sírba. Kálnoky Félix gróf a harmadik volt testvérei között, kiket szintén ebben az évtizedben veszítettünk el. A kőröspataki grófi lak fölé kihalt nemzetség gyásza borult. A nemes férfi temetése Kőröspatakon rendkívüli részvét mellett történt. Falu népe, nagyja-apraja megjelent ott védőjének, segítőjének, tanácsadójának végtisztességtétele alkalmából. S eljöttek a szomszéd községek lakói is a csikorgós hideg télben erre a szomorú alkalmatosságra. Sepsi-Szentgyörgy nem csak a várost képviselte a temetésen, hanem az egész vármegyét. Pósa József főispánnal élükön megjelentek a megyei tisztviselők, a hivatalok képviselői s a közélet minden ága ott volt látható személyesítőik képében. A városi ipartestületek zászlóik alatt sereglettek és vezették az impozáns menetet. Megható volt látni azt a százat meghaladó székely asszonyt, kik égő gyertyát vive vonultak el sorjában a menetben. A kőröspataki tűzoltók mint rendfentartók bizonyították be ügyességüket, s fáklyavivő székely legények kettős sora haladt a koszorús kocsi előtt. Jóltevőjük végtisztességére falusi iskolák növendékeit vezették szép sorjában tanítóik, s a koporsó mellett czimerpajzzsal karjaikon a község intelligens férfiai haladtak két oldalon. A gyászkocsin szállított koporsót jó barátok (köztük sok katonatiszt), ismerősök követték gyalog, kocsikon az elhunyt özvegye, szül. báró Beess- C h r o s t i n Ludmilla grófné és a rokonok. A gyászszertartást a kőröspataki, ilyefalvi, sepsiszentiványi és sepsiszentgyörgyi róm. kath. lelkészek végezték a palota nagytermében, melyben díszes katafalkon emelkedett a koporsó. A boldogult gróf arczvonásai alig változtak a halálban, s az enyészet sírja csalódást keltően áradt el az arczoban. A fekete drapériával borított terembe a nappal világossága a sötét függönyökön csak eltompulva hatolt be, s a falakról lenéző ősi arczképek a család utolsó férfiára tekinthettek. Gyertyák fénye mellett az enyészet ridegségét virágok csoportja és gyönyörű koszorúk özöne igyekezett megenyhíteni. A díszes