Székely Nemzet, 1890 (8. évfolyam, 1-199. szám)

1890-01-02 / 1. szám

Január 1­­9 vezett tisztviselő hivatalos szerepével, azt fej­tegetni nem szükséges, mert annyira ismeretes a dolog. Éppen ezért határozottan nagy azon biza­lom, melyet a főispán bölcsessége ezen két állás betöltésénél az illetőkre ráruházott. Remélhető is tehát, hogy éppen oly nagy figyelemmel és tapintatos érzékkel fogják ők azt viszonozni a megjelölt irányban. S akkor aztán csak elisme­rés és dicséret illeti a főispán eljárását főleg éppen azok részéről, kiket megkímélt a kineve­zéstől, mert bizonyára nincs kínosabb és keser­vesebb állás, mint kinevezés útján beplántálva lenni oly környezetbe, a­melyben az irányadó és uralkodó többség jóakaró bizalma és rokon­­szenve nem kíséri és nem támogatja lépten-nyo­­mon az illetőt. A villámgyorsan megszületett és felépült ál­lami főreáliskola mellett a már másfél évtizedes múlttal bíró , valóban túlnépes állami fiú- és leány elemi iskolák, polgári leányiskola s a fő­reáliskolával egyszerre született középkereske­­delmi és ipariskola is az e czélra már évek óta kitűnő helyen birt telken állandó és méltó haj­lékot fog kapni rövid idő alatt. Ideje is bizony,­­ mert addig hivatásuk­nak nem képesek úgy megfelelni, mint a­hogy kellene . . . S nem is tekinti senki addig bizto­sítottnak azoknak jövőjét, — pedig ha van va­lami helyén az állam részéről Brassóban, úgy ezek azok főleg. S épen ezért örömmel üdvözlik sokan azon hírt is, hogy az itteni kereskedelmi középiskola is — hasonlóan más vele egyenlő intézetekhez — az akadémia czimét megkapja illetékes helyről. A „Bra­só“ czimű magyar lap szerkesztőt cserél, miután az előbbi szerkesztő távozik Bras­sóból, és miután az itteni magyar ügyek eme lé­nyeges orgánumának anyagi sorsáról ugyanazon főur, ki az előbbeni Brassót életre hívta —atyai­­lag gondoskodott. Az uj szerkesztőfogás is ön­ként érthetőleg sok akadálylyal és nehézséggel kellett hogy járjon. Ezen is túl vagyunk azon­­ban. A főreáliskola egyik fiatal tanára vállalta el ezen bizonyára nehéz és terhes feladatot. Az „E. M. K. E.“ ügye az ismert krízis miatt még pang és sínylődik körünkben. A köz­pont azonban felocsúdván a reá nézve is bizo­nyára kínos meglepetésből : felvette a tárgyalás és megbeszélés fonalát az előbbi elnökséggel, a­melynek különben most már az itteni körök is készek lesznek valamely alkalmasnak mutatkozó m­ódon teljes elégtételt adni, — ha t. i. igaz ezen eléggé hiteles forrásból merített hírünk. Legyen is az — mielőbb ! Irodalom és művészet. A „Vasárnapi Újság“ deczember hó 29-iki száma a következő tartalommal jelent meg: Visi Imre. (Arczkép­­pel.) — Őszszel a Tátrában. Költemény Bartók Lajostól. — Bethlen Gábor buzogánya. Elbeszélés P.­t Szathmáry Károlytól. — Huszár életképek. Egy régi honvédtől. — Száz év előtt. Emlékezések a nagy franczia forradalomra. XXVII. Robespierre halála és a rémuralom vége. (3 kép­pel.) Várnai Sándortól. — Margitay Tihamér (arczképpel és 5 képpel : 1. Oltár előtt. 2. A mézes hetek. 3. Próba előtt. 4. Utczasarki dandy, Margitay, festményei, és 5. Margitay Tihamér műterme.) — Poféikor. Költemény Vargha Gyulától. (Szilveszteri rajzzal.) — Téli élet Páris­­ban. Eredeti levél: Gonda Dezsőtől. — Csevegés a di­vatról. (Képpel : Pálmay Ilka az utczán és 3 párisi divat­képpel.) — Orosz történetek, írók és művészek életéből. — A brazíliai köztársaság megalakulása. (2 képpel: 1. A köztársasági kormány tagjai, 2. Az uj köztársasági zászló.) — Egy 1849-iki honvédzászló. H. O.-tól. (Két képpel:­­ A Sö-iki honvédzászlóalj zászlaja. 2. A Kikán belüli honvéd-egylet küldöttsége Budapesten.) — Irodalom és művészet. — Egyletek és közintézetek. — Mi újság? — Halálozások. -- Szerkesztői mondanivaló. — Képta­lány. — Sakkjáték. — Hetinaptár. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyed­évre 2 írt, a „Politikai Ujdonságok“-kal együtt 3 frt. — Ugyancsak a F­ranklin-Társulat kiadóhivatalában (Buda­pest, egyetem utcra 4. sz.) megrendelhető a „Képes Nép­lap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 forint. A Pesti Hírlap vasárnapi számában, három nap­pal karácsony előtt, már bent volt a Mik­száth czikke. A czíme ugyanaz, a­mi az én ke­felevonatomnak : „Kis híja, hogy kriti­kus nem lettem.“ A kiadónak ez a dupla előzék­enysége pillanatra kihozott a dis­­pozícziómból, de hát a tárcza már ki volt szedve a nyomdában, meg hát azon kívül azt a czikket a mi Mikszáthunk írta, tehát azért is csak a magam lapjából olvasom el. A mi karácsonyi számunk megjelent, de ebéd után már jött a posta is. Azt előbb föl kell bontani: lássuk a vidéki lapok ka­rácsonyi számait. Először jön a „Piripócsi Híradó“ ; a tárczája : „Kis híja, hogy kritikus nem lettem. írta Mikszáth Kálmán.“ Megdöb­bentem. Nézem a „Szilágyi Tárogatókat“ ; tár­cza : „Kis híja, hogy kritikus nem lettem.“ A nagyenyedi „Két Fűzfa“ czímű újság ciceróval szedi : „Kis fu­ja, hogy kritikus nem lettem.“ A „Mángorló“, a „Vidék nyelve“, az „Érdeklő­dés“, a „Helyi Szellem“, a „Vándor“, a „Ga­lamb Posta“, a „Gombostű“ és minden nyomta­tott igazsága Magyarország összes vidékeinek ezt a tárczát nyomtatta le : „Kis híja, hogy kriti­kus nem lettem. írta Mikszáth Kálmán.“ No fia már így áll a dolog, akkor nem ol­vasom el ezt a czikket még a Székely Nemzet­ből sem. A­kik olvasták, azt mondják, reklám a Pesti Hírlap mellett. Ez az egyetlen czikke Mikszáthnak, a­mit nem olvastam. S ez annyiban bír „aktuálisabb fontosság­gal“, a­mennyiben Mikszáth Kálmán csakugyan nem érdemli meg Légrádytól, hogy egy első ma­gyar humorista czikket reklámczikké (ne mond­juk hirdetménynyé) fokozza le. ~p. SZÉKELY NEMZET. KÜLFÖLD. — decz. 31. Az európai béke. A berlini külügyi hivatal­ban, mint a Times írja, a német birodalom meg­alkotása óta még egyetlen egy év végén sem tartották a békét oly biztosítottnak, mint ez idő szerint. Az még nem történt, a­mi örvendetes jellegét képezte az ez idei karácsonyi ünnepek­nek, hogy a német külügyi hivatalban a szó szo­ros értelmében munkaszünet volt, mely azóta sem szakíttatott félbe. Nincs ugyanis egyetlen oly európai kérdés függőben, mely a külügyi hi­vatal figyelmét és érdeklődését igénybe vehetné, míg a korábbi éveknek nem volt oly szaka, mely­ben egy vagy más diplomácziai ügy ne foglal­koztatta volna a diplomácziát. Ehhez járul, hogy Berlinben ezt a helyzetet olyannak tekintik, mely épen nem mutat arra, mintha a kitörni készülő vihar előtti szélcsend volna. Az angol lap kon­statálja, hogy az idei karácsonyt a berlini diplo­mácziai körök olyannak tekintik, mely teljes reményt nyújt az iránt, hogy a béke hosszabb időre biztosítva van. A román parlament bizottsága, mely még a Catargiu kabinet idejében kapott megbízást a Bratianot és minisztertársait terhelő adatok ösz­­szeállítására, elkészült jelentésével. Ebben a mi­niszterek terhére rótt cselekmények olyan termé­szetűek, melyek következménye a vád alá helye­zés. Első­sorban­ a lőpor monopólium körül el­követett szabálytalanságokkal foglalkozik a jelen­tés, mely különösen a nem létező fegyvergyár­­ban való fegyvermegrendeléseket domborítja ki, a­mi különben csomópontja volt az ügynek. Am­on tábornok jelentése ugyanis konstatálja, hogy a kormány 68 ezer darab Marimi fegyvert s öt­ezer karabélyt rendelt meg Kammer ügynöknél, mint a nem létező Witter-féle fegyvergyár meg­bízottjánál. Az ügynök húzta halasztotta a fegy­verek szállítását, kétszer is meghosszabbították vele a szerződést, míg végre kiderült, hogy ilyen gyár nincs is. Konstatálja a jelentés, hogy a hadügyminiszter önkényesen járt el a posztóbe­­szerzésnél, a­minek nyilvános árlejtés útján kel­lett volna történni. A bűnlista meglehetős hosszú, fel van abban sorolva minden, a­mit a kormány a hadsereg élelmezése, a katonai szerelvények be­szerzése, az építkezések és az államjószágok bérbeadása körül törvényellenesen cselekedett. Különösen érdekes ezek között a kaszárnyaépítés, melyre a kormány egy vállalkozóval szerződött. Itt a tervek felületes kidolgozása következtében az állam hatvan millió frankkal károsodott. XIII. Leó pápa karácsonyi nagy beszéde, melylyel az olasz bíbornokok üdvözletére válaszolt, telis teli volt heves támadásokkal Olaszország ellen. A pápa hangsúlyozta, hogy az egyház mű­ködését és jogait különösen Olaszország akadá­lyozza , főkép ez ország szorítja ki minden esz­közzel a társadalmi életből. A pápa e haragjá­nak okai eléggé ismeretesek. A Vatikán és Quinnál közt épen legújabban ismét heves viszály tört ki a kegyes alapítványokra vonatkozó tör­vényjavaslat miatt, melyet a képviselőház már letárgyalt s mely több ezer millióra menő vagyon vesz el a papság és az egyház kezeléséből. A roppant alapítványi vagyon kezelésének, részben rendeltetésének szekulanzálása nagy keserűséget keltett az olasz klérus körében s a pápa, mint az egyházi érdekek legfőbb képviselője, a kará­csonyi ünnepeket is alkalmul használta, hogy felháborodásának kifejezést adjon. Crispi lapja a Ritorma már foglalkozik is a pápa ezen be­szédével. Az offic­iózus lap szerint az, a­mit Olaszország most tervez, már régóta megtörtem olyan államokban, melyekkel a pápa a legjobb barátságban áll. Az olasz nép érezi, hogy poli­tikai feltámadása hatástalan lenne, ha a szellem és társadalmi élet terén a régitől teljesen eltérő eszméket nem hirdetne. Imre, útbiztosok : Sándor Gergely, D­i­­m­é­n­y Sándor és S­i­m­ó Lajos. Az első aljegy­zői állásra szavazattöbbséggel megválasztatott Ugrón János; a második aljegyzői állásra szin­tén szavazás útján Török Bódog. A főispán ki­nevezte tiszti főorvosnak : dr. Szabadi Feren­­czet ; járási orvosoknak : dr. Ráczkövi Sa­mut, dr. N­o­v­á­k Károlyt és L­e­d­g­y­e­l Józse­fet, főszámvevőnek : G­o­t­h­á­r­d Jánost; alszám­­vevőnek : É­n­e­ke­s Józsefet. Ezzel Udvarhely megye utolsó választott tisztikara össze van állítva. Hogy miként fog beválni , következtetést vonhatunk a múltakból, mert az egész karba csak két új egyén jött be. Adjon Isten nekik erőt a tartós munkára, hogy a majdan bekövetkező rendszer­változás alkalmával is legnagyobb részüket viszontláthas­suk közigazgatásunk polczain.­­____________________________________(ld.) VÁRMEGYÉK. Az udvarhelymegyei tisztujitás. S­z.-U­d­v­a­r­h­e­l­y, decz. 29. Udvarhely megye is megtartotta tisztuskását. A bizottság tagjai, mintha biztos tudatával bír­nának annak, hogy ezen választási jogukat most utóször gyakoroltatják, csaknem kivétel nélkül megjelentek a közgyűlésen s a felmerült harezot élénk érdeklődéssel küzdötték meg. A megye főispánja megnyitván a gyűlést, Török Albert alispán — ki díszmagyarban jelent meg — rövid, de hatásos beszéddel, éljenzések között adta át hivatalát s a megye pecsétjét a közgyűlésnek, mire megalakittatott a kijelölő bizottság s a közgyűlés felfüggesztetek. A kijelölő bizottság tanácskozását bevé­gezve, jelentette, hogy az első aljegyzői állásra Gyarmathy Dezső és Ugron János, a második aljegyzői állásra Sebesi Arthur és Török Bódog pályáztak és jelöltettek. A többi állásra csakis az eddig is alkalmazva volt egyének pályáztak. Ennek alapján egyhangúlag megválasztanak a következők : Alispánná : Török Albert; főjegy­zővé : K­ó­n­o­s­i Béla ; tisztiügyészszé : P­á­l­f­f­y Ferencz ; pénztárnokká : L­u­k­á­c­s­f­i Dénes ; el­lenőrzé : F­e­r­e­n­c­z­i Károly ; árvaszéki elnökké : Gergely Lajos ; ülnökök : Sebesi Albert és Ugrón István ; jegyző : Dániel Elek ; fő­szolgabírók : S­o­ó Károly, Jakab Gyula és F­e­r­e­n­c­z­i Gyula; szo­lgabírók : dr. G­á­­morra Oszkár, G­á­l­f­i Kálmán és Benedek TANÜGY. A kultuszminiszter rendeletei A hivatalos lap a vallás- és közoktatásügyi miniszter több rendeletét tartalmazza. A hazai jogakadémiák rendkívüli hallgatóik­nak ügyeiben hozott határozatán kívül rendeletet intéz valamennyi egyházmegyei főhatósághoz és tankerületi főigazgatóhoz, a­melyben egész sor taneszközt tilt ki az összes hazai iskolákból, a­miért azok a magyar állam közjogi helyzetével és viszonyaival ellenkező, hamis adatokat tartal­maznak. E taneszközök : „Neue Karte von Eu­ropa, dem mittelländischen Meer, Nord-Afrika, Egypten, Sirien, Klein-Asien, Kaukasien und dem Schwarzen Meer, von C. F. Baur (A. Hartlebens Verlang in Wien u. Pest.)“ „Oesterreich-unga­rische Monarchie, bearbeitet von C. F. Baur (Wien, Verlag von Ed. Hölzl.)“ „Európa fali abrosza, tervezte és rajzolta Kozenn Balázs (Bécs és Olmütz, Hölzl Ede sajátja.)“ „Europa proiec­tata si desemnata de B. Kozenn (Provedictura lui Ed. Hölzel in Viena edata de J. M. Moldo­­vanu in Blasiu si W. Krafft in Sabim.)“ „Oes­­terreichisch-ungarische Monarchie, entworfen und gezeichnet von B. Kozemn (Wien und Olmütz, Verlag von Eduard Hölzel)“ és „Pamertulu, edata de J. Felkl in Praga romanesce de Jonu Simu“-féle földgömböt. A kultuszminiszter ren­deletet intézett továbbá az összes tanfelügyelők­­höz a felsőbb leányiskolákban készítendő állandó tanmenetek és a megtartandó módszeres értekez­letek tárgyában, az állami tanítóképezde taná­csához az okszerű méhészet terjesztése és fejlesz­tése ügyében és végre a kolozsvári tudomány­­egyetem tanácsához a könyvtári illeték tár­gyában. VIDÉK. Az olvasókör évi közgyűlése. De.-So m ly ó, decz. 28. Olvasókörünk évi rendes közgyűlését folyó hó 26-án tartotta meg Illiets F. Jakó főgymná­­ziumi igazgató elnöklete alatt. A kör elnöke a gyűlést következő szép be­széddel nyitotta meg : Tits közgyűlés ! Még nincs 10 éve annak, hogy a csik-somlyói olvasókör fennáll. Nem az eszme szükségességének, mely azt létrehozta és áldozattal is fentartja, hanem tagjai létszámá­nak aránytalan csekélysége és a csik-somlyói intelligenc­ia buzgóságának fogyatékossága miatt kell konstatálnom azt, hogy a csík­somlyói olva­sókör az óhajtott felvirágzás helyett még mindig válságos helyzetben van, és a „lenni és nem lenni“ kérdésével kénytelen küzdeni. Ha a kaszinók eszméje idealisták és műked­velők, vagy épen rajongók lelkesedésének szüle­ménye volna, akkor a­helyett, hogy valósításával tépelődjünk, Csik-Somlyón is egyszerűen napi­rendre térhetnénk fölötte. Azonban a mai társa­dalmi viszonyok között, melyekben az egyesek és családok önkénytes érintkezése és csatlako­zása is mind ritkábbá és ridegebbé válik, s a­mi e tekintetben nyilvánul, az is jobbára a hiva­tali és egyesületi életben olvad fel ; a mai kor haladásával és követelményeivel szemben, mely­nek hullámveréseit a műveltebb osztályhoz tar­tozó legönösebb honpolgár is kénytelen érezni: egy Olvasókör, mint a csik-somlyói is, oly társa­dalmi kérdést képez, melylyel manapság minden műveit embernek számolnia kell. Annál kevésbé lehet nekünk Csik-Somlyón ezen kérdés elől elzárkóznunk, hol a szélesebb körű társadalom hiánya az olvasókörökhöz kötött szükségleteket még kevésbbé elégítheti ki, mint a népesebb társadalmi pontokon, hol a szórako­zásnak és üdülésnek gyakoribb alkalmai kínál­koznak. A cssik-somlyói olvasókör tagjai, kik azt ala­pították, jól ismerték ezen viszonyokat, de ismer­ték a szűkkörű helyzetet is, melyben mozogni fog­nak, s azért már eleve számolniiok kellett ezen helyzettel s készeknek lenniök nagyobb áldoza­tokra is, hogy az olvasókört fentarthassák. Ennek azonban szüksége jelen ideig nem forgott fenn. A kasszinó ugyanis a korábbi évek­ben csaknem két annyi tagot számlálhatott mint jelenben, a mig t. i. a központi hivataloknak némely részei s egyes hivatalnokok és tisztvise­lők is Cs.-Somlyón tartózkodnak vala; s a mig az olvasókör a nagyrészben kiürített volt prae­­toriális épületben ingyenes szállást élvezhetett. Miután pedig az említett hivatalok és tiszt­viselők is Csik-Szeredába bevonultak s a volt megyeház nevelő intézetté alakíttatván, az olva­­ só szám sókör ingyenes szállásától elesett, akutabbá jön a haj s a régi dijak feltétele mellett kérdésessé az olvasókör fennmaradása. De emlitem, hogy a kérdés „csak az eddigi tagdíjak feltétele“ mellett fenyeget. Ugyanis ön­ként egyensúlyba jön a mérleg, ha az olvasókör tagjai tetemesebb áldozatokra is készek lé­vén, a tagdíjak felemeltetnek. Erre pedig még gazdasági szempontból is hajlandók lehetünk ad­dig, míg a tagdíj mennyisége megközelíti azon összeget, melylyel kiki egy jóravaló napilapra, melyet egyikünk sem nélkülözhet, előfizethetne, a­mit pedig 12—16 írton alul alig eszközölhet. Így állván olvasókörünk dolga, a kör egy buzgó tagjának sem lehet elfogadható oka a mutatkozó kedvezőtlen helyzettől megriadni és az olvasókör méltó támogatásától visszavonulni. Az elnöki megnyitó beszéd éljenzéssel véte­tett tudomásul s a jegyzőkönyvhöz csatoltatni határoztatott. Ezután Sántha Simon jegyző olvasta fel a kaszinó beléletére vonatkozó évi jelentését, mely szintén helyesléssel fogadtatott s a jegyzőkönyv­höz csatoltatni határoztatott, egyúttal pedig az abban foglalt indítvány folytán az oly szomorú véget ért tagtárs Fodor Ignácz elvesztése felett az olvasókör jegyzőkönyvileg a legmélyebb saj­nálatának adott kifejezést. Tisztújítás előtt a közgyűlés az olvasókör helyiségének biztosítása felett határozott, minek végeztével Imets F. Jákó elnök a maga és tiszt­­társai nevében megköszönvén az olvasókörnek bennük helyezett eddigi bizalmát, állásukról le­mondottak. A közgyűlés a visszalépett tisztikart egy­hangúlag újra választotta s bár Imets F. Jákó elnök eme tisztnek újbóli elvállalása ellen nyi­latkozott, az olvasókör köz­hajtásának és kérés­nek engedvén, az elnökséget elvállalta. Sántha Simon jegyző azonban megköszönve az irányá­ban nyilvánult ujóbbi figyelmet a jegyzőséget továbbra semmi szín alatt el nem vállalván, helyette Fülöp Árpád választatott jegyzőül. Ez­ek szerint az olvasókör tisztviselői és vá­lasztmányi tagjai a következő egyének lettek : Elnök Imets F. Jákó, alelnök Földes József, jegyző Fülöp Árpád, pénztárnok Jakab Antal, gazda Glósz Miksa, választmányi tagok : Ador­ján Imre, Körmendi Lajos, Nagy István, Pál Gábor, Salamon Alajos, Szász Károly, (Paál Ist­ván helyett), Sántha Simon (Fodor Ignácz helyett.) Végül Imets F. Jákó elnök a „Magyar Mer­kur“ czímű pénzügyi szakközlönyt ingyenesen az olvasókörnek felajánlván, ezért jegyzőkönyvi kö­szönet szavaztatott. ____________________________ —a—ti. Kálnoky Felix gróf temetése. — decz. 30. Az év utolsóelőtti napján záródott le a koporsó födele a székely Kálnoky grófok utolsó fér­­fia fölé. A veszteség egy derék hazafi elmúltával minden körülmények között gyászos, s annyival na­gyobb és érzékenyebb ez, minél több jótett fűződik annak nevéhez, a ki a nevet is magával viszi a sírba. Kálnoky Félix gróf a harmadik volt testvérei között, kiket szintén ebben az évtizedben veszítet­tünk el. A kőröspataki grófi lak fölé kihalt nemzet­ség gyásza borult. A nemes férfi temetése Kőröspatakon rendkí­vüli részvét mellett történt. Falu népe, nagyja-apraja megjelent ott védőjé­nek, segítőjének, tanácsadójának végtisztességtétele alkalmából. S eljöttek a szomszéd községek lakói is a csikorgós hideg télben erre a szomorú alkalma­tosságra. Sepsi-Szentgyörgy nem csak a várost képviselte a temetésen, hanem az egész vármegyét. P­ó­­­s­a József főispánnal élükön megjelentek a megyei tisztviselők, a hivatalok képviselői s a köz­élet minden ága ott volt látható személyesítőik ké­pében. A városi ipartestületek zászlóik alatt sereglet­tek és vezették az impozáns menetet. Megható volt látni azt a százat meghaladó székely asszonyt, kik égő gyertyát vive vonultak el sorjában a menetben. A kőröspataki tűzoltók mint rendfentartók bizonyí­tották be ügyességüket, s fáklyavivő székely legények kettős sora haladt a koszorús kocsi előtt. Jóltevőjük végtisztességére falusi iskolák növendékeit vezették szép sorjában tanítóik, s a koporsó mellett czimer­­pajz­zsal karjaikon a község intelligens férfiai ha­ladtak két oldalon. A gyászkocsin szállított koporsót jó barátok (köztük sok katonatiszt), ismerősök követték gyalog, kocsikon az elhunyt özvegye, szül. báró Beess- C h r o s t i n Ludmilla grófné és a rokonok. A gyászszertartást a kőröspataki, ilyefalvi, sepsi­­szentiványi és sepsi­szentgyörgyi róm. kath. lelkészek végezték a palota nagytermében, melyben díszes ka­­tafalkon emelkedett a koporsó. A boldogult gróf arczvonásai alig változtak a halálban, s az enyészet sírja csalódást keltően áradt el az arczoban. A fekete drapériával borított terembe a nappal világossága a sötét függönyökön csak eltompulva ha­tolt be, s a falakról lenéző ősi arczképek a család utolsó férfiára tekinthettek. Gyertyák fénye mellett az enyészet ridegségét virágok csoportja és gyönyörű koszorúk özöne igyekezett megenyhíteni. A díszes

Next