Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)

1891-10-11 / 157. szám

Október 11. SZÉKELY NEMZET. Mig a hajótól alig öt percznyire fekszik) a jó anconaiak a tisztelendő­ urakat a város belsejébe vezették a frakkerekhez, hogy ezeken pénzért men­jenek megint oda , a honnan jöttek. Mikor pe­diig a zarándokokat Rómába vivő vonat az an­­conai állomást elhagyta, fülsiketítő fütty s lárma kerekedett. A fütyülő közönség közt számos ele­gáns ur és hölgy is volt. — Lövöldöző szökevény baka. Maur Já­nos 33-ik gyalogezredbeli legény az aradmegyei csalai erdő katonai lövöldéjéből, hol posztnak volt kiállítva, megszökött s aztán egy vasúti őrt szuronyával sarokba szorítva, pénzének átadá­sára kényszerítette. Ha a véletlen nem hoz se­gítséget, talán meg is ölte volna a szegény em­bert. Azonban közeledő léptek zajára a vesze­­delmes rabló megszökött. Nyomozták mindenütt, de nem bírtak ráakadni. Végre a ternovai járás határában ráakadtak a csendőrök. Ott lappan­gott napok óta a kukoriczásban szuronyos man­­licherjével, közbe apró portyázásokat rendezve. Ha a csendőrök rá nem bukkannak, ennek a vi­déknek rettegett haramiája lehetett volna belőle. Két csendőr azonban, kik ráakadtak a kukori­­c­ás bujdosó lakójára, üldözőbe vette. Mikor azonban közelébe értek, Maur megállt, arczához emelte fegyverét és lőtt. Nem talált. Az ő lövé­sét a csendőrök lövése követte. Rendszeres har­­czot kezdtek. Sűrűn puffogott a puska mindkét fél kezében, de csodálatos módon bizonyára az érthető izgalom folytán, egyik golyó sem talált. A folytonos csatározás közben a rablónak sike­rült átszökni a kisjenői határon. Ott szintén be­vette magát a kukoriczásba. Itt azonban a la­kás már nem bizonyult oly biztos menekülő helynek. A kisjenői csendőrök rajta ütöttek és rövid küzködés után lefegyverezték. A merész kalandort erős fedezet alatt és bilincsekbe verve vitték az aradi várba. A papírkosárból. Játék a betűkkel és számokkal. „Az ábéczé és Boulanger“ czím alatt a párisi „Fi­garódban a következőket olvassuk: B, ez fatális betű. Boulanger meghalt Brüsszelben, Bonnemaine asszony után való bánatában. A legfelsőbb törvényszék őt Beaurepaire tábornok indítványára ítélte el. C, szintén gonosz betű. Politikai pályája Carnot alatt vallott kudarczot, legnagyobb üldözője Constans volt. Meg­sebesült Champignyban, a hadseregből mint clermont-fer­­randi parancsnok vált meg, s 54 éves korában (Cinquante­­quatre) ölte meg magát. Az F betű sem barátságos. Legnagyobb politikai el­lenfele Fény volt, Floquettől párbajban sebet kapott, Février tábornok elnökölt abban a bizottságban, mely őt visszalépésre kényszeritette s akkor tűnt le csillaga, mi­kor Freycinet volt miniszterelnök és hadügyminiszter. L barátságos betű. Hívei: Lassant, Laguerre, Laur, Le Hérisse, a hotel Louvreba szokott szállni, London ven­­dégszeretőleg fogadta, Lyon ovácziót rendezett neki. Most jönnek a számok: Bonnemarne asszony sz. 1855-ben (l+8-1-5-f 5 = 19). Meghalt 1891-ben (l-f8+9+l = 19). Boulanger született 1837-ben (l+8-1-3-­-7 = 19). Meghalt 1891-ben (l+8+9-1l 19). A­mi még sem illik. Budapesten éjfél után a Kecskeméti-utczán két ka­­putos és a mellett meglehetősen kapatos fiatal ember dü­­löngőzött végig. — Hát nem nyomtam meg a lábadat — mondja az egyik — hogy csapd ki a zöld­ disznót? E sokat jelentő mondást azonban hallja a Képiró­­utcza sarkán álló rendőr s igy szól nagy fejcsóválva : — Ejnye, ejnye! ez már meg sem illik ! A hamis-kártyás ifjú urak pedig dülöngöznek — tovább. CSARNOK. A negyvenes évek politikai vigjátéka. — Bérezik Árpád felolvasása az akadémiában — Az akadémia széptudományi osztályában Bérezik Árpád, mint levelező-tag megtartotta székfoglalóját. Értekezett a 40-es évek politikai vígjátékáról. Drámairodalmunk múltjából dolgozta ki szépen, tanulságosan az első egybefoglaló fejeze­tet. Az úttörőkről és inspirácziójuk forrásairól, szellemüknek s koruk közszellemének egymásra gyakorolt kölcsönös hatásáról szól; a drámaírói genealogia családfájából a törzshajtásokat is­mertette, melyekből a mai drámaírók nemzedéke leszármaztatható. S éppen ő volt a legilletéke­­sebb az ezek s amazok között létező családi ha­sonlatosság, szellemi vérrokonság konstatálására, mert a mit a 40-es évek íróiról följegyez , a kor szükségeinek kiszolgálása, a divatos felfogás il­lusztrálása, társadalmi és politikai zsánerképek festése, a közönség többségével való kontaktus, ízlésének kedvezés stb. dolgában éppen Bérezik közeli té meg darabjai által legjobban az elődök erkölcsi és irány­problémáinak, dialektikájának és külső hatásának színvonalát az új idők ma­gyar színmúltói közül. „A magyar vígjáték — úgymond — már bölcsőjében elárulta, hogy a családi élet szűk keretén túl érzékkel viseltetik a közélet iránt és vígjátékunk megalapítója, Kisfaludy Károly, a­hogy a színpad szószékére léphet, mindjárt arra használja föl az első alkalmat, hogy a hazafisá­got buzdítsa, lelkesítse, s a külföldieskedést, a nemzettől való elszakadást kigúnyolja. Idézhet­ném azon hazafias mondásokat, melyekkel a da­rab be van hintve, de jellemzőbbnek tartom az írónak szándékát és ezélzatát azon két alakkal való elbánásából kitüntetni, melyben a két el­lentétes irány képviselőjét, Perföldyt és Szélházyt a „Kérők“-ben részesíti. A táblabiró képviseli a bár nyelvében eldeákosodott, de minden izében jó magyar középosztályt, az utóbbi a minden hazait fitymáló, csak a külföldiért lelkesedő ma­gyarságból kivetkőzött mágnást. Kisfaludy Ká­roly érdemük szerint bánik el mindegyikkel. Míg a mágnás Szélházyt legmaróbb gúnyjával nevet­ségessé teszi, a jó táblabíróval csak legyeskedik, sőt utoljára még feleséghez is juttatja, minél nagyobb jutalom felett tudvalevőleg a színműíró nem rendelkezik. De a „Kérők“ hazafias tenden­­cziája daczára, még nem vonható a politikai víg­játékok körébe és Kisfaludy Károly sem haladt tovább a megkezdett után, mert későbbi vígjá­­tékai csak minden tendenczia nélküli csa­ládi vagy történeti vígjátékok. Sem a kor, sem a viszonyok nem is kedveztek másnak; a kor ízlése a Kotzebue, Töpfer-féle német vigjáték­­irókhoz hajolt s ezeknek családi vigjátékaiban látta mulatságát kielégítve; a helytartótanácsi czenzurának pedig kétségkívül nem tetszhettek politikai és hazafias czélozgatások, a­mint hogy még később is ilyen alkalmaknál mindig meg­nyirbálta a Pegazus szárnyait. Az író tehát in­kább megmaradt a családi biztos, csendes tűz­helynél. De beköszöntenek a 40-es évek, a láthatár peremén derengeni kezd, friss hajnali szellő fuvallatát érzik az elbágyadt lelkek és megszüle­tik a magyar politikai vígjáték. Megszületik, mi­helyt a fölébredt nemzetben aspirácziókká vál­nak az eddigi álmodozások! Megszületik azok­ban a szép negyvenes években, a­melyek nem­zetünk történetének nemcsak egyik legfényesb, de legvonzóbb korszakát is képezik. Fényes ez a kor a nagy eszméknél fogva, melyek a nem­zetet mozgatták, azon nagy tetteknél fogva, me­lyekkel a világ figyelmét magára vonta, azon nagy átalakulásnál fogva, melyen társadalmunk ez időben keresztül ment. Vonzó pedig azért, mert rájunk szeretetreméltó, rokonszenves tu­lajdonságai történetünknek alig más korszaká­ban nyilatkoznak meg úgy, mint akkor. Soha nemzetünk annyi rokonszenvet nem szerzett ma­gának, mint akkor. Ifjonti lelkesedés az újkor eszméi iránt, nagylelkű lemondás egy kiváltságolt helyzetről, nemesszivü befogadása a kizárt osztályoknak az alkotmány és társadalom sánczai közé — álta­lában véve az a hiszékeny idealizmus jellemzik ezt az időszakot, mely a szabadság kiküzdésével az emberi boldogulásnak ultimo Tduléjét elért­nek véli. Ezt a szellemet tükrözi vissza termé­szetesen az akkori irodalom is, mely a szabad­­elvűség megváltói igéit hirdeti hírlapokban, re­gényekben, röpiratokban — még a színpadon is. A maradiság, a konzervatizmus politikai kép­viselőkkel bírt, szépirodalmiakkal nem s mind­azon tanok, melyek a szépirodalom utján hatol­tak a nemzetbe, a szabadelvű haladás vezéreinek eszméit népszerűsítették és terjesztették el mind szélesebb körökben. A mely politikus a szépirodalmat kicsinyli (s nálunk nem ritka az ilyen) tekintsen a 40-es évekre és látni fogja, mily szolgálatokat tehet az író tolla a politikusnak. Útját egyengeti, midőn egy­részt az előítéleteket, ósdiságokat nevetségessé teszi a közvélemény előtt, másrészt az állam­férfiak eszméinek népszerűsítésével, azokat oly körökbe is viszi, hová más után nem hatottak volna. Testet ad elvont fogalmaknak, lelket önt száraz tanokba. A negyvenes évek több drámaíróján meg­látszik a kor politikai és társadalmi áramlatá­nak hatása. Obernyik Károly egyik drámájában, a „Főúr és pór“-ban, az elsőszülöttségi jog el­len küzd, az „Örökségében a nemesség elő­­éle­­tei ellen harczol, melyekkel a polgárság irányá­ban viseltetik. Hasonlóan szabadelvű és demo­kratikus felfogással találkozunk Szigligeti­nél, ki népszínműveiben a reform-irány bajnokának mu­tatkozik. „Csikós“-jában ő is az elsőszülöttség arisztokratikus intézményének káros következmé­nyeit rajzolja, a „Két pisztolyéban a vármegyei börtönrendszert gúnyolja ki. Nagy Ignácz, Va­kot Imre, Eötvös József dr., Szigeti József s mások pedig valóságos politikai irányú vígjáté­kokat írtak, melyeket mindenki élvezni fog, a­ki a nemzet fejlődése iránt érzékkel s érdeklő­déssel viseltetik. Érdemes tehát ezeket a por­lepte, ócska kéziratokat a nemzeti színház könyv­tárából elővenni s átlapozni Más, egészen más világ tárul élénkbe, mint a­milyet ma láthatunk magunk körül! Kisebb világ kisebb társadalom­mal, kisszerűbb viszonyokkal — de fiatalabb, üdébb, kevésbbé szesszim­itikus felfogással annál, mely mai nap divatos.* 151. szám: -o-wcd a, cá -isi w -isi :0Sh -O -U V)0) -fS( acS­­a -cá A3Sínco •pH 73 f-4 că 63 cd NO •cn o o Nin *cd O Teljesen felszerelt „Első Háromszéki Temetkezési Intézet“ S.-Szentgyörgyön. Tisztelettel értesítem úgy a helybeli, mint vidéki közönséget, hogy a Sepsi-Szentgyö­­­gyön, a Cs­iki-utczában, a Jókai-nyomda átellenében már hónapok óta fennálló­­ temetkezési intézet ••••••••••••••• raktára MHHHMMH# 2 2 2 fa- és ércskoporsókkal, 3 ^ ^ 1 valamint minden e szakmába 2 jj^| • vágó czikkekkel a legdusabb • & 2 ha' van felszerelve. ••••••••••••••• Az * P' aN *C 0 m­N 2 c. § * „Első Háromszéki Temetkezési Intézet“ a legdíszesebb kiállítású t­e­m­etésekre vállalkozik a legolcsóbb átalányárak mellett. Vidékre temetések alkalmával az „Első Háromszki Temetkezési Intézet“ külön intézőjét küldi ki. A t. ez. közönség becses pártfogását kérve kiváló tisztelettel NAGY GYÖRGY ELSŐ HÁROMSZÉKI TEMETKEZÉSI INTÉZETE­. Minden kiállítású­­gyászkocsik vidékre is öleső árban kaphatók. •( 2*5" Üzlet* in e g n y i t á sü! T. ez. Van szerencsém a város és a vidék közönségének becses tudo­mására adni, hogy a helybeli piac­on OTP*­ 42 év óta fennálló ""SSKB divat- és rövidáru-kereskedésem mellé teljesen újonnan a mai kor igé­nyeinek megfelelve BERNSTEIN MÁRK FIÓKÜZLETE ez ég alatt a­z Olt­vetora, felé a főtéren. férfi-, női­ divat és rövidáru-kereskedést nyitottam és ottan minden e szakmához tartozó áru a legnagyobb választékban a legújabb divat szerint és a legolcsóbb árért kapható. Mint e piaczon a legrégibb idő óta fennálló üzletem­ jó hírneve, valamint nagykiterjedésű összeköttetéseimnél fogva hinni vélem, hogy az újonnan nyitott fióküzletem is a nagyérdemű közönség pártfogására bizton számíthat. Magamat és mindkét üzletemet szíves pártfogásba ajánlva : zx CD 1Au W IA o­­rr *x % x m rr %X * * X X X ŞX s * c ^ CD- |i. l/l ff •g X i=! ÜT í/j. o H{u­m Tisztelettel Xs Bernstein Márk fióküzlete S.-Szentgyörgyön. Bernstein Márk. x 8 Sepsi-Szentgyörgy, 1891. Nyomatott a laptulajdonos és kiadó Jókai-nyo­­­da-részvény társulat könyvnyomdájában. Társszerkesztők : Cs.-Szeredában : T. NAGY IMRE. Udvarhely megyében : SZENT-KIRÁLLYI ÁRPÁD Felelős szerkesztő : MALIK JÓZSEF. ivgilttéi**.) Fekete, fehér és színes se­lyem damasztokat írt l'40-től írt 7-75-ig méterenként (18 minőség) — ruhának való vagy darabokban dij- és vámmentesen szétküld Henne­­berg G. (cs. és k. udv. száll.) gyári raktára Zürichben. Minták forduló postával. Levélporta 10 kr. *) Az e rovat alatt közlöttekért nem vállal felelős­séget a szerk.

Next