Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)
1891-11-08 / 173. szám
173. szám, IX. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1891. november 8. f®*5-------------------------Szerkesztőségi iroda : ^ Sepsi-Szentgyörgyön ■ Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyoimia-részvény-társulat, hová az előfizetési pénzek és hirdetések •s bérmentesen küldendők.* -------------------------Trg® SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfizetési árt , helyben házhoz hordva vagy vírló ra postán küldve: Egész évre 10 frt — kr. Félévre , 5 frt — kr. _ ____ Negyedévre ■ 2 frt 50 kr.____________ Hirdetmények dijjai : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. bélyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. IVagy Imre társszerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellemrészét illető közlemények, valamint előfizetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Udvarhelyimtérút részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. 87.-Udvarhely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. T*e): Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik hetenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre ... 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalványokkal Valdeui. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Az 1895-iki nemzeti kiállítás — nov. 7. Való igaz, hogy sokkal többet ér nekünk „nemzeti kiállítást“ rendeznünk, mint világkiállítást. Nem azért, mintha félnénk a világversenytől iparunkkal, közgazdaságunkkal és kultúránkkal ; nem is azért, mintha egy nagyobb szabású kiállítás versenyébe nem óhajtanánk beilleszkedni , hanem pusztán csak azért, mert ünnepelni akarunk , meg akarjuk ünnepelni a milleniummot nemzeti kiállítással. Hogy aztán ez a nemzeti kiállítás necsak relatív jelentőséggel bírjon , annak a tartalma megfeleljen a magyar nemzet munkaanyagának és produktív erejének is ; hogy az a kiállítás méltó kirakata legyen a magyar nemzet ezer esztendős fennállása alatt kifejlődött művelődési életfolyásának , az már egészen tőlünk, magyaroktól függ. Az 1895-iki nemzeti kiállításnak sikere egészen a mi kezünkbe van letéve. S épen ezért nagyon helyénvaló dolog volt, hogy a kereskedelmi miniszter már most beadta a törvényjavaslatot , hadd legyen időnk készülni a nagy ünnepléshez. Lesz még alkalmunk ezt a nagy nemzeti kiállítást a Székelyföld produktumaira való tekintetekkel is kombinálni; lesz idő még rá, hogy előkészítsük a Székelyföld lakosságát eme nagy nemzeti kiállításon való részvételre , ezúttal tért engedünk másoknak, az országos fontossággal bíró érdekek képviseletének. Mert általános a vélemény, hogy a magyar mezőgazdaság eddigi kiállításainkon csak másodrangú és csak nagyon is passzív szerepre volt utalva. Ennek az állapotnak üdvös reformját hangoztatják sok oldalról s többek között egy kezünknél lévő czikk is, mely fősúlyt óhajt fektetni azon a kiállításon a magyarországi mezőgazdaságra. Volna némi észrevételünk rá, de mert bizonyos tekintetben az úgynevezett „közvéleményre“ vagy jobban mondva, közhajtásra apellál a czikk, szívesen megismertetjük azt a következőkben : Az ünnepségek, a diadalmenetek, a fény, melyet a korona és a köréje gyűlt főnemesség, a gentry, a törvényhatóságok kifejtenek, az általános lelkesedés, mely lerója hálaadóját a honalapítók, az elvérezett ősök iránt s hozsánnát zeng a magyarok Istenének, legyen tanujele annak, hogy él a magyar még s hogy dobog sziveinkben az érzés, melyben ezredéves nagyságunk titka fekszik, legyen tanúja, hogy a magyar még szereti s rajong hazájáért. A nemzeti kiállítás pedig legyen a munka ünnepe. A munkáé, amely a lelkesedés, a honszerelem anyagi kifejezése s a sok nemes élet és véreink árán megszerzett haza fenmaradásának, jövő biztosításának eszköze. A nemzeti kiállításban mutassa meg a magyar, hogy nemcsak az érzelem világában él, hogy a külföld előtt nemcsak a regényes, a kalandos ország érdekességét érdemli meg , de számot tesz mint a munka állama is, számot tesz vagyonilag, közgazdasági életben is azok között a nemzetek között, amelyek az anyagiak terén az emberiség milliós szükségletének előállításában a vezérszerepet viszik. A nemzeti kiállításon mutassuk be mindenünket a mink van. Nyerje a külföld, de nyerjük magunk is a teljes képét annak a mik vagyunk, annak amit anyagilag érünk. Legyen ez a kiállítás az összes közgazdasági és kulturális tényezőknek, eredményeknek tökéletes tárlata. Legyen teljes egészében képviselve a kiállításon minden produktív eleme az országnak, a szellemiek úgy mint az anyagiak terén, az őstermelés úgy mint az ipar és a művészetek. A rendezésnek vezetését a törvényjavaslat, a kereskedelemügyi miniszter kezében kontemplálja. Belenyugszunk e választásba, nem ugyan a miniszteri tárczát illetőleg, amelynek e nagy feladat végrehajtásánál a kizárólagos vezérszerep jutott, de a személyt tekintve, kinek ez a tárcza ma birtokában van és reméljük, hogy 1895-ben is még kezében leend. Mert e kiállítás rendezésére Baross Gábor erélye, szorgalma, tapintata és vas kitartása hivatott, de nem vihetjük át e hivatás jogát, a kereskedelmi tárczára, mint olyanra. Itt a nemzeti megbízatásnak legalább is egyenlő szerepkörben kellett volna érnie a földmivelési minisztériumot is. De így egyedül a kereskedelmi miniszter személye nyugtat meg, hogy a kiállítás rendezésénél minden érdek egyenlően nyerene kielégítést. És itt elsősorban a földmivelés érdekeit emeljük ki. Felette szükségesnek látjuk ezt, mert a kiállítás első hírét is, az országos ipartanácsból vettük s míg a törvényjavaslat nem hozta a kiállítás „országos nemzeti“ czímét, az egész napisajtó csak mint egy ipari és kereskedelmi kiállításról beszélt. A földmivelés, a mezőgazdaság még szóba sem került s ennek körei még tudomással sem bírnak arról, hogy talán a nemzeti kiállításon reájuk is számítanak, sőt ha egyáltalán sikert óhajtunk, ha igazi országos és nemzeti kiállítást akarunk, az agrár Magyarországban ily kiállításon a mezőgazdaságnak főtényezőnek kell lennie. Ezért már a kiállítás rendezésének kezdetekor a mezőgazdaságra különösen felhívjuk a miniszter figyelmét. Ennek kell elsősorban is teljes és hű képet adni akkor, midőn a magyar közgazdasági viszonyokat óhajtjuk egészükben bemutatni. És ez sokkal nehezebb feladat, mint a kiállítás bármely más részének rendezése. Az ipari kereskedelemről gondoskodott már a törvényhozás, megadva szervezett érdekképviseleteiket, amelyeknek segélyével a már természeténél és foglalkozásánál fogva is élelmesebb elem, mely hozzá még városokban és egymással sűrűn érintkezve él, sokkal könnyebben bírható az együttműködésre, a kiállításbani általános részvételre, mint a szervezettel nem bíró, künn a vidéken egymástól és a közvetlen, folytonos társadalmi érintkezéstől távol lakó, s már foglalkozásuknál fogva is konzervativebb mezőgazdák. A magyar delegáczió. A magyar delegáczió f. hó 5-én délután a képviselőházban ülést tartott Zichy Ferencz gróf elnöklete alatt. A bizottságok megalakultak, megválasztották elnökké Zichy Ferencz grófot, alelnökké Tisza Lajost. A magyar delegáczió megalakulása. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjai értekezletet tartottak a képviselőház első osztályának tanácskozó termében. Az értekezleten a delegáczió tagjai nagy számmal jelentek meg. A kormány részéről: Szapáry Gyula gróf miniszterelnök és Wekerle Sándor pénzügyminiszter voltak jelen. Az értekezlet, melyen Zichy Ferencz gróf korelnök elnökölt, a következő kijelölésekben állapodott meg : Kijelöltettek : Elnökké : gróf Zichy Ferencz. Alelnökké : gróf Tisza Lajos. Jegyzőkké : Hegedűs Sándor, Rakovszky István, báró Rudnyánszky József. Háznagygyá: ifj. báró Wodianer Albert. Az albizottságokba kijelöltettek : Költségvetési albizottságba: Br. Rudnyánszky József, Szerb György, ifj. báró Wodianer Albert. Naplóbiráló albizottságba: Fenyvessy Ferencz, Kubinyi Árpád, Kussevich Szvetozár, Latinovics Gábor, gr. Mikes Miklós, b. Rudnyánszky József. Külügyi albizottságba: Gr. Andrássy Aladár, gr. Andrássy Tivadar, gr. Apponyi Albert, Ábrányi Kornél, gr. Batthyányi Lajos, Brankovics György, Csernátony Lajos, Emich Gusztáv, Fáik Miksa, Fenyvessy Ferencz, Gyurkovics György, Jókai Mór, gr. Károlyi István, gr. Mikes Miklós, b. Nikolics Fedor, Samassa József, Schlauch Lőrincz, gr. Szapáry Géza, gr. Szécsen Antal, Tisza Kálmán. Pénzügyi albizottságba: Asbóth János, Beöthy Ákos, Bolgár Ferencz, Cernkovich Miklós, Gajáry Ödön, Hegedűs Sándor, Hieronymi Károly, Zloltán Ernő, Kussevics Szvetozár, Lukács Antal, Münnich Aurél, gróf Nákó Kálmán, báró Nopcsa Elek, Pulszky Ágost, Rakovszky István, Szalay Ödön, Széll Kálmán, gróf Sztáray Antal, gróf Tisza Lajos, Wahrmann Mór, gróf Zichy Henrik, gróf Zichy Nándor. A tengerészeti albizottságba: gr. Bethlen Ödön, Dániel Ernő, gróf Erdődy István, Kubinyi Árpád, Pallavicini Ede őrgróf, Rakovszky Géza, Szegedy Béla, Vukotinovich Lajos, gróf Zichy Ágost. Ezzel az értekezlet véget ért. A magyar delegáczió első ülése hétfőn, november 9-én délután fél 5 órakor lesz Bécsben. Csik megye törvényhatósági bizottságának üléséről. i. C s.-S z e r e d a, okt. 31. A törvényhatósági bizottság kebeléből évenként kiküldeni szokott szakbizottságok a következőkben alakíttattak meg. 1. A közigazgatási bizottság kebeléből ez év végén kilépő Fejér Antal, Györffy Ignácz, Both Ferencz, Száva Lukács és Endes József helyett titkos szavazással a választás elrendeltetvén, megválasztottak : dr. Fejér Antal, Györffy Ignácz, ifj. Molnár József, dr. Bocskor Béla és Száva Lukács. 2. A községek majorsági vagyonának megvizsgáltatására elnökökül kiküldettek, és pedig : K.-Feltiz és Altiz községbe K.-impéri Balázsi Lajos, K.-Impérbe altizi Veress Antal, K.-Újfaluba Bocskor Károly, K.-Jakabfalvára András Lajos, Tusnádra dr. Betegh Antal, Csatószeg, Szentsimonra Endes József, Szentimrére Bors Benedek, Szentkirályra T. Nagy Imre, Kozmásra Nagy József, Csekefalva, Szentmártonra Eltes Elek, Verebes, Lázárfalvára Bardócz István, Szentgyörgyre Czikó Sándor, Bánkfalvára dr. Molnár László, Menaságra Szántó József, Mindszentre Czikó János Szentlélekre Nagy Sándor, Zsögödbe Erős Elek, Várdotfalva, Csobotfalvára Madár Imre, Pálfalva, Csomortánba Sántha Simon, Deme, Szentmiklósra Csedő István, Szépviz, Borzsovába Böjthy Endre, Szentmihályra Györffy Ignácz, Szereda városba Székely Endre, Vacsárcsi Göröcsfalvára Miniér Albert, Rákosra Balázs Dénes, Madéfalvára Miniér Gábor, Csicsó és Taploczára Szász Károly, Madaras és Dánfalvára Mihály Ferencz, Karczfalva és Jenőfalvára Murányi Kálmán, Szentdomokos, Balánbányára dr. Fejér Antal, Szenttamásra Kovács Lajos, Gyimesfelső és Középlakra Zakariás Izsák, Gyimesbükkbe Dájbukát Antal, Gy.-Újfaluba Molnár János, Csomafalvára Márton Lajos, Al faluba szárhegyi Nagy Imre, Tekerőpatak és Kilyénfalvára Nagy Tamás, Szárhegyre Lázár Menyhért, Ditróba dr. Szentpéteri Kristóf, Remetére dr. Tiltscher Ede, Salamás és Várhegyre Lőrincz Vilmos, Gy.Szentmiklósra Kedves Tamás, Borszékbe Török Antal, Holló és Tölgyesbe Lázár János, Zsedánpatak, Békás, Domukba Kábdebó Viktor, Vaslábra Ferenczi Károly, Bélborba Mühlfay Sándor. 3 A megyei tiszti ügyész helyetteséül megválasztatott dr. Szentpéteri Kristóf. 4. Az árvaszékhez döntő szavazattal biró férfiakat kiküldettek Nagy Sándor és dr. Fejér Antal, helyettes elnökül pedig Székely Károly árvaszéki ülnök. 5. A marhák vizsgálatát teljesítő bizottságba megválasztottak és pedig: a k-alcsiki járásba Madár Mihály, Gondos Antal, a felcsiki járásba Szekeres Péter, Antal János, a gyergyói járásba Simon Balázs, Laczkó Mihály, a tölgyesi járásba Korpos Ádám, Dobribán Péter, Szereda városba Dávid István. 6. Lóavatási bizottsági elnökökül megválasztattak : a gyergyó-szentmiklósi kerületbe Szárhegyi Imre és a csik-szeredai kerületbe Lázár Domokos. 7. A lótenyésztési bizottság elnökéül fölkéretett Mikó Bálint főispán ur. 8. A községi és magán mének megvizsgálására alakított bizottságba megválasztottak : a) a kászoni kerületbe Nagy József főszolgabíró elnöklete alatt: Balázs Lajos, Veress Antal, b) az alcsiki kerületbe nevezett főszolgabíró elnöklete alatt: Endes József, Bardócz István, c) a felcsiki kerületbe Mihály Ferencz főszolgabiró elnöklete alatt: Lázár Domokos, Erőss Elek, d) a gyergyói kerületbe Nagy Tamás főszolgabiró elnöklete alatt: ditrói Lázár János és Székely Károly, e) a tölgyesi kerületbe Lázár János főszolgabiró elnöklete alatt : Korpos Ádám, Dobribán Péter. 9. A jegyzői szigorló bizottságba a törvényhatósági bizottság részéről kiküldettek: Czikó Sándor, dr. Fejér Antal. Kereskedelmi miniszter ur 26685. számú magas leiratával a vármegye közönsége által 1891/2. évre szerkesztett költségelőirányzat 1891-re 54091 frt 39 kr, 1892-re 53091 frt 39 kr bevétel, 1891-re 83391 frt 35 kr, 1892-re 83339 frt 95 kr kiadás és 1891-re 29299 frt 96 kr, 1892-re 30248 frt 46 kr hiánynyal megállapittatván, midőn ennek fedezésére 1891-re 10,000 frt államsegélyt ígért s 1892-re is ugyanannyit kilátásba helyezett, utasította a törvényhatóságot, hogy az 1890. évi I. t. ez 23. §-a alapján a hiányzó összeg biztosítására az eddigi 10 perczentútadót emelje 13%-ra s a kézi és igásnapszám miniumumokat fokozza 1 frt 50 kr, illetőleg 3 írtig. Ezen magas rendeletre a törvényhatóság kimondotta, hogy a jelent szegényes közgazdasági viszonyok mellett teljes lehetetlennek tartja a magas utasítást követni. Lehetetlennek pedig azért, hogy az útadó kivetése és felhajtásának ez első éve azt mutatja, miszerint a minimalisták és százalék szerint fizetőkre előirányzott 49.004 írtnak befizetési eredménye az előirányzattól annyira messze maradt, hogy még a megkezdett legszükségesebb közúti munkálatok sem fejezhetők be kellő időben, s ha a vármegye magánvagyonából a határidőkhöz kötött fizetések kiegyenlítésére 35.000 hrtot nem előlegez, a reálisnak tartott költségvetés befizetési eredményéből alig kiegyenlíthető bonyodalmak következtek volna be. És e jelenség oka korántsem a törvényben s az abból folyó eljárási utasításban, avagy a személyekben keresendő, hanem egyenesen a zavaros, tisztázatlan birtokviszonyokban, az elmaradt közgazdasági állapotokban s az ebből folyó szegénységben és pénzhiányban, s ezzel kapcsolatosan abban is, hogy az italmérési jog megváltása után minden közteher czímű kiadás a lakosságra hárulván vissza, az nem képes tulajdonának korlátolt használatából az állami és egyházi adózás mellett a néhol 100°/0-ra menő községi pótadót, iskolai adót, erdőrendezési költséget, a szertelenül kimért fogyasztási adót, betegápolási díjat, s legutóbb az útadót fizetni, úgy, hogy ha van kivándorlás, annak oka a túlságosan felcsigázott teher alá kényszerítésben keresendő. Amíg tehát maga az államkormány nem nyújt módot a birtokviszonyok rövidebb és egyszerűbb rendezésével a teherviselésre — s ezt az adott szolgálmányokkal szemben megkívánni jogosítva van a Székelyföld — addig nem is leszünk abban az állapotban, hogy újabb terhek átvállalására eredménynyel ajánlkozhassunk, s így a jelen esetben is — bár átlátjuk annak égető szükségét — fájdalommal kell lemondanunk a várt eredményről. Nemkülönben a 30.000 frtnyi hiány abból származott, hogy a helyi érdekű vasútnak támogatására a költségvetésbe évi 29000 frt vezetett