Székely Nemzet, 1891 (9. évfolyam, 1-201. szám)

1891-11-08 / 173. szám

173. szám, IX. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, vasárnap, 1891. november 8. f®*5-------------------------­Szerkesztőségi iroda : ^ Sepsi-Szentgyörgyön ■ Alsó-sétatér 535. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kiadóhivatal: Jókai-nyoimia-részvény-társulat, hová az előfizetési pénzek és hirdetések •s bérmentesen küldendők.­­* -------------------------Trg® SZÉKELY NEMZET POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer : vasárnap, kedden, csütörtökön és szombaton. Előfiz­etési árt , helyben házhoz hordva vagy vírló ra postán küldve: Egész évre 10 frt — kr. Félévre , 5 frt — kr. _ ____ Negyedévre ■ 2 frt 50 kr.____________ Hirdetmények dij­jai : 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért 6 kr. b­élyegdijért külön 30 kr. Csikmegye részére: szerkesztőség s kiadóhivatal Csik-Szeredában T. IVag­­y Imre társ­szerkesztő lakásán (kedd-utcza, saját ház) hová Csik megyéből a lap szellem­­részét illető közlemények, vala­mint előfizetési pénzek és hirde­­tések bérmentesen küldendők. Udvarhelyimtérút részére: társszerkesztő Szent-Királlyi Árpád Szombatfalva (u. p. 87.-Udvar­hely) hová Udvarhelymegyéből a lapot érdeklő közrem, küldendők. T*e): Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELY NEMZET“ czimű politikai és társadalmi lapra. A „Székely Nemzet“ megjelenik h­etenkint négyszer: kedden, csütörtökön, szombaton és vasárnap reggel egy nagy íven, szükség esetén melléklettel. Előfizetési ára : egész évre ... 10 frt félévre .... 5 frt negyedévre . . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legczélszerűbb postai utalvá­nyokkal Valdeui. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyűjtőknek 5 előfizetés után tiszteletpéldány­nyal szolgálunk. Kérjük az előfizetéseket minél előbb megtenni, mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunk. A JÓKAI-NYOMDA-RÉSZVÉNY-TÁRSULAT, mint a „Székely Nemzet“ kiadótulajdonosa. Az 1895-iki nemzeti kiállítás­ — nov. 7. Való igaz, hogy sokkal többet ér nekünk „nemzeti kiállítást“ rendeznünk, mint világ­kiállítást. Nem azért, mintha félnénk a vi­lágversenytől iparunkkal, közgazdaságunkkal és kultúránkkal ; nem is azért, mintha egy nagyobb szabású kiállítás versenyébe nem óhajtanánk beilleszkedni , hanem pusztán csak azért, mert ünnepelni akarunk , meg akarjuk ünnepelni a milleniummot nemzeti kiállítással. Hogy aztán ez a nemzeti kiállítás ne­­csak relatív jelentőséggel bírjon , annak a tartalma megfeleljen a magyar nemzet mun­kaanyagának és produktív erejének is ; hogy az a kiállítás méltó kirakata legyen a ma­gyar nemzet ezer esztendős fennállása alatt kifejlődött művelődési életfolyásának , az már egészen tőlünk, magyaroktól függ. Az 1895-iki nemzeti kiállításnak sikere egészen a mi ke­zünkbe van letéve. S épen ezért nagyon he­lyén­való dolog volt, hogy a kereskedelmi miniszter már most beadta a törvényjavas­latot , hadd legyen időnk készülni a nagy ünnepléshez. Lesz még alkalmunk ezt a nagy nemzeti kiállítást a Székelyföld produktumaira való tekintetekkel is kombinálni; lesz idő még rá, hogy előkészítsük a Székelyföld lakossá­gát eme nagy nemzeti kiállításon való rész­vételre , ezúttal tért engedünk másoknak, az országos fontossággal bíró érdekek képvise­letének. Mert általános a vélemény, hogy a ma­gyar mezőgazdaság eddigi kiállításainkon csak másodrangú és csak nagyon is passzív szerepre volt utalva. Ennek az állapotnak üdvös reformját hangoztatják sok oldalról s többek között egy kezünknél lévő czikk is, mely fősúlyt óhajt fektetni azon a kiállításon a magyarországi mezőgazdaságra. Volna némi észrevételünk rá, de mert bizonyos tekintetben az úgynevezett „közvé­leményre“ vagy jobban mondva, köz­hajtásra apellál a czikk, szívesen megismertetjük azt a következőkben : Az ünnepségek, a diadalmenetek, a fény, melyet a korona és a köréje gyűlt főnemes­ség, a gentry, a törvényhatóságok kifejtenek, az általános lelkesedés, mely lerója hálaadó­ját a honalapítók, az elvérezett ősök iránt s hozsánnát zeng a magyarok Istenének, le­gyen tanujele annak, hogy él a magyar még s hogy dobog sziveinkben az érzés, melyben ezredéves nagyságunk titka fekszik, legyen tanúja, hogy a magyar még szereti s rajong hazájáért. A nemzeti kiállítás pedig legyen a munka ünnepe. A munkáé, a­mely a lelkesedés, a honszerelem anyagi kifejezése s a sok nemes élet és véreink árán megszerzett haza fen­­maradásának, jövő biztosításának eszköze. A nemzeti kiállításban mutassa meg a magyar, hogy nemcsak az érzelem vilá­gában él, hogy a külföld előtt nemcsak a regényes, a kalandos ország érdekességét érdemli meg , de számot tesz mint a munka állama is, számot tesz vagyonilag, közgaz­dasági életben is azok között a nemzetek között, a­melyek az anyagiak terén az em­beriség milliós szükségletének előállításában a vezérszerepet viszik. A nemzeti kiállításon mutassuk be min­denünket a mink van. Nyerje a külföld, de nyerjük magunk is a teljes képét annak a mik vagyunk, annak a­mit anyagilag érünk. Legyen ez a kiállítás az összes közgaz­dasági és kulturális tényezőknek, eredmé­nyeknek tökéletes tárlata. Legyen teljes egészében képviselve a kiállításon minden produktív eleme az or­szágnak, a szellemiek úgy mint az anyagiak terén, az őstermelés úgy mint az ipar és a művészetek. A rendezésnek vezetését a törvényjavas­lat, a kereskedelemügyi miniszter kezében kontemplálja. Belenyugszunk e választásba, nem ugyan a miniszteri tárczát illetőleg, a­melynek e nagy feladat végrehajtásánál a kizárólagos vezérszerep jutott, de a személyt tekintve, kinek ez a tárcza ma birtokában van és re­méljük, hogy 1895-ben is még kezében leend. Mert e kiállítás rendezésére Baross Gábor erélye, szorgalma, tapintata és vas kitartása hivatott, de nem vihetjük át e hi­vatás jogát, a kereskedelmi tárczára, mint olyanra. Itt a nemzeti megbízatásnak lega­lább is egyenlő szerepkörben kellett volna érnie a földmivelési minisztériumot is. De így egyedül a kereskedelmi miniszter személye nyugtat meg, hogy a kiállítás rendezésénél minden érdek egyenlően nyerene kielégítést. És itt első­sorban a földmivelés érdekeit emeljük ki. Felette szükségesnek látjuk ezt, mert a kiállítás első hírét is, az országos iparta­nácsból vettük s míg a törvényjavaslat nem hozta a kiállítás „országos nemzeti“ czímét, az egész napisajtó csak mint egy ipari és kereskedelmi kiállításról beszélt. A földmivelés, a mezőgazdaság még szóba sem került s ennek körei még tudomással sem bírnak arról, hogy talán a nemzeti kiál­lításon reájuk is számítanak, sőt ha egyál­talán sikert óhajtunk, ha igazi országos és nemzeti kiállítást akarunk, az agrár Magyar­­országban ily kiállításon a mezőgazdaságnak főtényezőnek kell lennie. Ezért már a kiállítás rendezésének kez­detekor a mezőgazdaságra különösen felhív­juk a miniszter figyelmét. Ennek kell első­sorban is teljes és hű képet adni akkor, midőn a magyar közgazdasági viszonyokat óhajtjuk egészükben bemutatni. És ez sokkal nehezebb feladat, mint a kiállítás bármely más részének rendezése. Az ipar­i kereskedelemről gondoskodott már a törvényhozás, megadva szervezett érdek­­képviseleteiket, a­melyeknek segélyével a már természeténél és foglalkozásánál fogva is élelmesebb elem, mely hozzá még városokban és egymással sűrűn érintkezve él, sokkal könnyebben bírható az együttműködésre, a kiállításbani általános részvételre, mint a szervezettel nem bíró, künn a vidéken egy­mástól és a közvetlen, folytonos társadalmi érintkezéstől távol lakó, s már foglalkozásuk­nál fogva is konzervativebb mezőgazdák.­­ A magyar delegáczió. A magyar delegáczió f. hó 5-én délután a képviselőházban ülést tartott Zichy Ferencz gróf elnöklete alatt. A bizottságok megalakultak, megválasztották elnökké Zichy Fe­rencz grófot, alelnökké Tisza Lajost. A magyar delegáczió megalakulása. A közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság tagjai értekezletet tartottak a képviselőház első osz­tályának tanácskozó termében. Az értekezleten a de­legáczió tagjai nagy számmal jelentek meg. A kor­mány részéről: Szapáry Gyula gróf miniszterelnök és Wekerle Sándor pénzügyminiszter voltak jelen. Az értekezlet, melyen Zichy Ferencz gróf kor­elnök elnökölt, a következő kijelölésekben állapodott meg : Kijelöltettek : Elnökké : gróf Zichy Ferencz. Alelnökké : gróf Tisza Lajos. Jegyzőkké : Hegedűs Sándor, Rakovszky István, báró Rudnyánszky József. Háznagygyá: ifj. báró Wodianer Albert. Az albizottságokba kijelöltettek : Költségvetési albizottságba: Br. Rudnyánszky József, Szerb György, ifj. báró Wodia­­ner Albert. Naplóbiráló albizottságba: Feny­­vessy Ferencz, Kubinyi Árpád, Kussevich Szvetozár, Latinovics Gábor, gr. Mikes Miklós, b. Rudnyánszky József. Külügyi albizottságba: Gr. Andrássy Aladár, gr. Andrássy Tivadar, gr. Apponyi Albert, Ábrányi Kornél, gr. Batthyányi Lajos, Brankovics György, Csernátony Lajos, Emich Gusztáv, Fáik Miksa, Fenyvessy Ferencz, Gyurkovics György, Jókai Mór, gr. Károlyi István, gr. Mikes Miklós, b. Niko­­lics Fedor, Samassa József, Schlauch Lőrincz, gr. Szapáry Géza, gr. Szécsen Antal, Tisza Kálmán. Pénzügyi albizottságba: Asbóth Já­nos, Beöthy Ákos, Bolgár Ferencz, Cernkovich­ Mik­lós, Gajáry Ödön, Hegedűs Sándor, Hieronymi Ká­roly, Zloltán Ernő, Kussevics Szvetozár, Lukács An­tal, Münnich Aurél, gróf Nákó Kálmán, báró Nop­­csa Elek, Pulszky Ágost, Rakovszky István, Szalay Ödön, Széll Kálmán, gróf Sztáray Antal, gróf Tisza Lajos, Wahrmann Mór, gróf Zichy Henrik, gróf Zichy Nándor. A tengerészeti albizottságba: gr. Bethlen Ödön, Dániel Ernő, gróf Erdődy István, Kubinyi Árpád, Pallavicini Ede őrgróf, Rakovszky Géza, Szegedy Béla, Vukotinovich Lajos, gróf Zichy Ágost. Ezzel az értekezlet véget ért. A magyar delegáczió első ülése hétfőn, novem­ber 9-én délután fél 5 órakor lesz Bécsben. Csik megye törvényhatósági bizott­ságának üléséről. i­. C s.-S z e r e d a, okt. 31. A törvényhatósági bizottság kebeléből éven­­ként kiküldeni szokott szakbizottságok a követ­kezőkben alakíttattak meg. 1. A közigazgatási bizottság kebeléből ez év végén kilépő Fejér Antal, Györffy Ignácz, Both Ferencz, Száva Lukács és Endes József helyett titkos szavazással a választás elrendeltetvén, megválasztottak : dr. Fejér Antal, Györffy Ignácz, ifj. Molnár József, dr. Bocskor Béla és Száva Lukács. 2. A községek majorsági vagyonának meg­­vizsgáltatására elnökökül kiküldettek, és pedig : K.-Feltiz és Altiz községbe K.-impéri Balázsi La­jos, K.-Impérbe altizi Veress Antal, K.-Újfaluba Bocskor Károly, K.-Jakabfalvára András Lajos, Tusnádra dr. Betegh Antal, Csatószeg, Szentsi­­monra Endes József, Szentimrére Bors Benedek, Szentkirályra T. Nagy Imre, Kozmásra Nagy József, Csekefalva, Szentmártonra Eltes Elek, Vere­bes, Lázárfalvára Bardócz István, Szentgyörgyre Czikó Sándor, Bánkfalvára dr. Molnár László, Me­­naságra Szántó József, Mindszentre Czikó János Szentlélekre Nagy Sándor, Zsögödbe Erős Elek,­ Várdotfalva, Csobotfalvára Madár Imre, Pálfalva, Csomortánba Sántha Simon, Dem­e, Szentmik­­lósra Csedő István, Szépviz, Borzsovába Böjthy Endre, Szentmihályra Györffy Ignácz, Szereda városba Székely Endre, Vacsárcsi Göröcsfalvára Miniér Albert, Rákosra Balázs Dénes, Madéfal­­vára Miniér Gábor, Csicsó és Taploczára Szász Károly, Madaras és Dánfalvára Mihály Ferencz, Karczfalva és Jenőfalvára Murányi Kálmán, Szent­­domokos, Balánbányára dr. Fejér Antal, Szent­tamásra Kovács Lajos, Gyimesfelső és Közép­­lakra Zakariás Izsák, Gyimesbükkbe Dájbukát Antal, Gy.-Újfaluba Molnár János, Csomafalvára Márton Lajos, Al faluba szárhegyi Nagy Imre, Tekerőpatak és Kilyénfalvára Nagy Tamás, Szár­­hegyre Lázár Menyhért, Ditróba dr. Szentpéteri Kristóf, Remetére dr. Tiltscher Ede, Salamás és Várhegyre Lőrincz Vilmos, Gy.­Szentmiklósra Kedves Tamás, Borszékbe Török Antal, Holló és Tölgyesbe Lázár János, Zsedánpatak, Békás, Do­­mukba Kábdebó Viktor, Vaslábra Ferenczi Ká­roly, Bélborba Mühlfay Sándor. 3 A megyei tiszti ügyész helyetteséül meg­választatott dr. Szentpéteri Kristóf. 4. Az árvaszékhez döntő szavazattal biró férfiakat kiküldettek Nagy Sándor és dr. Fejér Antal, helyettes elnökül pedig Székely Károly árvaszéki ülnök. 5. A marhák vizsgálatát teljesítő bizottságba megválasztottak és pedig: a k­-alcsiki járásba Madár Mihály, Gondos Antal, a felcsiki járásba Szekeres Péter, Antal János, a gyergyói járásba Simon Balázs, Laczkó Mihály, a tölgyesi járásba Korpos Ádám, Dobribán Péter, Szereda városba Dávid István. 6. Lóavatási bizottsági elnökökül megvá­lasztattak : a gyergyó-szentmiklósi kerületbe Szár­hegyi Imre és a csik-szeredai kerületbe Lázár Domokos. 7. A lótenyésztési bizottság elnökéül fölké­retett Mikó Bálint főispán ur. 8. A községi és magán mének megvizsgá­lására alakított bizottságba megválasztottak : a) a kászoni kerületbe Nagy József főszolgabíró elnök­lete alatt: Balázs Lajos, Veress Antal, b) az alcsiki kerületbe nevezett főszolgabíró elnöklete alatt: Endes József, Bardócz István, c) a felcsiki ke­rületbe Mihály Ferencz főszolgabiró elnöklete alatt: Lázár Domokos, Erőss Elek, d) a gyer­gyói kerületbe Nagy Tamás főszolgabiró elnök­lete alatt: ditrói Lázár János és Székely Károly, e) a tölgyesi kerületbe Lázár János főszolgabiró elnöklete alatt : Korpos Ádám, Dobribán Péter. 9. A jegyzői szigorló bizottságba a tör­vényhatósági bizottság részéről kiküldettek: Czikó Sándor, dr. Fejér Antal. Kereskedelmi miniszter ur 26685. számú magas leiratával a vármegye közönsége által 1891/2. évre szerkesztett költségelőirányzat 1891-re 54091 frt 39 kr, 1892-re 53091 frt 39 kr bevétel, 1891-re 83391 frt 35 kr, 1892-re 83339 frt 95 kr kiadás és 1891-re 29299 frt 96 kr, 1892-re 30248 frt 46 kr hiánynyal meg­áll­apittatván, midőn ennek fedezésére 1891-re 10,000 frt államsegélyt ígért s 1892-re is ugyan­annyit kilátásba helyezett, utasította a törvény­­hatóságot, hogy az 1890. évi I. t. ez 23. §-a alapján a hiányzó összeg biztosítására az eddigi 10 perczent­útadót emelje 13%-ra s a kézi és igásnapszám miniumumokat fokozza 1 frt 50 kr, illetőleg 3 írtig. Ezen magas rendeletre a törvényhatóság ki­mondotta, hogy a jelent szegényes közgazdasági viszonyok mellett teljes lehetetlennek tartja a magas utasítást követni. Lehetetlennek pedig azért, hogy az útadó kivetése és felhajtásának ez első éve azt mutatja, miszerint a minimalis­­ták és százalék szerint fizetőkre előirányzott 49.004 írtnak befizetési eredménye az előirány­zattól annyira messze maradt, hogy még a meg­kezdett legszükségesebb közúti munkálatok sem fejezhetők be kellő időben, s ha a vármegye magán­vagyonából a határidőkhöz kötött fizeté­sek kiegyenlítésére 35.000 hrtot nem előlegez, a reálisnak tartott költségvetés befizetési eredmé­nyéből alig kiegyenlíthető­ bonyodalmak követ­keztek volna be. És e jelenség oka korántsem a törvényben s az abból folyó eljárási utasításban, avagy a személyekben keresendő, hanem egyenesen a za­varos, tisztázatlan birtokviszonyokban, az elma­radt közgazdasági állapotokban s az ebből folyó szegénységben és pénzhiányban, s ezzel kapcso­latosan abban is, hogy az italmérési jog meg­váltása után minden közteher czímű kiadás a lakosságra hárulván vissza, az nem képes tulaj­donának korlátolt használatából az állami és egyházi adózás mellett a néhol 100°/0-ra menő községi pótadót, iskolai adót, erdő­rendezési költ­séget, a szertelenül kimért fogyasztási adót, be­tegápolási díjat, s legutóbb az útadót fizetni, úgy, hogy ha van kivándorlás, annak oka a túlságosan felcsigázott teher alá kényszerítésben keresendő. A­míg tehát maga az államkormány nem nyújt módot a birtokviszonyok rövidebb és egy­szerűbb rendezésével a teher­viselésre — s ezt az adott szolgálmányokkal szemben megkívánni jogosítva van a Székelyföld — addig nem is leszünk abban az állapotban, hogy újabb terhek átvállalására eredménynyel ajánlkozhassunk, s így a jelen esetben is — bár átlátjuk annak égető szükségét — fájdalommal kell lemonda­nunk a várt eredményről. Nemkülönben a 30.000 frtnyi hiány abból származott, hogy a helyi érdekű vasútnak támo­gatására a költségvetésbe évi 29000 frt vezetett

Next