Székely Nemzet, 1896 (14. évfolyam, 1-195. szám)
1896-01-03 / 1. szám
XIV. évfolyam. Sepsi-Szentgyörgy, péntek, 1896. január 3. 1. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Kép iítenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton ■»««I Szerkesztőségi iroda: Sepsi-Sexntyörgy. Alsó-sétatér 535. szám. KOT*I a lap szellemi részét illető köslemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. ElőFotesi ár : helyben házhoz hordta vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 10 frt — kr. Félévre . . 6 ht — kr. Negyedévre . . 2 frt 60 kr. Hirdetményvtk 4 hasábos petit-sorért, vagy annak helyéért Bélyegdijért külön 80 kr. 6 kr. ^2.. Kiadóhivatal: Jókai-nyomda-részvény-társulat hova a ilogibili péntik is íltbilinik bérmentesen küldendők. Reklamécziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. --------------------------- Nyilttér sora 15 kr. A hirdetmények s nyiltterek díja előre fizetendő. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS „SZÉKELI NEMZET“ calinQ politikai és társadalmi lapra A „Székely Nemet" megjelenik hetenkint négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton reggel egy nagy íven, SzüVi honnténi melléklettel Előfizetési ára : egész évre . 10 frt félévre . . 5 frt negyedévre . 2 frt 50 kr. Az előfizetéseket legezélszer.'lbb postai utalványokkal küldmi. Mutatványszám kívánatra ingyen. Gyerekrek 5 előfizetés után tisztelet példánynyal szolgálunk. Kérjük azelőfizetéseket minél előbb megtenni mivel felesleges példányokat nem nyomattathatunik. A JOKAI-HYOMDA-VÉSZVItHY-TAHSOLAT, mint a „Székely Nemzet“ ki adótulaj lonosa. Az ezredik esztendő. — jan. 3. Az uj esztendő első napjával megkezdte Magyarország ama ünnepségek esztendejét, amelyeket államisága ezeréves fennállása alkalmából magasztosan, nagyszerűen megülni készül. Ez év első napjának hajnalán az egész országban mindenütt megszólaltak a felszentelt harangok s hirdették az ezredik év virradtát és békülésre, testvériségre, közös alkotásra, közös működésre ■hívták fel a haza polgárait. Immár 1000 esztendővel ezelőtt lépett közös frigyre Magyarország hét vezére és véráldozattal szentelte meg e szövetséget, amely ezer évre biztosította ez állam és e nemzet fennállását. Nem írott és megpecsételt szerződés volt ez, melyen a hagyomány és a felfogás rágódik s ide-oda magyaráz, hanem szívélyes, testvéri megegyezés, melyet atyáink tőreikkel írtak saját testükbe s melyet vérükkel pecsételtek meg. És midőn a mai napon e szerződés óta az ezredik év visszatér s midőn ezt a magyar nemzet az ősökhöz méltó íródon megünnepelni készül , a főérdem érte azokat a vezéreket illeti, akik a szerződést kötötték és azokat az utódokat, akik apáik szerződését híven betartották. Ama meghódított országból egy hatalmas állam fejlődött, ama véráldozatból egy nagy és hatalmas nemzet származott. A kereszténység sziklabástyája, Európa védője a török seregek ellen. Erős vár a Kelettel szemben és felvevőképes, vendégszerető palotája a nyugati czivilizácziónak. Szabad, büszke, lovagias nép, amely vérrel és kitartással, bátorság- és elhatározottsággal vívta ki barátainak és ellenségeinek elismerését és irigységét. Szabad intézményeire büszkén, soha egy hajszálnyit sem adott fel Magyarország a jogaiból, önrendelkezési jogát a legválságosabb helyzetben megvédelmezte s minden múlandóság közepette biztosította fennállását. A nagy, a büszke, a lovagias magyar nemzet, melyet mint a nap és a rózsa pompáját, csak önmagával lehet összehasonlítani. Egy európai nemzet sem állhat melléje, mint egyenjogú, egy nemzet sem írta be véres betűkkel ezeréves történetét az örökkévalóság könyvébe és tette mellett a czivilizácziónak, a hitnek, az emberiségnek, a haladásnak oly szolgálatokat, mint a magyar. A hit szabadsága, a vallási és a nemzetiségi türelem sehol sem nyilvánult oly módon, mint a magyar nemzetnél. És egy nemzet legritkább ünnepi esztendejének virradatán a politikai intoleranczia, a politikai türelmetlenség busít bennünket. Az szomorít, hogy vannak magyarok, akik ez ünnepélyeken való részvételüket feltételekhez kötik, sőt teljes távolmaradást, paszszivitást hirdetnek. Tehát nem mindnyájunk számára, a politikai meggyőződés különbözősége nélkül, alapította volna Árpád a magyar államot ? Nem mindnyájunk nevében kötötték ezer év előtt a vitéz vezérek a vérszerződést ? Az ezeréves történelem nem közös javunk s nem képezi közös büszkeségünket ? És az első évezred nem közös tanulság mindnyájunk számára ? Örömnek, büszkeségnek, ünnepnek nem kell közösnek lennie ? Az a magyar, akinek szive nem ver , hangosabban, ha nemzetének ezeréves fennnállására gondol, nem méltó e nemes és büszke névre, nem méltó elődeinek szent véráldozatára. Az a magyar, aki ez örömünnep alkalmával busán és kedvetlenül elfordul ünneplő nemzetétől, az sárga irigyiséggel van tele, mely érzéketlenné teszi őt a saját nemzete iránt. Aki ma nagy , nemzetével érző magyar, az nem fogja befödni arczát s nem fogja hamuval behinteni fejét. Hét politikai párt vagytok az országban : a szabadelvű párt, a pártonkivüliek, a kilépettek, a nemzeti párt és a függetlenségi párt három — Eötvös, Justh és Ugrón — töredéke. Heten voltak a nem-zet vezérei is ezer év előtt, akik vérükkel is biztosították a haza fennállását, boldogulását, virulását. Nos tehát, álljatok össze e nemzet ezeréves fennállása alkalmával, hogy közösen örvendezzetek népetekkel s közösen üljetek ünnepet az évek második ezerének kezdetén. Legyetek határkő és mutassátok meg testvéreiteknek és polgártársaitoknak, hogy a haza nagysága, becsülete, büszkesége, jóléte nektek ép úgy a szigetekhez van nőve, mint nekik, hogy közös, örökké a megmásithatlan czélunk szeretett, drága hazánk erősítése, fenmaradásának biztosítása : hazánké, amelynek kétezeréves fennállásához ime most akarják letenni a mai Magyarország és mai vezérei az alapkövet. _ __________________________ _______________ A magyarok eredetéről. Irta : Szentkatolnai Bálint Gábor. Kolozsvár, jan. 1. Meglehet a „Székely Nemzet“ több olvasója előtt ismeretlen, hogy az immár elmúlt év folytán a magyar nemzet eredetéről legalább is négyféle tant vagy theóriát eresztettek országgá Budapestről. Persze, a világra szóló nemzeti ünnep, a millennium közeledvén, nem csodálkozhatni, hogy egyszerre annyian siettek nem újonnan talált bizonyítékok eredményének, közzétételével, hanem régibb tanok variácziójának kitálalásával. Hogy miféle észfazékokból kerültek ki e theoria-változatok, azt fejtegetni nem szükséges, de annyit mégis meg kell, említem, hogy a négy szerző közül háromra nézve a magyar nemzet mivolta alig több mint medve- vagy nyúlbőr. Mind a háromnak tanát legjobban s legrövidebben úgy jellemezhetjük, ha azt mondjuk, hogy mind a három variáczió akadémiaképes, ami azt teszi, hogy azokat vallva akárki is lehet a budapesti akadémiának levelező vagy vagy rendes tagja. Ezen akadémia képes tan főtételei pedig a következők: 1. A történelem semmi. 2. A nemzeti hagyomány még kevesebb. 3. A magyar nyelvnek semmi köze a turáni nyelvcsalád 130 milliót tevő nagyobb nemzeteinek régi irodalmi nyelveivel, mert ezek nem férnek el a megboldogult csaszlaui nyelvész mester által meghúzott varázskörben. Ilyen elvek mellett az egyik akadémiai főiskola szerint a magyar nemzet a legalább is 8 népecskéből álló finn-ugra népegyvelegnek legkorcsabb töredéke, amely az Ural-hegy szibériai oldalának erdeiből délre vándorolt s ott a töröktatár népektől némi czivilizácziót nyert. A második vagy török iskola eredeti tana az volt, hogy a turánság 135 milliónyi nem török népei mind semmik, csak a számos törzsében 20 milliót tevő török-tatárság minden s hogy ekként a magyar nemzet török-tatár. A török iskola legújabb tana már elismeri, hogy a török határon kívül még finn-ugor elem is létezik, mert a mindenféle elemmel vegyült finn-ugor elem olvasztotta magába a honfoglaló török-tatár nemzetiségű uralkodó elemet. A harmadik tan e kettő variácziója. A negyedik, legutóbbi theoria kivonata az amit gróf Zichy Jenő második kaukázusi útjára indulása előtt közölt a Nemzeti Újságban Ezen tan szerint a magyar nemzet se nem finn, sem nem török-tatár, hanem egy önálló keleti nemzet. Minthogy ezen nem akadémia képes tant a magyar nemzet eredetéről én magam hirdetem vagy húsz év óta, de nem épen olyan alakban, amint az a fönt említett újságban közölve van : azért szántam el magam, hogy a „Székely Nemzet“ olvasói előtt röviden elmondjam azon tan lényegét, amelyet a turáni népcsalád legtöbb tagjának látása és azok nyelveinek tanulmányozása szült és a melyért 1879-ben a budapesti egyetemet is el kellett hagynom. Ezen tant gróf Széchenyi Béla nagy műve német kiadásának bevezetésében nyelvészetileg körvonalaztam és igazoltam s a kaukázusi nyelvekről szóló művemben terjedelmesebben közölni kívánom. Ha volt idő, amikor a nádméz édességű görög-dinye, az ízetlen tök, a kigyó-ugorka, a méregkeserű kolokrit-ugorka és a mérges büdös gönye mind egyetlenegy növény volt, úgy az is lehetséges, hogy a föld hátán mindenüvé elszóródott emberi nem is egykor csupán egyetlen fajt képezett, persze olyan nyelvvel mint a minő a majmoké. Azonban akárhogy volt is egykor, már régóta különböznek a földlakók egymástól úgy külsőjükre, mint a nyelvben nyilvánuló szellemükre nézve is. A földlakók által beszélt, különböző nyelvek száma kétezernél nem kevesebb ; ezeknek családokra való csoportosítása még nem bevégzett tény. A tudomány idáig még csak három vagy négy nyelvcsaládra nézve jutott biztosabb megállapodásra, t. i. az árja, sémi, turáni és a tabet-sinai nyelvcsaládokra nézve. E nyelvcsaládok mindegyikét úgy tekinthetni, mint egy-egy nagy fatörzset, a melynek több főága s minden főágnak több mellékága s minten mellékágnak több galya vagy oldalhajtása van. De minthogy nyelvcsalád népcsalád nélkül nem létezik, a nyelvek elágazását a népek eligazásával egynek kell vennünk. Az árja vagy ado-európai népcsalád számos főágai közül a székely ember is több mellékágat ismer, mert a szászok, a németek, az angolok az árja népcsaád germán főágának mellékágai; az oláhok ss a talánok ugyanazon népcsaládban a latin főág mellékágai, a tótok és bulgárok a szláv főág mellékágai, az örmények az iráni főág sarjai, míg a czigányok az árja népcsalád hindu főágának mellékágai stb. Ekként az előszámlált népek mind az árja népcsalád tagjai és egymás közt rokonok, de nem testvérileg, mert testvéri rokonság csak ugyanazon főág mellékágai közt van, például: az oláh, talán, franczia, spanyol stb. népek a latin főágban egymás közt testvérek, hasonlókép a szláv főágban a tót, lengyel, bulgár, muszka stb. népek szintén testvérek, míg a czigány nép az éjszaki hindu népekkel van testvériségben. A székely ember a sémi népcsaládból is ismer egy főágat és ez Juda utóda, a kit szlávosan zsidónak neveznek; ennek egyik testvére az arab. Azon népcsaládot, a melyhez mi tartozunk, én több külföldi tudós után turáninak nevezem. E népcsalád nagy törzsének is több főága van, a melyek mellékágakra s ezek galyakra vagy sarjakra oszolnak. A turánság főágai szerintem a következők : Tamul tizenkét mellékággal, Nippon vagy elferdítve Japán, Korea eredetileg Korje, Mandsu Funguz kettős (csikiasan ikes) ág, Mongol, Török több mellékággal, Hun- Magyar ikeság, Finn-jugra ikeság, (nyolcz mellékággal), Szamojéd és több himaláji néptöredék. A hun-magyar ikeság mellékágai: a Székely, Csángó, Palócz, Besenyő, Kun stb., a kik egymás közt édes testvérek. Hogy minő volt a hunmagyarság a sokszori átültetés és többféle beoltás előtt Ázsia keleti részében laktakor, mind külsőjére, mind nyelvére nézve, azt a kevésbé vegyült mongol, mandsu, korea és nippon népek s azok nyelvei után kell következtetni, nem pedig azon ágak után, a melyek maguk is számtalan kereszteződésen mentek át, mint a finnungra és török-tatár stb. népek. Ezek után a hun-magyar ág összes hajtásait testvéri viszonyba hozni akár a finn-jugra ikeságnak összes hajtásaival, akár a török ágéval, svindlinel nem egyéb. Rokonnak rokonok mind az elé számlált ágak, mert a főtörzs egy akárminek is nevezzük azt, tehát éppen úgy, amint rokonok az egységes árja törzsnek latin, pelasg, szláv, germán, kelta, iráni és hindu ágai. Ezért mondottam mindig nyiltan s mondom újból is, hogy azok, akik a magyar nemzet finn ugor vagy török-tatár voltáról fecsegnek a turánság fő és eredeti ágainak mellőzésével, métely tanokat hirdetnek. Abszolút igazság a számtani tudományon kívül egy tudományban sincs, legkevésbé pedig az egyoldalúlag űzött nyelvészetben. Szerintem minden tudománynak s így a nyelvészetnek is csak annyiban van érték, amennyiben nemesebb czélnak szolgál. A legnemesebb, mert főczél az embert az irgalmatlan természet urává tenni, erre pedig a legfőbb az önbizalom, akiben ez hiányzik, menjen a pusztába sáskát enni és készüljön meghalni. Az, aki tudományával, még ha nyelvészet is az, valamely nemzetnek nem emelésére, hanem önbizalmának csökkentésére törekszik, nem kenyeret érdel azon nemzet részéről, hanem ebrudat. ■ I : A költségvetési vita folytatásával január . hó 9-én, csütörtökhöz egy hétre veszi ismét kezdetét , a képviselőház ülésezése. Legelőször az állami számvevőszék költségvetése kerül napirendre, amely előreláthatólag minden vita nélkül meg fog szavaztatni A nyomban utána következő költségvetési címnél, a közigazgatási bíróságok szükségleténél, máris vannak, mint értesülünk, szólásra följegyezve. Ezután a miniszterelnökség budgetje kerül sorra, amelyhez valamennyi ellenzéki párt, természetesen a pártonkívüliek részéről is jelentkeztek felszólalók. Ennek a költségvetési fejezetnek a tárgyalása minden valószínűség szerint több ülést fog igénybe venni. Elnyomók és elnyomottak. — jan. 3. (F.) Ez a két jelszó domborodik ki abból a karácsonyi czikkelyből, melyet gróf Apponyi Albert, az egyedül boldogító ,,nemzeti“párt vezére az ország üdvözlése végett látnoki ihlettel megirt. Úgy látszik, már nem éri be avval a nemeslelkü gróf, hogy az ország érdekében bevégzett tökéletességű szónoklatokat mondjon el, hanem legújabban még az írott szóval is igyekszik a haza javán közremunkálni. Nos hát, amit Apponyi állítólag tulajdonképen akar, t. i. a béke, a parlamenti pártok békéje, hogy ennek kereté