Székely Nemzet, 1899 (17. évfolyam, 1-194. szám)
1899-01-02 / 1. szám
Január 2. parlamentarizmust és az alkotmányt azért az egyetlen ezésért, hogy a kormányt megbuktassák , ez ádáz személyes bajszával, ily rettentő áldozatok daczára sem érték el azt, amire törekedtek. Hasztalan akarják a pusztításért a kormányt tenni felelőssé, hasztalan ordítoznak és fenekednek : a nemzet közvéleménye tisztában van vele, hogy kik azok, kik az országot a törvényen kívüliségbe taszították. Sőt ők maguk is tisztában vannak vele, hogy amit tettek, az mind az ő lelkiismeretüket terheli. De ha legalább el volna érve a szé, az a lelkendezve és epekedve óhajtt czél, amiért feláldoztak mindent! Nem értek el semmit! Elpusztítottak mindent, ami elpusztítható volt, abban a hitben, hogy ezzel Bánffyt is elpusztítják. És Randy nem pusztult el. Odaszögezte állásához a kötelesség parancsoló szava, a haza legdrágább érdekei. Nem mehetett, nem dobhatta oda magát áldozatul a személyes gyűlöletnek és boszunak, mert ha meghátrál , nagyobb csapás zúdul az országra, mint a minő a törvényen kívüli állapot. Érzik, hogy elvesztették a játszmát; érzik, hogy nem segíthet rajtuk csak valami nem várt rendkívüli változás, valami deus ex mschina féle villámcsapás. Most, ez utolsó percekben, ezt várják kétségbeesett reménykedéssel. Ezt a kétségbeesett reménykedést vannak hivatva táplálni már napok óta némely ellenzéki lapban váltakozva felmerülő ama hírek, hogy a szabadelvű párt immár megért egy második szecesszióra. Mintha mondanák : ne csüggedjetek, zsákmány nélkül nem tértek vissza e rablóhadjáratból ! Vannak még a szabadelvű pártban titkos párthívek, akik lesik az alkalmat, hogy a mi kátyúba jutott szekerünk kivonszolására megjelenjenek — az utolsó pillanatban. Mindennap tudnak szabadelvűpárti képviselőkről, akik így vagy amúgy nyilatkoztak arra az esetre, ha a törvényen kívüli állapot végső pillanata elkövetkezik. Szóról szóra czitálják annak a szabadelvűpárti korifeusnak a szavait, de valamennyien óvakodnak megnevezni az illetőt. Épen igy járnak el a szabadelvűpárt belső forrongásáról szóló hírekkel is. Hullik, — mondják — hogy ez meg az fog történni, ennyien és ennyien tesik az alkalmas pillanatot a kilépésre, de gazdáját nem tudják adni a hírnek. — Mit bujkálnak, mit alakoskodnak ? Miért nem nevezik meg azt a képviselőt, aki frontot akar csinálni a kormánynak? Kit akarnak azzal a névtelen szabadelvűpárti politikussal becsapni? Miért nem elégítik ki, ha nem is a mi, de a saját olvasóik kíváncsiságát azzal, hogy megnevezzék azt, aki előttük nyilatkozott ? A felelet erre igen könnyű. Mert ilyen szabadelüpárti képviselő nincs s az a nyilatkozat, melyet a névtelen duzogó szájába ad, egyede a czikkíró fantáziájában él. Hazugság, melyben az az óhaj fejeződik ki: vajha igy volna ! Ne ámítsák ezzel se magukat, se olvasóikat. A szabadelvű párt ma sokkal egységesebb és tömörebb, mint valaha volt. Kész felvenni a küzdelmet, melyet rákényszeritettek s ez elhatározásával meg fogja menteni, a mi megmenthető a parlamentarizmusból és az alkotmányból. Tegyenek le e végső reménykedésükről vágyó az anyátok Ahhoz fordulatok. No nem jól mondtam ? — Mit kértek? — Mit. Azt kitalálhattad volna, kedvesem. Én azt mondtam : nem. (megvastagította a hangját). Nem, nem, százszor. Az én híremmel soha bh lesztek egymásé. No mit mondsz ? — De mit gondolsz ? — Én is azt mondtam : nem, nem. De akkor a fiú kirohant ; én utána. Ő egy másik szobába (mert nem együtt laktak, szavamra mondom) én utána s ő így szól : meghalok hát. Mi kell hozzá ? egy pisztoly az Isten nevére! Nekem nem kell az élet. Én megyek a sírba, mert mit csináljak e földön ? — A sírba . . . — Te hagytad volna, Amáli ! Hagytad volna, hogy szólocscsanjon az agya, hideg legyen a teste , sötét a szeme ? A pisztoly tán az asztafiókban lehetett. Beáültem az asztalra és rákiáltottam : Vissza, vissza ! Ő így szólt: „én meg akarok halni !“ Az ijedelem majd engem ölt meg. Ő így kiált: Ide az apám fegyverét a kezembe ! Nem, nem ! kiáltottam kétségbeesve . . . Amáli néni finoman mosolgott a heves beszédre. Anna Mária néni a mosolygásra bőszen kiáltotta : — Mert neked nincs szived . . . nem is volt! Nincs . . . — A szivem? De pisztolya semmi esetre se volt neki ... Az apja pisztolya itt van a zöld szekrényben. Nézd meg, ha kételkedel . . . Sohase nyúlt hozzá Ákos . . . Mindig ideges volt, nem mert a kezébe piszolyt venni. — A zöld szekrényben ? — Megijesztett tégedet, kedves . .. Csinosan csinálta ? . . . Anna Mária néni haragosan ugrott fel a helyéről s az indulattól reszkető hangon mondta : — Csalódtam benned ... A farkas jobban félti a kölykét, mint te... — Az arczodról látom, hogy a fiamnak nincs semmi baja . . . — Hanem te mindent kicsinyelsz ... Persze egy előkelő hölgynek nem illik kétségbe esni. Én nem vagyok finom dama. Nekem nagy domn egy asszonyka becsülte . . . Mert a fiad megszöktetett egy úri nőt. Sárba keverte a jó hírét, megtaposta a becsületét . . . Hát azt is kicsinyted ? Amáli néni igen elkomolyodott. — Akkor, mikor azzal a pisztollyal (ezt Csendesebben mondta Anna Mária néni) történt, oda futott a nő. Mert szereti és félti a fiad életét. „Óh ne hagyj így gyalázatba, kiáltotta. Soha emberek szeme elé nem kerülhetek ily szégyenben . . . Vagy a karodon, vagy a sír ölébe“ . . . És a kinek érző szive van, azt hiszi, ketté reped . .. Amáli néni halkan szakította féle : — Ákos szöktette meg ? — Hát én ? En tán szöktettem meg ? De így szóltam : „Ha a fiunk megszégyenítette, helyrehozza. Soha hitvány ember nem volt a nemzetségéből.“ •— Úgy ! Ez igaz. — Igaz, ugye ? És akkor a nyakamba borultak mind a ketten. Én azt mondtam : „Ezt az ölelést az anyátok nevében fogadom el.“ Ákos azt mondta : „Menjünk haza, menjünk a mamához.“ És oly mohó volt, azt hittem, megbolondul örömében. — És elhoztad ? — Nekem. Mert a nagyobb baj akkor kezdődött. A megbántott hölgy vonakodott. Sírt és kétségbeesett. A szived megesett volna rajta. Mellgörcsök fogták el és fudoklott, hogy azt hittem, meghal. Nem lehetett rávenni, hogy reánk hallgasson. Az eszméletét is elvesztette , oly forrósága volt, hogy majd meggyűlt.) soha emberek elé nem kerül. Ő inkább búvik a vadon mélyébe, vagy a vízbe temeti szégyenét. Vagy az Ákos karján megy büszkén az emberek szemei elé, vagy a sírba. És ott virrasztottuk .gész éjjel Felsírt, mint egy gyermek, aztán mindjárt felugrott lázasan és úgy elváltozott az arcza, hogy alig lehetett ráismerni. Amáli Déni csendesen ingatta a fejét. — És Akor is sírt, mint egy gyermek. Ez szerdán volt ... Azt hittem, megőszülök azon a topon ... Ő nem mert a te szemed elé menni Amália. Mert attól félt, hogy te megtagadod őt, elűzöd őt, pedig neki nincs egyéb bűne, mint hogy szereti Ákost. Akkor azt mondtam én: „Jó. Nekem már semmi se kell a világon. Én a magam gyermekévé fogadlak titeket. A házam, a mim van, a tietek." És még se jött velünk . . . — És ? — És én mentem el a paphoz. — Meggyóntatni ? — Megeskettetni. Amáli néni egyszere szigorúan, ijedten kérdezte : — Megesküdtek ? Te megengedted ? — Itt vannak. — Itt vannak ? Amáli néni rémülten nézett körül. — Lenn az utazókocsiban vannak. Egy hosszú perczig csendesség lett. Aztán Amáli néni megrázta a kis ezüst csengettyűt a szolgának : — A nagy kaput — bezáratodta kocsi, nem jön hozzánk. Később halkan, kissé gúnyosan kérdezte: — Megesküdtek ? Azt mondtátok, hogy azon nő férjes asszony. Ha jól értettem, „Pósánét“ mondtál. Tehát van egy bizonyos Pósa. Megöltétek ? Vagy azt sem kell olyan komolyan venni? Vagy tán elvált olyan hirtelen ? — Oh van, van . . . dadogta zavartan a katonás öreg asszony . . . van egy Pósa. De nem az oltár előtt kötötték volt meg . . . — De azért az Írásai, a keresztlevele és minden szükségi s mind megvoltak készen ? És megburczolt női becsülete? Mind épek voltak? Aztán felkelt, finom kezét az Anna Mária vállára tette s rebegve mondta : — Kifiguráztak tégedet, szegény öreg barátnőm. A fiamat elhozod mindjárt. Nagyon vágyakozom utána. Neked is van már leányod. Neked hagyom. És úgy ellágyult a hangja s az ajaks úgy reszketett, hogy attól kellett tartani: mindjárt kényezni kezd ■ ■ - SZÉKELY NEMZET. Bizalom a kormánynak. Székely-U d va r h e l y, decz. 30 Az udvarhelymegyei és az Udvarhely városi szabadelvű párt f. hó 28-án érkezletet tartott Kemény Béla báró elnöklete att. Az értekezletre megyénk minden részéből körülbelül négy ötszáz választópolgár gyűlt össze s megbotránkozását a kisebbség erőszakossága felett kifejezvén, mint már említettük, egyhangú lelkesedéssel a következő feliratot intézte Bánffy Dezső báró miniszterelnökhöz : Nagyméltóságu m. kir. miniszterelnök ur ! Udvarhely vármegye és Székelyudvarhely város polgárai hazafias gondolkodásban, de egyúttal aggodalomteljesen gyűltünk egybe ma, nem azért, hogy vak lármával adjunk kifejezést pártállásunknak, hanem azért, hogy megszokva, a tizenkettedik órában reményt és megnyugvást keressünk a számíthatlan bonyodalmak közepette, melybe nagyméltóságod és kormánya egy ádáz irányzat által sodortatott, hogy adjunk nyíltan kifejezést gondolatainknak, nyújtsunk erőt a netán csüggedőknek s egyúttal szolgáljunk egy porszemül azon gáthoz, melyet a féktelenség ellenében kell emelni akkor, minden az szabadelvű törvényeinken átgázolva, el akarja állami életünket iszapolni. Van férfias bátorságunk hozzá, hogy kinyilvánítsuk, ha a kormányzatot nem tartjuk megfelelőnek bármi okból, van a hazafias tusból és lelkesedésből keblünkben annyi, hogy kárhoztató szavunk még önkénytelenül is előtörjön, hogy ha hazafiatlan irányba vezéreltetnénk, de viszont érzünk annyi értelmi erőt is magunkban, hogy bonczkés alá révén közállapotainkat, annak jelenlegi betegségét, fel tudjuk fedezni a bajnak eredetét, kutforrását, s jöjjön bár, ha jönni kell, újból egy sötét pillanat, mely Magyarország egét elborítaná, akkor is van annyi erő izmainkban hogy amit a szellem el nem végezhet, azt a test fogja győzelemre juttatni, nem riadunk vissza semmitől, a mivel kellő védelmet nyujthatunk törvényeink igaz erejének s nem fogunk meghunyászkodni a kisebbség erőszakossága előtt soha él semmi közű menyek között. Élénk figyelemmel kísértük nagyméltóságot kormányának minden cselekvését, tudva azt, hogy hivatásának tudatában mindig és kellő időben mgtette azt, mit ez ország érdeke parancsolt, s ha a széles határok között mozgó házszabályok mellett lehetővé is vált egy töredéknek pillanatra is látszólag megakasztani az államgépezetet, ez nem a jónak diadalát jelenti a rossz felett, hanem hőmérője az elvakult szenvedélynek, a mérhetlen hős/U'Agynak, mely kielégítésére kész martaléka dobni legféltettebb kincsünket, az a kormányt. Mi könnyebb az értelmetlen nagy tömeg előtt, mint a hatalmat gyűlöletes színben feltüntetni? Ki hordozza szívesen a közterheket, midőn az áldozatot követel ? Ki látja szívesen korlátozva akaratát? Bizonyára senki sem , ámde a közjólét, közbátorsági és egyéni szabadság biztonságát nem lehet egyebütt keresni s feltalálni, mint a szabatos jogrend legmagasabb nyilvánulásában, az „államban.“ Dőre és puja lelkű az, ki más fogalmakat alkot magának, magasztalás nem, de kárhozat illeti azokat, kik az első lépést teszik a lejtőn, mely a jogrend felbontására vezethet. Ezer év óta keressük a formákat, melyeken belül a népek jóléte és felvirágozása biztosítva van, — ezen érzékünk volt a talizmán, mely viharlátott századokon át elvezető a második ezerig — Baj lenne a nemzetnek, ha néhány elégedetlen fiának vak lármája elegendő lenne, hogy a közös erővel emelt alkotmányos védbástyákat szét bírná feszíteni. Mi teljes tárgyilagossággal, országunk s vele a nemzet érdekét szem előtt tartva, eljöttnek láttuk az időt, hogy felemeljük szavunkat s az igaz hazafiak szorongó aggodalmával kérjük nagyméltóságdal és bölcs kormányát, hogy azon hazafias irányban, melyben országunk ügyeit eddig is vezették, vezessék továbbra is, merítsenek erőt a további küzdelemhez a polgárok tiszta meggyőződéséből, saját lelkületük megnyugvásából , alkotmányosan uralkodó dicsőséges királyunk ismételten kifejezett bizalmából. Íme, felemeljük kérőszavunkat, nem a megszokott frázisok tömelegével, de egyenes, igaz, és tántoríthatatlan ragaszkodásuknak egyszerű kifejezésével. Kemény Béla dr., a szabadelvű párt elnöke. Hlatki Miklós, az értekezlet jegyzője. BELFÖLD. — január 2. Az exlex. A Tisza-féle javaslat nincs benyújtva a képviselőházban, de ettől nem is várták azt, hogy a törvényt helyettesítse. Az exlex lényegéről a szabadelvű párt egy kitűnő tagja ezeket mondta : — Minden marad a régiben. A kormányzás az indemnyit, illetőleg a költségvetési javaslatban megállapított keretben történik januáron túl is. A költségvetési javaslat is, az indexnyiljavaslat is be van nyújtva a képviselőházhoz, a bizottsági jelentések is készen vannak és tárgyalásra várnak. A képviselőház együtt van. A kormány köteles gondoskodni róla, hogy az ország szükségletei kielégíttessenek és hogy a javaslatok (melyeknek többsége biztosítva van) a képviselőházban tárgyalás alá kerüljenek. Mulasztás volna az, hogy amiatt, mert az obstrukció a tárgyalásokat megakadályozta, a kormány nem gondoskodnék addig is, míg a tárgyalások lehetők lesznek, az állam háztartásáról. A többi marad a felelősség kérdésének. A kormányt utólag is lehet feleősségre vonni, de mi vonnék még inkább felelősségre, ha a mostani állapotban az ország érdekeit szem elől tévesztené és a kiadások és bevételek biztosítására a statusquót nem tartaná fönn Az indemnuit nélkül való kormányzás, hír szerint, rendeletek nélkül történik, de utasításokkal, amely utasítások esetről esetre adatnak csak ki, ha valahol kétség merül föl. Egyébként azt hiszik, hogy az adófizetés körül a legkevesebb baj lesz. Az adót önként megajánlják a megyék és városok, hogy ugyanott az exex ideje alatt viszont az állam is megfelelhessen kötelezettségeinek. A kiegyezési ügyekre nézve ugyanazt az eljárást fogják követni, mint a múlt évben, amikor az újév első napjaiban szintén nem volt még megszavazva a provizórium. 1. szám. A Fremdenblatt a provizóriumokról. A Fremdenblatt egy entrefiletben ezt írja : A parlamentáris tárgyalásokra mind a kvóta, mind a kiegyezési provizórium tekintetében csupán hat hónapot irányoztak elő, ami a képviselőházban benyújtott javaslatokból is kitűnik. Minthogy azonban ezek a javaslatok nem is kerültek parlamenti tárgyalás alá, a korona döntéséhez kellett folyamodni a kvótára nézve, a kiegyezési provizórium egyéb részei pedig a 14. §. alapján lépnek életbe. Míg a kvótaprovizóriumnak parlamentáris úton való létrejövetele esetén a fél évi határidő leteltével annak újabb meghosszabbítása a parlament útján könnyen elképzelhető volna, abban az esetben, ha addig a két állam között nem jöhetne létre végleges megegyezés a kvótára nézve, a kvótaprovizórium parlamenten kívül való meghosszabbításánál újra a korona közbelépéséhez kellene folyamodni, amit azonban a két provizóriumnak egész évre való meghosszabbítása mellőzhetővé tesz. Azonkívül a két provizórium egyenlő tartama újra kifejezésre juttatja a kvóta és a vámszövetség között való kapcsolatot. KÜLFÖLD. — január 2. A Dreyfus-Ügy. Páris, deczember 31. A Havas ügynökség jelenti : A tények első vizsgálatából, továbbá Quesnay de Beaurepaire és Bard nyilatkozataiból kitűnik, hogy Bard nem mondotta a neki tulajdonított szavakat, különösen ezt : „Kedves Picquartom“ ás a Gonse tábornok vallomására vonatkozó nyilatkozatot. Páris, deczember 31. A Matin azt mondja, hogy Barthou legutóbbi vallomásának nagy fontosságot tulajdonítanak. Ugyanez a lap jelenti, hogy azt a vizsgálatot, amelyet Lebret igazságügy miniszter a Bard—Quesnay de Beaurepaire ügyben megindított, már befejezték. Pár is, deczember 31. Néhány kiváló személyiség, köztük Broglie herczeg. Cappée, Brunetière E’Housonville, D’Audiffret, De Mun, Lemaitre és Bourget akadémikusok új hazafias ligát alapítottak La patrie francaise névvel. Az új ligának az lesz a czélja, hogy a Dreyfus agitáczió ellen küzdjön, a francza nemzet szolidaritását erősítse és a hadsereg érdekeit védelmezze. Erzsébet királyné emlékszobra. — Kimutatás Háromszékvámegye törvényhatósági közgyűlése határozata alapján megszavazott 1000 frtnyi adományra befolyt gyűjtésekről. — Körjegyző (Barátos) 280. sz. gyűjtői vén : Czofalváról • Csia Zsigmond 20 kr, Csia Berta 30 kr, Csia Domokos, Deák Lina, Csia Sándorné, Szabó József 10—10 kr, Katona Barabás 20 kr, Csia Elekné 80 kr, György Józse 20 kr, Szoromlay 50 kr, Luffi Péter 30 kr, Szotyori Lajos, Bíró Bea, Barabás Ignáczné 10—10 kr, Csia Ágnes 20 kr, Deák András, Csia Laczi, Benkő János, Deák Imre 10—10 kr, Incze Ferencz 20 kr, Ráduly Ferencz 5 kr. Körjegyző (Tamásfalva) 281. sz. gyűjtőtvén : Péter Lajosné 5 kr, Bedő Károly 20 kr. Elöljáróság (Aldoboly) 287. sz. gyűjtőivén: Aldoboly község 5 frt. Elöljáróság (Szentkirály) 288. sz. gyüjtőivén: Szentkirály község 1 frt. Elöljáróság (Szitabodza) 298. sz. gyüjtőivén : Gábor Mihály 10 kr, Bodor Károly 50 kr, L. I. sz. Cs. K. 20 kr, Urbán A. 50 kr, Imre Sándor 30 kr, Lakatos Elek 30 kr, ifj. Nyáguly Tamás 20 kr. Elöljáróság (Feldoboly) 299. sz. gyüjtőivén : Feldoboly községből 1 frt 90 kr. Elöljáróság (Körösipatak) 302. sz. gyüjtőivén: Dénes Barabásné 1 frt, Bedő Ferenczné 12 kr, Költő Gáborné 20 kr, Köllő Andrásné 10 kr, Bálint Mihály 20 kr, Tischler György 20 kr, Tischler Ferencz, Kis Birike, Korbán György, Költő Ferencz, Kelián Vilma 10—10 kr, Kelián Andrásné 12 kr, Köröspatak község mint erkölcsi testület 2 frt. Elöljáróság (Soósmező) 328. sz. gyüjteivén : Popovics György 50 kr, Miku György 30 kr, Petru C. Csura 20 kr. Elöljáróság (Nyújtód) 354. sz. gyüjtőivén : X-né, Bögözi Mihály, Biró Pál 10—10 kr. Elöljáróság (Sárfalva) 355. sz. gyüjtőivén: Szabó Dénesné, Ilodor János 6—6 kr, Fekete Károly 8 kr, Dulló Apolló 10 kr, Márton Jánosné 6 kr, Héjja Gyula 10 kr, Babós Károlyné 5 kr, Babós Dénes 6 kr, Nagy Joáchimné 5 kr, Babós Pál 4 kr, N. N., Babós Sándorné 10—10 kr Elöljáróság (Szászfalu) 356. sz. gyüjteivén: Györbiró Klára 20 kr, Kádár Mária 10 kr, Bögözi Pálné 5 kr, Szántó Lajosné 10 kr, Kis Andrásné, Babós Sándorné, Imreh Ferenczné 5—5 kr, Gáli Istvánná 10 kr, Péter József 5 kr, id. Jakabos János 3 kr, Lukács Lászlóné, Tóth Ferencz 5—5 kr, Jakabos Józsefné 2 kr, Balog Róza 5 kr. Elöljáróság (Bereczk) 326. sz. gyüjtőivén: Györbiró István 20 kr, Mikó Sándor 25 kr, Andorkó Lajosné, Merza Antal 10—10 kr, Kovács Mariska 20 kr, Fejér Mihály 10 kr, Janó József 20 kr. Elöljáróság (Osdola) 357. sz. gyüjtőivén : Gocz Mihály 10 kr, ifj. Lázár János 05 kr, Demény Gábor 20 kr, Dézsi András 5 kr, Lázár Dénes 10 kr, N. N., 5 kr. Elöljáróság (K.Martonos) 258. sz. gyüjtőivén : Boros István 10 kr, ifj. Fülöp Lajos 5 kr, Boros Borbála 10 kr, N. István 5 kr, Finta Mózesné 20 kr, Bende László 10 kr, Orbai Gergely (tanuló) 01 kr, Borcsa Anna, Borcsa Mária, Boros Zsuzsa 22 kr, Nagy István 06 kr, Nagy Áron 05 kr. Elöljáróság (Hilib) 364. sz. gyüjtőivén : Fábián Péter 10 kr, Fábián Jánosné 01 kr. Elöljáróság (Kovászna) 365. sz. gyüjtőivén : Kovászna község 20 frt, Csutak Ferencz (II. bíró), Kiss Ferenczi Csutak Ferencz 20—20 kr, Ignácz László 50 kr, Szőcs Lajos 1 frt.