Székely Nemzet, 1906 (24. évfolyam, 1-84. szám)
1906-01-05 / 2. szám
XXIV. évfolyam. a---------------------------------a Szerkesztőségi iroda: Sepsi-i Szent-György, Sétatér-utcza 6. szára, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előa'/.«'K'Hl rti* : Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Sepsiszentgyörgy, péntek, 1906. január 5. If POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Szerkesztőségi telefonszám: 12. Kiadóhivatali telefonszám : 23. Hirdetmények :11 fa : 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. 2. szánt. ©--------------------------------------© Kiadóhivatal: Jókai-nyomdia-részvény-társulat hová az elődzetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyílbér sora 30 fillér. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. W-------------------------------—-----O Reklamácziók a lap kézbesítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzküldeményeknél czélszerűbben postautalványok használhatók. O--------------------------------------· Herosztrateszi munka. — január 5. (6) A megfélemlítés, a terrorizmus még a legüdvösebb törekvésekben is le szokott térni a törvényesség, sőt az emberi közbecsülés útjairól. Az ellenzéki, most már többségi koalíczió pedig — tiszta szándékból, de öntudatlanul a terrorizmust ölelte karjaiba. Bojkottal, ádáz gyűlölettel minden tisztességes ellenvélemény, sőt a törvényszabta jogok és kötelmek ellen. Pedig mindenkinek el kell ismerni, aki nem ért is a politikához, hanem csak egyszerűen józan polgári észjárása van, hogy bármely szerződést, melyet ketten, vagy hárman kötöttek, az egyik szerződő fél önhatalmúlag fel nem bonthat. Hiába akarjuk tehát a függetlenségi pártot az állam kormányzásában részesíteni, úgy, amint azt a mostani koalíció kívánja. Amíg a 67-es kiegyezés revíziója napirenden nincs — pedig ezt sem az uralkodó, sem Ausztria napirendre tűzni eddigelé nem hajlandó — addig függetlenségi tagokból kormányt alakítani nem lehet. Mert ez azután csakugyan alkotmányellenes kormány volna — miután jelenlegi alkotmányunk alapját a 67-es kiegyezés képezi. Hogy nyomorúságos és a valódi alkotmányosságnak csak silány paródiája ez a mostani kormányzás — ezt kitalálni még távolról sem olyan hazafias dolog, mint volna az, ha erre a képtelen helyzetre azok az igaziaknak mondott hazafiak megszűnnének immár kényszert gyakorolni. Mert hiszen lehetetlen félreismerni, hogy a koalíciónak és követőinek erőszakoskodása az, mely megakadályozza az egyedüli alkotmányos kormányzást a 67-es alapon. És lehetetlen más kibontakozást elképzelni, mint hogy a 67-es pártok töredékei mindannyian hazafias kötelességük tudatára ébredve, végre megtalálják az egyesülésnek összekötő szálait. Csakis emez Ariadne-szálak vezethetnek ki minket a labyrintusból, melybe merész kalandorpolitika vitte a nemzetet! Az ország közgazdasági és közjogi önállóságának eszméje tagadhatatlanul a legszélesebb körben tesz hódításokat. A nemzetnek ezen általánossá vált kívánságait igenis van egy módja kielégíthetni — bizonyos előkészület és idő múlva. De ez nem az a mód, hogy alkotmányában rejlő biztosítékait önmaga széttördelje, közgazdasági erőforásait betapossa. Mert ha ez nem a forradalom, akkor ez lassú és fokozatos öncsonkítás, melynek betetőzése végre a nemzet öngyilkosságához vezet. És vajjon állami létünk függ-e attól a magyar vezényszótól, amelyért oly rettentő nagy — és mégis eredménytelen — áldozatokat hozunk? Hiszen maga Kossuth Ferencz, gr. Apponyi Albert és velők az egész koaliczió olyféle áruczikknek tartják a magyar vezényszót — hogy ezt egy kis aprópénzre fel is lehet váltani. Mert hiszen készek voltak róla egyelőre lemondani, ha a hadügyi kormány több követelését hadügyi czélokra szintén elejti. Szerintük tehát a magyar vezényszó nem ér többet nekik, mint az a pár száz millió hadügyi többkövetelés. És ezért a különbözetért nem tűrik el az alkotmányos kormányzást, hanem erőszakos tetteikkel annak ellentállnak ? — Ebből a kicsinyes alkudozásból látszik meg, hogy az elégedetlenségre csak ürügyet keresnek. Valóságos versengés folyik a jelszavak kitalálásáért, hogy minő újabb, meg újabb jelszóval csalogassák a jóhiszemű hazafias közönséget saját személyes nagyravágyásaik érdekkörébe — de nem ám a nemzet valódi vívmányainak érdekében ! Ugyan furcsa vívmány is az, melyért már is többet kell áldoznunk, mint akkor érni fog — amikor tényleg el is érhetjük. Az ily irányú vezetést tehát csak a vezérek nagyravágyása és nagyralátása szabályozza — nem pedig a rátermett államférfias tehetség, melyre ily nehéz időkben szükség volna, nem is az önzetlen hazafiság. Ez utóbbi nemes, de terhes hivatást a nép vállaira hárítják, hogy szenvedjen és áldozzon az Államférfiaknak és hivatásos politikusoknak egyedül szeszélyből, vagy sértett hiúságból nem szabadna az állami ügyeket és azoknak horderejét ily roppant megtévesztő világításba helyezni. Nem szabadna ideiglenesen nélkülözhető új vívmányokért áldozatul dobni azokat az ősi nagy nemzeti javakat és újabb fáradságos szerzeményeket, amelyeket egy pillanatig sem nélkülözhet, amelyeket nehezen kivívott alkotmányos kormányzatában és ép oly fáradságos küzdelmek árán szerzett gazdasági virágzásában immár a kezében tartott a nemzet, Nem az őskoalíczióból, hanem a sarjadókból, az alkotmánypártból való volt. Szerencsére Lukács László eléggé jól ismerhetvén Polónyiék célzatait, nyugodtan folytatja azt, amit maga elé tűzött. Ezzel hozzák kapcsolatba azt is, hogy Lukács tegnap érintkezett Fejérváry Géza báróval, a mi értesülésünk szerint azonban ez pusztán új év alkalmából történt. Felmerült ma az a hír is, hogy Wekerle Sándor vette már kezébe a békeakczió szálait és hogy e tárgyban néhány nappal ezelőtt Apponyi Albert gróffal s tegnap Kossuth Ferenczczel is konferált. Azt beszélték, hogy Wekerle fáradozásai tulajdonképpen Lukács László munkájának megkönnyítését czélozzák. E hírre vonatkozólag azonban Kossuth Ferencz a leghatározottaban kijelentette, hogy Wekerle Sándorral ilyen irányban nem tárgyalt és nem igaz az sem, hogy Wekerle Sándor a minap meglátogatta volna. Apponyi Albert gróf is megcáfolja a hír rá vonatkozó részét. A bécsi klerikális Vaterland írja, hogy az uralkodó arra a föltevésre, hogy ő Magyarországgal szemben „kapitulálni“ fog, ezt a kijelentést tette: — Mindent előbb, csak ezt nem! Én mindig megtartottam eskümet és meg is tartom. De ha lehetetlenné teszik nekem azt, hogy megtartsam, akkor ezért nem én vagyok felelős. Hogy ez a kijelentés így történt-e, azt megállapítani nem mi vagyunk hivatottak. Mi csak ide jegyzünk egy igen jó helyről jött információt, amely szerint Bécsben egyáltalán nincs kizárva az országgyűlési többséghez való valamelyes közeledés. TÁRCZA: Karácsony az örök hó hazájában. — Irta: Dr. Vértes «Tózsef. — Karácsony ünnepe az egész világ ünnepe. A karácsonyfa csillogó gyertyácskái az örök éj és hó hazájának borzalmas ridegségét és magányosságát is vidámmá teszik egy pillanatra s ilyenkor talán kisebb az északi csillag csillogó fénye is, mert az örökzöld fa gyertyácskáiról hozzánk szól a szeretet, mely a legelhagyatottabb tájakon is mindig kedves otthonra talál. Ez a parányi szeretet jobban áthatja szívünket, jobban megragadja eszünket, mint a nagy fölfedezések és a világ rejtélyei fölött való töprengés. Itt érző szív, ott rideg ész, s ez természetes is. Az ünnepi hangulat közepette gondoljunk azokra is, kik éjen és jégen át, egy halott, megdermedt jégvilágba vetődtek, hogy lerántsák a nagy titokról a leplet, hogy előbbre vigyék tudásunkat s megmondják nekünk, mi is az északi sark ? Emlékezzünk meg róluk, az elhagyatottakról, kik a csalóka remény lenge szárnyain indultak el a mesebeli világba, hogy hírt hozzanak az örök hó rideg sivatagából a szeretet derűs világába. Csodálattal forgatják Nansen hatalmas köteteit, melyekben északsarki útjának hű és pontos leírását adja. „Az éjen és jégen át“ czimű érdekes műben fölkeressük a karácsonyi dátumokat és elolvassuk, miképpen töltötték el a jeles és rettenthetetlen utazók a szent ünnepeket. Az 1893. évben érték meg a hóvidékeken az első karácsonyt. Rövid mondatokban emlékezik meg az ünnepről, de ez a néhány sor jobban megragad bennünket, mint akármilyen más hangulatos leírás. „December 24. vasárnap: Karácsony estéjén, 37 fokos hideg, csillogó holdvilág és határtalan csend a rideg éjben. A jégen magányos sétára indultam.“ A bátor utazó nem szól arról, hogy minő érzések ragadták meg akkor, mikor ebben a pillanatban feleségére, gyermekére gondolt. A czeruza csak ezt a néhány szót szántja a papirosra: „Az első karácsonyeste mily messze a hazától.* Többet mond vele, mint oldalakra terjedő leírásokkal. Érdekes, hogy ezeket az erősakaratú, szűkszavú embereket is mennyire hatalmába keríti az ünnepi hangulat. A gyermekek ha sötét szobában vannak, hangosabban beszélnek, hogy elűzzék félelmüket. Nansenék is vidámakká lesznek az örök csend hazájában s egy-egy hangos kacsagás zavarja meg a rideg jéghegyek siri nyugalmát. „Tréfáltunk, jókat nevettünk, többet mint máskor“, olvassuk a naplóban. „És azután meggyújtottunk minden lámpást, hogy a Frainnak egyetlen egy zuga se maradjon kivilágítatlanul. Még ajándék is akadt: két láda. Az egyiket az expedíció egyik tagja édesanyjától kapta, a másikat menyasszonyától... Megható látvány volt, hogy micsoda nagy örömmel vette át mindenik az ő ajándékát, lett légyen az akár pipa, akár kés vagy bárminemű apróság ; úgy éreztük, hogy mindenik szülőföldünk hírhozója* ... No meg azután a pompás lakoma a 80 északi szélesség alatti kávé, frissen sült kenyér, finom dániai vaj, sajt, hús, sütemény. Míg a mulatozó sarkutazók a révszarvas pecsenye mellett ingadoztak, azalatt odakünn ugyancsak megváltozott az időjárás. A hómező 38°-ra szállott alá ... A hold pedig komoran tükröződött a zajló jég fekete hullámaiban . . . A sarki éj nagyszerű pompájával övezi körül a kísérteties hajót. A sötét eget az északi fény kévéje, mint valami Csillámló fényszövény borítja be. Egy év múlott el, a veszedelmek és ijedségek éve. Megint karácsony van. Ezúttal a 83- foknál vannak. Nansen karácsonyi ajándéknak nevezi, melynél kedvesebbet nem igen kaphatott volna. Mit is mond naplója? „Ez a második karácsonyi ünnep, melyet távol, az éj magányában és a halál birodalmában ülünk meg. Beljebb hatoltunk és jobban észak felé, mint valaha... A karácsonyi lakoma sem maradt el. Még sarki pezsgőt is ittak, melyet holmi északi vidéken nőtt növénylevélből készítettek. De Nansen csakhamar kötelességére gondol és apróra kidolgozva gyalogos útjának minden részletét, hogy a közeledő tavaszszal fölmutassa az ismeretlen sarki vidéket. S ekkor szomorúság fogja el. „A hajó második hazánkká lett, értékes kincsünkké. Társaink bizonyára még egy sőt talán több karácsonyi ünnepet is eltöltenek majd a hajón ... de nélkülünk, mert mi (értsd társát Johansent) kiköltözködünk a magányosság birodalmába . . . Vidámság, táncz és ének járta késő estig. A déli áramlat a jég közé ékelt hajót egyszer csak megindítja s hajtja, hajtja észak felé. Az égboltozata sűrűn hulldogáló hótól sötét színűvé lesz. A hajó hirtelen iszonyatos szökést érez, azután még egyet és még egy harmadikat. A vihar üvöltése és a kavargó hófergeteg kísérete mellett, lámpások fényénél, gyorsan és mégis szorgosan átkutatják a Framot, vájjon esett-e baja ? Szerencsésen kijutottak a jéghegyek közül, így telnek el karácsony szent napjai. A közeledő új évtől sokat vár Nansen, élete legfontosabb eseményét. Győzelem vagy megsemmisülés között választhat csak ... A helyzet. Budapest, január 3. A békeakczió. Budapest, január 3. Az új évi beszédek nem prejudikáltak a békének, de egyetlen lépéssel se vitték előbbre a békeakczió kilátásait. Lukács László kétségtelenül folytatni fogja a koalíció egyes tényezőivel megkezdett tanácskozásait, hogy azonban sikerük mentől jobban távolodjék tőlük, a függetlenségi párt néhány intranzigense máris riadót fuvat: megy Kossuthoz, ne tűrje, hogy olyanok kezébe kerüljenek a vezérlő szerepek, akik részt nem vettek a december tizenharmadiki rombolásban. Ez a harczias hangulat annak a tiltakozásnak nyomán keletkezett, amelyet Polónyi Géza rögtönzött tegnap a képviselőház elnökénél a miatt, hogy a gratulácziót mondó szónok Tömeges megsemmisítések. Budapest, január 3. Kristóffy József belügyminiszter megsemmisítette Somogy-, Borsod-, Csanád -, Zemplén , Hajdú-, Csongrád- és Fejérmegye törvényhatóságainak azt a határozatát, amelyet a honvédelmi miniszternek a póttartalékosokat behívó rendeletére vonatkozólag hoztak. Tisza István gróf távirata, Budapest, január 3. Tisza István gróf, a kit a szabadelvüpárt új év alkalmából táviratilag üdvözölt, ma a következő telegrammot küldte a szabadelvüpárt elnökségéhez: Fogadjátok hálás köszönetemet és őrizzétek meg azt az igaz barátságot számomra, amely a közügy szolgálatában vívott harczok bajtársainak lelkét forrasztja össze. Pestmegye, Budapest, január 3. Pestmegye székházának mai szenzácziója az a hír volt, hogy Strofín Emeli 17 étvágyat , a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Uoffmanii-La Roche A Co. Basel (Svájc),