Székely Nemzet, 1906 (24. évfolyam, 1-84. szám)

1906-01-05 / 2. szám

XXIV. évfolyam. a---------------------------------a Szerkesztőségi iroda: Sepsi-i Szent-György, Sétatér-utcza 6. szára, hová a lap szellemi részét illető közlemények kü­ldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Előa'/.«'K'Hl rti* : Helyben házhoz hordva vagy vidékre postán küldve . Egész évre . . 20 korona. Félévre . . 10 korona. Negyedévre . . 5 korona. Sepsiszentgyörgy, péntek, 1906. január 5. If POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZ­ATI LAP. Megjelenik hetenként négyszer: hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton. Szerkesztőségi telefon­szám: 12. Kiadóhivatali telefon­szám : 23. H­irdetmények­ :11 fa : 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 12 fillér. 2. szánt. ©--------------------------------------© Kiadóhivatal: Jókai-nyom­dia-részvény-társulat hová az elődzetési pénzek és hirdetések bérmentesen küldendők. Nyílb­ér sora 30 fillér. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. W-------------------------------—-----O Reklamácziók a lap kézbe­sítését illetőleg a megfelelő postahivatalhoz intézendők. Pénzkü­ldeményeknél czélszerűbben postautal­ványok használhatók. O--------------------------------------· Herosztrateszi munka. — január 5. (6) A megfélemlítés, a terrorizmus még a legüdvösebb törekvésekben is le szokott térni a törvényesség, sőt az emberi közbecsülés útjairól. Az el­lenzéki, most már többségi koalíczió pedig — tiszta szándékból, de öntudat­lanul a terrorizmust ölelte karjaiba. Bojkottal, ádáz gyűlölettel minden tisz­tességes ellenvélemény, sőt a törvény­szabta jogok és kötelmek ellen. Pedig mindenkinek el kell ismerni, a­ki nem ért is a politikához, hanem csak egyszerűen józan polgári észjá­rása van, hogy bármely szerződést, melyet ketten, vagy hárman kötöttek, az egyik szerződő fél önhatalmúlag fel nem bonthat. Hiába akarjuk tehát a függetlenségi pártot az állam kormányzásában része­síteni, úgy, a­mint azt a mostani koalí­c­ió kívánja. A­míg a 67-es kiegyezés revíziója napirenden nincs — pedig ezt sem az uralkodó, sem Ausztria napirendre tűzni eddigelé nem hajlandó — addig füg­getlenségi tagokból kormányt alakítani nem lehet. Mert ez azután csakugyan alkotmányellenes kormány volna — miután jelenlegi alkotmányunk alapját a 67-es kiegyezés képezi. Hogy nyomorúságos és a valódi al­kotmányosságnak csak silány paródiája ez a mostani kormányzás — ezt ki­találni még távolról sem olyan hazafias dolog, mint volna az, ha erre a kép­telen helyzetre azok az igaziaknak mon­dott hazafiak megszűnnének immár kény­szert gyakorolni. Mert hiszen lehetetlen félreismerni, hogy a koalíc­iónak és követőinek erőszakoskodása az, mely megakadályozza az egyedüli alkotmá­nyos kormányzást a 67-es alapon. És lehetetlen más kibontakozást el­képzelni, mint hogy a 67-es pártok töredékei mindannyian hazafias köte­lességük tudatára ébredve, végre meg­találják az egyesülésnek összekötő szálait. Csakis emez Ariadne-szálak ve­zethetnek ki minket a labyrintusból, melybe merész kalandorpolitika vitte a nemzetet! Az ország közgazdasági és közjogi önállóságának eszméje tagadhatatlanul a legszélesebb körben tesz hódításo­kat. A nemzetnek ezen általánossá vált kívánságait igenis van egy módja ki­elégíthetni — bizonyos előkészület és idő múlva. De ez nem az a mód, hogy alkot­mányában rejlő biztosítékait önmaga széttördelje, közgazdasági erőforásait betapossa. Mert ha ez nem a forra­dalom, akkor ez lassú és fokozatos öncsonkítás, melynek betetőzése végre a nemzet öngyilkosságához vezet. És vajjon állami létünk függ-e attól a magyar vezényszótól, a­melyért oly rettentő nagy — és mégis eredményte­len — áldozatokat hozunk? Hiszen maga Kossuth Ferencz, gr. Apponyi Albert és velők az egész koaliczió olyféle áruczikknek tartják a magyar vezény­szót — hogy ezt egy kis aprópénzre fel is lehet váltani. Mert hiszen készek voltak róla egyelőre lemondani, ha a hadügyi kormány több követelését had­ügyi czélokra szintén elejti. Szerintük tehát a magyar vezényszó nem ér többet nekik, mint az a pár száz millió hadügyi többkövetelés. És ezért a különbözetért nem tűrik el az alkotmányos kormányzást, hanem erő­szakos tetteikkel annak ellentállnak ? — Ebből a kicsinyes alkudozásból látszik meg, hogy az elégedetlenségre csak ürügyet keresnek. Valóságos ver­sengés folyik a jelszavak kitalálásáért, hogy minő újabb, meg újabb jelszó­val csalogassák a jóhiszemű hazafias közönséget saját személyes nagyravá­­gyásaik érdekkörébe — de nem ám a nemzet valódi vívmányainak érde­kében ! Ugyan furcsa vívmány is az, melyért már is többet kell áldoznunk, mint ak­kor érni fog — a­mikor tényleg el is érhetjük. Az ily irányú vezetést tehát csak a vezérek nagyravágyása és nagyralátása szabályozza — nem pedig a rátermett államférfias tehetség, melyre ily nehéz időkben szükség volna, nem is az ön­zetlen hazafiság. Ez utóbbi nemes, de terhes hivatást a nép vállaira hárítják, hogy szenvedjen és áldozzon az­ Államférfiaknak és hivatásos politi­kusoknak egyedül szeszélyből, vagy sértett hiúságból nem szabadna az ál­lami ügyeket és azoknak horderejét ily roppant megtévesztő világításba he­lyezni. Nem szabadna ideiglenesen nél­külözhető új vívmányokért áldozatul dobni azokat az ősi nagy nemzeti ja­vakat és újabb fáradságos szerzemé­nyeket, a­melyeket egy pillanatig sem nélkülözhet, a­melyeket nehezen kiví­vott alkotmányos kormányzatában és ép oly fáradságos küzdelmek árán szerzett gazdasági virágzásában immár a kezében tartott a nemzet, Nem­ az ős­koalíczióból, hanem a sarjadókból, az alkotmánypártból való volt. Szerencsére Lukács László eléggé jól ismerhetvén Poló­­nyiék c­élzatait, nyugodtan folytatja azt, a­mit maga elé tűzött. Ezzel hozzák kapcsolatba azt is, hogy Lukács tegnap érintkezett Fejér­­váry Géza báróval, a mi értesülésünk szerint azonban ez pusztán új év alkalmából történt. Felmerült ma az a hír is, hogy Wekerle Sán­dor vette már kezébe a békeakczió szálait és hogy e tárgyban néhány nappal ezelőtt Apponyi Albert gróffal s tegnap Kossuth Fe­­renczczel is konferált. Azt beszélték, hogy Wekerle fáradozásai tulajdonképpen Lukács László munkájának megkönnyítését czéloz­­zák. E hírre vonatkozólag azonban Kossuth Ferencz a leghatározottaban kijelentette, hogy Wekerle Sándorral ilyen irányban nem tár­gyalt és nem igaz az sem, hogy Wekerle Sándor a minap meglátogatta volna. Apponyi Albert gróf is megc­áfolja a hír rá vonatkozó részét. A bécsi klerikális Vaterland írja, hogy az uralkodó arra a föltevésre, hogy ő Magyar­­országgal szemben „kapitulálni“ fog, ezt a kijelentést tette: — Mindent előbb, csak ezt nem! Én min­dig megtartottam eskümet és meg is tartom. De ha lehetetlenné teszik nekem azt, hogy meg­tartsam, akkor ezért nem én vagyok felelős. Hogy ez a kijelentés így történt-e, azt meg­állapítani nem mi vagyunk hivatottak. Mi csak ide jegyzünk egy igen jó helyről jött informá­­c­iót, a­mely szerint Bécsben egyáltalán nincs kizárva az országgyűlési többséghez való vala­melyes közeledés. T­Á­R­C­Z­A: Karácsony az örök hó hazájában. — Irta: Dr. Vértes «Tózsef. — Karácsony ünnepe az egész világ ünnepe. A karácsonyfa csillogó gyertyácskái az örök éj és hó hazájának borzalmas ridegségét és magányosságát is vidámmá teszik egy pilla­n­atra s ilyenkor talán kisebb az északi csillag csillogó fénye is, mert az örökzöld fa gyer­­tyácskáiról hozzánk szól a szeretet, mely a legelhagyatottabb tájakon is mindig kedves otthonra talál. Ez a parányi szeretet jobban áthatja szí­vünket, jobban megragadja eszünket, mint a nagy fölfedezések és a világ rej­télyei fölött való töprengés. Itt érző szív, ott rideg ész, s ez természetes is. Az ünnepi hangulat közepette gondoljunk azokra is, kik éjen és jégen át, egy halott, megdermedt jégvilágba vetődtek, hogy le­rántsák a nagy titokról a leplet, hogy előbbre vigyék tudásunkat s megmondják nekünk, mi is az északi sark ? Emlékezzünk meg róluk, az elhagyatot­takról, kik a csalóka remény lenge szárnyain indultak el a mesebeli világba, hogy hírt hoz­zanak az örök hó rideg sivatagából a szeretet derűs világába. Csodálattal forgatják Nansen hatalmas köteteit, melyekben északsarki útjának hű és pontos leírását adja. „Az éjen és jégen át“ czimű érdekes műben fölkeressük a karácsonyi dátumokat és elolvassuk, miképpen töltötték el a jeles és rettenthetetlen utazók a szent ünnepeket. Az 1893. évben érték meg a hóvidékeken az első karácsonyt. Rövid mondatokban em­lékezik meg az ünnepről, de ez a néhány sor jobban megragad bennünket, mint akármilyen más hangulatos leírás. „Dec­ember 24. vasárnap: Kará­csony estéjén, 37 fokos hideg, csillogó holdvilág és határtalan csend a rideg éjben. A jégen magányos sétára indultam.“ A bátor utazó nem szól arról, hogy minő érzések ragadták meg akkor, mikor ebben a pillanatban felesé­gére, gyermekére gondolt. A czeruza csak ezt a néhány szót szántja a papirosra: „Az első karácsonyest­e mily messze a hazától.* Többet mond vele, mint oldalakra terjedő leírásokkal. Érdekes, hogy ezeket az erősakaratú, szűk­szavú embereket is mennyire hatalmába keríti az ünnepi hangulat. A gyermekek ha sötét szobában vannak, hangosabban beszélnek, hogy elűzzék félelmüket. Nansenék is vidámakká lesz­nek az örök csend hazájában s egy-egy han­gos kacsagás zavarja meg a rideg jéghegyek siri nyugalmát. „Tréfáltunk, jókat nevettünk, többet mint máskor“, olvassuk a naplóban. „És azután meggyújtottunk minden lámpást, hogy a Fra­in­nak egyetlen egy zuga se maradjon kivilágí­­tatlanul. Még ajándék is akadt: két láda. Az egyiket az expedíc­ió egyik tagja édes­anyjá­tól kapta, a másikat menyasszonyától... Meg­ható látvány volt, hogy micsoda nagy örömmel vette át mindenik az ő ajándékát, lett légyen az akár pipa, akár kés vagy bárminemű ap­róság ; úgy éreztük, hogy mindenik szülőföldünk hírhozója* ... No meg azután a pompás lakoma a 80 északi szélesség alatti kávé, frissen sült kenyér, finom dániai vaj, sajt, hús, sütemény. Míg a mulatozó sarkutazók a révszarvas pecsenye mellett ingadoztak, azalatt odakünn ugyancsak megváltozott az időjárás. A hó­mező 38°-ra szállott alá ... A hold pedig komoran tükröződött a zajló jég fekete hul­lámaiban . . . A sarki éj nagyszerű pompájával övezi körül a kísérteties hajót. A sötét eget az északi fény kévéje, mint valami Csillámló fényszövény borítja be. Egy év múlott el, a veszedelmek és ijed­ségek éve. Megint karácsony van. Ezúttal a 83- foknál vannak. Nansen karácsonyi aján­déknak nevezi, melynél kedvesebbet nem igen kaphatott volna. Mit is mond naplója? „Ez a második karácsonyi ünnep, melyet távol, az éj magányában és a halál birodal­mában ülünk meg. Beljebb hatoltunk és job­ban észak felé, mint valaha... A karácsonyi lakoma sem maradt el. Még sarki pezsgőt is ittak, melyet holmi északi vidéken nőtt növénylevélből készítettek. De Nansen csakhamar kötelességére gon­dol és apróra kidolgozva gyalogos útjának minden részletét, hogy a közeledő tavaszszal fölmutassa az ismeretlen sarki vidéket. S ekkor szomorúság fogja el. „A hajó második hazánkká lett, értékes kincsünkké. Társaink bizonyára még egy sőt talán több karácsonyi ünnepet is eltöltenek majd a hajón ... de nélkülünk, mert mi (értsd társát Johansent) kiköltözködünk a magányos­ság birodalmába . . . Vidámság, táncz és ének járta késő estig. A déli áramlat a jég közé ékelt hajót egyszer csak megindítja s hajtja, hajtja észak felé. Az égboltozata sűrűn hulldogáló hótól sötét színűvé lesz. A hajó hirtelen iszonyatos szökést érez, azután még egyet és még egy harmadikat. A vihar üvöltése és a kavargó hófergeteg kísé­rete mellett, lámpások fényénél, gyorsan és mégis szorgosan átkutatják a Framot, váj­jon esett-e baja ? Szerencsésen kijutottak a jéghegyek közül, így telnek el karácsony szent napjai. A közeledő új évtől sokat vár Nansen, élete legfontosabb eseményét. Győzelem vagy meg­semmisülés között választhat csak ... A helyzet. Budapest, január 3. A békeakczió. Budapest, január 3. Az új évi beszédek nem prejudikáltak a békének, de egyetlen lé­péssel se vitték előbbre a békeakczió kilátá­sait. Lukács László kétségtelenül folytatni fogja a koalíc­ió egyes tényezőivel megkezdett ta­nácskozásait, hogy azonban sikerük mentől jobban távolodjék tőlük, a függetlenségi párt néhány intranzigense máris riadót fuvat: megy Kossuthoz, ne tűrje, hogy olyanok kezébe ke­rüljenek a vezérlő szerepek, a­kik részt nem vettek a­­ dec­ember tizenharmadiki rombo­lásban. Ez a harczias hangulat annak a tilta­kozásnak nyomán keletkezett, a­melyet Polónyi Géza rögtönzött tegnap a képviselőház elnö­kénél a miatt, hogy a gratulácziót mondó szónok Tömeges megsemmisítések. Budapest, január 3. Kristóffy József belügy­miniszter megsemmisítette Somogy-, Borsod-, Csanád -, Zemplén , Hajdú-, Csongrád- és Fejér­megye törvényhatóságainak azt a határozatát, a­melyet a honvédelmi miniszternek a póttartaléko­sokat behívó rendeletére vonatkozólag hoztak. Tisza István gróf távirata, Budapest, január 3. Tisza István gróf, a kit a szabadelvüpárt új év alkalmából táviratilag üdvözölt, ma a következő telegrammot küldte a szabadelvüpárt elnökségéhez: Fogadjátok hálás köszönetemet és őriz­zétek meg azt az igaz barátságot számomra, a­mely a közügy szolgálatában vívott har­­czok bajtársainak lelkét forrasztja össze. Pestmegye, Budapest, január 3. Pestm­egye székházá­nak mai szenzácziója az a hír volt, hogy Strofín Emeli 17 étvágyat , a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Uoffmanii-La Roche A Co. Basel (Svájc),

Next