Székely Nemzet, 1906 (24. évfolyam, 1-84. szám)

1906-01-08 / 3. szám

Január 8. és az ellen való védekezés, a gyógykezelés hiányzik, nem engedélyez a jövőben. Rendkívüli jelentőséget látunk e kijelen­tésben, mert a­hány olvasó könyvet átlapoz­tunk, abban minden csodabogarat felfedeztünk, de vajmi keveset abból, a­mi a népnek igazá­ban hasznára van. Ki, mi fontosabb a tengeri kígyók élet­rajza, vagy a hazai embermentés feladata? A nemzet igazán nem él meg a tárgyi mellék­­mondatok szajkó módra való eldarálásából, de fontos államérdek, hogy a nemzeti erő nem­zeti vagyont gyűjtsön, már­pedig ezt csak ak­kor teheti, ha a kenyérszerzés szolgálatában egészséges emberek hasítják a barázdát, izmos karú iparosok ütik a vasat. A tanítókhoz intézett rendelet bőven is­merteti a védekezést, javarészben azokat, me­lyeket lapunk intelligens olvasói úgy is ismer­nek. Mi, a­midőn megemlékezünk a rendelet­ről, tulajdonképpen a rendelet lényegét akar­tuk kiemelni, a­mely nem más, mint az, hogy a néppel kell megismertetni a bajt, a kárt, a gyógyítást és a védelmet. A sors rendelésébe csökönyösen meg­­nyugvó nép hitét, a tanítóknak szívből jövő szava, a tanítás igazsága, az észszerűen be­vezetett védekezés, a jól felfogott akc­ió — a­nélkül, hogy a rémről elkeseredetten beszél­jen a tanító­­— nagyban megváltoztatja és rö­vid időn belül érezhető lesz az eredmény. Kívánatos ez nagyon. Végre is bele kell nyúlni ebbe a darázsfészekbe: elég volt a baj konstatálásából. Ez az után csak egy lépés volt, haladnunk kell, mert soha sem érünk czélhoz. Már­pedig nagy utat kell addig meg­tennünk, míg a nép felvilágosodottsága utun­kat tisztára sepri és hazánk jövője reményé­ben, örömeink rózsafáit beültethetjük. A tanítók bizonynyal tudni fogják teendőiket. Ebben nem kételkedünk, mert múltjuk a mellett szól, hogy hivatást teljesítő emberek lesznek ők a jövőben is. Bár igen nehéz szerepük lesz, de az embermentés fontos szolgálatában mellettük lesz a sajtó, a szép czélért dolgozó társa­dalom.. És ha a tanítóknak — ha hosszasan is — egyszer sikerül e fontos misszióban je­lentős eredményeket elérni, ők döntik be iga­zán Bizáncz kapuját, melyen belül az ország jutalmat osztó népe tanítóit fogja tisztelni. Nyomban fel is olvasta előtte az indoko­lást s ezután Békásit átkisérték az ügyészség fogházába. Ugyancsak két órakor letartóztatták Révy Nándor dr. ügyvédet is, egyikét azoknak, a­kik a főispán érkezésekor bementek a kupéba. A helyzet. Budapest, január 6. Letartóztatások Debreczenben. Budapest, január 6. Tóth János rendőr­főkapitány ma délután két órakor letartóztatta Békási Jenő debreczeni lapszerkesztőt. Ti­zenegy órára idézte be a főkapitány a rendőr­ségre Békásit, de nem jelent meg. Erre Tóth csendőröket küldött érte, de nem találták odahaza a szerkesztőt. Délután két órakor Békási megjelent Tóth János szobájában és alig hogy belépett, a főkapitány így szólt hozzá: — A büntető törvénykönyv 141-ik sza­kasza alapján ezennel letartóztatom önt, tett törülközővel. Ellenben a fogait a legtöbb kínai nagyon gondozza. Az öltözködés után következik a reggeli ima, a­mi körülbelől any­­nyiból áll, hogy a kínai őseinek a szelleméhez intéz rövid fohászkodást. Ezután következik a reggeli, természetesen tea, a­melyet néha hi­degen isznak. A kínai sokkal kevesebbet eszik, mint a fehérember s inkább növényevő. A­mit a különleges kínai­­nyalánkságokról­, a főtt bé­káról, mézbe mártogatott vak egerecskéről, stb.-ről imák az utazók, az mind túlzás. Azt is írják, hogy a kínai különösen szereti a patkány sültet. Ez sem igaz, a kínai sokkal többre becsüli a rizst, mint a patkányt, a­melyet csak akkor eszik, ha a nagy árvizek idején éhínség tör ki. Ellenben igaz az, hogy a fekete kutyát és a macskát nagyon szeretik, különösen Dél- Kínában, a­hol azonban ez a pecsenye csak a jómódúak asztalára jut, mert a kutya és a macska különösen nyár idején nagyon drága. A testedző szórakozásokat a kínai nem igen kedveli, a testmozgást, a­melyben különben igen kevéssé alkalmatos ruhája is akadályozza, méltóságán alulinak tartja; egyedül a sárkány­­eregetést és czéllövést gyakorolják s a fiatal kínaiak az evezést. Nincsen olyan ország, a melyben a szerencsejáték olyan szokásos volna, mint Kínában. Minden városban száz meg száz játékbarlang van s minden utczasarkon ját­szanak a kínaiak. A kártya is nagyon divatos; a kínai kártya sokkal kisebb, mint az aurópai v 8 eredeti kínai játékokat játszanak velük. A kikötővárosokban azonban már nagyon ked­velt a ferbli, sőt pár év óta játszszák már az ,al8osa-t is. # Amerikai dohányháború. Newyorkból Írják: Az American Snuff Cov­elktoni (Ken­tucky) dohánygyárát dinamittal robbantották fel a napokban. Emberéletben nem esett kár, de a gyárépület csaknem hasznavehetetlenné vált. A robbanás erejét messzire lehetett érezni. Több ház, valamint a vasúti állomás épülete is megrongálódott. A pusztítás minden való­színűség szerint a „Dark Tobacco Growers Associationnal (Sötét dohánytermelők szö­vetsége) rokonszenvezők munkája, ámbár ezek tagadják. Néhány nap előtt az American Tobacco Co. kereskedelmi ügynöke figyelmez­tetést kapott, hogy ne vásároljon dohányt azoktól a termelőktől, kik a dohánytrösztöt pártolják, mert baj lesz. Ez azonban nem méltatta sok figyelemre a fenyegetést. A­­ Guthrie and Elkton vasúti vonatot éjjel lámpá-­i­val és zászlójelzéssel megállították Elktontól­­ két faértföldnyire Bradshaws mellett. Mikor a­­ vonat megállt, több revolveres álarezos ember­­ ugrott fel a vonatra s az utasokat engedelmes­­­ségre kényszeritették. Ezalatt 150 álarezos és fegyveres ember felkapaszkodott a vonatra, iRevolverekkel vizsgálták végig az utasokat, az I­llarezos társaság vezetője tudtára adta az utasok­­nak, hogy ne ijedjenek meg, mert ők csak dohány­kereskedőket keresnek a vonaton. Mikor a vizsgálatnak vége volt, a mozdonyvezetőnek­­ intettek, hogy indítsa el a vonatot, ők pedig eltűntek a sötétben. Ezek valószínűleg a „Hil­ I Billies“ rablótársaság voltak, kik éjszakánként­­ roppant megdézsmálták a sötét dohányföldeket. ■ A sötét dohány pedig nagyon értékes itt, mert az efajta dohány a föld legjobb sötét dohánya. IE rablásokra azután a Dark Tobacco Co. is fegyveres kirendeltséget küldött a rablók ellen, kik most bosszúból halálra keresik a sötét dohányárusokat. Azok viszont, a­kik a sötét dohányosok pártján állanak, az American To­bacco Co. ellenségei , most a kölcsönös rom­bolásban pusztítja az egyik párt a másik fél­nek a dohányát és birtokait. Néhány nappal ezelőtt a trentoni (Kentucky) dohánygyár égett le s ez is gyújtogatás műve. . . SZÉKELY NEMZET. Tahy lemondása. Budapest, január 6. Tahy István pest­megyei főspán levelet tett közzé, a melyben megírja, hogy már novemberben adta be le­mondását a pestmegyei főispánságról és hogy lemondásának oka a bizalmatlanság volt, a melylyel Pest megye közönségének nagy részé­nél találkozott. Vállalkozási szándékának haza­fiasságát és törvényességét hangoztatja, de de bizalom nélkül nem akart a megye élére állani. A folyó évi sorozás, Budapest, január 6. A Figyelő jelenti: Bihar honvédelmi miniszter ma leíratott inté­zett a vármegyei és városi törvényhatóságok­hoz, a­melyben elrendeli, hogy az állandó sorozóbizottságok a fősorozás czéljából legye­nek állandó készenlétben és pedig 1906 már­­czius 5., április 3., május 21­-22., junius 5., augusztus 6., október 12. és dec­ember 5-ik napján. Ha a politikai válság következtében a magyar honosságú katonakötelesek sorozását ezekben az időközökben nem lehetne megtar­tani, úgy a miniszteri rendelet szerint a bizott­ságok csakis osztrák honosságú hadköteleseket, azonkívül honvéd póttartalékosokat sorozhatnak. Katonai becsületügy politikából. Budapest, január 6. Az abaúj-tornamegyei főispánbeiktatáson két bizottsági tag segéd­kezett Pongrácz Ferencz grófnak, Schmidt Dezső és Sakrajda József. Sakrajdát a beik­tatás után az utcza közönsége megverte. A mint Kassáról jelentik, Papszász József dr. vármegyei aljegyző Lakrajda József vármegyei bizottsági tag ellen, ki tartalékos tüzérfőhad­nagy, a katonai becsületbirósághoz följelentést adott be, azért, mert az 1905. deczember ne­­gyediki főispáni installáczió alkalmával többen inzultálták és ő ezen inzultusokért nem kért lovagias elégtételt. Goluchowski lemondásának híre. Budapest, január 6. A külföldi sajtó nyomán a magyar lapokat is bejárta az a hír, hogy Golu­­chowski Agenor gróf külügyminiszter megválik állásá­tól. Ehhez a hírhez sokféle kombinácziót is fűztek. A lapok hírét a M. T. I. következőképpen c­áfolja meg: A magyar sajtó egyes orgánumaiban az utóbbi időben heves támadások láttak napvilágot a közös külügyminisztérium vezetője­iben. A­mennyiben támadások Goluchowski grófnak a magyar válságban tanúsított magatartására vonatkoznak, engedtessék meg, hogy ne reflektáljunk reájuk és ne is utaljunk rész­letesebben arra, hogy e magatartás megítélésénél a tények mily teljes félreismerése nyilatkozik meg. Talán nemsokára eljön az idő, a mikor teljes világossággal fog a magyar közvélemény előtt állani, hogy ama támadások Goluchowski gróf szerepét a most folyó válság egyes fázisaiban mily igazságtalanul bírálták. Másképp áll azonban a dolog a támadások ama ré­szével, a melyek a közös külügyi minisztérium ve­zetőjének érdemlegesen külügyi politikája ellen irá­nyulnak. Növekvő bámulattal látjuk, hogy külügyi politikánkat abban a pillanatban éri belföldről táma­dás, mikor a legnagyobb szükség van rá és a­mikor a legtöbb joggal számíthat rá, hogy az egész magyar közvélemény mint egy ember álljon mögötte. Ilyen perc­ekben a külügyi politika vezetőjének személyé­től eltekinteni hazafias kötelesség, mert minden tá­madás a külföld kezébe ad fegyvert. A magyar sajtó fetűnő politikai érzékéről és hazafiasságáról nehéz feltételezni azt, hogy szükségesnek tartaná a külügy­politika vezetőjének diszkreditálására való törekvést éppen akkor, mikor a spec­iális magyar érdekek meg­­vélelmezésén fáradozik. Megelégedést e támadások csak ama balkán orgánumoknál fognak kelteni, melyek a magyar ér­dekekkel ellentétes törekvéseket szolgálnak és a­me­lyek most bizonyára tőkét fognak kovácsolni egyes magyar lapok közleményeiből. Felvilágosításul megjegyezzük, hogy a­mi a mürzstegi program végrehajtását illeti, a török részről tapasztalt legnagyobb ellenállás, a bandák folytonos garázdálkodása és a legsúlyosabb helyi viszonyok sem voltak képesek az eredményes hala­dásban megakadályozni a békeszerzés eme művét, mely példátlan a történelemben. A rendszabályok sikerét az egész világ közvéleménye konstatálta, mert Törökország a hatalmak programját változatla­nul fogadta ennek folytán el. Bennünket éppen helyzetünk kötelez arra, hogy Törökország status quo­­jának Andrássy által megkezdett in­teliorem való átalakítására törekedjünk és ez által az ottani ke­resztyéneknek emberibb megélhetést biztosítsunk. A czivilizáczió e munkájában külügyi politikánk ma is az Andrássy nevezetes novemberi jegyzékében le­fektetett alapokon halad előre. A­mi a szerb-bolgár uniót illeti, meg kell állapítanunk, hogy az egyezmény létrejötte éppen nem lepte meg külügyi hivatalunkat, mely kezdet­től fogva tudomással bírt az egyezmény létrejöttét c­élzó tárgyalásokról, valamint az egyezmény tel­jes tartalmáról. Maga az egyezmény pedig éppen­séggel nem ad okot nyugtalanságra, mert nem juttatott bennünket hátrányos helyzetbe Szerbiá­val szemben. Miután szerződést még nem kötöt­tünk,­­kezünk szabad és e szabadsággal élni fogunk akkor, a­mikor Magyarország és Ausztria meg­bízottai a legközelebbi napokban Szerbiával foly­tatni fogják a kereskedelmi szerződési tárgyaláso­kat. E tárgyalásokban főképpen Magyarország érde­keit kell szem előtt tartani. A magyar sajtónak hazafi­­sága bizonyára meg fogja mutatni az utat arra, hogy e tárgyalásokban a magyar érdekeket mily uton és mily eszközökkel támogathatja a legczélszerű­bben. A debreczeni brutalitás, Budapest, január 6. A debreczeni brutális vérengzés vizsgálata halad a maga törvényes útján Boda Dezső dr. kormánybiztos tapintatos vezetése mellett. Szívesen és örömest konstatáljuk, hogy Deb­­reczen lakossága és hatóságai akadályokat nem gör­dítenek az amúgy sem könnyű feladat megoldása elé. A Budapesti Napló írja a következőket: A véres fogadtatás ügyének érdekes inc­idense az, hogy a debreczeni kaszinóban mozgalom indult meg abban az irányban, hogy bojkottálni akarják mindazokat, a­kik Kovács Gusztávot bántalmazták, vagy a bántalmazás előkészítésében részt vettek. Ennek a mozgalomnak az előzményéről a kö­­vetkezőket beszélik. A véres fogadtatás napján, kedden este történt, hogy Butykay Tibor, a kaszinó tagja, előkelő deb­reczeni család sarja, a­ki vezető szerepet visz a vá­ros közéletében, magából kikelve rohant a színházba és diadalmasan jelentette : — Most jövök az állomásról, a­hol a főispánt elverték. A kalapját kidobták a kocsiból, itt hozom magammal. A színházban jelen volt több katonatiszt meg­­botránkozva ezen a czinizmuson, nyomban kijelen­tette, hogy mindaddig be nem teszi a lábát a ka­szinóba, a­míg Butykay annak tagja. Ezt az állás­pontot magáévá tette a kaszinónak sok előkelő pol­gári állású tagja is és már legközelebb ilyen érte­lemben indítványt is tesznek. Tegnap letartóztatták Debreczeni Ákos huszon­­nyolcz éves szobrászt, a leit azzal vádolnak, hogy a­mikor Kovács Gusztáv főispán kedden este a pálya­udvarról kimenekült és sikerült már egy kocsiba is ugrania, előugrott a tömegből és revolvert szegezett a főispán mellének. El is akarta csettenteni a revol­vert, de az le volt zárva, a­mit Debreczeni izgatott­ságában nem vett észre. Kihallgatása során Debreczeni Ákos azzal vé­dekezett, hogy ugyanazzal a vonattal, a­melyen a főispán utazott, vadászatról jött, véletlenül került bele a dologba és olyan részeg volt, hogy most már semmire sem emlékszik, a­mi vele akkor történt. Tanukat is megnevezett, a­kik bizonyíthatják, hogy vadászaton volt és hogy részeg volt. A védekezését nem vették számba. Az eddig kihallgatottak mind ellene vallottak, ezért Tóth János elrendelte a letar­tóztatását. A fiatal szobrászt már át is kísérték az ügyészség fogházába. Tegnap különben egészen elejétől kezdték a nyomozást. Helyszíni szemlét tartottak, kihallgatták a vasúti személyzetet és a rendőröket. A rendőrök mind azt vallják, hogy a tömeg egyszerűen félrelökte őket, egy rendőr pedig, a­kinek még most is be van kötözve a feje, a­kit Botos Andrásnak hívnak, azt vallotta, hogy ő meg akarta menteni a főispánt, de olyan ütést kapott a fejére, hogy rögtön elájult. A rendőrség kezéből minden funkc­iót kivett immár Boda Dezső kormánybiztos és Tóth János főkapitány. Még a kézbesítéseket is budapesti de­tektívek végzik. Beniczky felügyelő pedig hozzálátott az új rendőrség sürgős szervezéséhez. A város csöndes, de rendes képét még nem nyerte vissza. Az utczákon párosával és négyesé­­vel czirkálnak a lovas- és gyalogos rendőrök és mindenfelé csoportokba verődve tárgyalják még mindig a kedd esti eseményeket és azoknak eset­leges következményeit. Boda Dezső dr. kormány­­biztos jelentést tett Kristóffy belügyminiszternek a­ki érdeklődött a kormánybiztos eddigi működésé­nek eredménye iránt. Boda azt mondja jelentésében, hogy annyira helyreállott a nyugalom, hogy erélye­sebb intézkedésre szükség nincs. IRODALOM és MŰVÉSZET. Magyar Regényírók. Az egyszázados múltú magyar regényirodalomnak szinét-javát foglalja össze hatvan kötetben az a nagyszabású gyűj­temény­, a­melynek gondolatát és tervezetét Mikszáth Kálmán, a legnagyobb élő magyar regényíró, adta a kiadó Franklin Társu­latnak, magára vállalván egyúttal a hatalmas gyűjtemény szerkesztését is. A nagy író gondolata immár testet öltött, s regényíróink maradandó emlékezetéül a díszes gyűjteményből megjelent most immár a harmadik sorozat, a­mely az eddig megjelent tíz kötetet, Jósika Miklós, Tolnai Lajos, Justh Zsigm­ond, Csiky Gergely, Kemény Zsigmond, Pálffy Albert, Vadnai Károly és Herczeg Fe­­rencz egy-egy regényét újabb öt kötettel gyara­pította. Az új sorozat a vállalat program­jának megfelelően különböző korszak íróit foglalta össze a múlt század harminc­as éveitől kezdve a mai napig. A kötetek azonban szám szerint illeszkednek bele az egész gyűjteménybe, a­mely időrendben tartalmazza a regényeket. G­a­á­l Józsefnek, a Peleskei Nótárius Írójá­nak történeti regénye: S­z­i­r­m­ay Ilona, a leg­régibb az új sorozatban. Ez a regény együtt jelent meg 1836 ban Jósika­ Abafijával s ez­zel együtt osztozik a magyar regényírás át­­törésének a dicsőségében. A ma is érdekes munkát Wittich Eperjesi Károly illusztrálta A mai irodalmat Rákosi Viktornak fő műve ,az Elnémult harangok képviseli, ez az alig két esztendő előtt íródott gyönyörű regény, a mely egy csapásra a legnagyobb regényíróink sorába emelte Rákosi Viktort, s méltó kezdete regényirodalmunk új századá­nak. Az Elnémult harangokat G­r­ü­n­w­a­l­d Béla festőművészünk illusztrálta. A sorozat harmadik kötete Jókai Mór legszebb regénye:Az új földesúr. Ter­mészetes, hogy regényirodalmunknak ez a gyöngye nem maradhatott ki a gyűjteményből. A regényt Márk Lajos művészi illusztrácziói díszítik. Legérdekesebb két kötete az új sorozat­nak A püspök atyafisága czímű­ két kötetes nagy regény, I­v­á­n­y­i Ödönnek, a korán elhunyt kiváló írónak főmunkája, mely másfél évtizeddel ezelőtt jelent meg, országos feltűnést keltve, de azután az író hirtelen halála folytán csaknem teljesen feledésbe merült. Ez a munka méltán került be most a klasszikusok közé, hogy Iványit végre hozzájuttassa a megérde­melt elismeréshez és népszerűséghez. A két kötetes regényt Gergely Imre festőművész számos szép eredeti rajza diszíti. Minden munka élén ott van az író arcz­­képe, R. Hirsch Nelli finom rajzonjából. Teljessé teszik a munkák eszthétikai él­vezetét Mikszáth Kálmán gyönyörű beveze­tései, a­melyek mesteri tömörséggel állítják be a regényeket az író korába, az olvasó elé varázsolva mintegy azt a közönséget, a­mely először gyönyörködött a munkában. Ezek a bevezetések együttvéve a magyar regényiro­dalomnak értékes történetét adják. A kötetek kiállítása méltó a kiadó intézet hírnevéhez és hagyományaihoz. Finom, famentes papíron, tiszta, éles metszésű, nagy betűs nyo­más, pompásan reprodukált művészi értékű illusztrácziók és ízléses, tartós kötés: ez rö­viden az a külső, a­melyben regényeink szinet­­javát a kiadó intézet a magyar családi könyvtár maradandó díszéül felajánlja. A hatvan kötetes teljes gyűjtemény ára díszes vászonkötésben 300 korona. Megrendel­hető részletfizetésre bármely hazai könyvke­reskedés útján. A további kötetek félévenként öt kötetes sorozatokban jelennek meg. Egy 100 koronás ajándék. Kallós és Márkus nagynevű magyar művészek egy dom­­borművet alkottak, mely valóban mesésnek mondható. Ezen domborművet kerettel együtt ingyen adja „Tolnai Világ Lapja“ minden elő­fizetőjének, ki a lapot 4 frt eredeti ár helyett fél évre 2 frt 48 krajczárral előfizeti, csupán a keretet számítjuk fel, a­mi 2 frt 50 kryezárba kerül. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a keret csaknem kétszer annyit ér, mint a­meny­nyit érte kérünk. Azon előfizetőink, kik a „Tolnai Világ Lapját“ nem ismerik, fordulja­nak a „Magyar Kereskedelmi Közlöny“ kiadó­­hivatalához Budapest, VII., Dohány-utcza 16— 18, a hol mutatványt s egyéb felvilágosítást szívesen adnak díjtalanul. TAMÜGY. Értesítés. A tiszai ág. hitv. evang. egyházkerület eperjesi Kollégiumának j­o­gakadémiáján az 1905 — 1906. tanév II ik felére a beiratások 1906. január 9-től 19-ikéig eszközlendők; az előadások január 23-ikán veszik kezdetüket. Utólagos felvételnek január 20—22. napjain dékáni-, azután pedig tanári kari engedélylyel lehet helye, a­kik jogi tanulmányaikat csak most fogják kezdeni, azok az érettségi bizo­nyítványt, a­kik pedig az egyetemekről, vagy más jogakadémiákról lépnek át, azok csupán eddigi lecskekönyvüket tartoznak a beiratko­zásnál felmutatni. A félévi tandíj 50 kor. Evangélikus lelkészek, tanárok és tanítók fiai — tekintet nélkül vagyoni viszonyaikra — minden további folyamodás nélkül a tandíj felét fizetik. A vizsgálatok határideje január 5-től 15-ikéig terjed. A jogakadémiai hallgatók 3. szám.

Next