Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)
1920-08-05 / 30. szám
30. szám. Sepsiszentgyörgy. XXXVIII. évfolyam. Csütörtök, 1920. augusztus 5. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgyi in Csiki utca 8. szám. Előfizetési árak: Egész évre _ 100 II. Félévre .......... 50 K. Negyed évre_ 25 K. Egy hóra _ 0 IC. Egyes szám 1 korona. Szerkesztőség : Ciki utca 8. szám. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Megjelenik hetenkint kétszer: HÉTFŐN és CSÜTÖRTÖKÖN. Az antant anélkül, hogy Oroszországot leverte volna, világbékét teremtett, rendelkezett és ajándékozott a máséból, így a le nem vert Oroszországéból is. Ez a béke így lett papiros béke, mert amint láthatjuk, a világ mind a négy sarka ég és vájjon ki tudná megmondani, hogy hol és mikor lokalizálják ezt a szűnni nem akaró világégést ? A franciáknak még a béke idejéből súlyos milliárdokkal tartozik az akkor szövetséges Oroszország. Ezeket a milliárdokat a jelenlegi szovjet kormány nem hajlandó elismerni és megfizetni. A francia kapitalistának tehát nagy érdeke, hogy Oroszországra rákényszerítsék régi tartozásának elismerését és megfizetését. Ezért kellett az orosz háború. Az antant és főként a franciák nem éreztek egy csöppnyi hajlandóságot sem új háborúra, éppen a hatalmas és leverhetetlen Oroszországgal szemben. Egy ilyen vállalkozásban a világ legnagyobb hadvezérének, Napóleonnak is beletörött a bicskája. Keresni kellett tehát baleket, aki a vörös hadsereggel felvegye a harcot. Találtak is mindjárt az újdonsült, könnyelmű lengyelben Úgy járt Lengyelország is, mint a béka, mely akkora akart lenni, mint az ökör. Szétomlott, seregeit a vörösek mindenütt tönkre verték. Ezt annak köszönheti a hat esztendős világháborúban amúgy is teljesen kimerült Lengyelország, hogy a világ leghatalmasabb nemzetét fegyverrel akarta leverni. Az orosz vörös csapatok diadalútjukban már oly előre haladtak, hogy a napokban országhatárainkhoz, Bukovinához és Besszarábiához érkeztek A franciák, hogy milliárdjaikat megmenthessék, legutóbb Romániát is kapacitálták, hogy adjon a lengyeleknek segítséget és avatkozzon be az orosz háborúba. Romániának volt azonban annyi politikai belátása, hogy a merev semlegesség álláspontján maradt és elutasított minden háborús beavatkozást, mellyel nem nyerhet semmit, de elveszíthet mindent. A vörös csapatok most közelünkbe érkeztek és hogy hol állnak meg, e pillanatban nem tudhatni. Jól tudjuk, hogy a szovjet kormánynak legfőbb célja magát elismertetni a világgal és a kommunista uralmat minden államban bevezetni. A tőkés és polgári társadalom azonban még oly messze van a kommunista államtól, hogy Oroszország, ha célját komolyan el akarja érni, csakis fegyverrel kísérelheti meg. Ez lenne a világ legnagyobb háborúja és felforgatója. Kérdés, hogy Oroszország jelenlegi vezetői alkalmasnak találják-e a mostani időpontot a nagy leszámolásra vagy a kommunista álmok megvalósítását egész Európában egy későbbi, alkalmasabb időre halasztják ! ? A világ szeme feszült figyelemmel néz kelet felé, honnan a végleges béke vagy egy új, az eddiginél is véresebb háború réme néz felénk. A Jóvátételi bizottság és a magyar béke. Bécsből jelentik : A jóvátételi bizottság rendkívüli ülésében hosszasan tárgyalta a magyar békeszerződéssel összefüggő ügyeket. A bizottság kiküldöttei most Budapestre utaztak, hogy a jóvátételi bizottság részére adatokat gyűjtsenek. Reminiszcenciák. - Dr. Zentay Leó felelős szerkesztőről. - Kihullott a toll a „Tollhegyen“ rovat elmés írójának a kezéből. Megszűnt dobogni egy nemesen érző szív, amelynek minden verése a székelység iránti szeretetet és rajongó odaadást visszhangzották. Még előttünk áll kissé görnyedt alakja, mindig kutató, fürkésző tekintete, jellegzetes egyénisége és mintha ott látnák most is szerkesztői asztalánál, ahol annyi tartalmas és mély gondolatokkal telitett írásait bocsájtotta a nagy közönség elé. Halála egészen váratlanul jött s ezért kétszeresen megdöbbentően hatott. A szíve ölte meg. Az a szív, amely annyira tele volt szeretettel, amennyire csak egy oly ideálisan gondolkozó, vele született igaz embernek lehet csupán egyéni tulajdona. Még egészen fiatal ember volt, hiszen életének delén sem állott s akkor, mikor a kérlelhetetlen sors kiragadta kezéből a tollat, valóban nem tudjuk, kit sirassunk meg inkább, a korán sírba szállt, élte delén sem lévő férfiút, vagy pedig az éles látású vérbeli journalistát, akinek zamatos gondolatokkal telített írásában Erdély újságolvasó közönségének hányszor és hányszor volt alkalma gyönyörködni. Dr. Zentai Leó, mint előző számunkban is jeleztük, középiskolai tanulmányait a kézdivásárhelyi rom. kath. főgimnáziumban végezte jeles eredménnyel. Fia volt dr. Zentai Dávid kovásznai járásorvosnak, kinek simulékony és előzékeny természetét örökölte is. Hajlama a jogi pályára vonzotta inkább s az érettségi vizsga letétele után a kolozsvári egyetem jogi karának lett a hallgatója. Jogi tanulmányainak befejezése után joggyakorlatra a dr. Kupferstich Ármin helyi ügyvéd irodájába lépett be s csakhamar megszerezte a jogtudományi doktori oklevelet és letelvén joggyakorlati ideje, a marosvásárhelyi ügyvédi vizsgáló bizottság előtt, még egészen fiatalon tette le az ügyvédi vizsgát. Ügyvédi irodáját itt városunkban nyitotta meg s megnősülvén, Isten egy kis leánygyermekkel ajándékozta meg, kit rajongásig szeretett. Családja iránt végtelen rajongással viseltetett, jó férj és gondos apa volt, családjáról gondoskodni, jóllehet az utóbbi időkben már ügyvédi gyakorlatot nem folytathatott, halála órájáig sem szűnt meg. Kezdetben a Független Székelység című lapnak volt a felelős szerkesztője. 1908-ban vette át lapunk szerkesztését, melyet mindig a legnagyobb gonddal és vérbeli újságírói éleslátással igyekezett összeállítani. A társadalmi életben rokonszenves megnyerő modora sok jó barátot szerzett neki, a közélet terén pedig adott és kapott is sebeket ugyan — de mindenkor ezeknek osztogatásánál a tárgyilagosság, a minden egyéni elfogultságtól ment objektivitás vezérelte, soha sem keresve azonban az alkalmat az összeütközésre és ha őt személyében nem bántották, mindig kitért az agresszívek elől, nehogy ezzel a köznek, avagy a székelységnek ártalmára legyen. Mert — és ez volt a legszebb jellemvonása, amikor ezekről volt szó, az önmaga személyét mindig háttérbe tudta szorítani és inkább lemondott bármily előnyökről, semhogy önzőnek látszhassék. Politikai tekintetben annak a felfogásnak volt a híve, hogy csakis a békés megértés útján lehet egészséges politikát teremteni és ha voltak is bizonyos kérdésekben sajátos elvi nézetei, igyekezett azokat összhangba hozni az általános nézettel a nélkül, hogy egyéniségét előtérbe tolta volna és anélkül, hogy elvfeladással jogosan megvádolható lett volna. Halálát, az egész Erdély magyar újságírói kar mélyen fájlalja, mert benne nemcsak egy minden tekintetben odaadó igazi kollegát veszített el, hanem elvesztette egyben egyik legtehetségesebb tagját, amely veszteség elsősorban is a mi székely népünket érinti a legérzékenyebben. Sepsiszentgyörgy város társadalma pedig kivétel nélkül joggal gyászolja benne egyik legagilisabb tagját, mert leszögezhetjük azt a tényt, hogy akkor, amidőn városunkban valamelyes társadalmi probléma megoldásáról volt szó, dr. Zentai Leót mindig ott láttuk az első harcosok sorában szóval és tollal küzdve a siker érdekében. Életrajzával lapunk közelebbi számaiban bővebben fogunk foglalkozni és lesz alkalmunk dr. Zentai Leónak úgy újságírói, mint közéleti tevékenységét kellően méltatni. Ez alkalommal mi barátai sietünk leróni érdemeivel szemben soha el nem múló hálánkat és kifejezni halála felett érzett