Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)

1920-10-27 / 54. szám

54. szám. SZÉKELY NÉP 1920. október 27. meg a saját érdekeit szolgáló jogrendszerét, melyet a változó politikai pártok hatalmi versenye által meg nem támadható magas­latba emel és állami alaptör­vénybe való felvétellel a külön­böző népek jogénak kölcsönös megbecsülését változhatatlan in­­tézménynyé teszi. A magasabb fejlettségű államszervezet ily irányú megalkotása a területben és lakosságban megnövekedett Románia államérdeke is, mert a világháborúban átélt szenvedések után nem lehet az egyik nép ér­deke a másik elnyomásának alá­vetve anélkül, hogy a belső elé­gedetlenség káros hatásait meg ne érezné különösen a jelen és jövő időben, midőn a szociális és gazdasági felforgató törekvé­sek a világ minden államának gondot okoznak. Az az állam fog a nemzetek nagy versenyében legkevesebb megrázkódtatást el­viselni, mely a benne élő fajok őszinte együttélését autonóm szer­vezettel biztosítja, az autonóm jogokat érintetlen szentséggé emeli s nem hagy fenn más küzdő­teret, mint azt, melyen a világ­mozgalmak által felvetett nagy problémák megoldása fog leját­szódni. A kormánypolitika irányá­nak ez az új szükségszerűsége azt a reményt nyújtotta, hogy a reánk borult sötét felhők mögül felkel a nap s megvilágítja az utat, melyre rátérni az új állam érdeke is követeli. A remény hiá­bavalónak bizonyult. Vajda Sándor volt miniszter­­elnök és Take Ionescu a buka­resti parlamentben még az osz­trák békeszerződés tárgyalása al­kalmával oly kijelentéseket tet­tek, melyek a kisebbségek jogai­nak legszűkebbre való szorítását indokolták s azt a kényszerűsé­get magyarázták, mely miatt az osztrák békeszerződést elfogadni kellett. A magyar békeszerződés ratifikálási vitája rendjén pedig a külügyminiszter és Maniu Gyula a parlamenti pártok nevében visszautasították a kisebbségek autonómiájára vonatkozó s a bánáti svábok vezére, dr. Muth Gáspár képviselő által tett javas­latokat. (Folytatása következik.) A földreform Magyarországon józan belátásnak módot ad arra, hogy a birtokeldarabolás mérve az egészséges birtok­megoszlás és a termelés védelmében kívánatos határok között mozogjon; a má­sik javaslat ugrásszerűen, egy­szerre törpebirtokok hazájává tette volna az országot és kétségtele­nül a termelés katasztrófájával. A Rubinek és a nagyatádi Szabó javaslatai között levő el­lentéteket sikerült összegeztetni. A Rubinek-féle tervezet iránya, alapelvei érintetlenül maradtak, nagyatádi Szabó tervezete alap­ján pedig az egyes részletek módosultak és kiegészültek. A Rubinek-féle tervezeten ke­resztül vitt módosítás felsorolja, hogy kinek milyen sorrendben és mely nagyságban lehet földet juttatni, ha evégből elég föld áll rendelkezésre, annak hangsúlyo­zása mellett, hogy földre a törvény­­alapján senkinek sincs követelési joga. E szerint föld juttatható: 1. hadi rokkantaknak, hadiözvegyek­nek, hadiárváknak, családonkint házhely 600­0-ösig és esetleg 3 hát. holdig egyéb föld; 2. a földnélkülieknek családonként legfeljebb 3 holdig ; 3. törpebir­tokosoknak mégegyszer annyi, mint amennyi földjük van, de földbirtokuk legfeljebb 10 hold lehet; 4. közalkalmazottaknak és kisiparosoknak családonként leg­feljebb 1 hat. hold ; 5. nyug­díjazott köztisztviselőknek és ka­tonáknak a végkielégítés, illetve a nyugdíja megváltási tőkéjével felérő terület; 6. a közös legelő céljaira nélkülözhetetlenül szük­séges terület; 7. mintagazdasá­gok és középbirtokok alakításához szükséges terület. A szabadkéz­ből, árverésen vagy az elővásár­lás jogán megszerzett ingatlanok­ból azonban az állam egyesek­nek a gazdasági célszerűséghez képest nagyobb ingatlanokat is juttathat. A földreformról szóló tör­vényjavaslatból az erdőt minden vonatkozásban kikapcsolták. Az eljárásra nézve annyiban történt módosítás, hogy a kisajátítás ügyében eljáró tárgyaló bizott­ság vezetőjét a táblai elnökök által összeállított bírói listából jelöli ki az Országos Földbirtok­­rendező Bíróság. A határozat el­len pedig közérdekből is lehet felebbezni. A két sokat vitatott javaslat tehát az ország érdekében meg­­békült. TAEGA János bácsi. Irta: Kozma Andor. Az utolsó orvos is eltávozott. Néma sóhajjal lépett ki a lakás ajtaján s már a lépcsőn találko­zott a pappal, ki eljött, hogy feladja a haldoklónak az utolsó szentséget. Az öreg tanácsos ur haldok­lása olyan volt, amilyet csak kívánhat magának minden igaz keresztény. Sápadtan, szelíden feküdt hó­fehér ágyán, kibékülve Istenével, ki ellen soha tudva nem vétett, és megnyugodva sorsában, mely e percig nem volt hozzá mostoha. Ágya körül mind ott voltak, a kiket legjobban szeretett. Hitvese gyöngéden átkulcsolta nyakát s törülgette homlokáról a hideg verejtéket. Szép és jó leányai ott térdeltek ágya mellett, visz­­szafojtva zokogásukat. A haldokló szenvedő arcán egy kimondhatat­lanul gyöngéd mosoly lebbent át: sovány kezét két puha kis kacsa szorongatta s egy forró ajk hintett rá csókokat. Megis­merte, hogy ez kedvence, a kis Ella. Fia, a nemes vonásu, deli fiatal ember hozzáhajolt. A hal­dokló egy pillanatra fölvetette megtört szemét s abban büszke­ség és bizalom csillant föl. A földreform Magyarországon az aktuális kérdések egyik leg­fontosabbika. A földreform kér­désében Rubinek Gyula és nagy­atádi Szabó István javaslatai ál­lanak előtérben. Rubinek tervezete nem sza­badítja rá a földre az embere­ket, csak a földet szabadítja fel, megszerezhetővé teszi a földmí­­ves nép számára, sőt szociális szempontból támogatja is a föld­szerzést, de hogy kinek mennyi jusson, nem köti számhatárhoz, nem húzza az országot egy kapta­fára, hanem az eldarabolás és a juttatás mértékét a helyi vi­szonyokra és a felvevő képes­ségre tekintve, józan bírói mér­legelés tárgyává teszi és a le­bonyolítást lehetőleg magánmeg­egyezésre bízza. Nagyatádi Szabó István hi­vatalból kívánta megindítani a földosztást az ország minden községében, törvényben gyöke­rező jogokat kreál és minden birtok 500 holdon felüli részét feloszthatóvá kívánta tenni 500 holdas birtokmaximummot álla­pítván meg. Az első javaslat a fejlődést képviseli,, a törvényt alkalmazó Egy lépésnyivel a családtagok mögött meghatottan függesztő az ágyra s annak környezetre sze­mét János bácsi. A tanácsos úr és a család legjobb, leghívebb barátja ő. Harminc hosszú esz­tendő próbálta ki az ő barátsá­gát. Jó és rossz időkben együtt örült és együtt busult a család­dal. A tanácsos úr méltán a barát­ság és becsület példányképének tartotta. Az asszony és a gyer­mekek családtagnak nézték és csak János bácsinak szólították. Sohasem gondolt a házasságra, barátja családi körében kedves otthonra lelt s nem érezte rideg­nek az agglegénységet. És most ő is ott állt a ked­ves barát halottas ágyánál s perregtek könnyei. A haldokló némán sorra ál­dotta meg gyermekeit s felesége lehajtott fejére is áldólag tette gyenge kezét. Azután nyugtalan­nak látszott, mintha keresne még valakit. Ajka mozgott, de hangja alig volt hallható. Ha élettársa megértette akaratát s halkan visz­­szaszólt a régi baráthoz : „János.“ János bácsi odalépett az ágy­hoz s ő is lehajtotta a csontváz­kéz alá ősz fejét. Ezután pedig a tanácsos ur arcára a teljes béke és a sárga halál szállott le. Peje élettelenül odafordult ölelő hitvese kebelére, arra a kebelre, melyen élete bol­dogságát föllelé. * János bácsi sohasem tudta feledni kedves barátja halálát. A család megsiratta keservesen, igaz szívvel halottját, azután las­­san kint belenyugodott a veszte­ségbe. Az özvegy ismét örömét találta gyermekeiben, akik ismét tudtak dalolni és nevetni. Csak János bácsi mélyedt el mindjobban bánatába. Az idő múlása nem szárította fel, sőt mind bővebben ömlesztő könnyeit. A­mint a családba visszatért a derű, ő lassan, lassan elmara­dozott a háztól, melyben harminc évig mindennapos volt. A család máskor bizonyára többet törődött volna János bácsi elmaradozásával, de most, mikor a jóbarátnál a családfőben sok­kal többet és örökre elvesztett, e kisebb veszteség alig tűnt fel. Hej, pedig de nagyon fájt János bácsinak, hogy nem járnak a nyakára s nem ragadják ki erő­vel is magányos bánatából. — Nem törődnek velem — dünnyögő szomorúan — az asz­­szony sem, a Péter fiú sem, még az aranyos kis Ella sem. Mi vagyok és nekik ? Senki, semmi. Épen igy sóhajtozott, mikor ajtaja nagy zajjal felnyílt. Ilonka és Katinka röppent be rajta, a két idősebb leány. A lépcső­futástól és nevetéstől fulladozva hívták János bácsit, hogy tegyen velük egy kirándulást. Mama, Péter és Ella sem­ várnak két kocsival. — És mért nem ők jöttek értem ? — patttant fel keserűen János bácsi. Aztán, amint ezt kiszalasztotta a száján, nagyon megijedt és zavarba jött. Ilka és Katinka megbotrán­­kozva a szívességükért kapott gyöngédtelenségen, ott hagyták János bácsit. Katinka meg nem állhatta, hogy még egyszer vissza ne kiáltson rá az ajtóból: — Igaza van Péternek, igaza Ellának, János bácsi egy haszna­vehetetlen öreg medve. Ezután már mi sem fogjuk többé fölke­resni a barlangjában. Adieu ! És a két lány robogva futott le a lépcsőn. János bácsi pedig magára maradva, úgy járt-kelt szobájában, mint aki valami szörnyű hely­zetbe jutott, amelyből nincs menekvés. — Ez a kettő, ez még gondol rám, ez még fölkeres, ez még szeret. Ez a két — idegen ! . . . János bácsi gondosan becsukva minden ajtaját, letelepedett ódon íróasztala mellé. Rejtekfiókok rég berozsdásodott zárai pattantak fel. Elsárgult levelek kerültek napfényre s régi arcképek halvány színekkel elefántcsontra festve : egy szép asszony, két szép gyer­­mek arcképe . . . — Régen volt, talán igaz sem volt, — sóhajtgató János bácsi. Azután csókkal bob­ta el a leveleket, meg az arcképeket. — Szegény jó öreg barátom ! Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzete A N. Fr. Pr. egyik legutóbbi számában Földes Béla egyetemi tanár, volt miniszter nagyobb­­szabású cikkben ismerteti Ma­gyarország gazdasági és pénz­ügyi helyzetét, kapcsolatban a brüsszeli konferenciával. Földes kifejti, hogy ma minden állam számára egyetlen probléma van csak : a gazdasági megélhetés kérdése. Igaz ugyan, hogy min­den problematikussá vált: a kul­túra, a jog, az állam, az erkölcs, de ezek az ideális fogalmak is manapság főként mint gazdasági életünk tényezői jelentkeznek. A gazdasági problémáknak a valuta­kérdés és a pénzkérdés áll a központjában.

Next