Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)
1920-10-27 / 54. szám
54. szám. SZÉKELY NÉP 1920. október 27. meg a saját érdekeit szolgáló jogrendszerét, melyet a változó politikai pártok hatalmi versenye által meg nem támadható magaslatba emel és állami alaptörvénybe való felvétellel a különböző népek jogénak kölcsönös megbecsülését változhatatlan intézménynyé teszi. A magasabb fejlettségű államszervezet ily irányú megalkotása a területben és lakosságban megnövekedett Románia államérdeke is, mert a világháborúban átélt szenvedések után nem lehet az egyik nép érdeke a másik elnyomásának alávetve anélkül, hogy a belső elégedetlenség káros hatásait meg ne érezné különösen a jelen és jövő időben, midőn a szociális és gazdasági felforgató törekvések a világ minden államának gondot okoznak. Az az állam fog a nemzetek nagy versenyében legkevesebb megrázkódtatást elviselni, mely a benne élő fajok őszinte együttélését autonóm szervezettel biztosítja, az autonóm jogokat érintetlen szentséggé emeli s nem hagy fenn más küzdőteret, mint azt, melyen a világmozgalmak által felvetett nagy problémák megoldása fog lejátszódni. A kormánypolitika irányának ez az új szükségszerűsége azt a reményt nyújtotta, hogy a reánk borult sötét felhők mögül felkel a nap s megvilágítja az utat, melyre rátérni az új állam érdeke is követeli. A remény hiábavalónak bizonyult. Vajda Sándor volt miniszterelnök és Take Ionescu a bukaresti parlamentben még az osztrák békeszerződés tárgyalása alkalmával oly kijelentéseket tettek, melyek a kisebbségek jogainak legszűkebbre való szorítását indokolták s azt a kényszerűséget magyarázták, mely miatt az osztrák békeszerződést elfogadni kellett. A magyar békeszerződés ratifikálási vitája rendjén pedig a külügyminiszter és Maniu Gyula a parlamenti pártok nevében visszautasították a kisebbségek autonómiájára vonatkozó s a bánáti svábok vezére, dr. Muth Gáspár képviselő által tett javaslatokat. (Folytatása következik.) A földreform Magyarországon józan belátásnak módot ad arra, hogy a birtokeldarabolás mérve az egészséges birtokmegoszlás és a termelés védelmében kívánatos határok között mozogjon; a másik javaslat ugrásszerűen, egyszerre törpebirtokok hazájává tette volna az országot és kétségtelenül a termelés katasztrófájával. A Rubinek és a nagyatádi Szabó javaslatai között levő ellentéteket sikerült összegeztetni. A Rubinek-féle tervezet iránya, alapelvei érintetlenül maradtak, nagyatádi Szabó tervezete alapján pedig az egyes részletek módosultak és kiegészültek. A Rubinek-féle tervezeten keresztül vitt módosítás felsorolja, hogy kinek milyen sorrendben és mely nagyságban lehet földet juttatni, ha evégből elég föld áll rendelkezésre, annak hangsúlyozása mellett, hogy földre a törvényalapján senkinek sincs követelési joga. E szerint föld juttatható: 1. hadi rokkantaknak, hadiözvegyeknek, hadiárváknak, családonkint házhely 6000-ösig és esetleg 3 hát. holdig egyéb föld; 2. a földnélkülieknek családonként legfeljebb 3 holdig ; 3. törpebirtokosoknak mégegyszer annyi, mint amennyi földjük van, de földbirtokuk legfeljebb 10 hold lehet; 4. közalkalmazottaknak és kisiparosoknak családonként legfeljebb 1 hat. hold ; 5. nyugdíjazott köztisztviselőknek és katonáknak a végkielégítés, illetve a nyugdíja megváltási tőkéjével felérő terület; 6. a közös legelő céljaira nélkülözhetetlenül szükséges terület; 7. mintagazdaságok és középbirtokok alakításához szükséges terület. A szabadkézből, árverésen vagy az elővásárlás jogán megszerzett ingatlanokból azonban az állam egyeseknek a gazdasági célszerűséghez képest nagyobb ingatlanokat is juttathat. A földreformról szóló törvényjavaslatból az erdőt minden vonatkozásban kikapcsolták. Az eljárásra nézve annyiban történt módosítás, hogy a kisajátítás ügyében eljáró tárgyaló bizottság vezetőjét a táblai elnökök által összeállított bírói listából jelöli ki az Országos Földbirtokrendező Bíróság. A határozat ellen pedig közérdekből is lehet felebbezni. A két sokat vitatott javaslat tehát az ország érdekében megbékült. TAEGA János bácsi. Irta: Kozma Andor. Az utolsó orvos is eltávozott. Néma sóhajjal lépett ki a lakás ajtaján s már a lépcsőn találkozott a pappal, ki eljött, hogy feladja a haldoklónak az utolsó szentséget. Az öreg tanácsos ur haldoklása olyan volt, amilyet csak kívánhat magának minden igaz keresztény. Sápadtan, szelíden feküdt hófehér ágyán, kibékülve Istenével, ki ellen soha tudva nem vétett, és megnyugodva sorsában, mely e percig nem volt hozzá mostoha. Ágya körül mind ott voltak, a kiket legjobban szeretett. Hitvese gyöngéden átkulcsolta nyakát s törülgette homlokáról a hideg verejtéket. Szép és jó leányai ott térdeltek ágya mellett, viszszafojtva zokogásukat. A haldokló szenvedő arcán egy kimondhatatlanul gyöngéd mosoly lebbent át: sovány kezét két puha kis kacsa szorongatta s egy forró ajk hintett rá csókokat. Megismerte, hogy ez kedvence, a kis Ella. Fia, a nemes vonásu, deli fiatal ember hozzáhajolt. A haldokló egy pillanatra fölvetette megtört szemét s abban büszkeség és bizalom csillant föl. A földreform Magyarországon az aktuális kérdések egyik legfontosabbika. A földreform kérdésében Rubinek Gyula és nagyatádi Szabó István javaslatai állanak előtérben. Rubinek tervezete nem szabadítja rá a földre az embereket, csak a földet szabadítja fel, megszerezhetővé teszi a földmíves nép számára, sőt szociális szempontból támogatja is a földszerzést, de hogy kinek mennyi jusson, nem köti számhatárhoz, nem húzza az országot egy kaptafára, hanem az eldarabolás és a juttatás mértékét a helyi viszonyokra és a felvevő képességre tekintve, józan bírói mérlegelés tárgyává teszi és a lebonyolítást lehetőleg magánmegegyezésre bízza. Nagyatádi Szabó István hivatalból kívánta megindítani a földosztást az ország minden községében, törvényben gyökerező jogokat kreál és minden birtok 500 holdon felüli részét feloszthatóvá kívánta tenni 500 holdas birtokmaximummot állapítván meg. Az első javaslat a fejlődést képviseli,, a törvényt alkalmazó Egy lépésnyivel a családtagok mögött meghatottan függesztő az ágyra s annak környezetre szemét János bácsi. A tanácsos úr és a család legjobb, leghívebb barátja ő. Harminc hosszú esztendő próbálta ki az ő barátságát. Jó és rossz időkben együtt örült és együtt busult a családdal. A tanácsos úr méltán a barátság és becsület példányképének tartotta. Az asszony és a gyermekek családtagnak nézték és csak János bácsinak szólították. Sohasem gondolt a házasságra, barátja családi körében kedves otthonra lelt s nem érezte ridegnek az agglegénységet. És most ő is ott állt a kedves barát halottas ágyánál s perregtek könnyei. A haldokló némán sorra áldotta meg gyermekeit s felesége lehajtott fejére is áldólag tette gyenge kezét. Azután nyugtalannak látszott, mintha keresne még valakit. Ajka mozgott, de hangja alig volt hallható. Ha élettársa megértette akaratát s halkan viszszaszólt a régi baráthoz : „János.“ János bácsi odalépett az ágyhoz s ő is lehajtotta a csontvázkéz alá ősz fejét. Ezután pedig a tanácsos ur arcára a teljes béke és a sárga halál szállott le. Peje élettelenül odafordult ölelő hitvese kebelére, arra a kebelre, melyen élete boldogságát föllelé. * János bácsi sohasem tudta feledni kedves barátja halálát. A család megsiratta keservesen, igaz szívvel halottját, azután lassan kint belenyugodott a veszteségbe. Az özvegy ismét örömét találta gyermekeiben, akik ismét tudtak dalolni és nevetni. Csak János bácsi mélyedt el mindjobban bánatába. Az idő múlása nem szárította fel, sőt mind bővebben ömlesztő könnyeit. Amint a családba visszatért a derű, ő lassan, lassan elmaradozott a háztól, melyben harminc évig mindennapos volt. A család máskor bizonyára többet törődött volna János bácsi elmaradozásával, de most, mikor a jóbarátnál a családfőben sokkal többet és örökre elvesztett, e kisebb veszteség alig tűnt fel. Hej, pedig de nagyon fájt János bácsinak, hogy nem járnak a nyakára s nem ragadják ki erővel is magányos bánatából. — Nem törődnek velem — dünnyögő szomorúan — az aszszony sem, a Péter fiú sem, még az aranyos kis Ella sem. Mi vagyok és nekik ? Senki, semmi. Épen igy sóhajtozott, mikor ajtaja nagy zajjal felnyílt. Ilonka és Katinka röppent be rajta, a két idősebb leány. A lépcsőfutástól és nevetéstől fulladozva hívták János bácsit, hogy tegyen velük egy kirándulást. Mama, Péter és Ella sem várnak két kocsival. — És mért nem ők jöttek értem ? — patttant fel keserűen János bácsi. Aztán, amint ezt kiszalasztotta a száján, nagyon megijedt és zavarba jött. Ilka és Katinka megbotránkozva a szívességükért kapott gyöngédtelenségen, ott hagyták János bácsit. Katinka meg nem állhatta, hogy még egyszer vissza ne kiáltson rá az ajtóból: — Igaza van Péternek, igaza Ellának, János bácsi egy hasznavehetetlen öreg medve. Ezután már mi sem fogjuk többé fölkeresni a barlangjában. Adieu ! És a két lány robogva futott le a lépcsőn. János bácsi pedig magára maradva, úgy járt-kelt szobájában, mint aki valami szörnyű helyzetbe jutott, amelyből nincs menekvés. — Ez a kettő, ez még gondol rám, ez még fölkeres, ez még szeret. Ez a két — idegen ! . . . János bácsi gondosan becsukva minden ajtaját, letelepedett ódon íróasztala mellé. Rejtekfiókok rég berozsdásodott zárai pattantak fel. Elsárgult levelek kerültek napfényre s régi arcképek halvány színekkel elefántcsontra festve : egy szép asszony, két szép gyermek arcképe . . . — Régen volt, talán igaz sem volt, — sóhajtgató János bácsi. Azután csókkal bobta el a leveleket, meg az arcképeket. — Szegény jó öreg barátom ! Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzete A N. Fr. Pr. egyik legutóbbi számában Földes Béla egyetemi tanár, volt miniszter nagyobbszabású cikkben ismerteti Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetét, kapcsolatban a brüsszeli konferenciával. Földes kifejti, hogy ma minden állam számára egyetlen probléma van csak : a gazdasági megélhetés kérdése. Igaz ugyan, hogy minden problematikussá vált: a kultúra, a jog, az állam, az erkölcs, de ezek az ideális fogalmak is manapság főként mint gazdasági életünk tényezői jelentkeznek. A gazdasági problémáknak a valutakérdés és a pénzkérdés áll a központjában.