Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)

1920-06-01 / 16. szám

16. szám.S­ZÉKELY NÉP 1920. június 1. nának miniszteri tárcához, míg az államtitkári állásokat kizárólag volt munkapárti szakemberekkel töltenék be. Wien, május 31. Buda­pesti jelentések szerint Hu­szár Károly volt miniszter­­elnök könyvet irt, a­melyben a magyar bolsevizmus kitö­résének politikai okait fejte­geti. A könyv több európai nyelven jelent meg. Horthy a néphez. Júniusban írják alá a magyar békét. Wien, május 31. A Neue Freie Presse jelenti, hogy a szövetségeseknek adandó választ egy 12 tagú dele­gáció fogalmazta meg s eb­ben a kormány készségét fejezte ki, hogy némely ki­kötés fentartásával a béke­szerződést aláírja. Praznov­­szky Iván ezt a határozatot nyújtotta át Henry ezredes­nek. A béke aláírása való­színűleg június első napjai­ban fog megtörténni. Wien, május 31. Ideér­ kezett hírek szerint Horthy kormányzó, Andrássy Gyula, valamint más politikusok a lapok hasábjain igyekszenek a lakosságot megnyugtatni. Nemcsak beszédekben, hanem plakátokon is nyugalom érn­tik a népet. Apponyi Albert legutóbb is nyílt levélben fej­tette ki véleményét és rámu­tatott arra, hogy a lakosság­nak bizalommal kell lennie vezetői iránt, az országnak ki kell állnia ezt a megpróbál­tatást is. (D. T. V.) Visszautasították­ a szocialista jelölést. Olcsó sikerek. — Két jelölt küzdelme a mandátumért. — Lövőtér és politika. — Saját tudósítónk. — Passzív álláspontunkból ki­folyólag nem szívesen fog­lalkozunk a román pártok politikai harcaival és eddig is csak a tények regisztrá­lására szorítkoztunk. Most azonban olyan tények merül­nek fel, a­melyek egyene­sen kihívják a kritikát. Az első tény a szocialista jelölt jelölésének vissza­utasítása tisztán formai okból. A választási rendelet szerint tudvalevőleg állam­­polgári nyilatkozatot kell adnia. B­a r t­h­a­­ i­s szocia­lista jelölt ezt a nyilatkoza­tot átadta, de akkor a jelölő ivet kifogásolták. Eltávo­zott, ott hagyva a nyilat­kozatot és a szocialisták a már átadott nyilatko­zat mellé újabb, szabályos jelölő ívet nyújtottak be. Erre a jelölést visszautasí­tották azon a címen, hogy e mellett nincsen állam­­polgári nyilatkozat szin­tén csatolva. Miután a szocialista jelölt­tel szemben minden kísér­let hiába való lett volna,­­ ezúton sikerült a veszedel­mes elllenfelet eltávolítani s igy csak P­o­p­o­v­i­c­s József Maniu-párti és Bilciu­rescu Averesc­u-párti fognak mérkőzni a kerület­beli csekély számú román választó szavazataiért. Ez a zártkörű politikai ver­seny ez­által érdekességét is elveszítette. Bizonyos oldalról a ma­gyarságot a jö­v­ő t­é­r ügyé­vel akarják belevinni a vá­lasztásokba. Hát ez csak kortesfogás! A jövőtér már különben is kedvező elinté­zés alatt álló kérdése ki­zárólag katonai ügy és nem a napi politikára tarto­zik. Az erre való hivatko­zás tehát kortesfogás, a­minek felülni botor­ság volna. A szenátorjelölésnél ugyanaz a tréfa ismétlődött. M­o­r­v­a­y Endre összes ellenjelöltjei jelölé­sét elutasították. A hogyan ma politikát csinálnak. Visszautasított jelölések. Elterrorizált politikus. A kolozsvári Keleti Új­ság közli ezt a jellemző két apróságot : K­e­r­t­é­s­z Jenő dr. kandidá­­lását visszautasítja, mivel nincs felvéve a választói névjegyzék­ben. A jelölés határideje 12 órakor lejárt s így a szociáldemokrata párt már az előírt formaságok nehézségei miatt nem jelölhetett mást. Kolozsvár munkássága tehát nem vesz részt a képviselőválasz­tásokon. Kertész dr. különben már több lustrumon át választói jog­gal birt Kolozsváron és igy hi­vatalból kellett volna felvenni. A választók jegyzékébe való fel­vételét viszont rajta kívül álló okból nem is reklamálhatta. Bukarest, május 25. A bu­karesti kamarába bevonult ma­gyar képviselők soraiban teljes bomlás jelei észlelhetők. Egy ré­­szük Maniu vizeiről átevezett Averescuhoz, másik részük pe­dig visszavonul. Maurer Béla most azt jelenti be lapjában, hogy visszavonul a politikától, mert Goga azt követelte tőle, hogy ő is olvadjon be a néppártba. Min­denesetre jellemző a kormány politikájára is, hogy folytatja a spanyolfal-rendszert s nem a nép­tömegeket akarja megnyerni, ha­nem tisztán pártérdekből, izolált egyénekkel akarja ál-megoldani a nemzeti kérdéseket. Meg kell állapítani tanulságképen e vissza­­vonulás alkalmával is, hogy a nép nélkül és a nép ellenére vállalt politikai szereplés mindig csak fiaskóval végződhetik. Háborúval fenyegetnek az osztrákok. Renner kancellár dühös nyilat­kozata. — Saját tudósitónktól. — Sepsiszentgyörgy, junius 1. Hire járt, hogy a nyugatma­­gyarországi vármegyék átadása halasztást szenved. Erre a hirre Renner osztrák kancellár há­ború fenyegetések közt hivatko­zik, hogy a végelgyengült Ausz­triának saját magának is van ereje a birtokbavételhez. Ezt a nagyhangú, komikus nyilatkoza­tot közöljük itt: Bécs, május 30. A Volkszei­­tung ma budapesti jelentést kö­zöl, a­melyben bizonyos jól érte­sült külföldi missziókörök állító­lagos közlésére való hivatkozás­sal az az állítás foglaltatik, hogy Nyugatmagyarország tényleges átcsatolására belátható időn be­lül nem számíthatunk. Továbbá, hogy az államkancellárt az en­tente hatalmak e kérdésben meg­változott magatartásáról Duob­­loch budapesti követ, aki e cél­ból Bécsbe utazott, már felvilá­gosította. E jelentésre vonatkozólag a következőket köztik : Szó sincs arról, hogy Cnob­­loeh követ az államkancellárnak ilyértelmű jelentést tett volna. A­mi pedig a Nyugatmagyar­ország átcsatolására vonatkozó szerződések keresztülvitelét illeti, az államkormány ezután is, mint eddig, teljesen bízik abban, hogy a hatalmak e rendelkezéseket haladék nélkül érvényesíttetni fogják. Ha ez a várakozás mégis téves volna, Németausztria bízik abban, hogy a Saint-Germain-i szerződésben részére biztosított jogot saját erejéből és össze­köttetései erejével keresztül tudja vinni. — Oh boldog Isten !... Harminc éve,már Hogy ajkamon az első dal fakadt! S a félénk dal először sírta el A lelkemben forró vágyakat . . . Harminc évi Mily nagy ut... Elhinni fáj, Hogy ezt az utat én már megfutom...! Akkor álmokban gazdag voltam én — Ma koldus lettem én — Harminc év utáni Bizony nem koldus, nem Szabó Jenő ! Gondolatban, ötletben leg­alább is nem az. Ha talán a sors kettőzött csapásokkal is sújtott az ősz felé haladó fejére, — lel­kének frissessége, üdesége meg­ragadt neki. S miként maga írja: „Sohase daloltam ennyit* címen „Az útra szórja minden aranyát.“ Szabó Jenő nem új név a magyar irodalomban. Most pedig, a­mikor útnak indította ragyogó elméjének 1914 óta termelt gyü­mölcseit,­­ nem jelent meglepe­tést verskötetének megjelenése. Annál meglepőbb a tartalma. Ma­gyarsága mintha zamatosabb lett volna. Gondolatai mélyebbek, lí­rája őszintébb, rimei zengőbbek. A­hogyan Szabó Jenő m­a­­gyarul ír, az a mai magyar irodalom legnagyobbjaira emlé­keztet e tekintetben. Szabolcska Mihály, vagy Kiss József ma­gyarságához hasonlítható. Ereje lírájában van. Ezernyi bájos gon­dolat kerül tollára itt, hogy he­lyet adjon a háború szülte mélyen járó ötleteknek (Reservista Ko­vács), vagy hogy a keserű ön­­gúny és világfájdalom szólaljon meg. az „Elvették .. .” című ver­sében A világosság apostola voltam És most a törvény sötétben hagyott! De nem kisebb az ereje ott sem, a­hol elbeszélő költeményt ad. „Kapitány úr Dindár“ a magyar­­ elbeszélő költemények közt mél­tán foglal helyet. Balladáiban, mint például a „Gyáva“ drámai erő lüktet és a költői készség itt ép úgy meg­nyilvánul, mint lírai írásaiban. A magyar kultúra termékei­nek megvásárlása ma kötelesség, de igen kellemessé válik ez a kötelesség, ha e mellett az olvasó egy Szabó Jenő szellemének ter­mékét élvezheti. Vele szállhat le a mélységbe és vele röpülhet a magasba. A jobb sorsra hivatott Jeles poéta munkáját hát a leg­melegebben ajánljuk a közönség figyelmébe. (.i.) Ő Ábrányi Emil meghalt. A mult század modern magyar köl­tészetének egyik legkiemelke­dőbb alakja Ábrányi Emil Budapesten hirtelen meghalt. A poéta erőteljes stílusával, tüzes nemzeti érzésével és színes — olykor azonban dagályossá duz­zadt — nyelvezetével az első közé küzdötte fel magát. Erősen magyar és antidinasztikus szó politikai verseivel gyorsan keltett feltűnést. Műfordításai közül a Don Juan, Cyrano de Bergerac és Sasfiók a fordítás műremekei közé tartoznak. Néhány nappal ezelőtt Ábrányi Emil mint a szín­művészeti tanács elnöke még részt vett Budapesten a Nemzeti Színház igazgatóválsága ügyében tartott értekezleten, azután pedig kiutazott Szentendrére. Péntek reggel a helyi hajóval be akart menni Szentendréről Budapestre. Kastélya ablakából meglátta a Irodalom és Művészet. Szabó Jenő — A mélységből. — 1914—1920. Kiadta a brassói refor­mátus leányegyesület. — Egy szerénynek látszó vers­kötet. És mennyi ötlet ! A mély­ségekben járó, majd a magasba törő líra. Hiába sírja el a költő elöljáróul, hogy

Next