Székely Nép, 1920 (38. évfolyam, 1-72. szám)
1920-10-27 / 54. szám
54. szám. Sepsiszentgyörgy. XXXVIII. évfolyam. Szerda, 1920. október 27. Előfizetési árak: Egész évre_ 80 Leu Félévre_ __ 40 Leu Hegyed évre 20 Leu Egy hóra _ 8 Leu Egyes szám 1 Leu. Szerkesztőség : Csirci utca 8. szám.SZÉKELY NÉP Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyürgyön Csiki utca 8. szám. »«)ÖOÖOOÖOO©ÖO©0©OÖ©OOOÖOOO«JOOGOÖOÖ»QOÖÖOTOÖOOÖÖC Megjelenik hetenkint kétszer: SZERDÁN és SZOMBATON. Élők temetése. Ezek a csöndes bucsusóhajok, Ezek a halkan messzesirt fajok Meglátogatnak, lelkemen megülnek ... Valami nagy gyász leng a szárnyakon — Mind ismerősöm, mind tesvér, rokon — Én értem őket tán csak egyedül [meg ! ... Teremtő Isten ! óvjad lelkemet, Mert szörnyű gyász, hogy élőket [temet, Hogy rájok itt még sirgödör se [várhat! Fájó szerelmök száz sóhajba tör S úgy szállong csöndben a határ [felől, Mint hull a tolla költöző madárnak! A szomszédnak még tegnap füstje [volt — A kutgém nyaka még meg-meghajolt S kristályvizet vont zörrenő veder[nek — Ma már a vedlett kémény nem [liheg, A rozzant zsindelyt füst nem üli meg S a puszta portán holtak csöndje [dermed! Ah, tegnap ott még hangos volt [a ház! S hajh, nemcsak az... de tiz, [de húsz, de száz! Bennük magyar szó bűvös muzsikája ! Ma itt’... ott is... vérző némaság — S az „oldott kéve“ csak bomliktovább, Kegyetlen szél mig szerte nem szilálja ! Oh, mért siettek úgy elömleni, Turáni vérünk drága csöppjei ? Mért veritek izmunkat sorvadásba? Hogy, akit eddig csak bántottamuk S gigászerőnktől félni megtanult, Egyáva züllést most röhögve lássa! ? Ne menjetek tovább! ne menjeitek !... A róna kér, maraszt a rengeteg, Utánatok sir ősi bérc patakja ! Az itthon vár... valami itt marad... Az ifjúságból száz emlékdarab ... És vár, hogy azt is batyutokbarakja !... Ha elkísérne az is messzire !. .. A gyermekálmok száz virágszine — Első dalokból édes rezdülések — Az első látás most is itt rezeg, Mit valamikor bűvölő kezek Szivárványon felhőfalakra véstek ... Ne menjetek tovább! Maradjatok! Csak délibáb csal, hogy itt hagyjatok Mindent, mi szívnek drága köteléke volt! Ha nem tapostok megszokott rögöt, Koldus az élet a hegyek mögött És csillagokban koldusabb az égbolt ! Ne menjetek tovább! Ne menjetek ! Új élet magva vész el bennetek, Ha csöppenkint igy elfogy Csabavére ! Ha vágyatok világra szertehajt, A „resurgimus"-t ki dalolja majd A diadalmas húsvét ünnepére?!... Szabó Jenő. Szent István örökének betöltése. Fraknói püspök intelme a magyar nemzetgyűléshez. Becs. Fraknói Vilmos dr. püspök hírneves történetiróröp- I iratot adott ki a magyarországi királyválasztásról. Az agg tudós munkájában a történelmi előz- Imények alapján foglalkozik a háborúval, a háború után beállott különleges helyzettel s végül igen részletesen a királyválasztás kérdésével. Hatvan esztendős történetírói munkásságom során — írja Fraknói — azt hirdettem, hogy a magyar nemzet jól tette, amikor a Habsburgokat ültette a magyar trónra, most meg azt mondom, hogy bűn volna újra visszahozni őket. Mind, a mi történt s minden a mi ennek következménye lett, Károly exkirály lelkiismeretét terheli, mert ő hívta meg Károlyi Mihályt, aki minden bajnak kutforrása. Ilyen előzmények után kizárt dolognak tartom, hogy valakinek kedve vagy bátorsága akadna a Habsburgokat visszahívni és ez az érzésem akkor is, ha Habsburgi Józsefről volna szó, aki mint főherceg a nemzeti tanács kezébe letette a hűségesküt. Hogy ki legyen tehát Magyarország királya, azt nem tudom, de úgy érzem, hogyha Olaszország felé tekintek, onnét kapok biztató tekintetet. Akinek jönni kell, az csak népének szeretetét hozhatja magával, mert családi tradíciókra és politikai hatalomra Magyarországnak nincs szüksége. Én már a sír szélén állok, nem igen érdekel, mi történik. A nemzetgyűlés felé kiáltom azonban, hogy fontolják meg írásomat és jól vigyázzanak, hogy kit ültetnek Szent István örökébe. A Romániához szakadt magyarság helyzete és jövője Írta: Dr. Pál Gábor. (Csíki Lapok.) v. Goga Oktavian miniszter az egyik aradi lapban a következő kijelentést tette : „szeretném nagyon, ha a magyar lakosság intenzívebben foglalkozna a politikával és a közügyekkel, mert az ilyen passiv rezistentia mellett lehetetlen egy nép politikai boldogulását elősegíteni. A magyar sajtó eddig is foglalkozott intenziven a közügyekkel s kimutatta már sokszor, hogy mint lehet egy nép politikai boldogulását a nemzetközi szerződések ellenére megakadályozni. Egyebet nem tehetett, mert megkötött kézzel-lábbal, cenzúrával és ostromállapottal, az emberi szabadság lehetetlenné tételével csak erre az útra szoríttatott. Ha ez a kényszer nem alkalmaztatok, már régen ki lehetett volna mutatni, hogy a fajüldözés az ötéves világháború után és az orosz bolsevizmus közvetlen szomszédságában észszerűtlen, az állami rend megszilárdulását késlelteti s a nemzetek békéje állandó megalapozásának célját nem szolgálja. A román vezetők ezt csak most kezdik észre venni s „Nemzeti Művelődési Kör“-t alapítanak, melynek „célja az anarchizmus ellen küzdeni, jó utakon terelni a tömeget, mert szemünk előtt készül a borzalmas sír, mely elnyeléssel fenyeget“, — mint az aláírási felhívásmondja. Mély meglátásokon alapuló új rendszerét kell felépíteni a fajok együttélésének, melyben egyik érdekét a másik el ne nyomhassa, ne gúnyolja azt, ami a másiknak szentséges emléke és értéke ) , egymás jogát, nyelvét, kultúráját kölcsönösen megbecsülje. A belső megnyugváson és békén alapuló államfentartó munka célszerűsége elkerülhetetlen utat mutatnak arra, hogy a nem román nyelvű népfajok jogai állandó elrendezéssel és örökérvényű garantiákkal megvédessenek. Az a felfogás és rendszer, mely a közhatalom gyakorlóit irányítja s mely a magyarság jogainak megsemmisítésére vezetett, még a fajegyenlőség legmagasabb eszméjét őszintén valló államkormány mellett is félig-meddig szorítható csak vissza, mert míg felvilágosítja, megsérteti, ellenőrzi a gyűlölettel terített s közhatalommal felruházott egyének gondolatvilágát arról, hogy az eddig követett irány nem szolgálja a román állam érdekeit s hogy a román állam a benne élő más nyelvű milliókat magának megnyerni s nem elidegeníteni hivatott, addig be nem látható idő szükséges. S még ily irányú, a kisebbségek jogait valóban tiszteletben tartó , kormány sem nyújthat garanciát politikájának állandó érvényesítésére, mert pártok küzdelme leszoríthatja a kormányzás teréről. Az az ut s az a garancia, amely a magyarságnak jogait saját intézményei által védi, oltalmazza, kultúrájának, közgazdaságának fejlesztésére, iskolái és egyházai fenntartására nemcsak lehetőséget, hanem biztonságot is nyújt — a nemzeti autonómia. A magyar nyelvnek az államigazgatás teréről való leszorítása minden rendszer nélkül ugyan, de folyton halad előre. A magyarság érzi a kormányzás minden terén azt a terhet és megkülönböztetést, melyet faja és nyelve miatt kell elviselnie. Gyulafehérvári határozat, békeszerződés, megújuló időközökben tett kor- I mánynyilatkozatok a kisebbségjogainak megteremtését és meg- s oltalmazását államhatalom köte- I lezettségének jelentették ki, de eddig még nem tartották. Kormányrendszer és politikai felfogás változhatik a kisebbséggel szemben tanúsítandó magatartás irányában, de ez az esetleges változás nem állandó jellegű s az együttélő népek békés munkájának nem felbonthatatlan megalapozását képezi. Ezért mellőzhetetlen az a minden kormányhatalomtól független intézményes biztosíték, melyet a magyar kisebbség kultúrájának, közigazgatásának és közgazdaságának védelmére és fejlesztésére a nemzeti autonómia jelent. Az autonómia nem csorbítása más népek jogának, hanem magasabb fejlettségű államszervezet kiépítése, melyben az államegység keretén belül a kisebbség mása alkotja