Székely Nép, 1921 (39. évfolyam, 1-104. szám)

1921-01-26 / 8. szám

8. szám. SZÉKELY NÉP 1921. január 26. lamok állítják ki a saját terüle­teiken, úgy, hogy a határállomá­sokon ezeket mindig felváltják. B­udapestre a vonat csütörtö­kön reggel fél kilenc órakor érke­zett és egy óra múlva indult on­nan tovább. Szolnokon és Békés­csabán haladott Lőkösházára, a­hová a menetrend teljes pontos­ságával érkezett meg délután 4 óra 20 perckor. A határállomáson a vámvizs­gálatot, habár az utasok száma mintegy kétszáz volt, igen gyor­san és konciliánsan végezték el. Aradon ezalatt a pályaudvart el­lepte a kiváncsi közönség, a­mely a pesti vonat érkezésének a hí­rére nagy csoportokban vonult ki a vasúthoz. A pályaudvar per­­ronját is ellepte a közönség, de a rendőrség nem engedett senkit a vonat közelébe. A sínpárok elé fegyveres katonák vontak sűrű kordont. A közönség izgatott han­gulata és érdeklődése fogadta a vonatot, mely fél hat órakor fu­tott be az aradi pályaudvarra. A kocsikban azonnal megkez­dődött az útlevél-vizsgálat. A per­­ronon állók mind a magyar meg­bízottakat akarták látni. A diplo­máciai képviselet tagjai az állo­mási étterembe vonultak, Hory András ügyvivő kivételével. H­ory András fülkéjében ma­radt és ott fogadta a­­Keleti Új­ság tudósítóját, a­kinek a követ­kezőket mondotta: — Mindenekelőtt ki kell je­lentenem, hogy nem vagyok kö­vet, a­mint azt egyik-másik er­délyi lap írta, hanem magyar ki­rályi diplomáciai ügyvivő a címem. Engem a kormány azzal bízott meg, hogy a követséget beren­dezzem és munkásságának a meg­kezdését előkészítsem. Diplomá­ciai képviseletünk tagjai még a következők : Takács Tolnay Jó­zsef gróf, Szentirmay Péter és Szilas Emil alkonzul, valameny­­nyien itt utazunk ebben a vonat­ban. A magyar állam bukaresti, követe csak néhány hét múlva­­ fog leérkezni. Személyére nézve megtörtént a döntés: Massirevich Iván lett a követ, ki hosszú ideig élt Amerikában s régi tagja a diplomáciának. A bécsi magyar követségen Grátz Gusztávnak volt a helyettese, a­kinek külügymi-­ niszterré történt kinevezése után vezeti a bécsi magyar követséget.­­ A magyar követség most Bukarestben egyelőre az Athene Pallas-szállodában fog elhelyez­kedni, mert a régi épülete más célokra van lefoglalva. Működé-­­sének egyik legfontosabb részét képezi most azoknak az útleve­leknek a láttamozása, amelyeket­­ a román hatóságok állítanak ki , Magyarországba. Ezt a munkát, tudvalevőleg eddig a svájci kö­vetség végezte. — Politikai hatásköröm nin­­­csen. Politikáról és politikai vo­natkozásokról, ilyen irányú meg­bízatásról tehát ennélfogva nem is beszélhetek. Azonban azt ki­jelenthetem, hogy a magyar kor­mány részéről teljes a hajlandó­ság a jó szomszédi viszony létre­hozására és fenntartására. A vadról a vonat este 6 óra 18 perckor indult el Bukarest felé, ahova pénteken délelőtt 11 óra­kor meg is érkezett. A hivatalos fogadtatás Bukarestben az előké­születek szerint ment végbe s a romániai magyar diplomáciai kép­viseletnek már az Athene Pallas- szállóban van a székhelye. (Keleti Újság.) »rrlgj«g^lMiiMWin'l IIbii iii I ■—M TÁRCA A cárné levelei a cárhoz. A meggyilkolt cári család rej­telmes és titokzatos magánlevele­zését, a­mit orosz, angol, német és francia nagy világlapok meg­bízottai olyan buzgalommal és fáradozással kerestek, a »Folkets Dablad Politiken dan“ újságnak sikerült megszereznie. Meg is kez­dette a cárné leveleinek a köz­lését, a­melyek Berlinben is óriási érdeklődést keltettek fel. Az első közlemény a cárnénak azokat a leveleit tartalmazza, a­miket a „front“-ra irt. Mindent megvilá­gítanak ezek a levelek is arról, hogy az akkori mindenható di­nasztia milyen aggodalmak kö­zött élt , hogy a cár személyes ,atyuska“-varázsában tényleg hit­tek, az uralkodó azonban a „ba­rát* Rasputin volt. A cárné a háború első felében többek kö­zött a következő leveleket írta az urának, melyeket a „Keleti Újság* nyomán közlünk, 1915. április 10-én. Szeretett drágaságom ! Ki­váncsi vagyok, mikor és hol fog e levél utólérni. Hálás köszönet tegnapi táviratodért ! Utazásod valóban rendkívül érdekes lehet és megható lehet a mi bátor hő­seink sirjait látnod. Remélem, hogy visszatérésed után még so­kat fogsz róla beszélni. El tudom képzelni, milyen nehéz lehet ne­ked naplót vezetni, amidőn olyan sok különféle benyomással talál­kozol. Barátunk (Rasputin) áld téged és nagyon örül, hogy bol­dog vagy. Ma reggel jobb volt az idő, úgy, hogy a szabadban­ feküdhettem. Hőmérsékletem 1 37’2-re emelkedett, most azon-­ ban ismét 365, de még mindig­ nagyon gyönge vagyok. G. R. (Rasputin) a »húsügy* ” miatt rendkívül nyugtalan, a­ kereskedők a hús árát nem akar­j­­ák leszállítani, bár a kormány­ ezt követeli és a­mint nekem­­ mondták, egy napon csak „hús-, sztrájk­-féle lesz. G. R. azon a­ véleményen van, hogy valamelyik­­ miniszternek kellene a legnagyobb­­ kereskedőket magához hivatnia és nekik megmagyaráznia, hogy a háborúnak egy ilyen komoly­ pillanatában nem helyes a bús-­­ árak fölemelése és azt is meg­­ kellene nekik mondani, hogy szó-­j­gyeljék magukat. — Egy félórát az erkélyen feküdtem. Isten áld­jon Niki, drágaságom, kedves ar­codat csókokkal borítom és min­dég a tied vagyok a te Suunyd. 1915. április 11-én. É­desem ! Tegnapi kedves táv­iratod mindnyájunkat boldoggá tett és hálát adok Istennek, hogy olyan szép benyomásaid vannak, hogy a kaukázusi csapattestet láthattad és hogy utazásodnak kedvez a szép nyári időjárás. Az újságokban Lembergből rövid táv­irat áll a katedrálisról és a pa­rasztokról — milyen nagy törté­nelmi pillanat. A mi barátunk el van ragadtatva és áld téged. — Éppen most olvastam a „Nowie Wremjá“-ban különböző dolgo­kat rólad, meg vagyok hatva és büszke vagyok rád. És azok a szavak, a­melyeket az erkélyről m­ondott ki, nagyon helyesek vol­tak. Bár Isten áldása és a mély történelmi és vallási jelentőség újra egyesítené ezeket a szláv országokat (Galicia és Bukovina) Oroszországgal, régi anyjukkal. Minden a kellő időben történik és most már elég erősek vagyunk, hogy ezen országokat megvéd­­hessük, míg erre ezelőtt nem vol­tunk képesek. De ettől eltekintve erősebbeknek kell lennünk itthon, a birodalomban és minden tekin­tetben egységesebbeknek, hogy erősebben és nagyobb tekintély­­lyel uralkodhassunk. E. N. I. (I. Miklós cár), hogy örvendene en­nek ! Ő a március forradalom alatt orosz hadsereget küldött Magyarországba, hogy ott a Habs­burgok uralmát visszaállítsa. Bizo­nyára látja az égben, hogy uno­kái hogyan foglalják vissza e tar­tományokat és hogyan állanak bosszút Ausztriának vele szem­ben elkövetett árulásáért. Te sze­mélyesen megnyerő modoroddal és sugárzó tiszta szemeiddel a sziveknek ezreit nyerted meg. Isten áldása kisérjen továbbra is utadon — biztos vagyok benne, hogy te, ha szükséges volna, csa­pataid harcikedvét ismét feltüzel­néd. Boldog vagyok, hogy Jelk­a ób­elga eme nagy pillanatnak tanúi lehettek. Élj boldogul Kedvesem, Isten áldjon és tartson meg, a gyerme­kek mind csókolnak téged általam és fogadd te is a leggyengédebb csókokat a te kis feleségedtől. 1915. április 13. M­indenem, életem ! Micsoda napos, pompás reggel ! Tegnap két órát feküdtem kinn. A szi­vem már jobban van, a levegő és orvosság segítenek és hálisten­­nek, erősebbnek érzem magamat. Éppen ma hat hete dolgoztam utoljára kórházamban. Képzeld Csak, az olgaorlai kórházban volt egy Schwedoff nevű fiú, a­ki a 81. Georg-keresztet viselte, egy tisztjelölt. Német titkos írást talál­tak nála és hallom, hogy föl is akasztották. Hát nem rettenetes ? És akkoriban még a fényképein­ket kérte az én névaláírásommal. Hát föltételeztük volna ezt akkor egy fiúról ? Éppen most hoz Baby egy éles német nyílvesszőt, a­melyet a németek az aeroplánról vetettek le. A repülőgép itt fek­szik valahol a közelben. Te tehát délfelé tartasz? Nem volt alkal­mad, hogy tábornokainkkal talál­kozzál ? Ma már biztosan Odesz­­szában vagy. Hogy le fogsz ott sülni ! Közlöm veled Cyrill óhaját, a­ki reméli, hogy Nikolajevbe, vagy Szebasztopolba fogod kül­deni. Én csak fölemlítem ezt, bár úgy gondolom, nálad nincsen szá­mára hely. Milyen boldog vagyok, hogy kedves tengerészeinkkel ta­lálkozol. Barátunk (Rasputin) na­gyon örvend, hogy délre utaztál, az utolsó éjszakákat ottszenvedte és alig birt aludni annyira aggó­dott érted. Éppen most kaptam meg a Prostoroffból küldött táv­iratodat, örvendek, hogy az Amur­ezredet láthattad. Utazásod mind közvetlenebb összeköttetésbe hoz a csapatokkal. Oly sok dolgot látsz, a­melyekkel előre nem szá­moltál, hogy naplódba bizonyára sok újat írhatsz. Élj boldogul. ­ Grátz expozéja. Buda­pest, jan. 24. Grátz Gusztáv, az új magyar külügyminiszter nyilatko­zott külpolitikai program­járól a Ma­gyar Távirati Iroda munkatársa előtt. Grátz szerint ma a magyar külpoli­tikának az kell, hogy legyen az első feladata, hogy elhárítsa Magyarország­ról azokat a veszélyeket, a­melyek Szovjet Oroszországnak esetleges el­lene irányuló támadó szándékaiból folyólag fenyegethetik. Ezért a ma­gyar kormánynak arra kell töreked­nie, hogy Szovjet-Oroszország által fenyegetett közelebbi és távolabbi szomszédaival az érdekszolidaritás testet öltsön. — Legnagyobb határozottsággal kijelenthetem, — mondotta a kül­ügyminiszter, — hogy semmiféle támadó szándékunk nincs. Semmi­féle kalandba nem akarunk bocsát­kozni. Ellenkezőleg oda törekszünk, hogy közöttünk és szomszédaink kö­zött normális és különösen gazdasági tekintetben a kölcsönös érdekeknek megfelelő, szorosabb viszony jöjjön étre. Ha szomszédaink hozzánk ha­­sonlóan gondolkoznak, meg vagyok győződve arról, hogy a célt minden rányban el lehet érni. Magyarország­i békeszerződéshez mellékelt kísérő­evél szellemében értelmezett trianons­zerződés alapján áll. A kis antan­­tt a Magyarország agresszív szándé­­kaitól való aggodalom hozta létre, azt hiszem azonban, hogy ezen ag­godalmak alap­talanságát szomszé­­saink is be fogják látni és így remélem, hogy a kis antant politikája csakhamar el fogja veszíteni Magyar­­ország ellenf élét. Román lap a Magyar Szövetségről Bukarest, jan. 24. A „Dimineaţa” legutóbbi száma az erdélyi magyarság po­litikai mozgalmait a következő­leg méltatja: „Az erdélyi magyar lapok egy idő óta állást foglaltak a mellett, hogy lépjen ki a magyarság a passzivitásból. A lapok követelé­­s­­ét a megvalósulás követte. Több­­ gyűlést tartottak már, a melyek­­ közül legfontosabb volt a kolozs-­­­vári és ez a magyar minoritások összes erőinek egyesítését mon­­­­dotta ki.­­ A mozgalom a jelen pillana­tig még nincs megszilárdulva és iránya sincs véglegesen kijelölve.­­ A mennyire azonban a kezdetből­­ és alapelvből következtetni lehet, politikai szervezkedésről van szó, a a­mely minden törvényes eszköz- s­zel küzdeni kíván az egységes román állam keretében a béke­­s szerződés és a gyulafehérvári­­egyezmény alapján, a magyar kisebbség részére járó jogok meg­valósításáért. N­em lehet ma még e köve­telések részletei felett vitatkozni, mivel ezek nincsenek is eddig megállapítva. De már most is látható, hogy ellenzéki mozga­lomról, van szó, a­mely azonban nem veszélyezteti az állam fenn­állását. Másként nem fogható fel és másként nem is volna meg­engedhető.

Next