Székely Tanügy, 1902 (3. évfolyam, 1-19. szám)

1902-01-01 / 1. szám

Székely Tanügy, Marosvásárhely, 1902. január 1. Tanítóegyesületek reformja. Wlassics Gyula vallás és közokta­tásügyi miniszter a következő kör­rendeletét intézte valamennyi tan­felügyelőséghez: A tanítóegyesületek működését meg­figyelvén, arra a tapasztalatra jutot­tam, hogy eltekintve a kevés számú örvendetes kivételtől, az egyesülek túlnyomó része nem fejt ki olyan tervszerű és sikeres munkásságot, a­minőt az eléjük tűzött fontos czélok: az iskola beléletének intenzív fejlesz­tése, a nemzeti népnevelés virágzóvá tétele, a tanítói kar művelődési szín­vonalának emelése — helyes irányú tanítói közszellem teremtése — meg­követelnek. Már az 1896. évi 67.369. szám alatt kelt körendeletemben kifejeztem, milyen nagy fontoságot tulajdonítok a tanítóegysülteknek, a­melyeket úgy kívánok tekinteni, mint a ma­gyarországi népoktatásügyi közvé­lemény szószólóit és kifejezőit, a­hol az eszmék és irányzások, legfontosabb nevelési és didaktikai elvek kijegecze­­sedéséhez szükséges tényezők együtt­működnek. A tanítóegyesületi élet fellendítése czéljából indíttatva érzem magam az általános megyei tanítóegyesületet arra felszólítani, hogy saját autonóm hatáskörükben, alapszabályaiknak e­­setleg szükséges megváltoztatásával tegyék meg a kellő intézkedéseket arra nézve, hogy a tanítóegyesületi élet fennebb körvonalazott czélokat biztosítsa. E végből ajánlom, hogy a tanító­egyesületek munkálkodásának súly­pontja a járáskörökbe helyeztesék át, még­pedig úgy, hogy évenként csak egyszer tartassák járásköri ülés, de az egyesület központi választmánya a körök munkásságát közös tételek kitűzése, munka­programm kidolgo­zása által irányítsa. Ezen tételek a járáskor minden tagjának jó elve megküldessenek, hogy azoknak mód­jukban álljon az ülések tárgyával megismerkedni,azokat tanulmányozni. A járásköri gyűlések alkalmával mindig tartassák egy-egy gyakorlati mintatanítás, a gyűlések tárgysoroza­tából sohase hiányozzék egy-egy pe­­dagógai értekezés, népiskolai kézi­könyv, avagy taneszköz ismertetése Igyekezzenek a járáskörök előadó­irul olykor-olykor neves pedagógu­sokat, egyes kiváló szakférfiakat meg­nyerni, a­kik a neveléstudomány újabb előhalad­ásával, egyik-másik­­ tudományág újabb vívmányaival is­mertetnék meg a köröket. Szóval a járási körökben legyen a tanítóegyesületi élet kohója. Ilyen intenzív munkásság mellett teljesen elegendő, ha a körök évenként csak egyszer (legajánlatosabban ravaszkor) gyüléseznek. Teljesen elég, ha a közgyűlések minden második évben tartatnak, eh­hez képest a tisztviselői kar meg­bízása is 4-6 évre volna kiterjesz­tendő. A közgyűlésnek a szokásos és minél szűkebbre szorítandó ad­minisztratív teendőkön kívül további feladata lenne: a járási körök munkás­ságának számbevétele; az 1896. évi 67.369 szám alatt kelt körrendeletem intencziónak megfelelően pályázati javaslata alapján a pályadijak kiosz­­tása, az iskola és a társadalom kö­zött kapcsolat erősbbitése. Az egyesület központi választmá­nya az egyesületnek azon szerve, mely az egyesületi életet irányítaná, és az adminisztratív teendőket végezné; e végből évenkint egyszer, vagy két­szer a vármegye székhelyén ülést tart. Közölte a királyi tanfelügyelőség ezen intencziómat a tankerületében levő általános tanítóegyesülettel oly felhívással, hogy alapszabályait saját autonóm hatáskörében ezen elvek szem előtt tartásával mielőbb módo­sítsa s az újabb alapszabályokat a királyi tanfelügyelőség útján három példányban jóváhagyásom alá terjesz­­sze. Ez alkalommal egyszerűsíteni kivá­nom azon eljárást, a­mely eddig az állami tanítók és kisdedóvónők tanító­­egyesületi napidíjai és útiköltségeinek érvényesítése, kiutalása és elszámolása körül fenáll. Az egyszerűsítést oly módon kívá­nom keresztül vinni, hogy azon ösz­­szeget, amelyet a törvényhozás a tanítóegyesületi költségekre és juta­lomdíjakra rendelkezésemre bocsát, az egyes tanítóegyesületek kötelékében álló állami tanítók, tanítónők és kis­dedóvónők számarányában, a költség­­vetési törvény szentesítése után, az egyes tanítóegyesületeknek évenként egyszerre ki fogom utalványozni. Az egyesületek ezen összegből első­sor­ban az állami tanítók, tanítónők és kisdedóvónőket szabály szerint meg­illető útiköltségeket és napidijakat kö­telesek fedezni, még­pedig oly módon, hogy a gyűléseken részt vett ilyen­­ tanítók napidijait és útiköltségeit a­­ királyi építészeti hivatal közrevonásá­­val a királyi tanfelügyelőség állapítja meg és ennek alapján a részlet­ösz­­szegeket az egyesület elnöke szabály­szerűen bélyegeit nyugtákra a tagok­nak kifizeti. A napidíjak és útiköltségek fede­zése után fennmaradt összeget az egyesület jutalomdíjakra fordítja, a­melyeknek módozatait a közgyűlés állapítja meg. Az egyesület az így kiutalt összeg felől minden év végén köteles a ki­rályi tanfelügyelőség útján kellő ok­mányok­ számadást közvetlenül kebel­beli számvevőségekhez felterjeszteni. Az egyesületi költségek tekintetében tervbe vett ezen eljárást már 1902. évben életbe kívánom léptetni. Evégből felhívom a királyi tanfelügyelőséget, hogy egy hó alatt jelentse be a tan­kerületében levő hivatalos, avagy általános tanítóegyesület czímét, az alapszabályokat jóváhagyó miniszteri rendelet számát és kettét, továbbá teljesen hiteles adatot arról, hogy az egyesületnek hány állami tanító, állami tanítónő és állami kisdedóvónő tagja van. Végül tudassa a királyi tanfel­ügyelőség azt is, hogy a folyó évben tanítóegyesületi költségek czímén ösz­­szesen mily összeg lett kiutalva (ér­vényesítve) a királyi tanfelügyelőség tankerületében alkalmazott állami ta­nítók, stb. ilynemű költségeire. Szívesen veszem, ha a királyi tan­felügyelőség, avagy az érdekelt egye­sületek mindezen tervezetekre nézetü­ket velem előzetesen közlik. Budapesten, 1901. deczember 17-én. Wlassics Gyula. (M) Elolvasván a kultuszminiszternek fennebb közölt rendeletét aggodal­maink támadtak. Elmondjuk sorban. Rég foglalkoztatja a tanügyi köz­véleményt ez a kérdés, de úgy lát­szik még mindig nem érett meg an­nyira, hogy korszakalkotó testet ölt­sön, még mindig nem találták meg azt a szervezetet, melynek keretében a tanítóegyesületek elfoglalhatnák a magyar nemzeti oktatás szempontjából megillető helyüket a kultur­intéz­mények sorában. Maga a miniszter mondja, hihetőleg tanácsadói véleményére, hogy az egye­sületek túlnyomó része nem fejt ki olyan tervszerű és sikeres munkás­ságot, a­minet az eléje tűzött fontos czélok: az iskola beléletének intenzív fejlesztése, a nemzeti nép­nevelés virágzóvá tétele, a tanítói kar működési színvonalának emelése s 3­k oldal.

Next