Székelyföld, 2007 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2007-04-01 / 4. szám

Zsidó Ferenc: Elhervadt a túróvirág... 137 a tételhez (lásd Faucault, majd White és mások), holy a történelmi diskurzus különböző magánemlékezetek derivátuma. Kutatói gyakorlatomban azt láttam, hogy a környék embereit nagyon foglalkoztatja a múlt, és tudják, hogy annak számos megválaszolatlan kérdése van. Ezeknek egy részét ők is próbálják megválaszolni, nem tudományos, hanem önértékelési igénnyel, közvetett módon hozzá­járulva ahhoz, amit Hayden White költőien fogalmazva a követke­zőképpen határozott meg: megszabadítani a jelent a történelem terhétől.13­14 A retrospektív értékelés során az adatközlők azt hangsúlyozzák, hogy az 1940-44 közötti időszak forgataga sok mindent összekuszált, problémákat szült, konfliktust eredményezett a régió magyar-román lakossága között, mely konfliktus nem annyira emberi léptékű, hétköz­napi, mint ideologikus. A felvetés azonban más irányból is megköze­líthető: talán sajnálatos eseményláncolat folytán, de a két népcsoport­nak alkalma volt új helyzetekben megismerni egymást, új morális kérdésekre kellett válaszolniuk, a gyorsan változó helyzetekben a fent és lent, protagonizmus és antagonizmus jutott nekik osztályrészül, hogy mindezek után elmondhassák: kipróbálták egymást, most már tudják, hol van szükség a határra, és hol kell lerombolni azt. ADATTÁR 1. Amiko bejöttek a magyarok ’40-be, józ öröm, hogy megint magyarok lettünk, s a románok immár eltakarodnak, de osztán szegénység lett. Azt mondogatták mindenfelé, hogy „szebb jövő”, de biza nem lett szebb. Facipőt attak, s mit kezdtük mondogatni, hogy szebb jövő, kell-e neked facipő? Jöttek a kakastollas csendőrök a fináncokkal, s rekviráltak. Kellett az viselkedés elemzésekor, megállapítva, hogy az egyén akkor érzi magát egy csoport tagjának, ha az a csoport hozzásegíti őt társadalmi azonosságérzetének gyarapo­dásához. Tajfel: Csoportközi viselkedés, társadalmi összehasonlítás és társadalmi változás. In Erős Ferenc (szerk.): Megismerés, előítélet, identitás. Szociálpszicholó­giai gyűjtemény. 1998. 121-131. 13 Halbwachs azt állítja, hogy „bár a kollektív emlékezet erejét és tartalmát abból nyeri, hogy számos ember támogatja, mégiscsak individuumok azok, akik egy csoport tagjaiként emlékeznek”. Idézi Gyáni 2000. Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Budapest. 64. 14 White azt állítja: lévén, hogy ezzel az igénnyel lép fel, a történetírás egyszerre tudománynak és művészetnek is nevezhető. 1977. A történelem terhe. Budapest, 76-93.

Next