Székelyföld, 1931 (33. évfolyam, 1-130. szám)
1931-02-02 / 1. szám
2 Színházra vágyik megint a színháztalan Marosvásárhely. Kulturszomjúságok sokszor erősebbek a legkeményebb kenyérgondnál is. Rosszabb talán már alig lehet a sorsunk, baj és bajnas egyéb nem tornyosul láthatárunk elé, „leépültünk“ a sárga földig s mégis — mintha soha... . sem ébredezett volna körülöttünk sürgetőbb nosztalgiával a nemrég még ridegen halni hagyott színház gondolata .. Hétezer a helyi munkanélküliség hivatalosan könyvelt száma s akik még nem vagyunk odalajstromozva, csak Isten tudja, hogy bírjuk tovább. Úgy élünk, mint az ég madarai és úgy ruházkodunk, mint a mezők liliomai. De árva-fázva a látszatmentés kivékonyult köntösében, legszomjabban talán azon csepp a parfőm után áhítozunk néha, melyet foszlánnyá mosult zsebkendőnkről szívott el a lerázhatatlan ránk tapaszkodott Szegénység Színházat újra! Hogyan azonban, miből és főleg — hol ? Ma már nem magunkért fűzzük e hármas kérdést, ismét szóhoz jutott mondanivalóink legelejére. Tudjuk, mert érezzük, hogy nem az az unott vállvonogatás viszonozza többé, mely tavaly még olyan fásult-fölényesen tudott ellátni — kéztördeléseink felett. Elkeseredve mi magunk is leírtuk akkor mint valami átkot. Sohase jöjjön még egyszer ide egy fia színész is! S ma? Midőn mondhatni : semmink sincs már — most tör fel végső szegénységünkből a legkínzóbb szomjúság, most nézik igazán — most már Önök is — az az egy, az a kis zió, egy szétnyíló függöny, az szegényszagát feledtető egy ppnyi illat... Ráeszméltünk is, hogy a Rádió nagyszerű lányai nem pótolják a kezén kínálkozó művészetet, csak leresztik, sőt fokozzák a vágyat utána. S ugyancsak távolról sem helyettesíti a hivatásos színészetet a legjobb szándékú műkedvelés sem, mely - kevés kivétellel—célja és fejlődési lehetőségei elől zsákutcába futott. Szóval : sohasem volt időszerűbb Marosvásárhelyen a színház-kérdés, mint ma, midőn — soha messzebb nem maradt megvalósíthatásától. A következendőkben megkíséreljük e h iyen, hogy mit lehetne mégis — a veszett fejsze nyeléért bár — felajzottul lelkesedéssel tenni. Szegénységünkből, szegényül, szerényen — mindent újra egészen elölről! S ha a — magánCsendes-zajtalan működik — voltakép egyetlen ember odaadó törődésén — a Városházának jelenlegi nyomorenyhítési üzeme. Dr. Ieremia István megkülönböztető szíveslátásán keresztül tekinthedjünk be tüzetesebben ebbe a széles szétterjedésű apparátusba. Valóban nem lekicsinylendő dolog olyan tekintélyes tömegnek, mondhatni csak egy pár vállra nehezedő gondja-baja, mint ahogy az a hamarjában lejegyzett kis statisztikából tűnik ki. — Az immár idestova három éves gyakorlat alakította ki az irányelveket — hárítja el a talán kigyuló szemünkből sejtett bókolókészséget — és azokat egyenesen Marosvásárhelytől kölcsönözte mintának a munkaügyi miniszter, országos érvényű szabályrendeletének megszerkesztésénél. Két kitűnő munkatársam is volt: Illyés József irodafőnök és Pokorny Ferenc, a népkonyha gondnoka . . . Azt azonban elhallgatja itt a hivatalos humanitás ezen lelkes főszerve, hogy mennyi — szívbeli melegség, türelm, tapintat és kitartás kell a világnak talán — leghálátlanabb feladatához. Bár futólagos bepillantás a műhely mélyébe is úgy láttatja velünk, hogy ilyen fűti főleg azon nagystílű akciót, melynek eredményei két főágba futnak széjjel : egyik a munkanélküliek és munkaképtelenek közvetlen segélyezése, a másik a Népkonyha intézményének fenntartása. A marosvásárhelyi munkátlanok beláthatlan tömege — 7000 családfő hivatalosan lajstromozott száma mögött szorong. A Népkonyhán 2000 adag étel mérődik ki naponkint — ebben a számadatban is annak közel háromszorosa húzódik meg- A szelektálás maga végsőig táglelkűen történt, talán azért is, hogy a,,Munkásblokk“ megtagadta a Tanács felkutató és összeíró bizottságában a részvételt. Inkább elnézték esetleges érdemtelenek beözönlését, mintsem csak egy tényleg segélyre igényes kimaradjon. Ez viszont mértéktelenül megduzzasztotta a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek igénybevételét. (Bukarestben óvatosabban válogattak : ott 800.000-nyi lakosságból kőből nem futja, megnyitjuk e hasábunkat minden célravezetőbb hozzászólásnak, mely — tettek előfutárja lehet. Ők vajha jönnének, bár megújulhatnának bennük az egykori nagy szinház-avatók: a — A Székelyföld tudósítójától — mindössze 2000 jutott az „ínséges“ hivatalosan elismert rangjához). Miből fedeződik a merőben határtalan méretű segélyezés ? A munkaügyi miniszter eddig elé adott . . . 200.000 lejt A Város tavalyi költségvetésében felvéve volt 80.000 lej A Város idei budgetjébe . . . 500.000 lej Társadalmi adakozásból begyült . . 400.000 lej A városi tisztviselők fizetésükből átengednek havonként . . 18.000 lejt (A társadalmi hozzájárulás oroszlánrésze a helybeli zsidóságé, mely pedig saját népkonyhájára — napi 200 adaggal — külön is 200.000 lejt költ. Kiválóan értékelendőnek tartjuk a városi tisztviselők áldozatosságát. Mikor tudjuk, hogy rendszerint milyen késedelemmel kapják különben sem túlpazar járandóságaikat) Segélykiosztás volt első ízben karácsony előtt • 16.000 kgr. liszt (96.000 lej értékben) és 14 vágón tüzelőfa (84.000 lej értékben) 1131 családfő, azaz adagolás szerinti 2800 családtag között. A második kiosztás i. é. január 22-től 28 ig történt: 25 000 kg. liszt (125.000 lej értékben), 2502 kg. zsírnakvaló szalonna (52542 lej értékben) és 28 vágon fa (140.000 lej értékben) 1508 családfő, illetve adag szerint számított 5001 családtag között, összegezett 317,542 lejnyi értékben. A természetbeli adományok szállítására árlejtés szolgált, a Tanács kebeléből választott bizottság döntésével. Rengeteg a mindezzel járó könyvelési munka is- Hetenként két nagy kimutatást kell készíteni a különböző kategóriákról. Az építőiparnál például legszámosabb a munkanélküli — ezidőszerint : 593. Külön elbírálás alá esnek a napszámosok (ma 215 van) és más-más tekintetet igényel a munkanélküli meg a munkaképtelen. A szorosan irodai munka Illyés József sajátos terrénuma, míg a segélykiosztásoknak Csibi Béla a fáradhatlan két keze és mint már fenntebb volt róla szó: a Népkonyvárdosok, Patrubányok Drexler Bélák, Bodor Pál... A visszanéző fényes színházi mult, mely Marosvásárhelyen túlról tekintve is — magának az egész erdélyi magyar színészetnek volt a hőskora! dan Pokorny Ferenc a felelős főparancsnok. Naponként felváltakozó 2-2 önkéntes hölgy-felvigyázónő vezetése alatt bonyolódik le az ételkiosztás i. e. 11-től 2-ig. A helyiség a régi, az úgynevezett kispiacon. Az üzem a maga kezdetleges eszközeivel és módján mintaszerűnek mondható. Ma is még a dr. Szász Károlyné és dr. Popescu Adriánné által megalapozott rendszer és híven őrzött hagyománynak s megy pontosan minden, mint a karikacsapás. Csak így képzelhető el a napi 2000 adag kiszolgáltatása, az ízletes, tápláló és bőséges élelemből. Mindezt a városi székház egy csendes kis hivatali szobájában tudtuk meg. Szabadna szerényen azon kérdésünket hozzáfűzni kivonatos beszámolásunkhoz, hogy miért szerepel a teljes nyilvánosságnak szóló tanácsüléseken mindig a legeslegutolsó pont gyanánt a munkanélküliek dolga ? Amikor vagy sor sem kerül rá az egyéni szóharcokba futó s e miatt idő előtt, mint a minap, bezárult gyűléseken — vagy hasonló okokból egyébként sem válik bevárhatóvá. A tényleges helyzetkép publikálása erről a legfontosabb jelenlegi frontról, melyet majdnem véletlenül bírtunk csak felfedezni mogunknak is — sokban hozzájár olyan kedélyek lecsillapitásához, melyek nem épen egész igazságosan ítélnek meg mindent. Holott lényeges lenne, hogy — suum cuique ! r ÍHi irtai liirliiin o munkiinffllekért ? Nagyszabású apparátus egy ember vállán. Miért marad műhely titok Marosvásárhely szive ? Amiről a közgyűléseknek mindig csak utósó pontján számolnának be, ha sor kerülne rá ... választékban és a !«£ge®Í€SÓÍ31 13 árfeSSl kaphatók és mindannemű kötött árak 3 *£SKjS3&QBBlKBBBMBnn8aBBa59H •Tsál Főtér 5. szem „Takarékosság“ bevásárlási helye SZÉKELYFÖLD i i• wr • i r • ~ cm fi» j >* V n tumiow • í c ni n* wwr»; " * hí ü wr w i ii 1931. február 2. Xeg^zebbert fest, tisztit Qápga jígosfoq Ştr. Calarasitor 1. Tavaszi divatlapok megérkeztek Révész Ernő könyvkereskedésébe Fűtér 47 szám