Székelység, 1903. január-március (6. évfolyam, 1-73. szám)

1903-01-01 / 1. szám

T*y A világ legjelíts varrógép©! a valódi Singer gépek Könnyű járásukért és tartósságukért a legmesszebb menő jótállást vállaljuk. havi 4 fit részlet fizetésre adunk gyári árjegyzék szerint. Családi gépeket havi 3 forint, iparos gépeket készpénzfizetés esetén 15°/o engedmény. A leplcsit ipr­r is allatias a Éltess és irama, m­olyio wis ollatmni­­zuál is. 350 12—30 fischer Gyula és fiai JYL-Vásárhelyt, A valódi Singer gépek főr­aktára. Nagy raktár: Villamos világítótestek, szobatelefon, torna- és sportczikkekben. i 2-ik oladal bizalmas értekezlet, ahová önhibámon kívü­l, egészen ártatlanul potytyantam, úgy beszél­getés közben — mivel a­mint már említem ■—a hivatalos tárgyalásnak, nyilatkozat sze­­■ int, amúgy is vége volt, az igazságot kereső szinte természetemnél fogva, élénk kifejt­­ést is adtam. Kifejezést adtam t. i. annak, hogy nem ártom sem igazságosnak, sem a Székely Társasághoz illőnek, hogy Máthé József első titkárnak s Szentgyörgyi Dénes má­­sodtitkárnak, a­kiknek a munkáján épült föl a Székely Társaság, a­midőn a leg­utóbbi egy évre szóló mandátumuk lejárt, egyszerűen azt mondják, hogy tudomásul vesszük lemondásotokat, most pedig fizeté­ses titkári állást rendszeresítünk és arra pályázatot hirdetünk. Mondom kifejezést adtam annak, hogy ezt nem tartom sem méltányosnak, sem igazságosnak, még kevésbbé tapintatosnak, mert kellő körültekintéssel úgy szoktak el­járni ilyen esetben a vezető férfiak, hogy nem azt mondják, hogy az eddigi tiszte­letbeli állásból fizetésest csináltunk és erre pályázatot hirdetünk, hanem, hogy az eddig nagy önfeláldozással működött tiszt­viselőknek, — ha van honnan — megfe­lelő tiszteletdíjat szavazunk meg mindaddig, amíg állásukat közmegelégedésre betöltik. Itt ez esetben 500 koronáról, vagyis a gyűlölt osztrák értékben szólva 250 írtról, van szó és erről azt mondják a Székely Társaság vezető férfiai, hogy ez fizetés. Ha úgy vesszük, hogy ez az összeg ki­fizettetik, hát az, de tisztviselői értelemben az a fizetés, a­miből bármily szerényen meg lehet élni. Olyan titkárt nem képzelek, aki 500 ko­ronából meg tudna élni. Tiszta fogalom szerint tehát ez a kellően meg nem fizet­hető munkának csak szerény tiszteletdíjjal való jutalmazása lehet. Rövid félóra telt el azalatt, amíg eszme­csere, vacsorázás alatti társalgás közben ezen véleményemnek kifejezést adtam, ami az előbbi határozatra oly irányú befolyással volt, hogy az elnök azt semmisnek nyilvá­nította és kijelentette, hogy a titkári ál­lásra nem hirdetnek pályázatot, hanem fölkérik az előbbi titkárokat, tisztjük tovább­vitelére. Közbe legyen mondva ez egy igazán kö­rültekintő nagylelkű cselekedet. Méltó elis­merése a két titkár eddigi működésének. Mindezek megtörténte után nyilvánította ki az elnök, hogy ez a székely társaságnak egy bizalmas értekezlete, a­melyben — ezt nem mondotta, de önként érthetőleg — csak erre külön meghívottak vehettek részt. Hiszem, hogy ez a nyilatkozat nem volt tendentiosus, de mindazáltal nem tartanám jó ízlésű embernek magamat, ha tovább is maradtam volna, mert tudva, hívatlanul soha életemben sehol megjelenni nem szoktam. Tehát rögtön fizettem, vettem a kabátomat és távoztam. A székely társaság bizalmas értekezleté­től pedig ismételten bocsánatot kérek, hogy tájékozatlanul nem csak betolakodtam, de a határozatot megváltoztató véleményemet­­ nyilvánítani elég m­erész voltam. S hogy ezeket itt megírtam, nehogy a nem esett sérelem szülte elégiának minősít­tessék, kijelentem, hogy a tévedésem folytán esett nyilatkozat miatt egyáltalán nem is érzem sértve magamat, de nem volnék élel­mes újságíró, ha ezt így meg nem írtam­ volna. Végül még egyet. A Székely Társaságnak hibás az alap­szabálya s ebből származik a legtöbb baj. Hiba az is, hogy kocsmában tartja min­den ülését. Nagy hiba, hogy elköltenek rögtön minden garast, ami csak közbe jön. Még nagyobb hiba, hogy nincsen bár egy szegelet s abban egy iromány szekrény, amit magáénak mondhatna s annak daczára ,,fizetéses tisztviselőt“ akar alkalmazni. Első az olyan fizetéses tisztviselő is, aki­nek kocsma a hivatala, mint a Székely Tár­saság titkárának. Egyébként tisztelettel hajlok meg mind­azok előtt, akik munkával a Székely Tár­saság kebelében maguknak érdemet szerez­tek s a székely ügyet előbbre vitték. Sz. Szakáts Péter, társasági tag. Székelység. Maros-Vásárhely, 1903. január 1. csütörtök. SZÍNHÁZ. „A kameliás hölgy.“ Kedden este került szilire ifj. Dumas Sándornak, a kiváló írónak költői szépsé­gekben, hatásos jelenetekben bővelkedő, nagyszabású drámája, a „Kaméliás hölgy“ Niczkyné Ilona, a társulatnak jeles művész­nője jutalomjátékául. Niczkyné (Gautier Margit) a czímszerep­­ben nagy érzéssel és természetes játékával jeleskedett. A közönség nem is fukarko­dott a tetszésnyilvánításban, felvonások után többször lámpák elé hívta és zúgó tapsviharban fejezte ki megelégedését. Tisztelői meg is lepték két szép virágcso­korral. Lomniczi D. (Duval Armand) szerepében nagyon jó alakítást nyújtott. Az előadás si­kerét nagyban előmozdították még Berky, Madas, K. Gáspár Anna és Rónai Hermin. Végül megjegyezzük még azt, hogy ne írjanak ki olyan alakokat, akik nem is szerepelnek és viszont ne szerepeltessenek olyanokat, akiknek nevük nem díszeleg a színlapon, mert a közönséget zavarba hozza. Gyl. •H­I­RE Marosvásárhely, 1902. deczember 8. — Boldog újévet kívánunk tisztelt olvasóinknak és munkatársainknak — Lapuink legközelebbi száma a köz­beeső ünnep (uj év) miatt pénteken (/. hó 2-án d. u. jelenik meg. — A függetlenségi és 4­3-as párt üdvözlete. A helyi függetlensé­gi és 48-as párt a következő üdvözlő ira­tot intézte a mai napon Kossuth Ferencz pártelnökhöz : Mélyen tisztelt Elnök úr! Nagyságos urunk! A beállott új esztendőben fogadja a mé­lyen tisztelt elnök úr Marosvásárhely füg­getlenségi és 48-as meggyőződésű polgárai részéről a legőszintébb, legmelegebb üd­vözletünket. Tántoríthatatlan ragaszkodásunkat fejez­zük ki pártunk elveihez, reményünket azok­­ érvényesítése iránt.­­ Főképpen pedig tolmácsold óhajtjuk a mélyen tisztelt Elnök úr személyében vetett erős bizodalmunkat s hisszük, hogy poli­tikai bölcsessége és tudása mellett, az ab­ban összpontosult legmagasabb fokú er­kölcsi erő és a meggyőződéstől élesztett önzetlen hazafiús lángolás előttünk mindig hatalmas iránymutató gyanánt fog szolgálni a hazánk függetlenségéért folytatott küz­delem között. Fogadja még egyszer mély tiszteletünk * kifejezését. I M.­Vásárhely, 1902. desz. 31. — A városi közgyűlésit tegnap folytatták délután 3 órától s be is fejezték. Az érd. sziniker. megalakítása tárgyában elfogadtatott a tanácsnak az itt megtartott értekezlet megállapodásai alapján tett ja­vaslata. E szerint Maros-Vásárhely lesz a kerület központja. Az 1903. évre szóló vi­lágítási naptár megállapittásot, valamint el­fogadtatott a rendőr legénység részére al­kotott szervezeti és szolgálati szabályzat. A város területén fekvő ingatlanok telek­könyvi átírása után fizetendő városi átírási díjról alkotott szabályrendeletet Bedőházy János képviselő és Petri Zsigmond hoz­­­zószólása után a polgármester visszavonta. A városi téglagyár 1902 évi üzeméről szóló jelentést ,a közgyűlés tudomásul vette. Be­­dőházy János képviselő tervhatósági biz.­tas az iránti előterjesztésére, hogy a hete­dik csendőrségi kerület székhelye Maros- Vásárhelyre létesíttessék, egyhangúlag ki­mondatott, hogy ez ügyben a kormányhoz sürgős felirat intézendő. Még egy pár ügy elintézésével a közgyűlés teljes napirendje letárgyaltatván, a polgármester és az el­nöklő főispán a bizottsági tagoknak, ezek nevében pedig dr. Kabdebó Ferencz a fő­ispán, polgármester­ és a tanácsnak .boldog

Next