Székelység, 1903. július-szeptember (6. évfolyam, 148-223. szám)

1903-07-01 / 148. szám

2-ik­ldal. Székelység. Maros-Vásárhely, 1903. julius 1. szereda. Beszámolók. Maros-Vásárhely/1903. junius 28. Nem is annyira beszámolót tartani jött haza M.­Vásárhely derék két követe Bedőházy János és Sebess Dénes, hanem azért, hogy a választó közön­séget fölvilágosítsa a mai politikai hely­zetről és visszautasítsa azon czélzatos galád rágalmakat, melyeket egyes sajtó­orgánumok — a közvélemény meg­tévesztésére szórtak a függetlenségi és negyvennyolczas párt pártja, — a legvakmerőbben állítván, hogy a nem­zeti jogok iránti nagy küzdelemben a párt végleg leszerelt és igy az árulás, jogfeladás terére lépvén — a nemzet további bizalmára nem érdemes. Na hát az az óriási közönség, mely a jeles képviselőket meghallgatta, a legtel­jesebb megnyugvással távozott el a gyűlésről, mert meggyőződött, hogy üres hazugság és rágalom az az hajsza, a­melyet — zavarosban való halászás kedvéért — egyes orgánu­mok intéztek a Kossuth-párt ellen. A derék szónokok felvilágosításaiból éppen az tűnt ki, hogy a Kossuth­­párt a legnagyobb bölcsességgel és a legelismerésre méltóbb hazafias öntu­dattal járt el, midőn az elért óriási eredmények után, — az országot a sajnálatos ex-lex állapotából — melybe a szabadelvű párt álprofétái beleker­­gették — kiemelni sietett. A gyűlésen Petri Zsigmond lelkes elnöki megnyitója után, Dr. Sebess Dénes orsz. képviselő vázolta élénk színekkel és zajos tetszés között, a katonai javaslatok történe­tét, előadván, hogy a képviselőházban eleinte egyedül a függetlenségi és 48-as párt vette észre azokat az óriási veszedelmeket, a­melyekkel — a javaslatok révén — az or­szágot fenyegetik. Ma már ott állunk, hogy a függetlenségi pártnak ezen nézetét osztja az ország egész közvéleménye s osztja legfőképen a sza­badelvű párt is, a­mely eddig oly csökö­nyösen és makacsan utasította vissza a Kossuth párt hazafias küzdelmét és a­mely­nek egy része csak nem rég is a galád erő­szaknak gyalázatos politikájával akarta a nemes harczot a kamarilla érdekében le­szerelni. Daczára azonban annak, hogy erre a Tisza István személyében épen egy magyar gróf vállalkozott, a függetlenségi és negy­vennyolczas párt törvényes álláspontjának és teljes igazának tudatában nézett az erő­szaknak elibe, míg nem ez megalázkodva szégyenteljesen hagyott fel vakmerő ter­vével. Ekkor jött a bán a bécsi engedmények­kel és Kossuth Ferencznél békéért könyör­­gött._______________ A bánnal a párt semminemű pak­tumot sem kötött; a vele való tárgyalás tisztán csak egy beszélgetésnek színezeté­vel és jellegével bír és a párt a békesség­nek megkötését teljesen attól tette függővé hogy a képviselőházban leendő bemutatko­­záskor minő programmal fog előállani az új miniszterelnök? Ha ez a programol nem fogja kielégíteni a pártot akkor a harcz tovább fog folyni. A függetlenségi *és 48-as párt küzdelmé­nek eddig három kétségbevonhatatlan ered­ménye áll előttünk u. m. 1. A szabadelvű párt, a­mely évtizedek óta átok sulylyal nehezedett a nemzetre, teljesen pozdorjává lett törve. Az ezen párt kebelében nyüzsgő elemek elkeseredettebben harczolnak egy­más ellen, mint ellenünk. Ezen összegabalyodással a szabadelvű­­párt minden tekintélyét és erejét elvesz­tette és igy az egységes tömör független­ségi és negyvennyolczass párt ura ma a helyzetnek. 2. Bebizonyult, nagy tanulság, hogy le­gyen egy miniszterelnök bármilyen zseniális és nagytekintélyű állam­férfiú, de ha nem a nemzet akarata vezérli őt és pártját, neki is buknia kell. 3. A legnagyobb eredmény a katonai javaslatok visszavonása és Fejérvári bukása, a­ki két évtized óta állandó akadálya volt annak, hogy király és nemzet értelemben egyesülhessen. Inti végül a választó­közönséget, hogy egyes mesterséges ámításoknak és fogá­soknak fel ne üljön, mert a függetlenségi és negyvennyolc­as párt addig pihenni nem fog, míg a nemzetnek jogait ki nem vívja. Ezután Bedőházy János orsz. képviselő beszólt óriási hatással az önálló magyar nemzeti hadsereg szükségességéről, melynek ideje már elérkezett. Nem a létszám­eme­lésben, hanem a hadsereg belső szükség­leteinek kielégítésében látja a hadsereg erejét. Hivatkozik az összes kulturállamokra s nevezetesen Németországra, hol a had­sereg erejét és méltóságát ép a nemzeti érzület teremtette meg. A katonai javaslatokkal szemben a par­lamentben ma már minden tényező elis­merte, hogy a függetlenségi és negyven­nyolc­as pártnak a nagy küzdelem folya­mán mindenben igaza volt. A­midőn a katonai javaslatokat vissza­vonták ezzel úgy a többség, mint a korona és az új kormány is elismerte, hogy a lét­szám emelése nem feltétlenül szükséges, de elismerte azt is, hogy a nemzeti köve­telmények kielégítése nélkül, ebben az or­szágban az újonczjutalékot soha többé fel­emelni nem lehet és ő nyíltan kijelenti, hogy jövőre még a rendes újonczjutalékot sem szavazza meg, ha garanc­iát nem kap arra nézve, hogy a hadsereg nemzeti irány­ban fog fejlesztetni. A nemzet többé meg nem elégedhetik az Apponyi-féle apró-csegrő nemzeti követe­lésekkel. Az önálló nemzeti hadsereg megterem­téséért a függetlenségi és negyvennyolc­as párt ezután is a legmesszebb menő harczot fogja folytatni. A nemzeti jogokat semmiféle erőszakkal sem lehet többé elnyomni. Az absolutismus­­tól nem fél, mert ma már szuronnyal adót szedni és kötéllel katonát fogni nem lehet. Az absolutizmus legelső­sorban hitel­ké­pességünket veszélyeztetné, ennek megren­dülését azonban a külföld, a­mely nálunk milliárdokkal van érdekelve el nem nézné. A Sebess Dénes által vázolt n­agy ered­mények után a Kossuth párt csak­­hazafias missiót teljesített, a­midőn a megnyert csata után a sürgős és nagyfontosságú ja­vaslatok megvalósíthatása érdekében az országot a törvényen kívü­li kétségbeejtő állapotból kisegíteni sietett, ezzel azonban a nagy nemzeti harczot egy perczig se adta fel és biztosítja a nemzetet, hogy bárminő újabb merénylet jöjjön ellene : a párt harcára készen áll. A szűnni nem akaró tapsok és éljenzés után Szenterzsébeti Szakáts Péter állott fel, hogy a választó­közönség nevében kö­szönetét és legteljesebb bizalmát fejezze ki a két derék képviselőnek lelkes küzdel­méért. Majd dr. Sárkány Miklós ügyvéd szóllott a néphez rámutatva, hogy a függetlenségi párt diadalát semmi sem mutatja jobban, mint az, hogy az egész osztrák sajtó két­ségbeesve a fölött jajgat, hogy a monarc­hiában a mai nap a függetlenségi és negyvennyolc­as párt a helyzet ura s a monarchia sorsa a Kossuth Ferencz kezébe van, kitől megbízottja által még a korona is békét kért. Figyelmezteti a közönséget, hogy azok­nak a kétlelkű epigonoknak, a­kik eddig azért ütötték, ócsárolták a függetlenségi pártot, hogy miért küzd ? — most pedig azért piszkolják, hogy miért nem obstruál továbbra is ? — fel ne üljön. Végül Petri Zsigmond a függtlenségi és negyvennyolc­as párt tántoríthatlan bajnoka és vezére rekesztette be a gyűlést lelkes szavakban éltetve az önálló nemzeti had­­serget, és a független Magyarországot. A gyűlés a legemelkedettebb hangulat­ért véget. SZÍNHÁZ. „Ernáni.“ Szombaton Feledy Boriska betegsége miatt a hirdetett „Bajusz“ operette helyett Verdy nagybecsű operája, Ernáni került másodszor színre. A művészi színvonalon álló ,előadást kevés, de műértő közönség nézte végig. „Zsidó honvéd.“ Vasárnap este Lukácsi Sándor népszín­műve, a „Zsidó honvéd“ gyönyörködtette a nem nagy, de lelkes közönséget. Ez estén Ferenczynek jutalomjátéka volt, ki derekasan megállotta helyét. Durat Iczig szerepét nagy ügyessggel játszta meg s humorával gyakran kac­agtatta meg a né­zőteret. A fővárosból szerződtetett új gépészünkkel a legkényesebb kerékpár­­sé var­ró si­ép javítások­at bármilyen rendszerű gépeken jutányosan és megbízhatóan elvállalunk. Ifa. Villamos csillárok, Tenisz labdák és rapnetek, football és vívó­­eszközökből nagy raktárt, electromotorok és dynamogépekből versenyképes képvi­­seletet tartunk. Tiai Fischer Gyula és Fiai 1760 Maros-Vásárhelyt. 60 —

Next