Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)

1876-08-02 / 62. szám

IV-ik évfolyam. 62. szám 1876. augusztus 2-án. . m------------------------------------------w, ■ Megjelenik:­­ hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szex-f­­esztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Rohrmüller-féle h­áz. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszó­lamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. Előfizetési Hi­tla : Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre..........................4 frt. — la­. Negyed évre....................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . . — — 70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogad­tatnak: Kubik Lőrinc könyvkereskedésé­ben. Budapesten Hasenstein és Vogelnél, Dorottya-utcza.­ Schvarcz József urnái Iuristóf tér I. sz., Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Szerkesztőre­ értekezni lehet naponkint délelőtt 8-tól 11, délután 3—5 óráig. Á R V A­Ü­G­Y. Az árvaügyek kezelésének javítása czéljából, a minisz­térium dolgozott ki egy törvényjavaslatot, mely hihető a legközelebb összejövő országgyűlés elé fog terjesztetni. Nem ismerjük egész teljességében és részleteiben a törvényjavaslatot, de a napi sajtó tudósítása folytán meg­tudhattuk a javaslat fő elvét. A javaslat az árvavagyon és ügy kezelését közpon­tosítja az egész megye területén. Mi ezen fő elvet nem helyeseljük és a megyei köz­pontosításnak ellenesei vagyunk, részint a megyei árvák részint a közönség jól felfogott érdekében. Elmondjuk indokainkat, s ha azok figyelembe véte­lével szerencséltetnének megyénk igen tisztelt országgyűlési képviselői, őszinte köszönetünket fejeznénk ki előre is érte. Jól tudjuk, hogy nagy közönségünk szükségben lévő része olcsó kamatú kölcsönre, egyedül az árvavagyont veheti igénybe, melyet a központosítás által elveszt. Meg­kapja ugyan a 6% mellett, de az utánjárás költsége és idővesztése a kamatot meg fogja kétszerezni. Az árvák érdeke is szorosan a községhez van csatolva 3­­.,i.iden esetre jótékony hatással van az árva sorsára, ha vagyona a községben van elhelyezve. Az árvavagyon átvétele is a központi kezelés által tetemesen költségesebbé van téve, mert a székhelytől távol levő községekben az átvétel eszközlése vagy kiküldött vagy megbízott által történik, bármelyik legyen is, drágább teend az, mint ellen esetben. A nagykorusitás alkalmával is a nagykorú árvának érintkezése a központtal igen meg van nehezítve s azt hiszem, hogy nagyobb csábításnak lenne kitéve az árva vagyona a központosítás által, mint jelenben. De még a központosítás következtében az árvák szellemi érdeke se avathatik meg oly erősen mint a szigo­rúan ellenőrzött községi gyámi kezelés mellett. Az árvaügyek rosszasága jelenben a személyek lanyha­­sága és tehetetlensége miatt van. Az elnökben nem találjuk fel azt, a­mit kellene. Kell reform, az árvaügyeknél, de e reform, mellé activus buzgó egyének szükségesek, kik nem testüknek kiterjedésében, de lankadatlan munkásságukban gyönyör­ködnek. Annyi a tapasztalt hiány az árvaügyek kezelésénél, hogy ha azokat a főispán úr meglátná, nem hisszük, hogy rögtön változást ne idézne elő az elnöki állásban. A megye szervezetében levő helyes szabály nem haj­­tatik végre s ez okozza a rendetlenséget. Az árvagyámok választásánál is oly visszaélések tör­ténnek, hogy nem lehet felette eléggé boszankodnunk. Az árvagyámok ismét oly rendetlenül, összezavartan kezelik az árvák vagyonát, hogy az isteni kegyelem tart­hatja meg egyedül az árva vagyonát. Továbbá megválasztatván a közgyám, úgy viszi az árvák ügyét, hogy a felett el kell szomorodnunk. Saját házánál vesz be, ad ki. Ákom bákom Írással gerendára, ajtófélre írva fel, hogy mit vett be vagy adott ki. Rendes naplók, igen sok helyen hiányoznak, az ellen­őrséget több helyen összekötik a jegyzői hivatallal, a­miből aztán származnak sokszor igen sok dolgok. Egyszóval nagyon zilált állapota van most az árva­ügynek, a­mi főként Rozgonyi György úr örök érdeme, melyért ez érdem fényessége,legyen is neki örök fényessége. Elmondtuk, hogy nem vagyunk barátjai a központo­­sításnak, röviden jelezzük a mostani szomorú helyzetet. Most már elmondjuk azt, hogy mit tartanánk czélszerű intézkedésnek az árvaügyeknél A községi kezelést találjuk a legczélszerűbbnek, a közgyámnak a megye általi kinevezésével. A mostani sorsunknak a hanyag ellenőrizet mellett, oka sok helyt az elhibázott gyámi választás. Ezt pótolná a kinevezés. Az ellenőrizet megkétszereztessék. Nevezetesen : Legyen járási közgyám, ki minden évnegyedben a helyszínen tartson szigorú vizsgálatot s jelentését minden község árvaügyének kezeléséről terjessze a megyei központi árva bizottmányhoz. Ezen járási közgyámnál hiteles párban meglegyenek mindazok a naplók, főkönyvek, leltárak stb., melyek van­nak a községi gyámi hivatalnál. A közgyámi hivatalnak minden községnél, a község­házban kell elhelyezve lenni. Bevételt, kiadást, s minden érdemleges intézkedést csak is a hivatalos helyiségben végezhessen a közgyám. Az árvák mindennemű vagyona, iratai stb. a község házánál, biztos szekrényben tartandók. Minden községben árvagyámi hármastagu bizottmány választandó, mely bizottmány kölcsönöket kiutalványoz, felmondást határoz, s a központi árva bizottmány rendele­teit a legpontosabban végrehajtja s a községi árvatárt határozatlan időnként megvizsgálja s a járási közgyámnak, ha szükséges arról jelentést tesz. — Felügyel e bizottmány az árvák nevelésére is. A községi közgyámmal szemben mint ellenőr áll s ezzel együtt az árva anyagi és erkölcsi ügyéért felelős. Ily beosztás és kezelés mellett hisszük megóvhatni az árvák érdekét s a községek ügyében is így véljük meg­tenni a jót. A kinevezett közgyám bátrabban és függetlenebből fog eljárni, mint a választott, s viszont e kinevezett köz­gyámot a választott 3 tagú bizottmány szigorúan ellenőr­­zendi, hogy a közönség érdekét megőrizze a kinevezés mellett. A járási közgyám pedig a községi közgyám és köz- TÁRCZA. Levél Irmához. Én egyetlen egyem! Szép gyönyörűségem, Életem reménye Lelki üdvösségem! Nappal fénylő napom, Csillagom az éjben, Ki lebegsz előttem Szép tündéri fényben....... Aranyos virágom, Imádott angyalom, Lelkem rózsás álma, Ragyogó hajnalom. Nincs szó azt leírni Hogy mim vagy te nékem, Te legkedvesebb lény A nagy mindenségben....... Hol vetted szemedet? Hol tettél szert rája? Tán a csillagos ég Volt termő hazája? — Azért ragyog olyan Túlvilági fényben, Mennyet alkotva a Halandó szivében. Hol vetted ajkadat, Azt a mézes kelyh­et, Mely édességével Eltölti a lelket. — Te vagy sziveremben Az éltető elem, Melynek égő napja Az igaz szerelem. Te vagy ábrándimnak Szép tündérvilága, Te mennyei szépek Földre hullt virága....... Lelkem úgy hozzád nőtt Szivem úgy vonz feléd, Mintha te képeznéd Életemnek felét. S hogy ha tőled nékem El kellene válnom, Ez elválás lenne Kinteljes halálom! Ne hagyj el kedvesem, Ne hagyj el engemet! Ne tépd szét szivünk közt Ezt a szent kötelet. Melyet a szerelem Tündérei szőttek, Ezüst kenderéből, Égi szép mezőknek. Légy védangyala egy Hánykódó életnek, Mit a szenvedések Vihara tépett meg. Ne hagyj el kedvesem Ne hagyj el engemet ! Mert nagy fájdalmában A szivem megreped. Lelkem fel lesz dúlva Mint viharzó orkán, Mely tombolva vágtat Sziklabérczek ormán, Felkavar levegőt Tengert és tűzlángot; S nyomában pusztulás És enyészet támad....... A fájdalom tüze Meggyujtja lelkemet, S a bánat tengere Hulámárba temet. Kőmíves Imre. REGÉNY. IRTA: ISzIRONTAI ARTÚR. MÁSODIK RÉSZ. S­ELENE. (Folytatás) És játszotta remekül azt a szerepet, melynek pirosítója: a szégyen. Jókai Mór. I. Páris ! Ki ne ismerné e szó varázshatalmát ? Páris a művelődés és romlottság egyháza. Ide jár zarándokolni az egész világ. Mielőtt belépnénk az üdülöldébe és meg­bámulnók a művészet dicscsarnokait, elmél­kedjünk. Mások ezt az átélt gyönyörök után, mi előtte tesszük. Követjük a szép, de feslett életű Bourbon Conti Luiza hercegnőt, ki kezé­ben egy égő viaszgyertyával mezítláb lépdegélt a Notre-Dameba, természetesen csak azért, hogy útközben a nép megbámulhassa parányi kis lábait. A­mi egy királyi hercegnőnek nem volt szégyen, az nekünk dicsőség. Lépjünk a szen­télybe. A vallásoság igen kényelmes itt ellen­súlyozni a poklokat. Az álszenteskedés, Tar­­tuffe erényes kifakadásai bírnak a bölcsészet ama ingerével, melyet meggyőződésnek szokás nevezni. E meggyőződés oldja fel az uralkodó­hatalmat a bűn salakjában. A vérfertőztető uralkodókat kiegészíti a hóhérbárd. Szabadal­mazott szentségtörők és orgyilkosok még min­dig léteznek. A történelem hemzseg a példák­tól, még a biblia is erről értekezik. Putitárné el akarja csábítani az ártatlan Józsefet. Dávid király hálóba keríti a szép Betszabét, miután férjét, Uriást megöleti a harcban. Mit szóljunk a Fredegundák, Bajor Izabellák és a Kegyes Lajosokról? A korona legtöbb esetben bűn­­jegyzék. A drágakövek benne: a nép nyomor Jelenleg azonban kevésbé van a „meg­győződés “re szükségünk. A haladás karöltve jár a pusztulással. A közerkölcsiségből satyr született. A vétek törvénynyé van emelve. A mé­tely szentesítette pecsétjével. Az egész világon csak a dorbézolás hang­jai hallatszanak. Az ínség a föld alá rejtőzik. Szégyenpirja ott lángol a dúsgazdagok homlo­kán. A bortól mámorosan, a csóktól kétittasan rendezik a nemzetek rovására ama nagyszerű komédiát, melynek neve magasabb politika. Utóvégre is kell valami játékszer. Az unalom öl. A munka és izzadás pedig a bar­moknak való. Ilyen barom a nép. Csörgetyű, pörgetyű... Néha szájkosár, elfojtott sóhajok ••• Ez mind igen pompás mulatság! Különben van a népnek is bohóca. Az uralkodó. Az egyháznak szinte. A pápa. Minde­­nik meg van elégedve sorsával. Minek zavarnék meg ezen boldogságot? Pedig jönnek néha sötét napok. A bohóc a nép vagy az egyház nyakára nő. Jogot igé­nyel a végzet utait rendezni.Nyomorult törekvés! Szánandó törpeség! A felvilágosodás a Végzet boszuja. Majd ismét jönnek szép és derült napok. A szabadság hajnala a megváltás és népek ébredése. A köztársaság. A köztársaság a forradalmak gyermeke. Az egyedüli jogos trónörökös. A többi csak árnyék. Egy elűzött uralkodó jajkiáltás, mely a népek örömrivalgásából van alkotva. A korona jelvényei: a száműzetés, börtön és vérpad, mint a feltámadás dicsfénye egyesül és a hármas gyalázatból kiemelkedik a döntő igazság! Az igazság! Melynek szobrára gyászfá­­tyolt kötöttek. A pásztori életet nem szabad megzavarni holmi nagyszabású kérdésekkel. Nyugodjanak. A politika és bölcsészetnek nincs helye ama végtelenül tág és egyszersmind piciny biroda­lomban, mely a költészet rózsáival behintve, igy jegyzi alá nevét: Szerelem. A szerelem a boldogság tisztiító tüze. Tele vágy és reménynyel bírni az egyetlent, ki elég híven jelképezi a menyt és poklokat. Csak az első szerelem tiszta és valódi.

Next