Székesfehérvár és Vidéke, 1880 (8. évfolyam, 2-104. szám)
1880-02-14 / 13. szám
VIII-ik évfolyam 1880. február 14-én. 13. szám. Megjelenik hetenkint kétszer: minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. ^ Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztői és értekezni lehet nappnkint délelőtt 9-től 2 óráig. ^ Előfizetési árak: & Egész évre . •. . . . . . . 8 frt — kr. Fél évre............................... . 4 frt — kr. Negyed évre.............................2 frt. — kr. A „Nyílttériben egy sor 30 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnák: Budapest Goldberger A., Szervita-tér S. sz. Rajttal Vilmos, molnár-utcza, Bécs, Basenstein és Vogel, Táborsír. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Az új vasútvonal. A vasutak és az azokhoz vezető közlekedési utak az állami létre nemzetgazdászati szempontból döntő befolyással vannak; amely országban a vasúti hálózat czélarányosan vagyon beosztva, és amely országban a közlekedési utak jó karban vannak, annak kereskedelme is virágzó, de amely országban a vaspályahálózat minden rendszer nélkül építtetett, ott a vaspályák csakis bénítólag hatnak ipar- és gazdászatunkra! Sajnos, a mi hazánkban is a vasúti hálózat megállapításánál más volt a döntő irány, mint az országos érdek. Pártszempontok, vidéki és családi érdekek határoztak ott, hol egyedül a nemzetiség és országos kereskedelmi viszonyainknak szabad lett volna irányadóul szolgálni! Újabb vonalak építésénél most tehát azon kell lennünk, hogy a történt hibákat amennyire csak lehetséges, az országos momentumok szem előtt tartása mellett helyrehozzuk. Vaspályák tervezgetésénél az ezen építés által igényelt tőkék elhelyezése, azok célszerű hasznosítása és kamatosítása tehát az országos érdekekkel összhangzásba hozandók, azért azon kell lennünk, hogy oly pályákat létesítsünk, amelyek által 1-szer gazdag termőképességű vidékeknek közlekedést nyújtsunk, amelyek azt mindeddig nélkülözték, ezáltal egyszersmind a tervezett pályának a nyereséget nyújtó helyi szállítmányt megszereznénk ; 2-or oly pályát építsünk, amely végpontjai által a világvonalakat érintve, a transito forgalmat magának biztosítsa! 3-szor azon legyünk, hogy új vonalak építésénél, amint egyrészt a lehető legrövidebb vonalt válasszuk, úgy másrészt, amennyire lehetséges, máris létező kereskedelmi vonalak vajonjába ne vezessük, és az ily vonalt főleg kiindulási pontjánál, amennyire csak lehetséges, teljesen önállóan függetlenítsük! Ne teremtsünk oly vistás állapotokat, mint aminek a Szőny vagy Püspök-Ladányi vonalakon léteznek, és mely hibák súlya hazai termelőinkés kereskedelmünkre átkosan nehezedik. A legutóbb tervezett vaspályavonal megbeszélése a Pécsett ez érdekben tartott értekezlet alkalmával ezen elősorolt indokok és elvek következtében fogadtam én is el azon vonalat, melyet a Pécsi bizottság kitűzött, mert ezen vonal létesítésével országunk fővárosától egy független gazdag vidéken végig nyúló olyaj közlekedési vonalat létesítenénk, mely a midőn egyrészt a belforgalomnak teljesen megfelelne, egyszersmind idővel a szó teljes értelmében világvonallá válván, a kelet kereskedelmét a lehető legegyenesebb és legrövidebb vonalon közvetítené az ország szivén, fővárosunkon keresztül, — a vonal főpontjai volnának (Üszög) Pécs, Csibrák, Regös, Simontornya, Sár- Bogárd, Ercsi, Érdnél a déli vaspályát a 183-ik őrháznál átszelvén Budapestre, egy oly vonal lenne, mely majdnem minden nagyobb építkezési technikai akadály nélkül az ország leggazdagabb, eddig minden vaspályás közlekedést nélkülöző vidék forgalmát megnyitná, Baranya megye gazdag kőszén -telepeit összeköttetésbe hozná tüzelőanyagban szűkölködő vidékünkkel, teremtenénk egy vonalt, mely az eszéki összeköttetés által a Boszniába épült vaspályák forgalmát megszerezné, és idővel megszerezvén a határőrvidéki vonal által a Mitrovicza Salonichi vonallali összeköttetést, az Egyes tengernek Kelet-Ázsiából érkező czikkeit az elsorolt vonalon Pest és Ruttkánál közvetíthetnénk, fölemlítendő, hogy a tervezett vonal szerint Csibrákról Dombóvárra egy szárnyvonal lenne építendő, és hogy ilyformán Fiume is egy új és rövidebb direct összeköttetést nyerne országunk fővárosával! — Sok oldalról azon óhajtás és reménynek adatott kifejezés, hogy ezen tervezett vonal Simontornyáról Kálóz, Soponyának, Székesfehérvárra vezettessék, de ezáltal egy hosszabb kerülővel érnénk Budapestet, függők maradnánk a déli vaspálya-társulattól, és végtére nem feladatunk a világkereskedelmet Fehérvárnak directe legközelebb vonalon Bécsbe közvetíteni, a mikor alkalom nyílik azt az ország fővárosának megszerezni! — Nem mondom, hogy ezen vonal teljes kiépítése után nem fognánk-e igyekezni Sárbogárdról Sz.Fehérvárra egy olcsó vicinális pályával a belközlekedésnek megfelelőleg egy vonalt létrehozni, de a fővonal nem lehet más, mint a fölemlített egyenes összeköttetés Simontornyáról Budapestre. Ezt kívánja az ország érdeke — és ez előtt kell, hogy minden más érdek elnémuljon! — Ezeket szükségesnek láttam elmondani, nehogy múltkori nyilatkozatom Pécsett, s a legutóbbi itt tartott megyegyülésen félremagyaráztassék! Zichy Jenő. TÁRCZA, Éjféli párbaj. Arany Jánostól. Bende vitéz lakodalmát lakja, Hetekig tart; ma van első napja. Szól a zene, tárogató, rézkürt, Pörög a táncz, mint az orsó. Bende kiált: „Ez utolsó ! Száraz ajkam eperajkat Szedegetni készül.“ Bende vitézt a nyoszolyó-asszony Elvezeti, hol olyat szakaszszon. Néma, sötét már az egész kastély — Sim lovag áll ágyok előtt, Talpig aczél — ismeri őt, Sápadt arczra kék lángot vet A felütött rostély. „Jöttem veled újra vini, Bende! Én valék a diadalmas, nem te. Kezdjük elől, csúnya volt a játék, Haha! pánczélt a nyakadba ! Most ne remélj szolga hadba’! Kezdjük előb — e leányért Sok viadal vár még.“ Kél a vitéz! „Nosza kardot, vértet!“ — „Hova édes?“ — Víni,arám érted!“ S hallik, amint össze-össze vágnak, Oda át a fegyverházban Harczrobaj is: csengő paizs, Tompa nyögés, erőlködés, Dobogás a lábnak. Szép menyasszony szemét le sem zárja, Szörnyüködik, hova lett a párja, Remegő kéz gyújtja meg a mécsest, Férje urát felkeresi, Hajnalig ott sírva lesi: „Ez is olyan mint a másik . . . Mint valami holttest!“ Bende vitéz lakodalmát lakja, Vagyon immár a második napja; Szól a zene — borba füladt e’ nap, Bende urnak veszett kedve, Tánczol, iszik erőltetve, Szép menyasszony neki borzad: „Ha ma is, mint tegnap!. ..“ Este hamar az árok földrészeg; Ágyba vivék a szolgavitézek, Szép menyasszony vele menni reszket. De hogy titkán ki ne adjon — Hova legyen? hol maradjon? — Lenyugoszik, s külön ágyban Hányja a keresztet. Bende riad ... s mint a halál, józan . Lovag ott áll szembe, az ajtóban. „Hab! Robogány !...“ ,s nem akarna menni. „Szeretőm elcsábítója, Gyere, víjjunk! it az óra; Mig le nem győzsz, tiltva neked Mellette pihenni.“ Újra nehéz, szörnyű tusa hallik; Bende halott, mire meghajnallik. Nagy nehezen, délfelé ha ébred, Mikor immár gyűl a vendég, Fölkeresik a leventék: „Hol vagy uram? mind az egész Nép vár az ebédre.“ Bende vitéz lakodalmát lakja, Legszomorubb a harmadik napja . Szól a zene, öblöget a rézkürt: Hanem a táncz csak úgy lézeng, Vendégnek a java szétment: „Vérbe fogant nász sohse volt Isten átka nélkül!“ Nos, az uj párt rokoni — egy püspök Előveszi, hogy mi esett köztök: Bende konok, a menyasszony gyászba, Teste remeg, mint a harmat, Csak azt vallja, hogy nem vallhat, Ha lefekszik, küldjenek őrt A fegyveres házba. Mene oda nagy erős őrizet, — Bende kaczag: „Meglopom a mézet!“ Siet is bé kakas előszóra; Mikor ágyas házát nyitja; Másodikat kukoritja, Fönn pedig a kastély tornyán Éjfélt ver az óra. „Bende lovag! ez az utolsó nap, Lakodalmad félbe szakad holnap; Vini ma még ölj meg igazabban; Mert ha nem ölsz, én megöllek, Lelkedet ám, én mint lélek; Az a hűtlen hadd sirassa, Bűnét e világban!“ Bende vitéz, szemei szikrázva, Rohan ismét a fegyveres házba. Rettenetes, a mit lát az őrség; Urok őrjöng . . . kivont karddal Levegőbe szúr és vagdal; Közülök is hármat leölt Mig lebirák, györök. Földalatti kamarába’, tánczol, Bende üvölt, viaskodik, tánczol. Szép menyasszony sem eladó többé. „Elsőt én nem érdemeltem, A második engemet nem, Püspök atyám, végy fel Urunk Jegyesei közé.“ Ajánljuk a tanító urak figyelmébe! Városi és megyei néptanítóink mindenkor versenyre szoktak sorakozni, valahányszor ügyüket érdeklő fontosabb mozzanatokról van szó. Ninncs szándékunkban felsorolni az egyes helyeket s szerepléseket, melyek ezen állításunkat megvilágítva bizonyítják, e helyett röviden csak értesíteni sietünk néptanítóinkat, szakirodalmunk terén felmerült azon örvendetes valóságról, hogy Rill József úr „Magyar paedagogiai Szemle“ czimen egy uj tanügyi közlönyt indított meg, mely közlöny, miként ezt a szétküldött I-ső füzetből meggyőződni szerencsénk volt, nagyon érdemes arra, hogy tanítóink tömegesen sorakozva táborba szánjanak, azt anyagi és szellemi erejükkel támogassák ; szóval: elkövessenek mindent, hogy az érdekeiknek szolgálni kivánó ezen újdonszülött termékeny talajra találjon; biztos alapon indulhasson meg, s tömör támogatás mellett legszebb lendületet nyerve nagggyá legyen. Szaklap lévén a szóba hozott tanügyi közlöny, bővebb ismertetésétől tartózkodunk. Nem szólunk róla beható tárgyilagossággal azért sem, mert irodalompártoló tanítóinkról felteszszük, hogy tekintve a 2 frt. 50 krban megállapított szerény évi előfizetési összeget, minden érdekelt fél sietni fog a közlönyt magának megszerezni, s úgy annak belbecséről hova hamarabb személyesen meggyőződni. Az említett 2 frt, 50 kvnyi díj, a kiadott felhívás értelmében még a folyó hóban küldendő be Rill Józsefhez Budapest, stáczió utcza 9. sz. A havi közlöny 2— 27 ívnyi terjedelemben, boriték s díszes képpel ellátva minden hó 25-én jelenik meg. A fentiek előadása után azonban mégis indokoltnak látjuk, némi előleges tájékozás végett az általunk legmelegebben ajánlott „Magyar paedagogiai Szemle“l-ső füzetének tartalomjegyzékét következőkben közlöm : „Az iskola — én vagyok.“ Rill Józseftől. Ezzel függ össze Simay István aradi polg. isk. igazgató életrajza s kapcsolt arczképe. — Eszmék a nemzeti nevelés köréből, irta Göőz József. Magyarország egyik (dobsinai) mintaiskolája. dr. Kerékgyártó Elektől. Válasz Kerékgyártó levelére. Szerkesztő: Pestalozzi legtöbb tanítási elve. Zsengeri Samutól. Emberhez egyedül méltó párbaj; irta dr. Márki József. Irodalmi kalauz. Tanítóegyletek irodalmi működése. Tanfelügyelők jelentései. Irodalmi hirek. Könyvészet. Tanügyi lapok (számra nézve 20) repertóriuma. Tanügyi krónika. Az érdekes rovatok mindannyia a legszebb kezekbe van letéve. Az egész munka tartalomdús, érdekes változatos s tapintatos berendezésű. Ki jó s olcsó tanügyi közlönyt akar, az rendelje meg, illetőleg fizessen elő a „Magyar paedagogiai Szemlé“-re. A szegény rongyszedők. Irta: Borongó. Nem kedvezett neki a szerencse, de nem is igen törődött vele a szegény Jakab, ki nyomorban tengődő, de becsületes zsidó szülőktől származott tiszántúli megyéink egyikének nagyobb pusztáján. Apja rongyszedő volt, ki szorgalommal és becsületben tölte napjait, de nem volt láttatja törekvéseinek, mert mindig szegény maradt. Alig, hogy az első tavaszi enyhe szellő és vidám napsugár elolvaszta a tél megmaradt homoklepte havát, azonnal véve hű útitársát, kampós botját kezébe, avult bátyját balvállára, melyben aprólékos, csekély értékű cseretárgyak voltak, és a gyakori közbefogástól nagyon is megviselt madzaga sípját pedig ócska kabátja balfelül való leffentyűjének felső gomblyukába kötötte, hogy minden alkalommal jobb kezével könnyen megfoghassa s azonnal szájába illeszthesse és sípolhasson megérkezése jeléül, így felkészülve járta be nemcsak megyéjét, de a szomszéd megyéket is, Tisza és Körös mentén. Mindig gyűjtött annyit, hogy csöndes természetű nejének és kis Jakab fiának a legszükségesebbekre szigorú takarékosság mellett, gondos beosztással elég volt, — elégnek kellett lenni Ő a zsidó nagyon tud tűrni, tud nélkülözni, tud takarékos lenni! Midőn az apa igy oda járt, az alatt az édes anya, édes anyailag gyöngyörgette kis Jakab fiát; mig járni nem tudott, mindig a bölcsőben hagyta, vagy ölében tartogatta. Midőn járni tanult, mindig maga vezetgette kézen, senkire nem bízta volna, szóval egyetlen kis fiát, anyai szeretetének, gondosságának minden jelével elárasztotta úgy, miként a példás életű zsidó anyák, ezt minden időben tenni tudják és tenni szokták. Ilyen módon növekedett fel tíz éves koráig Jakab, amidőn egyszersmind, a számvetés, írás és olvasás elemeiben és a vallásosságban kellő előmenetelt nyert. A vallásosságban szerető édesanyja őrző gondjai vezették, a számvetés-, irás- és olvasásra, leginkább a téli napokon és estéken édesatyja tanítgatta. Zsidó néptanítóvá akarták nevelni. Sok reményt kötöttek hozzá. Ez ideig gyermek örömeit és reményeit nem zavarta meg semmi. De a sors gyakran igen szeszélyes játékot űz az életben: amint eddig öröm és remény mosolygón kísérte a kis Jakab életét, egyszerre ellenkezőre zordonult állapota; édesanyja, súlyos betegség következtében menthetetlenül a halál áldozata lett. A kis Jakab gyermekszívét életében most először fogta el a fájó bánat, könyei záporként hullottak szomorú arczáról, az édesanya holttetemére. Édesatyja a mély fájdalomtól megrendülve, szótalan volt. Egy-egy pontra nézett mezőn s ki-kicsordultak beesett szeméből forró könyei. A jó édes anyát, a hű, gondos feleséget eltemették. A szegény kis Jakab anyailag árva, a jó rézig — ez volt az apa ismert neve — özvegy lett. Nagy fordulat, mind a gyermek, mind az apa életében!* E naptól fogva szemlátomást fogyott Iézig testben, lélekben, úgy annyira, hogy a falazást, a rongyszedést csak alig-alig folytathatta. Ereje fogytán, lelkileg is oda lett, csüggetegség szállta meg. Az alig negyven éves Adony február 10. 1880. Tekintetes szerkesztő ur ! Az adonyi „veres kereszt“ fiók egylete társas vacsorával egybekötött tánczestélye minden tekintetben fényesen sikerült. E fényes sikerhez hozzájárult az országos egyleti elnöknő Gróf Zichy Lívia ő méltóságának sürgöny utján kilátásba helyezett eljövetele; míg később úgy ő méltósága sürgönyében azt a legközelebbi alkalomra halasztotta. A minden tekintetben jótékony egyletet, mely rövid fennállása óta a szegény ínséges nép körüli segélyezésével, a szenvedő nép kö-