Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)

1882-02-14 / 19. szám

rából következő nevek maradtak emlékezetünkben: Wertheim Salamonná, Forinyák Gyuláné, Szö­­gyányi Julia, alapítványi hölgy, Weisz Jakabné, Mile­s­né, Deutsch Béláné, S­i­l­b­e­r­b­e­r­g Károlyné, Rónay Józsefné, Som­mer Mórné, Deutsch Li­­pótné, Lustig Manóné, Deutsch Hermanné, Klein Zsigmondné, L­ö­w­y Józsefné, Pick Ignáczné (Csernye), Deutsch Józsefné, A­dl­erné, Krausz Mórné, síb­­úrnők: F­o­r­i­n­y­á­k Helén, W­e­it­n­e­r Adel (Keszthely­ről), Fried Paula, Perl Betti, Stein­inger Teréz, Lustig Adel, H­e­i­s­z Lujza, K­o­h­n Fanni, Krausz nővérek, Vo­ge­l Flóra, Lővy Hermin, W­ein­er nő­vérek, Weisz Rita, Adler Eszter, Weisz Sarolta, Eichler Anna, Goldschmied Marcsa, Pollák Laura, K­o­h­n Róza, Sternberg Emilia kisasszonyok. — A füzérke tiszta jövedelme a 700 ritot meghaladja. Városi és vidéki fü­zek. Február 13. 1882. — Az előfizetések bármely idő­ponttól, a folyó időben elfogadtatnak, — Erzsébet királyné Angliában. Egy angol lap a következőket írja az első vadá­szatról, melyben a királyné ő felsége is részt vett s melyet hétfőn tartottak. A királyné ez alkalom­mal a Pegazuson, a kedvelt barna kanczán lova­golt. ő felsége olyan merész ugrásokat mutatott be, melylyel csodálatra ragadta vadásztársait, alig akadt egy-kettő, ki szintén vállalkozott ez ugra­tásokra. A rókát egy óráig és 20 perczig űzték s ekkor ölték meg. Az ütésben Erzsébet királyné volt az elsők közt s emlékül a róka lompos farkát nyujták a felségnek a vadásztársak. — Kossuth Lajos nyolczvanadik évébe lépett, és ennek daczára, mennyire megőrizte lelke ruganyosságát, mutatja az a levél, melyet közelebb H­e­­­f­y Ignácz orsz. képviselőhöz intézett. A hosszú levél egyik lapján így ír Kossuth: „Soha nem hittem volna, hogy a folytonos nyavalyás, mikor az ember nem épen beteg, de magát soha egy per­czig sem érzi jól, oly átkozottan zsibbasztólag hat­hasson az agy funkczióira s a munkaképességre. Igaz, hogy eddig még egész életemen át soha sem voltam 80 esztendős. Ez egészen új szituáczió. — Nehéz bele­szokni.“ — József főherczegnél Fiuméban a városi képviselő testület a napokban tisztelgett. A podesta üdvözlő szavaira a főherczeg kijelenté, hogy lehető sokáig igyekszik Fiuméban tartózkodni, hogy szemtanúja legyen a rokonszenves város foly­tonos fejlődésének.­­ Némely kir. törvényszék, járás­bíróság és ügyészség tagjainak lakbérilletmény javítás végett a képviselőházhoz beadott kérvényei tárgyában, a pénzügyi bizottság azon véleményét nyilvánította, hogy miután a bírói és ügyészi kar­nak körülbelül fele épen most fog részesülni az évtizedes pótlékban, ez oly jelentékeny terhet képez az államra, hogy e kérelmet ez alkalommal teljesíthetlennek tartja. A pénzügyi bizottság e jelentését a ház rövid vita után elfogadta.­­ A fehérváriaknak Fiuméba való látogatását rendező bizottság holnap (kedden) délután 5 órakor tartandja értekezletét a reálta­noda helyiségében. — A függetlenségi kör alapszabályai mai napon adattak be a városi hatósághoz a mi­nisztériumhoz leendő felterjesztés végett. Remél­jük, hogy a legfelsőbb helyen megerősítést fog nyerni. — Meghívó. A „székesfejérvári tóvárosi olvasókör“ által könyvtára javára 1882-ik évi február hó 18-án Mögész Mihály Széchényi utczai vendéglői helyiségében sorsjátékkal összekötött zártkörű tánczvig­alom tartatik. A ren­dezőség: Belépti-díj: körtagok és vendégektől 50 kr., Családtagoktól 20 kr. Felülfizetések, úgy nyereménytárgyak köszönettel fogadtatnak és hir­­lapilag nyugtáztatnak. Zenéről a rendezőség, ételek és italokról pedig fennt nevezett vendéglős gon­­doskodand. Kezdete esti 7 órakor. Egyúttal fel­kéretik a n. é. közönség, hogy a sorsjátékhoz — tekintve a nemes czélt, — nyeremény tárgyakkal járulni, s azokat Mányay Mihály igazgatóhoz (régi megyeházban) juttatni kegyeskedjék. — Nyereménytárgyak köszönettel fogadtatnak és hir­­lapilag nyugtáztatnak. Az igazgatóság. — Verekedés. Nagy József és B­a­l­o­g­h János tegnapelőtt este tisztességesen elverték Kál­mán Jánost, Kovács János felsővárosi korcsmájá­ban. A tettesek nyomban elfogatván, a vizsgálat ellenük megindíttatott.­­ A „Fehérmegyei társaskör“ f. hó 11-én Budapesten fényes sikerrel tartotta meg vigalmát. A hölgyek közül tudósítónk fölemlíti: Dr. Barna Ignáczné, dr.Vécseyné, Bossányiné, dr. Baschné, Weisz Lajosné, Gelléri Józsa, Borovitz Gizella, Kazár Irma, Travnyik nővérek, Stein Ka­talin és Anna (Székesfehérvárról), Kánitz Jozefa, Lemberger Jeanetta, Kende Gizella, Herman Janka, Lővy Antónia, Kántor Juliska, Wallenfeld Ilka (Tétényről), Bánfy Janka, Lövinger nővérek, Grünfeld Irma (Nyékről), Szilárd nővérek, Grün­stein Róza, Schillinger Ida, Eisler nővérek, Virág Gizella, Munk Anna, Nordmann Emma, Hirn nő­vérek, Faludi Emma, Goldstein Czeczilia, Müncz Hermina, stb. stb. neveit. A mulatság a kör derék alelnökének, Feleki Hugónak, az ez alkalomra írt „Újra“ czimű csárdásával nyílt meg, mely oly óriási hatású volt, hogy czimének megfelelőleg, valóban sokszor kellett megujrázni. A Máncz szűnni nem akaró jó kedvvel folyt a szünóráig, a midőn is a vendégek kedélyes étkezésre gyűltek össze az emeleti termekben. Csakhamar megindult a toasz­­tok árja. Az első felköszöntőt Feleki Hugó mondá el szellemesen, éltetve az országgyűlés három je­lenlevő derék képviselőjét és egyszersmint a kör elnökeit is, gr. Zichy Jenőt, Sárközy Aurélt és L­i­t­s Gyulát. Sárközy Aurél a kör szeretett elnöke, a rendezőséget köszönte fel. Lits Gyula hatásos beszédben a kör felvirágzására iszik. Gr. Zichy Jenő jeles beszédben szintén a kör gyara­podására emel poharat. Általános hatás és percze­­kig tartó tapsok között mondá el Meszleny Lajos beszédét. Megemlíté, hogy Fehérmegye évszázadok óta a leghazafiasabb és legfüggetlenebb megyék egyike, hogy a hazafias tettekben mindig az járt elől jó példával. Ő tehát buzdítja a fehérmegyeieket, hogy az ősök példáját követve, a hazaszeretet lel­kes hívei legyenek, miszerint megvalósuljanak Kölcsey eme szavai: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.“ Patai és Rendes a kör alelnö­­két, Feleki Hugót éltetik. Megemlítik, hogy Feleki volt az, ki a kör eszméjét megpecdité, kinek a kör felvirágozását köszöni, s hogy e fényes mulatság­nak egyik főtényezője ő volt. Még számos toaszt mondatott a szünóra alatt, mig végre ismét tánczra perdültek, mely egész kivirradtig tartott. (F. S.) — A rendőrség figyelmébe. A sze­minárium mellett levő sétány körül a köztisztesség és köztisztaság ellen folyton vétenek, jóllehet egy tábla is van ott kifüggesztve, hogy e helynek bár­minemű bepiszkítása szigorúan büntettetik. Nem ártana, ha az annyi (?) strapácziónak kitett utczai rendőrség ide is kiterjesztené hébe-korba figyelmét, mert hogy mily erkölcsnemesítő (?) hatással lehet az ilyen látvány az apáczákhoz járó kis­lányokra nézve, azt nem is szükséges bővebben fejtegetni. — Szédelgő színigazgató. Egy nagyon szánalmas kinézésű úri embert kísért be Szegedre a horgosi rendőrség — egyenesen az ügyész elé. Ez az úri ember Horgos községben néhány hét óta mint színigazgató működött öt ron­gyos színészével s ott ezeket is, a közönséget is fur­fangos módon rászedte, megcsalta. Egyik rászedett nagyreményű színésze adta föl a csaló igazgató urat, csalással, sikkasztással, hamisítással, szóval a szédelgés minden büntetendő nemével vádolva. Az igazgató úr viselt dolgairól sietett meggyőződést szerezni a horgosi rendőrség és Tolnai Antal Bol­dizsárt — igy hívják a furfangos szédelgőt — el­fogták és Szegedre kisérték, hol átadatott a tör­vényszék kezébe. — Felhívás és kérelem! A Dalm­á­­cziába és Herczegovinába mozgósított derék ka­tonáink egészségének megóvására igen fontos, hogy ütereik melegen tartassanak s hogy lábbelijük is elég meleget tartson. Ezért — és a magyar korona országai veres­ kereszt egyletének központi bizott­ságától nyert felszólítás folytán — azon tisztelet­­teljes kéréssel fordulok a n. érd.­közönséghez, különösen a veres kereszt egylet tisztelt tagjaihoz, hogy mennél nagyobb számban ü térmelegitőket, különösen pedig harisnyákat készíteni, és azokat, még­pedig tekintettel a szükség sürgősségére, mennél előbb, de legkésőbb e hó 25 ig hozzám, lakásomba küldeni méltóztassanak. — Élénk emlékezetemben van még az áldozatkész buzgóság, melynek a t. közönség az 1878 ik évi mozgósítás alkalmával kibocsájtott rokontárgyú felhívásom folytán oly kiváló jeleit adta; bizalommal kérem tehát, hogy jelen felhívásomat ugyanoly lelkesedéssel felkarolni s kötelességeiket önfeláldozással teljesítő hadcsa­patainknak, az övékéhez hasonló áldozatkészséggel a tőlünk telhető segítséget nyújtani kegyeskedjenek. Székesfehérvár, 1882. február 10. Szőgyény M. László­né, a „veres kereszt egylet“ fiók­­egyletének elnöke. — A német czégtáblák ellen Szalay Imre országgyűlési képviselő, egy javaslatot fog beterjeszteni a pénzügyminiszteri költségvetés tár­gyalásakor, hogy azok, kik a fővárosban idegen nyelvű czégtáblákat használnak, adó fejében ezért évente 100 forintot fizessenek. Ez az elv Buka­restben már rég behozatott. P Ettyeken a reformátusok, a kir. tanfelügyelő intézkedése folytán, népiskola termet emeltek. Itt a 120 lelket számláló hitközség nem­zetiségi hivatással 13 bir. Mert az is megtörténik, hogy a jegyző úr a mennyire csak teheti, németül irogat. (..) — Kivégzés volt szombaton reggel 7 óra­kor a gráczi lovassági kaszárnya udvarán. Kecs­kés Mihály magyar huszárt akasztották föl, a mért jan. 5-én őrmesterét, Sebestyén Józsefet orozva agyonlőtte. Kecskésnek pénteken reggel adták tudtára, hogy meg kell halni; a huszár nyugodtan fogadta az ítéletet s a siralomházban csak azért imádkozott, hogy az isten adjon neki erőt bátran meghalni, mint az magyar vitézhez illik. Korán reggel még két hadnagy lovagolt (katonaszokás szerint) a hadparancsnokhoz, kegyelmet kérni az elítélt számára, de eredménytelenül. Kecskést czi­­vil ruhában vitték a bitó alá, mert kitaszíttatott a hadseregből. (?) Mielőtt Willenbacher Henrik, a bécsi bakó kezet vetett volna rá, hosszas magyar beszédet tartott a katonasághoz; aztán átvette a hóhér s pár pillanat alatt végzett vele. — Tárnokvölgyéből írják: Szomorú kilátás a jövőre. A száraz tél félelemmel tölti el a földmivesek szivét. A vetés a száraz hidegekben roppantul el van csigázva. Sása olyan, mint a tű, és fekete. A talaj kiszáradva, egy tenyérnyire por, úgy hogy ha erős szél jön, a vetéstől elviszi a földet.­­ Mint értesültünk, az új végrehaj­tási törvény értelme szerint, az ügyvéd urak nagy többsége, az árverési hirdetések közzétételére la­punkat választotta, mint a­mely nemcsak legjutá­­nyosabban s leggyorsabban közölheti a hirdetése­ket, hanem mely elterjedségre nézve helyben kö­zel megkétszerezi, s a megyében közel meghárom­szorozza bármelyik helyi lapot. Az innét, befolyó jövedelmet, vissza óhajtván adni a közönségnek, ha a hirdetések, csak megközelítőleg is fedezik a ki­adási többletet, márczius 15-től, a csütörtöki la­pot is egész íven jelentetjük meg s k­ü­l­dj­ü­k szét; addig is, mig lapunk szerkesztőjének egész­sége teljes helyreállásakor— napilapot ad­hatunk. Hirdetési díj árveréseknél, petitből szedve — 100 szóig egyszeri meg­jelenésnél 1 frt 50 kr. a bélyegdíjon kívül, és to­vábbá minden száz szó után 1 frt. Legalább három­szori hirdetésnél 35 százalék árleengedés.­­Uj kamarás. A hivatalos lap tudatta, hogy Ő felsége galanthai és fraknói ifj. Eszter­házy Móricz grófnak a cs. kir. kamarási méltó­ságot adományozta. — Mi a csók ? Jogászkörben e kérdést vetették fel nem rég. Egy államügyész imigy de­­fineálta: „A csók oly nyomtatvány, melynél az utánnyomás meg van engedve.“ Egy biró meg sajtó­ügyi eljárásnak nevezte, melynél a szájbeli eljárás mindig divatos volt, de legtöbbször a nyilvánosság kizáratik. Egy harmadik meg ekként defineálta: „A csók oly élvezeti czikk, melynek hamisítása miatt vád nem emelhető.“ — A székesfehérvári iparos ifjú­ság képző- és segélyző egylete javára f. hó 12-én rendezett dal- és szavalatokkal egybekötött táncz­­mulatság fényesen sikerült. A „Magyar király“ szálloda emeleti nagy terme igen csinosan volt ez alkalommal feldíszítve. Virágok s dús lombozatú növények képezték a terem díszét. A fényesen ki­világított termekben már 8 óra felé tömegesen kez­dett gyülekezni a tánczkedvelő fiatalság. Az egy­szerű, de csinos öltözékek előre sejtetni engedték, hogy ma itt fesztelen jó kedvvel fog a mulatság folyni, a szokásos kivilágos kivirradtig. De kezdjük a bevezetéssel, 8 óra után jelent meg nagyságos Havranek Józsefné a bál anyja (fekete selyem ruhában, virág díszítéssel), a rendezőség a Rá­­kóczy-indulóval fogadta s caméliákból igen ízlése­sen összeállított virágcsokorral tisztelte meg. A tisztelgések befejezése után megkezdődött a táncz, az első négyest 52 pár tánczolta, ez alkalommal szétnéztünk a termekben s a bálanya társaságában a következő úrnőket láttuk, kik a legnagyobb ér­deklődéssel kisérték az ifjúság mulatságát: Dr. Szen­deffy Józsefné, Irmai Ágnes leányaival, Dr. W­e­r­n­e­r Jánosné, és S­z­e­­­d­i Lajosné úrnő­ket. Az első négyes után következett az iparos if­júság által előadott ének s szavalati műsor. Mind a dalárda, mind pedig az egyes szavalók dicséretet érdemelnek s szép tanúságot tesznek az ifjúság szellemi elhaladásáról. A hallgató közönség zajos elismerésben részesítette a közreműködők nemes törekvéseit. Az ének s szavalatok befejezése után időt vettünk magunknak, hogy a­mennyire ismeret­ségi körünk megengedi, a szép vendégkoszorú né­hány ifjú s szép virágát magunknak feljegyezhes­sük, az eredmény következő, ott láttuk: Balázs Mariska, Á­d­á­m Etelka, Cser Katicza, K­u­c­z­k­a Juliska, Ha­j­as Juliska, Roha Katicza, Illay Mariska,Vonya Katicza,Podhorny Amália, Cser Juliska, Roszkovitz Mariska,Schultz N., Marossy Teréz, Somogyi Emília, Sza­lay Mariska, Kiss Mariska stb. kisasszonyokat. A kedélyes mulatság reggelig tartott. Dicséretet érdemel a rendezőség, mely mindent elkövetett, hogy a tánczmulatságot minél kedélyesebbé te­hesse, de különösen megérdemlik a dicséretet R­a­j­n­i­s­s Mátyás és S­u­­­m­a­n János urak, kik fá­­radhatlan közreműködésükkel támogatták az ipa­ros ifjúság törekvését, hogy a siker minél fényesebb legyen, mit el is értek. — Beküldetett. A „Székesfehérvár és Vidéke“ ez évi 18. számának „A vasárnapról“ czimü czikkében foglalt azon állítás, „hogy a vaáli uradalomban vasárnapon és ün­nepnapon szántanak, trágyát hordanak s hogy a cselédet nyűgözik“ teljesen valót­lan. Miért nem mer a farizeus néptribun nyíltan föllépni, miért nem meri állítását nevével védeni ? Gratulálhatnánk hazánknak és népünknek, ha min­denütt úgy lenne gondoskodva a cselédekről, mint nálunk. A vaáli uradalom tiszttartósága. — Az adonyi takarékpénztár rész­vénytársaság Il-ik rendes közgyűlését i. é. már­czius 5 én délután 3 órakor fogja az intézet he­lyiségében tartani. — Színészet. Vasárnap, f. hó 12-dikén Sólymosi Elek urnak, a népszínház első rendű tagjának vendég felléptéül adatott: „Boccaccio“ operette. Már rég ismerjük helyben igen előnyösen Sólymosi urat és szívből üdvözöljük vendégszerep­lését. Sólymosi úr Pietro herczeg szerepét adta ezen operettében. Pietro szerepe mindeddig oly jelentéktelennek tűnt fel előttünk, hogy kezdetben csodálkoztunk, miért választotta Sólymossi úr éppen eme szerepet felléptéül. De csakhamar megyőzöd­­tünk, hogy e szerepet nem is ismertük eddig, — és hogy mindig a színész „csinálja“ a szerepét. Oly kitűnő felfogással, félig bonvivant, félig natur­­burschikos jellemben, és a mellett oly kedélyesen játszta Pietrot Sólymosi úr, hogy méltán meg­érdemelte a közönség zajos tapsait. Berzsenyi I, Cser­v­áry Ilon és Dobocsány­i is dicsé­rendők. Szép számú közönség. — A vaálvidékiek sokat panaszkodnak. Nem kell a bor, nem jön vevő. Szüretkor elkelt 10 ftért hectoliterje, most 7 frtért sem igen kél. A szőlő vesszejét az ólmos eső megrontotta. Jövőre rész a kilátás. — Siófokon a „vörös kereszt egylet“ ja­vára folyó hó 11 én Karlberger Gyula jóhírű vendéglőjében oly sikerült tánczvigalom tartatott, hogy a kitűzött nemes czélra 140 forintot ered­ményezett. Az első négyest közel 50 pár tánczolta. Tudósítónk a szép hölgyek nevei közül a követ­kezőket jegyezte föl: Sigray Istvánné, Karl­berger Mariska, Slézinger Lajosné, L­e­­v­entzitné stb. stb. A vigalom oly kedélyes volt, hogy véget csak fényes nappal ért. Az ipar­egylet pedig f. hó 18-án fogja vigalmát tartani. — A dobozi dalárda, Szőllősy Ger­gely ur vezetése alatt erélyesen folytatja tanulását. A főherczegnél akarnak tisztelegni József napkor, ha ő fensége idehaza lesz. — Szobonya Bertalan urat, a bars­­megyei gazd. egyesület 1200 frt. fizetéssel titká­rul választá. Nem tudjuk, elfogadja-e ezen állást, de a vaáli gazdasági egyletnek, e tevékeny ifjút elveszteni, hátrány volna. — Tisztelettel értesítem a nagyérd. közönséget, hogy szándékom van leánykákat ta­nítani nemcsak kézimunkára, hanem fehérnemű és ruhavarrásra, valamint szabás és mintarajzolásra. Kérem a t. ez. szülők kegyes támogatását vállala­tomban, jól tudva azt, hogy most időn kívül kez­dem. Lakásom: Szarka-utcza 3-ik szám, a vörös ökör melletti házban. Podhorszky Mária. — Szédelgő kocsis. A múlt héten egy úri fogat hajtatott be az „Arany sas“ ba, azon­ban gazda nélkül. A kocsis azt mondta, hogy a gazda, a­ki rétszilasi földbirtokos és a vendéglő tulajdonosának rokona, néhány nap múlva meg fog érkezni. Mintegy három nap letelte után a vendéglős előtt feltűnt, hogy a tulajdonképt úri rokon nem érkezik meg és élt a gyanúperrel, hogy itt vagy csalás, vagy egyéb más szédelgés forog fönn. Kiment az istállóba megnézni a lovakat, de nem találta ott őket és a kocsis azt mondá, hogy patkoltatni vannak, és hivatkozott a kovácsra, a­hova a lovakat vezették. A vendéglős odament, de ezeknek se hire, se hamva, és ezalatt a kocsis is kereket oldott. Valószínű, hogy ez az egész fogat lopott volt, melyből a szerszámon és lovakon már túladott a kocsis, a kocsi azonban szerencsére itt maradt bűnjel és nyomozási eszköz gyanánt. Ter­mészetes, hogy ezen az alapon a többi általa elő­adott dolog is költött. A szélhámos kocsis állítólag egy magyaralmási hajdú fa. A vizsgálat minden irányba megindittatott. — A kereskedő ifjak betegápoló egyletének vasárnap tartott közgyűlésén, Braun Ede tit­kári állásáról leköszönt. A korábbi választás helyben hagyatott. — Lapunk egy barátja következő pikaris történetét tudatja: „Egy Budapesten lakó tekintélyes egyéniség többször kérte már a mi­nisztert, hogy egy Fehér megyében levő öcscsét ne­vezze ki egy kisebb hivatalra, melyre már oly régen várakozik. A miniszter megígérte ezt, de a többször is megújuló kinevezések alkalmával mindig megfeled­kezett barátja öcscséről. Egy alkalommal a jelzett tekintélyes ur ismét a minisztérium felé tartott, midőn a hivatalszolgával találkozik, a­ki éppen a nyomdába vitte a kinevezettek névsorát. Az ur elkéri tőle, és miután öcscsét nem találta köztük, fogta magát, egyet kitörölt és öcscse nevét tette helyére. Ezzel sietett a miniszterhez megkérdezendő, hogy öcscsét kinevezte-e? mire a miniszter azt mondá, hogy ismét elfeledte. „És ha nem feledted volna el, úgy kinevezted volna?* „Mindenesetre“, mondá a miniszter. Erre az úr előadta csinyjét és megvolt a barátság, így jutott a protegált öcscs a várva-várt hivatalhoz, mig az a kitörölt név talán méltatlanul szenvedett rövidséget. — Lenkey Gyula jutalmául f. hó 4-én adatott Kassán „A gorgonzolai diplomata“ czimű vígjátéknak jelzett silányság. Különben a darabról maga a szerző így ír: „Mélyen megszomorodott szívvel jelentem, hogy első szülöttem f. hó 4-én, a kassai színpadon végelgyengülésben csendesen kiszenvedett.“ Lenkeyt a csekély számú közönség egy babérkoszorúval tün­tette ki, melyet a jutalmazott, a kassai temetőben nyugvó Latabár Kálmánná sírjára helyezett, pálya­társi kegyelete jeléül. — Kedélyes város. A „Losoncz és Vidékeiben olvassuk a következő sorokat: „Városunkban széles körben ismeretes tánczmester, Szőllősy Manó ur, a haláláról keringő, czélzatosnak vélt ko­zahi­ meg­­czáfolására kérvén fel, kívánságát teljesítjük.“ — Egy pápai diák eltűnését jelzik a lapok. Békefy Sándor tüskevári birtokosnak 13 éves Sándor fia, ki a pápai gymnasium 4-ik osztályába járt s ott különféle diákcsinyeket követett el, hogy szülei fényi.

Next