Székesfehérvár és Vidéke, 1882. január-június (10. évfolyam, 1-76. szám)
1882-02-14 / 19. szám
rából következő nevek maradtak emlékezetünkben: Wertheim Salamonná, Forinyák Gyuláné, Szögyányi Julia, alapítványi hölgy, Weisz Jakabné, Milesné, Deutsch Béláné, Silberberg Károlyné, Rónay Józsefné, Sommer Mórné, Deutsch Lipótné, Lustig Manóné, Deutsch Hermanné, Klein Zsigmondné, Löwy Józsefné, Pick Ignáczné (Csernye), Deutsch Józsefné, Adlerné, Krausz Mórné, síbúrnők: Forinyák Helén, Weitner Adel (Keszthelyről), Fried Paula, Perl Betti, Steininger Teréz, Lustig Adel, Heisz Lujza, Kohn Fanni, Krausz nővérek, Vogel Flóra, Lővy Hermin, Weiner nővérek, Weisz Rita, Adler Eszter, Weisz Sarolta, Eichler Anna, Goldschmied Marcsa, Pollák Laura, Kohn Róza, Sternberg Emilia kisasszonyok. — A füzérke tiszta jövedelme a 700 ritot meghaladja. Városi és vidéki füzek. Február 13. 1882. — Az előfizetések bármely időponttól, a folyó időben elfogadtatnak, — Erzsébet királyné Angliában. Egy angol lap a következőket írja az első vadászatról, melyben a királyné ő felsége is részt vett s melyet hétfőn tartottak. A királyné ez alkalommal a Pegazuson, a kedvelt barna kanczán lovagolt. ő felsége olyan merész ugrásokat mutatott be, melylyel csodálatra ragadta vadásztársait, alig akadt egy-kettő, ki szintén vállalkozott ez ugratásokra. A rókát egy óráig és 20 perczig űzték s ekkor ölték meg. Az ütésben Erzsébet királyné volt az elsők közt s emlékül a róka lompos farkát nyujták a felségnek a vadásztársak. — Kossuth Lajos nyolczvanadik évébe lépett, és ennek daczára, mennyire megőrizte lelke ruganyosságát, mutatja az a levél, melyet közelebb Hefy Ignácz orsz. képviselőhöz intézett. A hosszú levél egyik lapján így ír Kossuth: „Soha nem hittem volna, hogy a folytonos nyavalyás, mikor az ember nem épen beteg, de magát soha egy perczig sem érzi jól, oly átkozottan zsibbasztólag hathasson az agy funkczióira s a munkaképességre. Igaz, hogy eddig még egész életemen át soha sem voltam 80 esztendős. Ez egészen új szituáczió. — Nehéz beleszokni.“ — József főherczegnél Fiuméban a városi képviselő testület a napokban tisztelgett. A podesta üdvözlő szavaira a főherczeg kijelenté, hogy lehető sokáig igyekszik Fiuméban tartózkodni, hogy szemtanúja legyen a rokonszenves város folytonos fejlődésének. Némely kir. törvényszék, járásbíróság és ügyészség tagjainak lakbérilletmény javítás végett a képviselőházhoz beadott kérvényei tárgyában, a pénzügyi bizottság azon véleményét nyilvánította, hogy miután a bírói és ügyészi karnak körülbelül fele épen most fog részesülni az évtizedes pótlékban, ez oly jelentékeny terhet képez az államra, hogy e kérelmet ez alkalommal teljesíthetlennek tartja. A pénzügyi bizottság e jelentését a ház rövid vita után elfogadta. A fehérváriaknak Fiuméba való látogatását rendező bizottság holnap (kedden) délután 5 órakor tartandja értekezletét a reáltanoda helyiségében. — A függetlenségi kör alapszabályai mai napon adattak be a városi hatósághoz a minisztériumhoz leendő felterjesztés végett. Reméljük, hogy a legfelsőbb helyen megerősítést fog nyerni. — Meghívó. A „székesfejérvári tóvárosi olvasókör“ által könyvtára javára 1882-ik évi február hó 18-án Mögész Mihály Széchényi utczai vendéglői helyiségében sorsjátékkal összekötött zártkörű tánczvigalom tartatik. A rendezőség: Belépti-díj: körtagok és vendégektől 50 kr., Családtagoktól 20 kr. Felülfizetések, úgy nyereménytárgyak köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Zenéről a rendezőség, ételek és italokról pedig fennt nevezett vendéglős gondoskodand. Kezdete esti 7 órakor. Egyúttal felkéretik a n. é. közönség, hogy a sorsjátékhoz — tekintve a nemes czélt, — nyeremény tárgyakkal járulni, s azokat Mányay Mihály igazgatóhoz (régi megyeházban) juttatni kegyeskedjék. — Nyereménytárgyak köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Az igazgatóság. — Verekedés. Nagy József és Balogh János tegnapelőtt este tisztességesen elverték Kálmán Jánost, Kovács János felsővárosi korcsmájában. A tettesek nyomban elfogatván, a vizsgálat ellenük megindíttatott. A „Fehérmegyei társaskör“ f. hó 11-én Budapesten fényes sikerrel tartotta meg vigalmát. A hölgyek közül tudósítónk fölemlíti: Dr. Barna Ignáczné, dr.Vécseyné, Bossányiné, dr. Baschné, Weisz Lajosné, Gelléri Józsa, Borovitz Gizella, Kazár Irma, Travnyik nővérek, Stein Katalin és Anna (Székesfehérvárról), Kánitz Jozefa, Lemberger Jeanetta, Kende Gizella, Herman Janka, Lővy Antónia, Kántor Juliska, Wallenfeld Ilka (Tétényről), Bánfy Janka, Lövinger nővérek, Grünfeld Irma (Nyékről), Szilárd nővérek, Grünstein Róza, Schillinger Ida, Eisler nővérek, Virág Gizella, Munk Anna, Nordmann Emma, Hirn nővérek, Faludi Emma, Goldstein Czeczilia, Müncz Hermina, stb. stb. neveit. A mulatság a kör derék alelnökének, Feleki Hugónak, az ez alkalomra írt „Újra“ czimű csárdásával nyílt meg, mely oly óriási hatású volt, hogy czimének megfelelőleg, valóban sokszor kellett megujrázni. A Máncz szűnni nem akaró jó kedvvel folyt a szünóráig, a midőn is a vendégek kedélyes étkezésre gyűltek össze az emeleti termekben. Csakhamar megindult a toasztok árja. Az első felköszöntőt Feleki Hugó mondá el szellemesen, éltetve az országgyűlés három jelenlevő derék képviselőjét és egyszersmint a kör elnökeit is, gr. Zichy Jenőt, Sárközy Aurélt és Lits Gyulát. Sárközy Aurél a kör szeretett elnöke, a rendezőséget köszönte fel. Lits Gyula hatásos beszédben a kör felvirágzására iszik. Gr. Zichy Jenő jeles beszédben szintén a kör gyarapodására emel poharat. Általános hatás és perczekig tartó tapsok között mondá el Meszleny Lajos beszédét. Megemlíté, hogy Fehérmegye évszázadok óta a leghazafiasabb és legfüggetlenebb megyék egyike, hogy a hazafias tettekben mindig az járt elől jó példával. Ő tehát buzdítja a fehérmegyeieket, hogy az ősök példáját követve, a hazaszeretet lelkes hívei legyenek, miszerint megvalósuljanak Kölcsey eme szavai: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül.“ Patai és Rendes a kör alelnökét, Feleki Hugót éltetik. Megemlítik, hogy Feleki volt az, ki a kör eszméjét megpecdité, kinek a kör felvirágozását köszöni, s hogy e fényes mulatságnak egyik főtényezője ő volt. Még számos toaszt mondatott a szünóra alatt, mig végre ismét tánczra perdültek, mely egész kivirradtig tartott. (F. S.) — A rendőrség figyelmébe. A szeminárium mellett levő sétány körül a köztisztesség és köztisztaság ellen folyton vétenek, jóllehet egy tábla is van ott kifüggesztve, hogy e helynek bárminemű bepiszkítása szigorúan büntettetik. Nem ártana, ha az annyi (?) strapácziónak kitett utczai rendőrség ide is kiterjesztené hébe-korba figyelmét, mert hogy mily erkölcsnemesítő (?) hatással lehet az ilyen látvány az apáczákhoz járó kislányokra nézve, azt nem is szükséges bővebben fejtegetni. — Szédelgő színigazgató. Egy nagyon szánalmas kinézésű úri embert kísért be Szegedre a horgosi rendőrség — egyenesen az ügyész elé. Ez az úri ember Horgos községben néhány hét óta mint színigazgató működött öt rongyos színészével s ott ezeket is, a közönséget is furfangos módon rászedte, megcsalta. Egyik rászedett nagyreményű színésze adta föl a csaló igazgató urat, csalással, sikkasztással, hamisítással, szóval a szédelgés minden büntetendő nemével vádolva. Az igazgató úr viselt dolgairól sietett meggyőződést szerezni a horgosi rendőrség és Tolnai Antal Boldizsárt — igy hívják a furfangos szédelgőt — elfogták és Szegedre kisérték, hol átadatott a törvényszék kezébe. — Felhívás és kérelem! A Dalmácziába és Herczegovinába mozgósított derék katonáink egészségének megóvására igen fontos, hogy ütereik melegen tartassanak s hogy lábbelijük is elég meleget tartson. Ezért — és a magyar korona országai veres kereszt egyletének központi bizottságától nyert felszólítás folytán — azon tiszteletteljes kéréssel fordulok a n. érd.közönséghez, különösen a veres kereszt egylet tisztelt tagjaihoz, hogy mennél nagyobb számban ü térmelegitőket, különösen pedig harisnyákat készíteni, és azokat, mégpedig tekintettel a szükség sürgősségére, mennél előbb, de legkésőbb e hó 25 ig hozzám, lakásomba küldeni méltóztassanak. — Élénk emlékezetemben van még az áldozatkész buzgóság, melynek a t. közönség az 1878 ik évi mozgósítás alkalmával kibocsájtott rokontárgyú felhívásom folytán oly kiváló jeleit adta; bizalommal kérem tehát, hogy jelen felhívásomat ugyanoly lelkesedéssel felkarolni s kötelességeiket önfeláldozással teljesítő hadcsapatainknak, az övékéhez hasonló áldozatkészséggel a tőlünk telhető segítséget nyújtani kegyeskedjenek. Székesfehérvár, 1882. február 10. Szőgyény M. Lászlóné, a „veres kereszt egylet“ fiókegyletének elnöke. — A német czégtáblák ellen Szalay Imre országgyűlési képviselő, egy javaslatot fog beterjeszteni a pénzügyminiszteri költségvetés tárgyalásakor, hogy azok, kik a fővárosban idegen nyelvű czégtáblákat használnak, adó fejében ezért évente 100 forintot fizessenek. Ez az elv Bukarestben már rég behozatott. P Ettyeken a reformátusok, a kir. tanfelügyelő intézkedése folytán, népiskola termet emeltek. Itt a 120 lelket számláló hitközség nemzetiségi hivatással 13 bir. Mert az is megtörténik, hogy a jegyző úr a mennyire csak teheti, németül irogat. (..) — Kivégzés volt szombaton reggel 7 órakor a gráczi lovassági kaszárnya udvarán. Kecskés Mihály magyar huszárt akasztották föl, a mért jan. 5-én őrmesterét, Sebestyén Józsefet orozva agyonlőtte. Kecskésnek pénteken reggel adták tudtára, hogy meg kell halni; a huszár nyugodtan fogadta az ítéletet s a siralomházban csak azért imádkozott, hogy az isten adjon neki erőt bátran meghalni, mint az magyar vitézhez illik. Korán reggel még két hadnagy lovagolt (katonaszokás szerint) a hadparancsnokhoz, kegyelmet kérni az elítélt számára, de eredménytelenül. Kecskést czivil ruhában vitték a bitó alá, mert kitaszíttatott a hadseregből. (?) Mielőtt Willenbacher Henrik, a bécsi bakó kezet vetett volna rá, hosszas magyar beszédet tartott a katonasághoz; aztán átvette a hóhér s pár pillanat alatt végzett vele. — Tárnokvölgyéből írják: Szomorú kilátás a jövőre. A száraz tél félelemmel tölti el a földmivesek szivét. A vetés a száraz hidegekben roppantul el van csigázva. Sása olyan, mint a tű, és fekete. A talaj kiszáradva, egy tenyérnyire por, úgy hogy ha erős szél jön, a vetéstől elviszi a földet. Mint értesültünk, az új végrehajtási törvény értelme szerint, az ügyvéd urak nagy többsége, az árverési hirdetések közzétételére lapunkat választotta, mint amely nemcsak legjutányosabban s leggyorsabban közölheti a hirdetéseket, hanem mely elterjedségre nézve helyben közel megkétszerezi, s a megyében közel megháromszorozza bármelyik helyi lapot. Az innét, befolyó jövedelmet, vissza óhajtván adni a közönségnek, ha a hirdetések, csak megközelítőleg is fedezik a kiadási többletet, márczius 15-től, a csütörtöki lapot is egész íven jelentetjük meg s küldjük szét; addig is, mig lapunk szerkesztőjének egészsége teljes helyreállásakor— napilapot adhatunk. Hirdetési díj árveréseknél, petitből szedve — 100 szóig egyszeri megjelenésnél 1 frt 50 kr. a bélyegdíjon kívül, és továbbá minden száz szó után 1 frt. Legalább háromszori hirdetésnél 35 százalék árleengedés.Uj kamarás. A hivatalos lap tudatta, hogy Ő felsége galanthai és fraknói ifj. Eszterházy Móricz grófnak a cs. kir. kamarási méltóságot adományozta. — Mi a csók ? Jogászkörben e kérdést vetették fel nem rég. Egy államügyész imigy defineálta: „A csók oly nyomtatvány, melynél az utánnyomás meg van engedve.“ Egy biró meg sajtóügyi eljárásnak nevezte, melynél a szájbeli eljárás mindig divatos volt, de legtöbbször a nyilvánosság kizáratik. Egy harmadik meg ekként defineálta: „A csók oly élvezeti czikk, melynek hamisítása miatt vád nem emelhető.“ — A székesfehérvári iparos ifjúság képző- és segélyző egylete javára f. hó 12-én rendezett dal- és szavalatokkal egybekötött tánczmulatság fényesen sikerült. A „Magyar király“ szálloda emeleti nagy terme igen csinosan volt ez alkalommal feldíszítve. Virágok s dús lombozatú növények képezték a terem díszét. A fényesen kivilágított termekben már 8 óra felé tömegesen kezdett gyülekezni a tánczkedvelő fiatalság. Az egyszerű, de csinos öltözékek előre sejtetni engedték, hogy ma itt fesztelen jó kedvvel fog a mulatság folyni, a szokásos kivilágos kivirradtig. De kezdjük a bevezetéssel, 8 óra után jelent meg nagyságos Havranek Józsefné a bál anyja (fekete selyem ruhában, virág díszítéssel), a rendezőség a Rákóczy-indulóval fogadta s caméliákból igen ízlésesen összeállított virágcsokorral tisztelte meg. A tisztelgések befejezése után megkezdődött a táncz, az első négyest 52 pár tánczolta, ez alkalommal szétnéztünk a termekben s a bálanya társaságában a következő úrnőket láttuk, kik a legnagyobb érdeklődéssel kisérték az ifjúság mulatságát: Dr. Szendeffy Józsefné, Irmai Ágnes leányaival, Dr. Werner Jánosné, és Szedi Lajosné úrnőket. Az első négyes után következett az iparos ifjúság által előadott ének s szavalati műsor. Mind a dalárda, mind pedig az egyes szavalók dicséretet érdemelnek s szép tanúságot tesznek az ifjúság szellemi elhaladásáról. A hallgató közönség zajos elismerésben részesítette a közreműködők nemes törekvéseit. Az ének s szavalatok befejezése után időt vettünk magunknak, hogy amennyire ismeretségi körünk megengedi, a szép vendégkoszorú néhány ifjú s szép virágát magunknak feljegyezhessük, az eredmény következő, ott láttuk: Balázs Mariska, Ádám Etelka, Cser Katicza, Kuczka Juliska, Hajas Juliska, Roha Katicza, Illay Mariska,Vonya Katicza,Podhorny Amália, Cser Juliska, Roszkovitz Mariska,Schultz N., Marossy Teréz, Somogyi Emília, Szalay Mariska, Kiss Mariska stb. kisasszonyokat. A kedélyes mulatság reggelig tartott. Dicséretet érdemel a rendezőség, mely mindent elkövetett, hogy a tánczmulatságot minél kedélyesebbé tehesse, de különösen megérdemlik a dicséretet Rajniss Mátyás és Suman János urak, kik fáradhatlan közreműködésükkel támogatták az iparos ifjúság törekvését, hogy a siker minél fényesebb legyen, mit el is értek. — Beküldetett. A „Székesfehérvár és Vidéke“ ez évi 18. számának „A vasárnapról“ czimü czikkében foglalt azon állítás, „hogy a vaáli uradalomban vasárnapon és ünnepnapon szántanak, trágyát hordanak s hogy a cselédet nyűgözik“ teljesen valótlan. Miért nem mer a farizeus néptribun nyíltan föllépni, miért nem meri állítását nevével védeni ? Gratulálhatnánk hazánknak és népünknek, ha mindenütt úgy lenne gondoskodva a cselédekről, mint nálunk. A vaáli uradalom tiszttartósága. — Az adonyi takarékpénztár részvénytársaság Il-ik rendes közgyűlését i. é. márczius 5 én délután 3 órakor fogja az intézet helyiségében tartani. — Színészet. Vasárnap, f. hó 12-dikén Sólymosi Elek urnak, a népszínház első rendű tagjának vendég felléptéül adatott: „Boccaccio“ operette. Már rég ismerjük helyben igen előnyösen Sólymosi urat és szívből üdvözöljük vendégszereplését. Sólymosi úr Pietro herczeg szerepét adta ezen operettében. Pietro szerepe mindeddig oly jelentéktelennek tűnt fel előttünk, hogy kezdetben csodálkoztunk, miért választotta Sólymossi úr éppen eme szerepet felléptéül. De csakhamar megyőzödtünk, hogy e szerepet nem is ismertük eddig, — és hogy mindig a színész „csinálja“ a szerepét. Oly kitűnő felfogással, félig bonvivant, félig naturburschikos jellemben, és a mellett oly kedélyesen játszta Pietrot Sólymosi úr, hogy méltán megérdemelte a közönség zajos tapsait. Berzsenyi I, Cserváry Ilon és Dobocsányi is dicsérendők. Szép számú közönség. — A vaálvidékiek sokat panaszkodnak. Nem kell a bor, nem jön vevő. Szüretkor elkelt 10 ftért hectoliterje, most 7 frtért sem igen kél. A szőlő vesszejét az ólmos eső megrontotta. Jövőre rész a kilátás. — Siófokon a „vörös kereszt egylet“ javára folyó hó 11 én Karlberger Gyula jóhírű vendéglőjében oly sikerült tánczvigalom tartatott, hogy a kitűzött nemes czélra 140 forintot eredményezett. Az első négyest közel 50 pár tánczolta. Tudósítónk a szép hölgyek nevei közül a következőket jegyezte föl: Sigray Istvánné, Karlberger Mariska, Slézinger Lajosné, Leventzitné stb. stb. A vigalom oly kedélyes volt, hogy véget csak fényes nappal ért. Az iparegylet pedig f. hó 18-án fogja vigalmát tartani. — A dobozi dalárda, Szőllősy Gergely ur vezetése alatt erélyesen folytatja tanulását. A főherczegnél akarnak tisztelegni József napkor, ha ő fensége idehaza lesz. — Szobonya Bertalan urat, a barsmegyei gazd. egyesület 1200 frt. fizetéssel titkárul választá. Nem tudjuk, elfogadja-e ezen állást, de a vaáli gazdasági egyletnek, e tevékeny ifjút elveszteni, hátrány volna. — Tisztelettel értesítem a nagyérd. közönséget, hogy szándékom van leánykákat tanítani nemcsak kézimunkára, hanem fehérnemű és ruhavarrásra, valamint szabás és mintarajzolásra. Kérem a t. ez. szülők kegyes támogatását vállalatomban, jól tudva azt, hogy most időn kívül kezdem. Lakásom: Szarka-utcza 3-ik szám, a vörös ökör melletti házban. Podhorszky Mária. — Szédelgő kocsis. A múlt héten egy úri fogat hajtatott be az „Arany sas“ ba, azonban gazda nélkül. A kocsis azt mondta, hogy a gazda, aki rétszilasi földbirtokos és a vendéglő tulajdonosának rokona, néhány nap múlva meg fog érkezni. Mintegy három nap letelte után a vendéglős előtt feltűnt, hogy a tulajdonképt úri rokon nem érkezik meg és élt a gyanúperrel, hogy itt vagy csalás, vagy egyéb más szédelgés forog fönn. Kiment az istállóba megnézni a lovakat, de nem találta ott őket és a kocsis azt mondá, hogy patkoltatni vannak, és hivatkozott a kovácsra, ahova a lovakat vezették. A vendéglős odament, de ezeknek se hire, se hamva, és ezalatt a kocsis is kereket oldott. Valószínű, hogy ez az egész fogat lopott volt, melyből a szerszámon és lovakon már túladott a kocsis, a kocsi azonban szerencsére itt maradt bűnjel és nyomozási eszköz gyanánt. Természetes, hogy ezen az alapon a többi általa előadott dolog is költött. A szélhámos kocsis állítólag egy magyaralmási hajdú fa. A vizsgálat minden irányba megindittatott. — A kereskedő ifjak betegápoló egyletének vasárnap tartott közgyűlésén, Braun Ede titkári állásáról leköszönt. A korábbi választás helyben hagyatott. — Lapunk egy barátja következő pikaris történetét tudatja: „Egy Budapesten lakó tekintélyes egyéniség többször kérte már a minisztert, hogy egy Fehér megyében levő öcscsét nevezze ki egy kisebb hivatalra, melyre már oly régen várakozik. A miniszter megígérte ezt, de a többször is megújuló kinevezések alkalmával mindig megfeledkezett barátja öcscséről. Egy alkalommal a jelzett tekintélyes ur ismét a minisztérium felé tartott, midőn a hivatalszolgával találkozik, aki éppen a nyomdába vitte a kinevezettek névsorát. Az ur elkéri tőle, és miután öcscsét nem találta köztük, fogta magát, egyet kitörölt és öcscse nevét tette helyére. Ezzel sietett a miniszterhez megkérdezendő, hogy öcscsét kinevezte-e? mire a miniszter azt mondá, hogy ismét elfeledte. „És ha nem feledted volna el, úgy kinevezted volna?* „Mindenesetre“, mondá a miniszter. Erre az úr előadta csinyjét és megvolt a barátság, így jutott a protegált öcscs a várva-várt hivatalhoz, mig az a kitörölt név talán méltatlanul szenvedett rövidséget. — Lenkey Gyula jutalmául f. hó 4-én adatott Kassán „A gorgonzolai diplomata“ czimű vígjátéknak jelzett silányság. Különben a darabról maga a szerző így ír: „Mélyen megszomorodott szívvel jelentem, hogy első szülöttem f. hó 4-én, a kassai színpadon végelgyengülésben csendesen kiszenvedett.“ Lenkeyt a csekély számú közönség egy babérkoszorúval tüntette ki, melyet a jutalmazott, a kassai temetőben nyugvó Latabár Kálmánná sírjára helyezett, pályatársi kegyelete jeléül. — Kedélyes város. A „Losoncz és Vidékeiben olvassuk a következő sorokat: „Városunkban széles körben ismeretes tánczmester, Szőllősy Manó ur, a haláláról keringő, czélzatosnak vélt kozahi megczáfolására kérvén fel, kívánságát teljesítjük.“ — Egy pápai diák eltűnését jelzik a lapok. Békefy Sándor tüskevári birtokosnak 13 éves Sándor fia, ki a pápai gymnasium 4-ik osztályába járt s ott különféle diákcsinyeket követett el, hogy szülei fényi.