Székesfehérvár és Vidéke, 1882. július-december (10. évfolyam, 77-155. szám)

1882-10-19 / 124. szám

X-ik évfolyam. 124. szám. Csütörtök, 1882. október 19. Megjelen h­etenkint háromszor: minden kedden, csütörtökön és szombaton. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Belváros, bog­nár-utcza. Minden a lap szellemi részére vonatkozó köz­lemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok 10 krajczárért élsz. nádor-utczai dohány-tőzsdéjében, Blatter kaszárnya-utczai kereskedésében, IP’fLn.xr. iskola-utczai kereskedésében, a lap kihordójánál és a szerkesztőségben kaphatók. TÁRSADALMI, KÖZMIVELŐDÉSI ÉS SZÉPIRODALMI K­ÖZLÖITT. Előfizetések eszközölhetők a szerkesztőségben, K­lök­bl­er Péter és Kubik Lőrin­cz könyv­kereskedésében. Ú­­ id­ék­en. minden poetai hivratalitáil.. Hirdetésekre nézve a lap egy oldala (colunma) 40 helyre van beosztva, egy hely bélyegdijon kívül 90 kr. Többször hirdetők 30 százalék árleengedésben részesülnek. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 9-től 2 óráig. Előfizetési áraiés Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Budapesten: Hausenstein irodájában, Goldber­ger A., Dorottya­ utcza 6. sz. Rajnai Vilmos, Molnár-utcza és az orsz. hirdetési irodában. — Továbbá Bécsben: Hausenstein és Vogler, Taborstr., Sch­alek Henriknél, Dukes és Társá­nál, A. Oppelik.— Székesfehérvárott, a lap szer­kesztőségében és Klökner Péter könyvkereske­désében. Hirdetések jutányosan számíttatnak. Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre.........................4 frt. — kr. Negyedévre. . . . . 2 frt. — kr. A „Nyilttér“-ben egy sor 30 kr. ÉSZREVÉTEL­E a vaálvölgyi viz levezetésére. Minden vállalat, mely tetemesebb pénz­összegbe, a népnek megterheltetésébe kerül, szorosan megvizsgálandó, várjon a haszon egyenlő arányban van-e a rá fordított költ­séggel, nem e méreg drága költekezés mellett is, ott lesz a baj, hol volt, és semmi előny a nagy munkából nem származik. Ily módon vélekedem én a vaálvölgyi víz levezetése kérdésében, mert 30 ezer forint kifizetése akkor, midőn egyik község 100.000 forint dézsma hátralékban szenved, a másik községet az uzsorások tették tönkre, egy szó­val, midőn az érdeklett közönség nyög a reá súlyosodó teher alatt, nem veheti senki rossz néven, sem hiúságában megsértve nem érezheti magát, ha az ügy elhamarkodásától óva intjük az intéző férfiakat, és azt kérjük, hogy mielőtt a munka kezdetét venné, előbb lássuk színről-szépre a tervezetet, s csak mi£őn az teljesen eloszlatta kételyeinket, midőn meggyőződünk annak helyes, alapos voltáról, akkor fogjunk a kivitelhez. Minthogy mi ismerjük a nehézségeket és óriási akadályokat, melyek a levezetés útjába állnak, ezért igen aggódunk, hogy a pénz, a sápba lesz dobva. A legfőbb baj az, hogy a víznek nincs esése. A vaálvölgyi víz a Dunába szakad, és a Duna víz­állása magasabb mint a mi vi­zünké, természetes, hogy a vizet felnyomja, s így származik az árvíz. Azt óhajtjuk tehát, hogy a mérnöki munkálat azt mutassa meg nekünk, hogy eszközli azt a csodát, hogy e víznek esése legyen. Úgy szóra nem oszlik el aggodalmunk, van előttünk elég példa, hol a vízvezetési munkálat oly terhet rakott a bir­tokosokra, hogy azok alatt tönkre jutottak. Másik nagy baj az is, hogy a vaálvölgyi víz két oldalán, sok vízszakadások vannak, melyek laza, sárga földje az eső, hólével együtt bele­hömpölyögnek a patak medrébe, természetes, hogy így gyorsan eliszapolják. Azt szeretnék már most tudni, hogy a tervezet, ezen elisza­­polás ellen mi óvszert alkalmaz? Hát a fizetéssel hogy leszünk? Ha a párt­birtokosok fizetik csak, úgy igen nehéz lesz a fizetés, mert kevés felé oszlik az összeg. Esr­e nézve sem ismerjük világosan a terve­zetet. Mi szerintünk e vízlevezetés nem csak a rézbirtokosok érdeke, de az egész közönségé, mert a víz felnyomulva szét­terjed, be­hat a községekbe és házakat rombol le, mint már történt. Tehát a levezetés közügy. Ha még az egészségügyi oldalát is tekintjük, akkor határozottan azt mondhatjuk, hogy a vaál­­völgyi lakosokra általában ki kell vetni az összeget. Ha azt akarjuk, hogy ne kozmás, hanem a közérdeknek megfelelő terv legyen előttünk, úgy a titkolódzásnak, vagy erőlte­tésnek még színét se szabad mutatnunk. Mi tiszteljük a földm. cultur mérnöki osz­tályát, a vaálvölgyi víz levezetés tervezetét készítő ifjú mérnököt is, de ép e tisztelet parancsolja nekünk, hogy vakon ne rohan­junk, hanem a tervezet nyilvánossá tételét kérjük. Kérjük pedig ezt azért is, mert helyte­len terv alapján óriás veszedelemnek van ki­téve Baracska és K.-Szt.-Péter. Eddig is mi a baj ? Az, hogy K.-Szt.-Péterig van a víznek esése, de ezen túl nincs. Most már ha na­gyobb utat adunk a víznek, K.-Szt.-Péterre és Baracskára tódul felülről és alulról a víz, e két községet végpusztulással fenyegeti, mert eddig is, minden ősz és tavasz megúsztatta, e két községet, pedig az ercsi uradalomban e viz 600—1000 öl szélességben terült el, mig most —a Pécs—kelenföldi vasút folytán a viz útja alig 10 öl. — A vizszabályozás szüksé­ges, de úgy, hogy az a természet törvényén ne tegyen erőszakot, mert ez keserűen meg­­boszulja magát. Továbbá az is fő tekintet legyen, hogy szükségtelen kiadás ne nyomja az adózó népet, és hogy az a szabályozás ne egy-két birtokos érdekében legyen meg­oldva, de szorosan az egész közönség érde­kében. Hogy a tervezetet s ezen szabályozásra, illetve levezetésre való egész munkálatot, mert nem merik nyilvánosságra hozni, ért­hetetlen, de hogy e nélkül az egész ügy­veze­tés, bizalmat nem bír maga iránt kelteni, azt mindenki beláthatja. Nem kutatom a rugókat, melylyel ezen „igy akarom, igy parancsolom “-féle eljárást eredményezik, tárgyilagosan akartam észre­vételemet a víz levezetésére megtenni, ismé­telve és ismételve kérvén, hogy a tervezettel jőjenek a nyilvánosság elé, hadd nézzük, hadd vizsgáljuk, s aztán, vagy bele­nyugszunk, vagy eldobjuk, ha már fizetünk, ezt csak megvárhatjuk. D. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. — A „Vasárnapi Újság“ okt. 15-diki száma a következő tartalommal jelent meg: A Petőfi-szobor leleplezésére.­­— Petőfi szobra előtt. Költemény. Bar­tók Lajostól. — A hol Petőfi elesett. Történeti rajz. Eötvös Károlytól. — Emlékezetes helyek Petőf éle­téből. — Petőfi szobra. (A szobor története.) — Ok­tóber 15. Költemény. Sántha Károlytól. — Egy fe­dél alatt. Angol regény. Irta Payn Jakab. — Egy­veleg. — A Petőfi-szobor készítője. (Huszár Adolf és művei.) — Nevezetest emlékszobrok Magyarországon. — Petőfi költeményeinek első kiadása. (Irodalomtör­téneti adalék.) — A Gergely-naptár és a más vilá­gok naptárai. — Irodalom és művészet. — Közinté­zetek és egyletek. — Egyház és iskola. — Mi újság? — Halálozások. — Szerkesztői mondanivaló. — Lak­­játék. — Heti naptár. — — Képek: Petőfi szobra. Huszár Adolftól. — Emlékezetes helyek Petőfi éle­téből: 1. Szülői ház Kis-Kőrösön. 2. Lakás Félegy­­házán. 3. Pápai főiskola. (Ó-kollegium). 4. Gödöllői ház. 5. Erdőd. 6. A segesvári völgy. (A hol Petőfi elesett.) — Huszár Adolf műterme, Petőfi és Bem szobrával, az aradi vértanuk emlékének, s az Eötvös- és Deák-szobor mintájával s több mellszoborral és más szoborművel. — Egy fedél alatt. — Petőfi kéz­irata. Nemzeti dal. — Huszár Adolf arczképe. — A „Világkrónika“ 40-ik szám a következő tartalommal jelent meg: A Robinsonok iskolája, Verne Gyula regénye (képpel.) — A száműzött egyiptomi alkirály nyilatkozata országáról. — Petőfi kézirata: „Dalaim“ czimü költeménye. — Petőfi szobra és arczképei (hat képpel: a múzeumban Izsótól, Pe­tőfi 4 arczképe 1846—9. évekből.) — Magyar utazó Dél-Oroszországban. — Az egyiptomi zsandárság. — A léghajó jubileuma. — A „Vasárnapi újság“ előfizetési ára negyed­évre 2 frt, a „Politikai U­j­d­o­n­s­á­g­o­k“ -kal együtt 3 frt. Ugyancsak a Franklin-Társulat kiadó­ hivatalá­ban (Budapest, egyetem-utcza 4-dik sz.) megrendel­hető a „Képes Néplap“ legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre t­art. SZÍNÉSZET. Kedden e hó 17-dikén adatott a közönségünk előtt már ismeretes „Váljunk el“ czímű vígjáték, írták Sardou és Najac. Sokan e kitűnő darabot nem szeretik, azt mondják, hogy erkölcstelen, nem any­­nyira morálja, mint kivitele. Az erkölcstelenséget mi is elítéljük, de meg kell jegyeznünk, hogy Shakespeare azt mondja, mi­szerint valami sem jó, sem rész magában véve, ha­nem az Ízlés teszi olyanná vagy ilyenné. A franczia maga számára írja színműveit. Az ő fogalmai az illemről nagykorúak, társadalmi viszonyai és elvei nagykorúak, de mindenesetre különbözők más né­pekéitől. Azért a­mi más nép előtt erkölcstelennek látszik, a francziának nem mind olyan. Sardou nem tudhatta, hogy darabját magyar nyelvre is fogják fordítani. Az előadás, őszintén el kell ismernünk, felülmúlta várakozásunkat. A salon-vígjáték szokott a vidéki színtársulatok achillessarka lenni, de a mi színtársulatunk ebben igen tisztességes sikert aratott. Bizonyos vontatottságot az első felvonásban leszá­mítva, igen meg lehetünk elégedve az előadás lefo­lyásával. Maár Julia (Cyprienne) igen szépen játszott a II. és III. felvonásban. Mozdulatai köny­­nyedek, finomak, mindig eltalálta a kellő hangot, és a pajkos duzzogás ép oly jól állt neki, mint a pezs­gőtől eredt „nobelspitz“-nek finom bemutatása. De az első felvonásban több iróniát és kevesebb naivsá­­got óhajtottunk volna, és pedig ott, hol Cyprienne a házassági philosofiát fejtegeti. Philosofia és naivság paradox fogalmak. Megyeri Dezső (de Prunelles) ügyes színész, hangja épen bonvivantnak való, és ha már megszok­tuk kellemesen hat, játéka értelmes, és nehéz szere­pét mindvégig jól vitte keresztül. De több rendbeli kifogásaink vannak. Mindenekelőtt jobb maszkírozást szerettünk volna, de Prunelles a darabban 45 éves, továbbá nélkülöztük az elegantiát, ezt nem épen a ruházatra értjük, hanem a tartásra, mozgásra. Tar­tása és járása általában kissé szegletes, de e szerep­ben épen nem volt helyén siető járása, midőn neje mindig panaszkodik blassztsága és bágyadtsága fölött. Egy kis jóakarat és vigyázat mellett ily hibákat azonban könnyű legyőzni. Benedek Gyula jól játszta a tetszelgő, ostoba Adhemart, és külső megjelenése is egészen­­ megfelelt. A mellékszereplők közül Havasi Jenőt­ (Clavignac) emelhetjük ki, de jobban tette volna, ha­­ keztyüit, a­helyett, hogy kezében tartja, felhúzza, mert frakk és keztyütlen kéz, nem igen illenek össze a salonban. Kevés számú közönség. Szerdán f. hó 18-dikán adatott: „a kis bér­ez egy Lecoquenak kedves és fülbemászó zenéjű­, de belérték tekintetében épen nem a legjobb operetteje. Az előadás összevágó volt. Enyvári Sarolta (czímszerep) kellemes, csinos jelenség, játéka igen kedves és nagy haladásra mutat, hangja nem nagy terjedelmű, de a felső réte­gekben kellemes és öltözékei elegánsak. Veressné (herczegnő) kis szerepe után ítélve csinos kis hang­gal rendelkezik, megjelenése megnyerő. Veressnek ismét dicsérhetük gyönyörű baritonját, és egyik dala valóságos tapsvihart idézett elő, játékának hiányai pedig operetteben kevésbé feltűnők, mint a népszín­műben. K­e­n­d­i (Frimusz) jóizű humorja által sokszor m­egkac­agtatta a közönséget. No hát operetteben a túlzás is megjárja, és mi szeretjük Kendit, csak más darabokban aztán jobban vigyázzon. V­á­c­z­i Vilma (zárdafőnöknő) ügyes és routinirt komika színésznő. A karok teljes számuak és kifogástalanok, a mi pedig nagy szó. A női kar néhány dalt igen prisesse énekelt, igy az abc­ét. A zenekarral is meg vagyunk elégedve. Szép számú közönség. F. pincze levegője, a chlorcalcium annál gyorsabban málik szét s ily állapotban lecsúszik a deszka vége alatti edénybe. Ha az edényben összegyűlt vizet el­párologtatjuk, a lerakodott chlorcalciumot megszá­­ritva ismét használhatjuk. Ily módon a pincze min­dig szárazon tartható. — A bárányok vértelenségének ellenszere. Foly­tonosan merülnek föl panaszok a bárányoknak anaemiában, vérszegénységben való elpusztulása miatt s tudakozódnak is, hogy miképen lehetne e beteg­ségen segíteni, illetőleg annak elejét venni. Ez nem más, mint a táplálkozási szervek működésének zavara, melynek gyógyítása igen egyszerű. Az egész tenni­való csak az, hogy ne engedjük a bárányokat az öreg juhok legelőjére járni, ezer és ezer féregtojást ürítenek ki (fonal­féreg, Strongylus filaria), melyek a bárányokban az említett betegséget okozzák. A tojások ugyanis a fűhöz tapadva vagy akár ivóvíz által a bárányok gyomrába jutnak, az itt kikelt fér­gek a belekbe hatolnak, és ezek működésére zavaró­lag hatnak, vagy felmásznak a bárzsingon át a ga­ratba, innen a légcsőbe és a tüdőkbe.­­ A megnedvesü­lt szivarokat legezerszerűbben úgy száríthatjuk meg, hogy rétegenként egy jól el­zárt szekrénybe tesszük, melynek felső részében egy nehány darab friss égetett meszet helyezünk el. A mészdarabok a szekrényben levő levegőben és a szi­varokban foglalt nedvességet mohón magukba szívják s aztán szétmálanak, a mikor uj friss égetett mész­­darabokkal helyesitendők. Ez eljárást új szivarok szá­rítására is lehet alkalmazni. — A burgonya bevermelésénél nagy óvatosság­gal kell eljárni. Vigyázni kell főképen arra, hogy felette sok burgonya ne jöjjön egy verembe, mert ekkor, ha egy verem tartalma megromlik, igen sok lesz a kár; legjobb a bevermelést úgy intézni, hogy a burgonya több apró egymás mellett sorban fekvő verembe kerüljön. Ássunk e végett három láb mély és három láb széles, 5—6 láb hosszú vermet, a belőle kikerült földet rakjuk félre. Ezen vermet töltsük meg színültig burgonyával, melyet kevés szalmával takar­junk be. Az első verem mellé, attól egy lábnyira ássunk egy hasonló nagyságút, s az ebből kikerülő földet hányjuk az első veremben levő szalmával be­fedett burgonyára. A behányás előtt állítsunk a szalma közepére függélyesen egy sima czölöpöt, me­lyet a föld felhányása után kihúzván, egy kéményt nyerünk, mely szalmával lazán bedugatván, a bur­gonya felesleges melegét el fogja vezetni. Hasonló­képen járnak el a 3-ik, 4-ik stb. vermekkel, csak­hogy az utolsót a körülte levő földdel kell befedni. KÖZGAZDASÁG. — A pinezók nedvességének megszüntetésére a következő biztos szer használható: a pinczében egy lejtősen fölállított deszka magasabb részére chlor­­calciumot hintünk s a deszka lejtős vége alá egy fazekat, vagy tálat állítunk. A chlorcalcium magába szivja a pincze nedvességét és pedig kétszer annyit, mint amennyit önsúlya kitesz. Minél nedvesebb a VÁROSI ÉS MEGYEI HÍREK. — Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük az előfizetési pénz mielőbbi beküldésére. — József főherczeg ez idő szerint Al­­csúthon tartózkodik, hol mindennap érint­kezik a köznéppel. Nemrég tűz ütött ki Alcsuthon, s a derék főherczeg az alcsuthi tűzoltó-egylet élén, melynek főparancsnoka, azonnal a vész színhelyére sietett, szemé­lyesen behatolt az égő házba, annak bejá­­ráratait bezáratta. A tüzet sikerült eloltani, s a tűzkár szenvedett ember családjával együtt térdre borult a legnépszerűbb főher­czeg előtt, úgy fejezte ki köszönetét. Sze­mében a bála könye csillogott, szivében egy érzelem volt, melyet az egész nemzet ma­gáévá tesz, hogy éltesse sokáig a magyarok istene a derék főherczeget. — Sport. Kógl István csalai földbir­tokos a budapesti ügető­verseny alkalmával a Wenkheim-dij 200 frtos diját nyerte, Lizi nevű fakó kanczéjával. — A budapesti galamb­lövészeten Eszterházy Béla és László grófok Sárosdról és Kégl István csalai nagybirtokos vettek részt megyénkből. Mind­hárman nyertesek lettek. — Eszte­rházy László gróf két dijat nyert; Eszte­rházy Béla és Kégl István egy-egy dijat nyer­tek. A legszebb lövést Eszte­rházy László szette, ki 25­2 méter távolságról 9 galambot­­ lőtt le egymásután. Október 19. 1882.

Next