Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1878
Az ó- és középkori földrajzi fölfedezések rövid átnézete. Azon fölfedezésekre nézve, melyek által az ó- és középkori népek földrajzi ismereteiket apránként gyarapíták, talán semmi sem szolgált oly hatalmas indítóokul, mint 1. a szükségnek érzete, 2. a kereskedelem csábító ereje és 3. az emberi természetben lévő tudásvágynak nemes ösztöne. Már az ókorban látjuk, hogy a mint valamely nép nem találja föl körében az ő existentiáját föltételező terményeket, a szükség arra készteti, hogy elhagyja tűzhelyét s — csakhogy szükségeit fedezhesse — más vidékeket is fölkeressen. A szükségnek érzete készitteté az emberrel az első fegyvert, hogy vadakra vadászhasson; az szelídittetett meg vele némely hasznos házi állatot, hogy pásztorkép is élhessen; az kényszerített a tápnövény-magvak megismerése és termesztésére, hogy földmivelést is űzhessen, szóval a szükségnek érzete tette az embert munkássá, a termények keresőjévé s mindezek által a földrajzi fölfedezéseknek első kezdeményezőjévé. A szükség érzetén kivül hatalmas indítóokul szolgált a földrajzi fölfedezésekre nézve a kereskedelem csábító ereje is. Mert bár hajdan nem valának is meg a szárazföldi és tengeri utazások biztonságának és kényelmének eszközei, s bár minden kisebb-nagyobb vállalat élet-halál kockáztatásával járt, mindazáltal a történelem lapjain olvashatjuk, hogy minden időben támadtak nemzetek, melyek, ha a kereskedelem által csak némi anyagi jóléttel kecsegtethették is magukat, készek voltak szembe szállni a legnagyobb veszélylyel selég bátorsággal bírtak a legismeretlenebb vidékeket is kereskedelmi czikkek megszerzése czéljából fölkeresni; s ép ezért méltán sorolhatjuk a kereskedelmet is azon indító-okok közé, melyek a földrajzi fölfedezések és ismeretek nagymérvű gyarapítására szolgáltak. De még hatalmasabb indító-okul szolgált a földrajzi fölfedezések gyarapítására nézve az emberi természetben lévő tudásvágy nemes ösztöne. Mert, ha nem veszünk is egyebet, csak a képzelő tehetségből származott babonás hitet, tudjuk, miképp e hit, mily sok századon keresztül tartá — mintegy helyhez kötve — az embereket, a mennyiben magáról e földtekéről is magoknak oly képeket alkottak, melyek még a különben legbátrabbakat is méltán visszarettenthetők minden nagyobbszerű földrajzi kutatástól. Azonban daczára e századokon keresztül tartott babonás hitnek, az emberen erőt vett mégis a tudásvágy nemes ösztöne, s megkísértette vele már az ókorban is azt az utat, melyen haladva a későbbi kor nemzedéke fölépíthető magának a földrajzi ismeretek tiszta világát. *