Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1878
Megengedjük, sőt elismerjük, hogy az ó- és középkori fölfedezések közt igen sok olyan van, amelyekre tán épen csak a véletlenség, vagy valamely területszerzési szándék vezette az embereket; azonban, hogy még az ily után elért fölfedezések is csak az emberi tudásvágy által lőnek hasznosítva, azt kénytelenek vagyunk mindnyájan bevallani. A szükség érzete, a kereskedelem csábító ereje és a tudásvágy nemes ösztöne tehát azon három főfadtor, melyek egyenként is, de együttesen még jobban eszközölték azt, hogy a földrajzi fölfedezések már az ókorban megkezdődtek, a középkorban pedig folytattattak, és pedig ez utóbbiban annyira, hogy magának a jelenkornak is nagyban előkészíték az ösvényt a tiszta és valódi világnézet megalapítására. A földrajzi fölfedezések terén valóban oly sok a vívmány, hogy ezeket csak részben is elősorolni, túlhaladja e lapok keretét és csak az ó- és középkort öleljük fel, s e két korszakban is csak azon felfedezésekről szólunk, melyek a földrajzi ismeretek átnézetét kiválólag feltüntetik. Ókor. Az ókor legrégibb népei közül az indok és chinaiak voltak azok, melyek legelőször foglalkoztak a földrajznak ismeretével; csakhogy az indok oly képet vagy fogalmat alkottak a földről, hogy mi azt ma csak gyermekies mesének nevezhetjük. Az indok, az általuk ismert föld szárazulatát összehasonlítván a Latos növénynyel, azt hivék, hogy ennek szára, mely a tengerből ég felé emelkedik, jelzi a Himalayát, virágcsészéje az emberi nem lakhelyét, a virág négy szirma a négy virágtájat, levelei pedig a szárazföld körül fekvő szigeteket. Az indok a föld közepéül saját hazájukat tartották, a világ négy tája alatt pedig Chinát, Persiát, Ázsia felföldjét és az ezeket környező szigeteket értették. Az indok eme gyermekies fogalma vagy inkább hite a földről, úgyszólván semmi irányt sem adott a későbbi fölfedezésekre nézve. Sokkal nagyobb horderővel bírtak ezekre nézve azon termények, melyek mívelésével foglalkoztak s a melyekkel az ókornak velők közlekedésben álló népeit ellátták. Az indok productumai: a nemes érczek, fémek, gyöngyök, czukornád, elefántcsont, festékek, gyógyszerek stb. mind olyanok, mik a világkereskedelem tárgyai lettek s újabbnál újabb felfedezések anyagául szolgáltak. Ezen productumokkal űztek kereskedést legelsőbben a phoenicziek, kiknek őshazájuk a persiai öbölben fekvő Bahrein szigete volt, mely helyről ők az erythraeumi tengeren áteveztek Indiába, nyugatra pedig az Eufratesen feljutottak a Középtenger partvidékére, hol azután uj hazájukat Phoenicziát alapíták. Mily kiterjedt volt a phoenicziek kereskedelme s ennek következtében az ő földrajzi ismeretök, elég fölemlíteni a gyarmatokat, melyeket Bythinia partján a Pontus Euxinus mellett, a Kykladokon és az aegeumi tenger kiválóbb szigetein alapítanak; továbbá Spanyolország déli részében, hol Tartesso és Cadix váosát alapíták; azután Afrika éjszaki részében, kis Syrtis nyugati oldalán, hol Utikát, Adrumetumot és Carthagot építek; a Persa öbölben, melynek partjain Tylos és Aradosnak veték meg alapját. Áthatolva nyugaton a Grádesi szoroson és Herkules-oszlopokon, a phoenicziek beutazták éjszakán a Világtengert, meglátogatván a jütlandi és pomerániai partokat, mely utóbbi vidékeken borostyánkövet s ólmot gyűjtöttek, mely anyagok jelenleg csekély értékűek, de