Állami Ybl gimnázium, Székesfehérvár, 1892
STOFÁN GYŐZŐ EMLÉKEZETE. I 1819—1892. A sors ritkán szokta a maga örömeit, reményeit zavartalanul nyújtani az embereknek. Az öröm és remény mellé rendesen oda állítja a hit, a fájdalom és kétségbeesés sötét árnyait is. — Örömmel, keblünkben tele reménynyel és lelkesültséggel vonultunk be a tanév elején az annyira óhajtott új reáliskolai épületbe, s íme rövid idő múlva, decz. 22-én már gyászlobogó hirdette szeretett kartársunknak, Stofán Győzőnek váratlan, korai elhunytát! Míg a nyugat nagy kulturnemzeteinél a tanügy és tudomány férfiait a sors hosszú, boldog, munkás élettel szokta megajándékozni, addig nálunk fájdalom ! a szellemi élet munkásait a férfikor delén ragadja el a kérlelhetlen halál. E szomorú jelenségnek egyik oka bizonyára az, hogy nálunk a rendesen anyagi gondokkal küzködő ideális lelkű ifjú többnyire már megtörve, az önfentartás küzdelmeiben kimerülve jut el azon pályához melyet a régiek szerint az istenek az általuk gyűlölteknek tartanak fenn. Elragadta őt is a halál szeretett neje és nyolcz árva gyermekének ölelő karjai közül, kartársainak szerető köréből, a férfikor virágában, 44 éves korában, tanári szolgálatának 21-dik, boldog családi életének 17-ik évében. Míg másoknak a Karácson az öröm és boldogság megszentelt ünnepe volt, addig ez ünnep az ő családjára a fájdalom és kétségbeesés, reánk nézve pedig a szomorúság és bánat gyászos idejévé vált! Szelleme, mely már itt e földön a végtelen kicsiny és nagy kifürkészhetlen problémáit kutatta, elköltözött oda, hol az örök világosságnak, a végtelenségnek és örökkévalóságnak válhatott részesévé! JÓSZÍVŰ ember volt s jobb sok másnál, kiket látszólag tisztelettel, elismeréssel, sőt hódolattal vesznek körbtt, de akiket bensőleg még sem szeret senki, mert hiú lelkük sivár és önző. Jó szive, humánus bánásmódja megnyitották számára a gyermeki szeretet tiszta, üde forrásait. Neje, nyolcz gyermeke, tanítványai mindnyájan szeretettel vették őt körül. Tanítványai kedvvel, odaadással hallgatták világos és felfogásukhoz mért mathematikai előadásait, melyekkel állandóan jeles eredményt tudott felmutatni, úgy, hogy a felsőbb osztályokban tanítványainak mathematikai tudása és ismerete mindig magas színvonalon állott.