Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1918
MEMENTO. (1918—1919.) 1918. augusztus havában jelent meg az új leányközépiskolai tanterv 141,330/1918. sz. min. rendelettel. Nagy kedvvel fogtunk az átmeneti intézkedések végrehajtásához. Alig folyt azonban tanító munkánk két hónapig, az okt. 31-től kezdődő események megzavarták iskolánk életét. Az utcai élet hangos volta, az egymást követő politikai tüntetések és zavargások s a családi életnek ezekből származó nyugtalansága megbolygatták az ifjúság lelkét és a tanulás elmélyedő munkájára alkalmatlanná tették. Látva az idők veszélyes voltát minden erővel azon voltunk, hogy tanulóink a zavaros miliőből kikerülve legalább az iskolában nyerjék vissza azt a csendes lelkiállapotot, amely nélkül a belső fejlődés teljes lehetetlenség. Távol tartottuk őket a színházaktól, nyilvános gyűlésektől, hogy ki ne kerüljenek jóra törekvő hatásunk alól. Bár újságokban, röpíratokban, nyilvános gyűléseken a tanári zsarnokságot emlegették, leányaink nem hidegültek el tőlünk, hanem hozzánk fordultak felvilágosításért. A égés útmutatást meg is adtuk erkölcsös és hazafias szellemben' - ezt a székesfehérvári demokrata vezérek, ezért iskolánkat ellen törekvésekkel vádolták és megtámadták a helybeli Népszavában. mézetes választ megadtuk, amelyre viszonválasz nem érkezett és tovább vigyáztunk a gyermekekre, amire a kommunista forradalom után még inkább szükség volt. A lélekmentő munkából dicséretesen kivették részüket a hitoktatók is, azért lesújtott bennünket az a rendelet, amellyel a vallásoktatást kitiltották az iskolából. Az első nagyon szomorú napunk ekkor volt. Az ifjúsággal együtt sirattuk a hitoktatókat, mert tudtuk, hogy a becsületes nevelés nélkülözhetetlen tényezői hagytak el bennünket. Hogy segítségüket el ne veszítsük, elküldtük a tanulókat az iskolán kívüli vallásoktatásra. A szülők legnagyobb része közreműködött velünk s nemcsak megengedte, hanem szorgalmazta, hogy gyermekeik a hitoktatásra járjanak s megerősödjenek az igehallgatásban. A szülők, hitoktatók és tanárok e közös aggódó szeretetének köszönhetjük, hogy iskolánkba nem tolakodhatott be a nemzetközi, vallástalan szellem. Növendékeink kellően fel voltak vértezve a bekövetkező támadásokra. A hittani órákat pótló laikus erkölcstan és szociológia tanítására kiküldött dr. Kohányi Menyhért tanár csak elöljáróban kísérelte meg az erkölcsi oktatást, midőn azonban a bátrabb tanulók felszólaltak tanítása ellen, csupán társadalmi és gazdasági kérdésekkel foglalkozott. Azután megpróbálták az ifjúsági szakszervezetek felállítását, de ez nem sikerült. A bizalmi tagok kiküldetését is csak az összes tanulók szavazata alapján engedtük meg és így a bizalmi tagok az intézetnek nem selejtes, hanem a legderekabb tanulói voltak, akik a proletárdiktatúra céljait semmikép sem szolgálták. Eközben az intézet likvidálására került a sor. Lajstromozták összes értékeinket. Az államosítás munkálatainak végrehajtására kiküldött urak (mert nem proletárok voltak) nagy jóakarattal dolgoztak, nem vittek el