Szent Margit leánygimnázium, Székesfehérvár, 1935
Dr. Balassa Brúnó a székesfehérvári tankerület főigazgatója. Városunk szülötte. Itt járt elemi iskolába, itt végezte a középiskola hat osztályát a ciszterci rend főgimnáziumában. Az iskola szemefénye volt. Azután követve az Úr hívását a ciszterci rendbe lépett. A zirci apátság csendes, lelkies és költői légkörében megkedvelte az elmélyedő, szemlélődő, magába tekintő életet. Az újoncév letelte után elvégezte a középiskola VII — VIII. osztályát a rend egri főgimnáziumában kiváló eredménnyel. Rendi elöljárósága felismerte fényes képességeit, szorgalmát, munkabírását és egyéni hajlamát s a hírneves insbrucki egyetemre küldte a bölcseleti és hittani tanulmányokra. Itt oly légkörbe került, amelyben nem vesztette el az újoncév benyomásait; inkább erősödött benne Szent Bernát szelleme : az elmélkedés, szemlélődés, a tudományokba való elmerülés szeretete. Hat hosszú évi alapos munka után a bölcselet és hittudományok babérkoszorús doktora lett s szellemi-lelki kincsekkel gazdagon tért vissza hazánkba. A rend egri főgimnáziumában kezdte tanári működését s mint az ifjúság fáradhatatlan jó barátja képezte a rábízottakat istenfélelemre, férfias jellemre és a tudomány szeretetére. Vallástanár, hitszónok, az ifjúsági Máriakongregáció elnöke és az intézeti cserkészcsapat parancsnoka volt. Szent Imre jubileumi évében hatalmas irodalmi alkotással s az ünnepségek rendezésével hódolt Szent Imre szellemének. De nem sokáig maradt az intézetnél, mert eddig végzett tanulmányaival nem elégedett meg, tudományszeretete ismét tanulóvá tette. Beiratkozott a budapesti tudományegyetem bölcseleti szakára s ott latin filológiai, történelmi, művelődés-és műtörténelmi előadásokat hallgatott. Önállóan is búvárkodott s széleskörű tájékozódást szerzett választott szaktárgyaiban. Közben nyelvi tanulmányokat is végzett. Anyanyelvén kívül leírta a német nyelvet; megtanulta a latint, később a franciát és angolt s a szaktárgyai körébe tartozó műveket és az európai népek irodalmát eredetiben olvasta. Tanári oklevelének és a pedagógiai doktori oklevélnek megszerzése után a rend budapesti teológiai-pedagógiai főiskolájának, a Bernardinumnak volt prefektusa, tanára, majd igazgatója s az intézetet a hasonló külföldi főiskolák magas színvonalára emelte. E mellett pedagógiai értekezéseket, tanulmányokat írt s egy hatalmas műben nagy készültséggel és teljesen modern módszerrel megírta a magyarországi latin nyelvi és történelmi tanítás történetét. Tudományos és irodalmi működése alapján a budapesti Pázmányegyetem magántanárrá nyilvánította, a Magyar Pedagógiai Társaság, az Aquinói Szent Tamás Társaság s a Szent István Akadémia tagjává választotta. Tanulmányai tökéletesítésére s az idegen nyelvi gyakorlat megszerzésére hosszú időt töltött külföldön s a nyári szüneteket is erre használta fel. Tanulmányozta a nyugati nemzetek közoktatásügyét, hallgatta a híres külföldi egyetemek kiváló tanárainak előadásait, emellett iskolalátogatásokat