Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-01-14 / 2. szám

Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 kvért igtattatik be. TÁRSADALMI HETILAP. Megjelen minden vasárnap. -A lap szellemi részét illető közlemények „Székesfejérvár“ szerkesztőségéhez, — belváros, Lángszitás féle ház — küldendők. A lap ára, hirdetmények és a hirdetményekért díjak a „kiadóhivatal" Klakner Péter könyvkereskedésében vétetnek fel. Nyílttérijein közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. DK* Kéziratok nem küldetnek vissza."San A lap ára házhoz hordással vagy postán küldve: Egy évre . 4 frt. Fél évre.................................................................2 frt. Negyed évre ............................................................1 frt. A fejérmegyei gazdasági egylet, iskolatanács és a fejérmegyei tanítók egyletének közlönye. 1812. január 14-én. 2. szám. III. félévi folyam. Állandó sinház. Most, midőn e kérdés a legközelebb összehívandó közgyűlésen, úgyszólván végleges megoldásnak néz elé, nem csoda, ha mindenfelől nagy érdekeltség tanusittatik iránta, mert, hogy mennyire fontos e dolog mind a városi, mind a vidéki közönségre, úgy hisszük mondani felesleges A közönség részéről feltüntetett érdekeltség jeléül vehető azon esemény is, hogy múlt számunkbani felszóllalásunk után már, az ott kifejtett indítványtókérő két különböző indítvány fekszik előttünk. E két indítvány mindegyike a színház elhelye-szési kérdésével foglalkozik , ami ismét arra mutat, hogy a közönség fontosabbnak tartja azon kérdés megoldását, hogy hová fog építetni a színház, mint azt, hogy miből építtetik fel, — a dolog természetéből folyónak tartván, — hogy ha a színház elhelyezésének kérdése a közönség kívánalmához mérten intéztetik el, a közönség a szükséglendő pénzösszeget is előteremteni kész leend. Ezen ér’kéltséggel szembe feltűnést okozott a színház alanztmánynak hallgatagsága, mely mig egyré»' viver, mondhatni jeles pénzügyi projecuimm.il !".‘.e meg a közönséget, másrészről, nevezetesen a színháznak hová leendő építésének kérdéséről, mely pedig szerintünk a szinházügy kerül színészetünkre és közönségünkre nézt legfontosabb — egy szóval sem emlékezett meg, sőt lapunkban történt többszöri felidézés után azt vagyunk kénytelenek hinni, hogy e kényes kérdés körüli zárt intézkedés már fait accomplinak tekintetik. Egy eszme, melynek testesíthetése miatt a közönség hozzájárulását igényeljük, megköveteli, hogy annak legkisebb részlete is a közönség előtt nyiltan tárgyaltassék, s hogy az ügy körül az eszmecserének lehető tág tér engedtessék. Ily közérdekű kérdés megvitatására nem elég egy közgyűlés rövid időtartama, hanem szükséges, hogy e közgyűlésre mind a részvényesek, mind pedig a részvényessé váltandó közönség előre elkészíttessék Itt a kezdeményezés a színházi választmányt illeti, neki kötelessége megmondani, mily nézet körül történt kebelében megállapodás, s működésének mily irányt jelölt ki. Azt hittük, hogy múlt számunk vezérczikke után részesülendünk azon szerencsében, hogy e fontos házi ügy közül a legfőbb tényező, a színházi választmány, a házi érdeket védő közeg, e lapok hasábjain a nyilvánosság terére lépend; — most pedig hisszük azt, hogy ami haladt, az nem maradt. Mindezeknek előrebocsájtása után térjünk át az előttünk fekvő két rendbeli projectumra. Ezek egyike szerint a jelenlegi Ránics-féle vendéglő helyiségét képező belváros kaszárnya-utczai ház, a másik szerint pedig annak átellenében, az úgynevezett „profuntház“ volna a jövendő állandó színház helyiségéül kiszemelve. Mind a két, vagy ha akarjuk, az általunk múlt számunkban közlöttel együtt mind a három nézet mellett és ellen sokat lehetne mondani; mi azonban nem szándékozunk most e nézetek részletes megvitatásába bocsájtkozni, röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy a Ránics-féle helyiség ellen két erős ok küzd: — — Az i^ttérv?ny ^ *_ A helyiség zárt helyen '.■ah fekvése. Ellenben a profuntház nagy térfogata és szép négyszögalakja, két utczára szabad nyilása, mely egy harmadik utcza, — egy átjárás megnyitását könnyíti. A telek és épületnek e czélra könnyen megszerezhetősége. Szóval minden oda mutat, hogy a közönség óhajának, s magának a czélnak is e hely volna megfelelőbb. A harmadik, azaz a múlt számunkban közlött tervezet mellett leend még alkalmunk nézetünket kifejteni. Végre ez alkalommal nem mulaszthatjuk el felemlíteni, a színházi választmány közzé tett legutóbbi jelentésében foglaltakat, melyek a közönség osztatlan helyeslésével találkoztak. Az ott kifejtett pénzügyi operatív igen helyes, népünk szelleméhez mért, s a lehető leggyakorlatibb, és mi szeretjük hinni, hogy az óhajtott siker koronázandja az eredményt. Mi pedig a színház nevében szívesen mondunk köszönetet Wertheim úrnak, mint ki e műveletet tervező és indítványa által létesité. X. X. T A i 0 Z As Motto Nemo sabat sobrius. Ha már az idéztem mondatot veszem alapul, s annak igazságát beismerni hajlandónak lenni hiszem magamat, azt is el kell hinnem, hogy, akik most a Walzer- és Polka-saison (mert csárdás saison már nincs) idejében tánczva kerekednek, mindegyik a körülmények behatásának különfélesége szerint meg is vannak keveredve. Azonban nem mind tánczol ám az, ki tánczmulatságra jár; legtöbb része szeret álarcz alatt mulatni, és ez lehet a legkellemesebb mulatság, mert úgy tudom, hogy az emberek társadalma szándékosan igyekszik e nagy világot egy roppant állarczos bállá alakítani, s azt, amit az úz isten a maga bölcsessége szerint embernek teremtett, az emberi bölcsesség meg- teszi állatnak, és ebbeli törekvésében már annyira megközelíti czélját, hogy majdnem azt kénytelen az ember hinni, miszerint egy roppant nagy állatseregletben van. Az ostoba emberre ráfogják, Hogy szamár, a ravaszra , hogy róka. A kisasszony, kinek társalgási szótára az „igen“ és „nem“-nél nem terjed tovább liba Ha sokat gágog lúd, ha szelíd galamb, ha mérges vipera, ha lusta lajhár, ha fürge őzike, evet, ha szerelmes gerle, ha nem az — — — (erre nincs hasonlat, mert azt a példabeszédcsinálók sem hitték, hogy ez lehetséges legyen.) Mindennapi dolog az, hogy az emberek egymásra ráismervén, egymást marhának, ökörnek, birkának nevezik, s hogy mennyiben van igazuk, azt nekik kell legjobban tudni, ők élnek együtt, s magyar közmondás szerint „lakva ismered meg az embert Nem csak a különböző jellemekre, hanem a különböző foglalkozásra nézve is más állatfajhoz tartozónak lenni áhitattnak. A kőművesi fecskének, az asztalost szónak, a szabót, ki családjának kinyomatait a közgyűlésben kivánja megörökíteni, kecskének, a korcsmárosokat viziborjúnak, az uzsorásokat pióczának, a szerkesztőket tentahalnak és kiadókat hódoknak, a csizmadiákat cseszkónak (Ezt az állatfajt nem ismerjük, Szerk ) nevezik. A leleményes ember még ezzel sem elégszik meg — Mombir elég álarczot szerezni az állatvilágból, neki még a növényvilág is szolgáltat alakokat, amelyekkel az magát álcrázni siet. Az egyiket ma tuskónak nézi, holnap akasztófának, melyre a virágot kötéllel bigygyeszti oda. Ha valakinek a nyakán felül álló test része üres, annak egy nagy úri tököt adnak álczául, ráfogják, hogy tökfejű, ha pedig olyan, hogy semmi sem fog rajta, akkor taplóval pótolják az epitethont. Ha egy fiatal nőt túlságos magas sarkú czipőben iszonyú „Cul de Paris“-sal az arcának ellenkező részén, tömérdek idegen hajjal, hegyesen, az ő kaczérságának ékességében látnak végig haladni, az est homályában , az mákvirág, mely a paradicsomi tiltott alma fa gyümölcsére keres ádámokat, kiket Balek álarc?czal tisztel meg a sáppadt irigység. A csapodár, — hűtlen — változékonyt ingó nádszálnak mondják, — az erős jelemüt viharedzette tölgynek, — melyet a menyke is csak félve üt meg, az is inkább üt a gyáva rágalmakkal titkon maró csalánba ; tán azért is, mert e buján termő átkos növény, az élet üde virágos kenyenek kerítése körül honol, hogy örömünket megzavarja. A kellemet rózsa, az ártatlanságot a völgy liliomával álcrázza — a szép piros ajkat betakarják a pirosló cseresnyével, eper vagy szamóczával. Ezzel sem elégszünk meg, a pihegő keblet havasokhoz, a ragyogó szemeket csillagokhoz, a szivet fejérvári belvárosi magyarsággal Durchhaus-hoz hasonlítjuk , s ha ezen álarczos társaság lakhelyét az udvari festő, a hiúság által fel akarjuk díszíteni, úgy az önimádás csalékony holdvilág fényénél, a szivárvány minden szikét rámázoljuk — — — — — — — — — — élhetetlenségünkre. Megyei. Gazdasági. A fejérmegyei gazd. egyesület újon választott igazgató választmánya f. évi jan. 8-án tartotta alakuló ülését, s az alapszabályok értelmében magát 48 tagig kiegészítette. Kégl György úr az alelnökségről leköszönvén, s igazgató válaszmányi tagságát elfoglalván, a többi 11 póttag névsorra következő: Dick Ferencz, Keresztes Károly, gróf Lamberg Fillöp, Halász Vincze, Novák Kálmán, Pethepő Imre, Say Rudolf, Stadelmann József, Tóth Gyula, Zalay Alajos, Molnár Imre urak. Az egyesület igazgató választmánya 4 szakosztályban, u. m. földmivelési, állattenyésztési, kertészborászati és közgazdászán működvén, ezen szakosztályok megalakitattak, s minthogy az egyesület minden tagjainak van joga magát bármelyik szakosztályba beíratni, minden tag tisztelettel felhivatik, hogy számldter-y-tmt.. —személyesen vagy levélben nyilatkozni szíveskedjék. Olvastatott a nmg. m. kir. földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztériumnak f. évi január 2-án 13977. sz. a kelt leirata, melyben — az egylet megkeresése folytán — tudatja, mikép a helybeli méntelep-laktanya helyiségeit a tavaszi állat, s gazdasági kiállítás tartamra kétséggel átengedi, csak arra kéri az egyletet miszerint e kiállításhoz szükséges helyiségek tüzetes kijelölése mellett azon napokat, melyen a kiállítás tartatni fog, ideje korán feljelentse, hogy a netán az akkoriban ott elhelyezett honvédek elszállásolása iránt eleve gondoskodni lehessen. Ezen kegyes leirat örvendetes tudomásul vétetvén , a szükséglendő helyiségek kijelöésére báró Miske Imre, Boda Imre és titkár kiküldettek azzal, hogy ebbeli jelentésüket az állattenyésztési szakosztályhoz további intézkedés végett beterjesszék.