Székesfejérvár, 1872 (2. évfolyam, 2-52. szám)

1872-08-04 / 31. szám

IV. félévi folyam. 1^79 anonevme zl.ón Városi, melyei, a fejérmegyei laiflasán-etylet, Józséni jeuzít, istolatanács és a tanntói etyletének r ............................................................ .. Wk-—*------------------5------------.— J ara ^ |||^ 4A^ ||| Wk El 7^ ^ A lap szellemi részét illető közlemények a ,,Székelyt házhoz, hordással vagy postán küldve : AAffl .ÜL .üli Á9 fejérvár“ szerkesztőségének czimi.endök ;— a lap ára, Tifi^«^Vre..........................................t 5*1* hirdetmények és a hirdetményekérti díjak a „kiadóhivatal“ Negyed évre..................................... írt • Klökner Péter könyvkereskedésében vétetnek fel. "—Megjelen minden vasárnap. Nyílttérbeni közlemények után három hasábos petitsorért hirdetmény 10 kr. fizetendő, a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor . Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért , igtattatik be. B SZRNl« ^ SG" Kéziratok nem hindetnek vissza. "9Q B Viszonválasz Drucker József urnak. Mint ügyünk egyszerű napszámosa nem is mertem magam oly boldogító álmokban ringatni, hogy kisdedóvodáink irányáról közrebocsátott czikkem komolyabb érdekeltséget kelteni képes legyen, annál kellemesebb meglepetést okozott nekem a perez, melyben egy a közügyek, különösen a nevelés terén fáradozása és buzgalmáról ismert s egy országos testület elnöki tisztét viselő férfi védálláspontjául szolgáló válasz czikkét olvashatom. Igaza van válaszoló úrnak, midőn azt mondja, hogy ügyünknek szüksége van az eszmecserére, ezt én eléggé tudva léptem a cselekvés terére, s igazat adok abban is, hogy ha valakitől, a nevelőtől nem sallangós phrasisokat, hanem tényeket várunk, s hogy én is válaszoló úr szavait idézzem: hanc veniam damus, petimusque, mert azon túlerőltetett nyilatkozata, melyet a belvárosi intézet szellemi haladása ügyében oly önkényileg megtehetni magának úgy szólva kierőszakolt, épen arról győz meg nemcsak engem, de mindazokat, akik az ügy értékéről biztos tudomással bírnak, hogy épen ott vannak a szép sallangok, míg oly tény, mely lelkesíthetne, mely buzdíthatna, s mely a félrevezetett felfogást a maga józan ösvényére visszaterelni képes volna, hacsak nem a ködfátyol borította jövőben, a jelenben ugyan nincs. Félreért válaszoló úr, midőn azt hiszi, hogy én megkezdett czikkemmel akár Brunswick Teréz halhatlan érdemeit, akár a belvárosi óvoda tisztelt egyletét, akár végre az intézet vezetőjét óhajtanám megtámadni, sőt én azon határtalan tiszteletnél fogva, melylyel a buzgó úttörők — fáradhatlan kezdeményezők iránt viseltetem, késztetett azon térre, melyen a jót helyeselve és méltányolva — a roszat — a salakot ostromolva, a becsületes szellemi harcz által elvégre is ügyünket megérdemlett diadalához segíthessem. Ámde a becsületes, a minden rész utógondolat nélküli harcz nem zárja ki egyéni nézetem leplezetlen előadását, s így ha egyetértek válaszoló úrral abban, hogy eszméink kölcsönös kicserélése jelenben égető szükség, okvetlen ki kell tennem magam némelyek- de főkép azok gyanúsításainak, akik az intézetük ügye körül felmerülő dolgokat iparkodnak lehetőleg rózsás színben tüntetni fel, mely tényt elítélni nem is tudnám, mert higgye el válaszoló úr, hogy én egy az intézet működése iránt teljes- egészen feltétlen bizalommal viseltető egylet jövőjében sokkal inkább tudok bízni, mint azéban, mely kitűzött czélja elérését szünet nélküli akadékos bizalmatlankodásaival gátolja. Távol attól, hogy megtagadni akarnám a jó akaratot vagy feltételezni az ügy körüli teljes ismeretlenséget, ki kell jelentene", hogy az intézet, melynek részére válaszoló úr czikke egy másik pontja ellenére is kimondja a kedvező ítéletet, épen a kezdeményezés közben követte el ügyünkre nézve a legnagyobb hibát azáltal, hogy az okszerű fejlesztésen alapuló morális nevelés eszközeit oly elhibázva választotta meg, hogy az intézmény iránt a szülők legnagyobb részében ferde nézet és téves felfogás uralkodik. Bizonyítja ebbeli állításomat a helybeli palota külvárosi- ügy a felekezetnélküli óvodák eddigi vezérlőinek a közkívánatommal eddig eredménytelenül folytatott küzdelme, pedig, ha válaszoló úr irántam elég kegyetlen is s némi czélzatai által a hivatlanság bélyegét kisütni, annyira merész csak nem lehet, hogy a többi volt öt nevelő mindegyikét óvatlannak s lelkiismeretlennek declarálja szemben annak magas érdemeivel, akit e téren tán a kisdedóvók legkitűnőbbjének tart. Azt ugyan senki sem tagadja, hogy érzelmeinknél fogva inkább keressük a derűt mint a borút, vajogai el ne évüljenek, hanem úgy látszik savanyu volt a szőlő, mert 24 óra múlva gőzerővel jött vissza és pedig nem egyedül, hogy részt vehessen a mi pacsirtahanggal garnitozott tánczmulatságunkba, hol útitársa oly nagy buzgósággal igyekezett a fesznélküliséget nálunk is meghonosítani, hogy a terem közepén elkezdett vetkőzni, hanem bizony az én leendő udvari fényképészem észrevette sas szemeivel a jelenet nagyszerűségét, és rendbe pingált mindent. Tűz a szemben, tűz az ajkon, de tűz volt az olaj utczában is, s a mi buzgó tűzoltóink az utóbbit feláldozó buzgalmuk folytán sokkal gyorsabban eloltották , mint akiknek kebelét az elsők élvezeti lángba borítják, ha nem is a zene mámorosító hangjainál, ha nem is a táncz adta delejes érintkezésnél, hanem úgy rendkívüli módon, mert itt még a biztosítás sem használ semmit. Ismerek e különös állapotban szenvedő 4 fiatal embert, helyes gyerekek mind, hitük a Sión túl is elterjedt, betegségük egyedüli gyógyszere indigómártás, föleresztve canalis vízzel. Az emberek egy nagy része a rendkívüliségek ellen gyűlölettel viseltetik, s ami nem köznapias, azt nem is szeretik. Innét van az, hogy azon óriási rendellenesség, mely a mi pacsirtahangokkal garnitozott lövöldés tánczmulatságunkon uralkodott — sokaknak nem tetszett — pedig meg volt annak is a maga haszna, mert türelemre, higgadtságra tanítá az embert; a türelem pedig rózsát terem, vagy pedig tökéletesen kijózanítja az embert,— de hogy is ne? mikor 6 órakor kér az ember a méregdrága ételekből enni, — kap az ember 9 órakor, hanem akkor is csak úgy, ha magalamint azt sem, hogy a nagy közönség mindig a kápráztatót keresi, innen magyarázható meg, hogy a belvárosi óvodát támogató közönség is az ügy practicus oldalát nem ismerve, azon boldog hitben élt, hogy az általa tapasztalt nevelési mód a lehető legjobb, s az intézetre legczélhoz vezetőbb, tessék azonban azokat a különben buzgó urakat a kik örülnek, midőn látják, hogy kisdedeiket kedves bácsikájuk sétára vezeti, sorban megkérdezni, várjon ha ők nevelők lévén, s az ügyet szivükön hordva járnának el tisztükben, megtennék-e, hogy hetenkint egyszer kétszer felkötnék a dobot az utczán járókelők mulattatására? megtennék-e azt, hogy a legnépesebb téren erimászokat csinálva, a vezényszó mellett ülnének le kisdedeikkel együtt a porba? De tessék végre megkérdeni azt is, hogy komoly megfontolás mellett nemzeti sajátságunkkal megegyezhetőnek tartják-e ezeket—ügyünkre kívánatosnak-e az óra hosszat a legnagyobb hőségben tartott katonai gyakorlatokat és szenvedély-ébresztő tánczoltatást? S ha mindezekre kedvező választ nyerenk, akkor bátor leszek (most még elhallgatom) oly indítványnyal lépni elő, mely lehetővé teszi az eféle czélok elérését legalább harmadrész költségen is. Válaszoló úr azzal iparkodik álláspontomról lerántani, hogy leczkét ad mire való a táncz. Köszönöm, hanem én úgy hiszem s mindenki aki az alapnevelészet intézményét egészen ismeri, tudni fogja, hogy a test megedzésére, valamint a tüdő gyakorlatára sokkal alkalmasabb eszközökkel rendelkezünk. — Elesik azonban a „Fröbel“-féle szerinte hosszas üldögélést igénylő játékok felett hozott ítélete is abbeli kijelentésemmel, hogy ha az, magukat alapnvelői nevezetük mellett tőlünk elszigetelt pályatársak nem alusznak, bizony mi sem dugjuk be fülünket, nem kötjük be szemünket a haladó kor követelményei előtt s igy ha válaszoló úr még mindig a régi már divatból rég kisepert dalt fujdogálja, az csak arról győz meg, hogy viselt tisztének érzetében elmegy érte a konyhába, azon ürügy alatt, hogy szemlét tartson a sajtáros nymphák fölött. A mi 28-iki tánczmulatságunk népes volt, s megvallva az igazat, városunk tisztelt hölgykoszorúját oly szép számmal, évek óta nem láttam együtt, midőn, gyönyörködve végig néztem a tündérseregen, majd úgy jártam, (ha ugyan rég el nem vesztettem volna) hogy kebelem nyugalmát és szemem látképességét az elraboltatás és káprázat átölelő hatalmának dobtam áldozatul; de szerencse egyik pillanat nem hasonlít a másikhoz sohasem, s így mint a villám czikázása, vagy a széltől űzött felhő az égen, vonultak keresztül szívemen az érzelmek és vágyak, lelkemen pedig a gondolatok a míg végre oda tértek, ahonnét többé nincs hatalom elválasztani. Bizony őszintén szólva, fájt a lelkem, midőn a rekkenő hőségtől gyötört, földre tévedt angyalokat az ülőhelyek hiánya miatt ide s tova járni, avagy a fáradtságtól eltikkadva egy-egy előfához dűlve szemléltem, de vigasztalt azon tudat, hogy a lövésztársulat választmánya, kik között a nők előtt oly sok szeretetreméltó , udvarias egyén van, látva a tapasztaltakat, jövőre gondoskodni fog székek és asztalok fölállításáról. A dalárda működését, tekintetbe véve tanulásuk rövidségét, s az első nyilvános föllépésnél uralkodni szokott lámpalázt, valamint azon kellemes helyzetet, hogy sok csillagból gyúrt női szem volt kíváncsian feléjük függesztve, amelyek bizony mindenkit megzavarnak kisebb nagyobb mértékben? — mindezeket leszámítva, sikerültnek mondhatjuk, de egyszersmind ajánljuk a kitartást és szorgalmat, hogy jövőre annál TÁRQZAI A hét történetéből. Tengeri fürdőt ajánlanak a szív és máj — s egyátalában az egész kebelszervezet megreperálására! — pedig egészen más gyógyszere volna annak, és bizony biztosabb, ha nem hiába nem lehet azonnal alkalmazni, s ez a legnagyobb baj? De miért is mennénk mi tengeri fürdőt használni, mikor idehaza is bőviben van a tengeri, különösen most jutányosan jutunk hozzá, mert az esős idő következtében nagyon bőven terem s szélfiben árulják a piaczon — igaz! hogy egy kissé ízetlen, de ha megsózzák használhatóvá válik, mire pedig megérik s a vékákban mint pattogatott szerepel, ingyen is adják. A forró napok beköszöntöttek, a fürdésre jó idő jár, a minek következtében sokan csak azért betegednek meg, hogy czirógatásaikkal reábirják a kedves férjet, egy kis vidéki kéjkirándulásra, valamely árnyas, de népes fürdőhelyre , ahol különösen a soronkívüli hódításokra bő alkalom nyílik, aminek ép úgy meg vannak kellemes mint kellemetlen következményei, valamint a fürdés áldó hatásának későbbi, de valóban meglepő eredménye. Az én szomszédom is (ez is furcsa! hogy férhet meg két farkas egy házban?) fürdőre utazott Lóréra, hogy az Ézsau-féle lencsén levő pecsenyére fönntartott !