Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1870-03-27 / 1. szám

— 9 — — egy-két év múlva az üvegek erősebbekért cserélendők be, mert a közelpont kiebb mozdul az egyén korosodásával és a szemfáradás okvetlen ismét beáll. Üveghordás által a lappangó­k egy része hamar lesz nyilvánvalóvá, és ha rövid időközökben az üvegeket erősbítjük, oda jutunk, hogy az egész H nyilvánvalóvá lett és javít­tatott, és a túllátó szem az üveggel együtt most olyan mint az E szem. Értelmes egyéneknél lehet ily módon rövid idő alatt a H-t E-vé változtatni át, de a nagy tömeg csak a kiállhatlan szemfára­dás ellen akar óvszert, s ha ez némi időre el van tüntetve, meg van elégedve, a jövőre nem gondol és minek közvetlen hasznát nem látja, attól irtózik. Atropinra a kórisme megtevésére és az üveg meghatározására ritkán van szükség, csak ha szemfáradás volna jelen, anélkül, hogy nyilvánvaló H-t találnánk, ha nem tudunk tisztába jönni afelől, hogy a fáradás H-ból vagy alkalmi felhűdés­­ből származik-e, ha a beteg alapos gyógyeljárást kiván és többé hozzánk nem jöhet. Ha az egyén 45 vagy több éves akkor erősebb üveg kell a közellátáshoz mint mely a H-t javítja, mert ekkor távollátás is van jelen, mely önmagában már domborüveget igé­nyel, az üveg tehát oly erejű lesz hogy része a H-t, része pedig a túllátást javítja. Hogy a szemfáradás javul domborüveg hordása alatt, azt már Donders előtt tudták, de mivel okát a fáradásnak a sugárizom meggyengülésében keresték, mindig azon voltak, hogy idővel a rendelt domborüveget gyengébbel cseréljék föl, végre egészen elve­gyék, úgy vélekedve, hogy ezalatt az izom fokozatosan gyakorol­­tatik, míg az üveg erősbítése által még jobban elszoknék a műkö­déstől és gyengülne. Nem ismerték az alkalmi szélesség fekvését H-nál, s hogy az minden egyénnél az életkorral fogy; nem tudták, hogy a távollátás az élettani fogyástól függ, hanem a szarut hitték vénkorban laposabbá tenni (mi nem áll, mert csak a mellső csar­nok szűkül, a­mi ezen tévedésre vezetett). Mi mosolygunk a bal vélemény fölött, s bátran rendelünk erős domborüvegeket, mert ezek csak a szem alkati baját, a H-t, ellensúlyozzák, bátran erősít­jük fokozatosan az üvegeket, mert ezt az alkalmi szélesség meg nem akadályozható fogyása az életkorral kívánja; még ha túl erős domborüvegeket rendelnénk is, ez legkisebb ártalmat sem okozna, legfeljebb a szemet H-ból nem E-vé, hanem M-é tenné. A dombor­­üvegek hordásától v iszony egyátalán balhiedelmen alapul. Azt hiszik, hogy domborüvegek rontják a szemet, mert viselésük eleinte kellemetlen, mert később erősebb üveg kell, mi a romlás kétségte­len bizonyítványainak vétetik, mert végre az ki üveget visel, üveg nélkül rosszabbul lát mint annak előtte. Ez észleletek helyesek ugyan, de mégis a szem jóságával vagy romláséval semmi közük sincs. Az első és utolsó észlelet azon alapszik, hogy a domborüveget először alkalmazó nem tud kevesebbet alkalmazkodni ugyanazon tengely összetöréseknél mint most kellene, alkalmazkodása viszályba jön az összetöréssel; míg ha üveget hordott, s ezt leveszi, az ellen­­­kező áll be, leszokott az erős alkalmazkodásról az egyes összetöré­­seknél, mire pedig most szüksége volna, néhány hét múlva azon­ban ismét megszokná és a régi viszony állana be. A második ész­lelet, az üvegek szükséges erősbítése pedig alkalmi fogyáson alap­szik, minek oka nem a­­ javítása, hanem a haladó életkor, mire az üvegnek legkisebb befolyása sincs.] Ha valaki az üveget nem hordja, ám tűrje a fáradást, ez az ő dolga, de a hitetlent játszania nincs joga a tudománynyal szemben. A domborüvegek lényegesen a közellátás javítására szolgál­nak. De távolbanézésnél is használtassanak-e ? Ha a­z teljes, s ha így az üveg a távolnézést is javítja, akkor okvetlenül. Ha azonban szabad szemmel képes látni fáradás nélkül, akkor ez nem okvetlenül szükséges; ha nem teszi, kára nincs, ha teszi, előnye az, hogy szeme mindig ugyanazon fénytörési viszonyok közt működik, s alkalmaz­kodása egyenletesen követi az összetöréseket minden távoloknál; rá késztetni azonban őt nem szükséges. Ha gyermekeknél összetérő kancsalság van keletkezőben , s ez csak időnkénti vagy bár állandó, de még váltakozó, akkor atro­pint kell ismételten becseppenteni, s így a­z egész nagyságát kitudni (ha a gyermekek nem ismerik még a betűket, szemtükör­rel határozzuk meg a H-t). Ennek megfelelő üveget kell állandóan hordatni, még­pedig igen gondosan kell a keretet az arcz és fej alkatához mérni, s hátul szalaggal a keret szárait egymáshoz rög­zíteni. Ha az üveg folytonosan hordatik, néhány hét múlva öröm­mel fogjuk a kancsalság eltűnését észlelni, de ha most az üveg levétetnék, ismét előállna. Egy esetemben egy hét múlva, másik­ban 3 hét múlva szűnt meg a kancsalitás, harmadikban még nem, pedig már 5 hét telt el az üveg rendelése óta , s ehhez nincs is már reményem, mert állandóan a bal szem a kitérő. A második esetben a kancsalság eltűnése után 3 hó múlva az anya rendeletem ellen levette az üveget, a kancsalság ismét előállott, ismét hordatni rendeltem az üveget, ez most történik, s több mint 7 hónap óta ismét elmaradt a kancsalitás. Váljon évek múltán el lehet-e hagyni az üveget, arról még nincs tapasztalásom. Ha a kancsalitás állandó akkor csak műtét segít, mely nem halasztandó (mint sok szemész teszi a gyermekkor miatt) mert a kitérő szem látása tom­pul és elvész. Ha lencsehiány következtében állott elő nagy fokú , akkor erős domborüveg kell a távollátásra, s még erősebb a közellátásra. Távollátásra rendes esetekben -1- 4, -­- 3s/4 vagy 3% kell; közel­látásra ehhez mindig még annyi kell, mennyi alkalmazkodásra volna szüksége az E szemnek, hogy távolról közelbe nézhessen, — és pedig ha 12"-ben akar látni V^-et, 10"-re Vio-et, 8-re ‘/g-at kell hozzászámítani. Ha lencsehiánynyal bíró egyén —1— 4-et lát­oa be, */4 -t- 10­~zyel kell 8"-ben látásra. Ha lencsevesztés előtt H * /3 volt jelen akkor erősebb, ha­­ akkor gyengébb üveg kell mind­két említett távolra. A alkalmazkodás mindig tökéletesen hiány­zik, s így a két üveg csak a távol- és közellátást egy-egy pont­ban tenné lehetségessé, ha a szemüveg közelítésében és távoztatá­­sában nem volna segédeszköz némi alkalmazkodási tér­nyerésére. Egy azon üveg, közelállítva a szemhez gyengébb hatású és távo­labb pontba állít be, 1 12'-re az orron letolva és így távoztatva erősebb hatású és közelebb pontra alkalmaz. Ezen módszer nagy előnyt nyújt a hályogműtetteknek, mert erős üvegnél a 172''-nyi távol nagy különbséget hoz létre a beállításban. Ha csak egy szemen van lencsehiány, nem lehet ezen szemet a javító üveggel a másik szemmel együtt használni, mert a hólyogüveg igen nagyít és a reczegképek nagyságábani nagy különbség a kétszemi látást türhetlenné teszi. (Folytatjuk). LAPSZEMLE. Retinitis leucaemica két esete. Th. Saemisch és Th. Leber Jr.-ól, (Klein. Müdl. für Augenheilk. 1869 oetob. Fehérvérü egyéneknél a reczeglábnak egy sajátságos alakjára Liebreich hivta fel első ízben (1861)a szemészek figyelmét. Utána D. Becker majd Th. Simon igyekeztek ezen köralakot mint olyat megvilágítani. Az eddigelé megészlelt és közétett kór­esetek száma azonban alig haladja meg a 12-őt, s a szaktudósok épen nincsenek egy értelemben a baj lényegére, nem különben kóroki összefüggésére nézve a fehérvérűséggel. Th. Saemisch esete egy 84 éves nőre vonatkozik, ki 11/a évig szenvedett sápkórban tetemes léptúltengéssel. — 25—30 veres vértekecsre esett egy fehér. — 1867. októb. 15. a jobb szem rögtön elvakult, a bal látereje ugyanekkor meggyengült. A rendes­nél feszültebb jobb teke köthártyája élénken belövelt, a mellső csar­nok szűk, részben vérrel telt, szivárvány veresen elszínesedett. Szűk láta mellett a szem hátteréből viszfény nem nyerhető. Erős sugárzsába. A bal szemteke rendes összállású. A látidegdombosa szélei gyengén elmosódvak; az edények, kivált a visszerek mentén számos kisebb vérömleny; továbbá az edények szomszédságában, azokat egy-egy darabon követve különböző kiterjedésű fehér foltok láthatók, melyek részben a vérömlenyekbe átterjednek, s a legna­gyobbak az idegdomboső körül vannak elhelyezkedve. Az egyenlí­tőn innen hasonló folt vagy vérömleny nem találtatik­. Az üveg­testben egyes úszó tömött homályok. Szemhátterének általános szí­­nezete nincs feltűnőleg megváltozva. S.­­­1/s. Beteg, kinél időről időre a bőr alatti kötszövetben a test különböző részein vérömlenyek jelentek meg, a lépdag s a fehér vértekecsek száma mindinkább növekedett annyira, hogy már egy esett 3—6 veresre, 1869. márt. 7-én meghalt. Az életben a jobb szemben létrejött látazár a további vizsgálatot lehetlenné tette. A bal reczegbeli vérömlenyek és foltok 4—5 hó múltával eltűntek, is 10 —

Next