Szemészet, 1870 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1870-03-27 / 1. szám
— 9 — — egy-két év múlva az üvegek erősebbekért cserélendők be, mert a közelpont kiebb mozdul az egyén korosodásával és a szemfáradás okvetlen ismét beáll. Üveghordás által a lappangók egy része hamar lesz nyilvánvalóvá, és ha rövid időközökben az üvegeket erősbítjük, oda jutunk, hogy az egész H nyilvánvalóvá lett és javíttatott, és a túllátó szem az üveggel együtt most olyan mint az E szem. Értelmes egyéneknél lehet ily módon rövid idő alatt a H-t E-vé változtatni át, de a nagy tömeg csak a kiállhatlan szemfáradás ellen akar óvszert, s ha ez némi időre el van tüntetve, meg van elégedve, a jövőre nem gondol és minek közvetlen hasznát nem látja, attól irtózik. Atropinra a kórisme megtevésére és az üveg meghatározására ritkán van szükség, csak ha szemfáradás volna jelen, anélkül, hogy nyilvánvaló H-t találnánk, ha nem tudunk tisztába jönni afelől, hogy a fáradás H-ból vagy alkalmi felhűdésből származik-e, ha a beteg alapos gyógyeljárást kiván és többé hozzánk nem jöhet. Ha az egyén 45 vagy több éves akkor erősebb üveg kell a közellátáshoz mint mely a H-t javítja, mert ekkor távollátás is van jelen, mely önmagában már domborüveget igényel, az üveg tehát oly erejű lesz hogy része a H-t, része pedig a túllátást javítja. Hogy a szemfáradás javul domborüveg hordása alatt, azt már Donders előtt tudták, de mivel okát a fáradásnak a sugárizom meggyengülésében keresték, mindig azon voltak, hogy idővel a rendelt domborüveget gyengébbel cseréljék föl, végre egészen elvegyék, úgy vélekedve, hogy ezalatt az izom fokozatosan gyakoroltatik, míg az üveg erősbítése által még jobban elszoknék a működéstől és gyengülne. Nem ismerték az alkalmi szélesség fekvését H-nál, s hogy az minden egyénnél az életkorral fogy; nem tudták, hogy a távollátás az élettani fogyástól függ, hanem a szarut hitték vénkorban laposabbá tenni (mi nem áll, mert csak a mellső csarnok szűkül, ami ezen tévedésre vezetett). Mi mosolygunk a bal vélemény fölött, s bátran rendelünk erős domborüvegeket, mert ezek csak a szem alkati baját, a H-t, ellensúlyozzák, bátran erősítjük fokozatosan az üvegeket, mert ezt az alkalmi szélesség meg nem akadályozható fogyása az életkorral kívánja; még ha túl erős domborüvegeket rendelnénk is, ez legkisebb ártalmat sem okozna, legfeljebb a szemet H-ból nem E-vé, hanem M-é tenné. A domborüvegek hordásától v iszony egyátalán balhiedelmen alapul. Azt hiszik, hogy domborüvegek rontják a szemet, mert viselésük eleinte kellemetlen, mert később erősebb üveg kell, mi a romlás kétségtelen bizonyítványainak vétetik, mert végre az ki üveget visel, üveg nélkül rosszabbul lát mint annak előtte. Ez észleletek helyesek ugyan, de mégis a szem jóságával vagy romláséval semmi közük sincs. Az első és utolsó észlelet azon alapszik, hogy a domborüveget először alkalmazó nem tud kevesebbet alkalmazkodni ugyanazon tengely összetöréseknél mint most kellene, alkalmazkodása viszályba jön az összetöréssel; míg ha üveget hordott, s ezt leveszi, az ellenkező áll be, leszokott az erős alkalmazkodásról az egyes összetöréseknél, mire pedig most szüksége volna, néhány hét múlva azonban ismét megszokná és a régi viszony állana be. A második észlelet, az üvegek szükséges erősbítése pedig alkalmi fogyáson alapszik, minek oka nem a javítása, hanem a haladó életkor, mire az üvegnek legkisebb befolyása sincs.] Ha valaki az üveget nem hordja, ám tűrje a fáradást, ez az ő dolga, de a hitetlent játszania nincs joga a tudománynyal szemben. A domborüvegek lényegesen a közellátás javítására szolgálnak. De távolbanézésnél is használtassanak-e ? Ha az teljes, s ha így az üveg a távolnézést is javítja, akkor okvetlenül. Ha azonban szabad szemmel képes látni fáradás nélkül, akkor ez nem okvetlenül szükséges; ha nem teszi, kára nincs, ha teszi, előnye az, hogy szeme mindig ugyanazon fénytörési viszonyok közt működik, s alkalmazkodása egyenletesen követi az összetöréseket minden távoloknál; rá késztetni azonban őt nem szükséges. Ha gyermekeknél összetérő kancsalság van keletkezőben , s ez csak időnkénti vagy bár állandó, de még váltakozó, akkor atropint kell ismételten becseppenteni, s így az egész nagyságát kitudni (ha a gyermekek nem ismerik még a betűket, szemtükörrel határozzuk meg a H-t). Ennek megfelelő üveget kell állandóan hordatni, mégpedig igen gondosan kell a keretet az arcz és fej alkatához mérni, s hátul szalaggal a keret szárait egymáshoz rögzíteni. Ha az üveg folytonosan hordatik, néhány hét múlva örömmel fogjuk a kancsalság eltűnését észlelni, de ha most az üveg levétetnék, ismét előállna. Egy esetemben egy hét múlva, másikban 3 hét múlva szűnt meg a kancsalitás, harmadikban még nem, pedig már 5 hét telt el az üveg rendelése óta , s ehhez nincs is már reményem, mert állandóan a bal szem a kitérő. A második esetben a kancsalság eltűnése után 3 hó múlva az anya rendeletem ellen levette az üveget, a kancsalság ismét előállott, ismét hordatni rendeltem az üveget, ez most történik, s több mint 7 hónap óta ismét elmaradt a kancsalitás. Váljon évek múltán el lehet-e hagyni az üveget, arról még nincs tapasztalásom. Ha a kancsalitás állandó akkor csak műtét segít, mely nem halasztandó (mint sok szemész teszi a gyermekkor miatt) mert a kitérő szem látása tompul és elvész. Ha lencsehiány következtében állott elő nagy fokú , akkor erős domborüveg kell a távollátásra, s még erősebb a közellátásra. Távollátásra rendes esetekben -1- 4, -- 3s/4 vagy 3% kell; közellátásra ehhez mindig még annyi kell, mennyi alkalmazkodásra volna szüksége az E szemnek, hogy távolról közelbe nézhessen, — és pedig ha 12"-ben akar látni V^-et, 10"-re Vio-et, 8-re ‘/g-at kell hozzászámítani. Ha lencsehiánynyal bíró egyén —1— 4-et látoa be, */4 -t- 10~zyel kell 8"-ben látásra. Ha lencsevesztés előtt H * /3 volt jelen akkor erősebb, ha akkor gyengébb üveg kell mindkét említett távolra. A alkalmazkodás mindig tökéletesen hiányzik, s így a két üveg csak a távol- és közellátást egy-egy pontban tenné lehetségessé, ha a szemüveg közelítésében és távoztatásában nem volna segédeszköz némi alkalmazkodási térnyerésére. Egy azon üveg, közelállítva a szemhez gyengébb hatású és távolabb pontba állít be, 1 12'-re az orron letolva és így távoztatva erősebb hatású és közelebb pontra alkalmaz. Ezen módszer nagy előnyt nyújt a hályogműtetteknek, mert erős üvegnél a 172''-nyi távol nagy különbséget hoz létre a beállításban. Ha csak egy szemen van lencsehiány, nem lehet ezen szemet a javító üveggel a másik szemmel együtt használni, mert a hólyogüveg igen nagyít és a reczegképek nagyságábani nagy különbség a kétszemi látást türhetlenné teszi. (Folytatjuk). LAPSZEMLE. Retinitis leucaemica két esete. Th. Saemisch és Th. Leber Jr.-ól, (Klein. Müdl. für Augenheilk. 1869 oetob. Fehérvérü egyéneknél a reczeglábnak egy sajátságos alakjára Liebreich hivta fel első ízben (1861)a szemészek figyelmét. Utána D. Becker majd Th. Simon igyekeztek ezen köralakot mint olyat megvilágítani. Az eddigelé megészlelt és közétett kóresetek száma azonban alig haladja meg a 12-őt, s a szaktudósok épen nincsenek egy értelemben a baj lényegére, nem különben kóroki összefüggésére nézve a fehérvérűséggel. Th. Saemisch esete egy 84 éves nőre vonatkozik, ki 11/a évig szenvedett sápkórban tetemes léptúltengéssel. — 25—30 veres vértekecsre esett egy fehér. — 1867. októb. 15. a jobb szem rögtön elvakult, a bal látereje ugyanekkor meggyengült. A rendesnél feszültebb jobb teke köthártyája élénken belövelt, a mellső csarnok szűk, részben vérrel telt, szivárvány veresen elszínesedett. Szűk láta mellett a szem hátteréből viszfény nem nyerhető. Erős sugárzsába. A bal szemteke rendes összállású. A látidegdombosa szélei gyengén elmosódvak; az edények, kivált a visszerek mentén számos kisebb vérömleny; továbbá az edények szomszédságában, azokat egy-egy darabon követve különböző kiterjedésű fehér foltok láthatók, melyek részben a vérömlenyekbe átterjednek, s a legnagyobbak az idegdomboső körül vannak elhelyezkedve. Az egyenlítőn innen hasonló folt vagy vérömleny nem találtatik. Az üvegtestben egyes úszó tömött homályok. Szemhátterének általános színezete nincs feltűnőleg megváltozva. S.1/s. Beteg, kinél időről időre a bőr alatti kötszövetben a test különböző részein vérömlenyek jelentek meg, a lépdag s a fehér vértekecsek száma mindinkább növekedett annyira, hogy már egy esett 3—6 veresre, 1869. márt. 7-én meghalt. Az életben a jobb szemben létrejött látazár a további vizsgálatot lehetlenné tette. A bal reczegbeli vérömlenyek és foltok 4—5 hó múltával eltűntek, is 10 —