Szemészet, 1873 (10. évfolyam, 1-6. szám)

1873-03-09 / 1. szám

ránggörcsök által lepetett meg, és pedig a szülfáj­dalm­ak fel­lépésével. Ezen ránggörcsök — úgy látszik — a legnagyobb fokig mentek és kiég a szülés után is több napig tartottak, csak szunyalbefecskendésre enyhülvén és későbben meg is szűn­vén. Már közvetlenül a szülés után, midőn eszmélete visszatért, nagy ködről panaszkodott, mely lázerejét tetemesen csökkente. Miután nagy mennyiségű fehérnye találtatott a vizeletben, a kezelő orvosok reczeglábot gyanítottak, a szemek tükörreli nyo­mozását azonban azért halasztották, mivel a beteg több napig élet és halál között forgott és átalános testállapota ily nyomo­zást egyelőre lehetlenné tett. Midőn az egyént 12 nappal szülése után láttam, mor­­phium mámorban találtam, minek folytán alanyi tünetek elő­adásáról szó nem lehetett, látai pedig a lámpafény behatására oly felette szűkültek, hogy szemtükörreli vizsgálat ily körül­mények alatt fekvő helyzetben épen kivihetlennek mutatkozott. Az igen elgyengült beteg kímélésének tekintetéből csak 3 nap­pal azután látogattam meg, mikor látai már előlegesen kitá­gítva voltak atropin által. A recteg mindkét szemben rendes állapotbann volt, kivéve az edények kétségtelenül keskenyebb voltát; a lázidegek feltűnő halaványak, nevezetesen külső felük­ben; reczeglábnak nyoma sincs. Kis likon keresztül Jaeger 20-at nagy nehezen felismer, stenopaei­us készülék nélkül még any­­nyit sem. A láttért tüzetesen vizsgálni a beteg kimerülése miatt lehetetlen. Más­nap reggel annyit constatálhattam, hogy a láttér színekre nézve szűkült, de hogy azon szint is, melyet az első pillanatban központban helyesen felismert, közvetlenül utána már ott sem bírta tisztán látni. Kétség nincs, hogy ez esetben Anaesthesia cum Hyperaesthesia retinae jelen volt, mint azt más esetekben észleltem. Miután már 6 nap óta nem volt jelen görcsroham, elhatároztatott, hogy a Morphiumtól elállván, kínait rendelünk, a fénybehatás kellő leszállítása mellett. A beteget későbben nem láttam, miután a testerő visszatérésével látereje megint rendes fokra emelkedett. II. Heveny glaucoma gyermek­ágyban. Legyen szabad ezúttal egy másik esetet röviden említe­nem, mely a két előbbivel csak is abban egyezik meg, hogy szintén a szülés által volt feltételezve, különben a szembajok egészen más osztályába sorakozván. Egy sovány, majdnem tökéletesen süket de különben csúzos bántalmakat kivéve egészséges 38 éves nő 1871 junius havában tizedik gyermeket szült. Néhány órára a szülés után fájdalmat érzett jobb sze­mében, melynek szemhéjai megdagadtak. A fájdalmak folyto­­nosan növekedvén, tanácskozásba hivattam meg, melynél a heveny glaucoma némely tüneteit találtam, nevezetesen a víz­­nedv zavarosságát és a szivárványszövet némi elmosódott voltát, igen csekély fokú látatágulatot és épen nem feltűnő nagy feszültséget a szemtekeborítékban. Jóllehet, hogy erős gyanúmat, miszerint glaucoma forog­jon fenn, a házi­orvossal közöltem, még­is a gyermekágy első napjá­ban megteendő műtéttől magam is kissé tartván, főleg pedig a szokatlan dologtól nem kis fokban megijedt család megnyugtatására igyekeztem a lábos rohamot más szerekkel megfékezni. Nadályok, morphium, Calomel cum Jalapa mérsé­kelték is a lábtüneteket, meg is szüntették a zsábát, de azért a lázerő nem emelkedett, a csarnokvíz nem tisztult fel, miért is végtére a beteg valamint férje a műtét megtevését megen­gedték. Történt az a szülés utáni 8-ik napon a szokott jó eredménynyel daczára a rendkívüli nagy fájdalomnak, melyet a műtét ily körülmények alatt okozott. Más­nap a bal szemben jelenkezett glaucoma. A második szemnek megbetegedése az elsőnek műtevése után glaucománál ismeretes dolog, melyet minden szakember ismételten észlelt, de hasonló viszonyok alatt kétszeresen kellemetlen volt mind a betegre mind az orvosra nézve. Ezúttal már nem volt szó várakozó eljárásról, és így a szivárványcsonkítás 24 óra múlva ezen szemen is végbevitetett. Itt azonban a lefolyás sajátságos volt. Valódi gyurmabeli porczhártyaláb keletkezett úgy­szólván közvetlenül a műtét után, mely kisebb fokú szivárványhártyalobbal szövetkezvén, több hétig tartó szigorú gyógykezelést kívánt meg, a szaru majdnem egész területe el lett lepetve csikós homálytól, mely egy ideig a lázát jóformán elfedte és a betegnek csupán fényér­zést engedett. Midőn július elején a fővárost elhagytam, a beteg bal szemével csak nagy tárgyakat birt felismerni, de fájdal­maktól egészen szabad volt. Kerti lakásba helyeztük el, hol­­. Vidtor ügytársam szíves volt a hosszú utókezelést vezetni. Octoberben ismét láttam a beteget, ki magát egészséges­­nek tekintette. Jobb szem: S­­­ft; -­- 20-al Jaeg 1. Bal szem fjt; + 20-al Jaeg 4. A porczhártyában homály nem volt látható, de a bal láta alig húzódott össze fénybehatásra. Fél évvel ezelőtt ismét láttam a beteget, midőn már a bal szemben is teljes láterő volt jelen. Nem ismenk az irodalomban hasonló esetet, t. i. a szü­lést mint alkalmi okát a heveny glaucomának. Hogy az emlí­tett nőnél úgy mint a heveny glaucoma sok eseténél ezen bajra erős hajlam jelen volt a heveny roham kitörése előtt, azért hiszem, mivel már évek előtt nála feltűnő nagy és korai pres­­biopiát találtam, mely emmetropicus szemnél mindig a későb­ben kitörendő glaucomára int. A sok szülés, a kitűnően nagy dispositio csúzos bántalmakra már akkor keltette fel bennem a bekövetkezendő glaucoma gyanúját, mit derék férjének azon alkalommal meg is mondtam. Hogy váljon szabad-e a szoka­lan utóbántalmat, a gyermekágy befolyásának tulajdonítani, nem merem határozottan állítani. Irodal­­m. I. Beitrag zur Therapie der Myopie von Prf. Br. H. Schiess- Gemuseus in Basel. Basel 1872. A szemészeti gyógytan mindenkor igyekezett a rövidlátás növekedésének gátat vetni és ha lehet azt meg is szüntetni, csak hogy nem mindenkor indult ki ugyanazon nézpontból, és sokáig még merőben nélkülözte is azon alapismereteket, me­lyekre egyedül fektethette volna gyógyeljárását. A szem hygiéná­­jára nézve, melyre mindig a kellő figyelem fordíttatott, elő­deink körülbelül épen oly jól voltak tájékozva mint mi. Ahhoz, mit az újabb szemészet teremtője Beer 1800-ban megjelent népszerű munkájában a nevelés e részét illetőleg mondott, alig kell vagy átalában lehet is sokat hozzá tenni: igen erélyesen szólal fel a szünet nélküli olvasás és írás, a rész világítás, a sok szobázás ellen; perczig sem lehet kételkedni, hogy tapasz­talás útján meg volt győződve a rövidlátásnak fiatal korbani foglalkozás által való keletkezéséről és szaporodásáról, ha nem is álltak oly statistikai adatok rendelkezésére, mint a­milyene­ket Cohn és Linsmann kutatásai kezünkbe adtak. E kóros befolyások, valamint a méltán sejtett, velük kapcsolatban álló helybeli vérdusság ellen volt irányozva minden gyógyeljárás egészen a legújabb időig, ide értve a myopodiorthoticont is, melyet Buete ajánl, oly harántos lécczel ellátott olvasó állványt t. i. mely nem engedi, hogy a fej kelleténél tovább közeledjék a könyvhez. Ezen furcsa nevű eszköz még mainap is megérde­melné a szemészek, illetőleg a tanítók és nevelők figyelmét, feltéve, hogy az a tanulni kezdő gyermekeknél elég korán jönne alkalmazásba. Jött aztán a szemtükör, mely a hátsó érhártyacsapot zárta ki előttünk, jött Bonders, ki a szemtengely hosszabbodá­sát mint majdnem minden rövidlátásnak — gyakran világra hozott — alapokat vette fel, és tapasztaltuk, hogy a rövidlátás gyógytanának hanyatlása lépést tartott ezen új ismeretek terje­désével, mintegy tanúságául annak, hogy a divatozó gyógytan­­elvek szorosan összefüggnek a kórtan irányadó eszméivel. A rövidlátás gyógyításáról csak az­óta van ismét szó, mióta az alkalmazkodási görcs felismertetett, mely a fénytörési hibák

Next