Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
t lanság, mely ezeket jelemzi. Nem kételkedem, hogy minden szakember, feltéve hogy nem is volna tudomása az irodalomban előforduló esetekről, tüstént ráismerne a sajátságos congenitál vonásokra, és hogy aztán ezeket épen csak a látóhártya rendellenes visszafejlődésére vonatkoztatná. Ezen eset leginkább hasonlít ahhoz, melyet Ruete (Thomas után) közétett, még a szivárványhártya színe is (világos barna) tökéletesen olyan. A különbség, csekélységektől eltekintve, csupán az, hogy R ue te nés az egyik szemben hosszab szálak egész a szivárványfelület középső harmadáig szabadon láthatók. (úgy látszik, hogy a szóban levő fejlődési hiba barna szivárványhártyánál gyakrabban észleltetett mint más szín mellett.) Hogy mi okozhatja a látóhártya visszafejlődésének akadályát, arról semmi tudomásom nincs. Tulajdonképi lábfolyamatot már a fenntemlített érveknél fokva fel nem tehetni. Még azon körülmény sem szólhat a láb mellett, hogy a leírt lemez legszorosabb összeköttetésben áll a lencsetokkal, minthogy tudva van, hogy a magzati látóhártya maga is tökéletes rendes viszonyok mellett már oly szorosan függ össze a tokkal. Megjegyzendő végre, hogy a töklemez középpontján létező vérnyúlás arra mutat, hogy a hártyának visszafejlődése eleinte rendes módon kezdődött meg, amennyiben ez épen a láta középtáján kkadással szokott megindulni. .4 lázidegek kereszteződéséről. 1. Ueber SéhnervenTcreuzung und Hemiopie von JDr. Emanuel Mandelstamm aus Kiev). 2. Ueber den Bau des Chiasma nervorum opticorum von Prof. D. Micliel. Igazi fáradalom az, mi a mai tudomány mindegyik lépését jelegzi. A haladás nem képzelhető anélkül,hogy a dolgokról való nézeteink lényegesen ne változzanak,hogy ma ne legyünk kényszerítve elhagyni azt, amit még tegnap igaznak tekintettünk, de a reform néha oly rögtönözve lép fel, hogy tudásunk egész épülete szinte ingadozni látszik. J ohann Mü 11 er óta a lázidegek félkereszteződésre mintegy kétségen kívüli volt és mint átalában a látműködés feletti okoskodásunk úgy különösen a féllátásról (Hemiopia) való nézetek innen indultak ki , pedig úgy látszik, hogy a félkereszteződés nem volt egyéb megbocsátható analógián alapult tévedésnél, és hogy a ráidegek a chiasmában tökéletesen kereszteződnek. „Umlernen müsste man immer, umlernen!“ panaszkodott a vénülő örök fiatal Goethe. A két fennczimzet dolgozat ugyanazon tárgygyal foglalkozik, az első inkább kórodai, a második kiválóan bonczolati szempontból. Mandelstamm már régebben győződött meg arról,hogy az úgynevezett semidecussatio nem felel meg a kórodai képnek, főképen ott hol mindkét szemen az oroldali láttérfél hiányzik, tehát mindkét reczegnek külső fele van bántalmazva. Ha a Müller-féle schemát tekintjük, látjuk ugyanis, hogy az agy középvonalában, akár a chiasma előtt akár a chiasma mögött fekvő folyamatok a kereszteződött idegrostokat támadják meg, tehát a reczegek belső felét bénítván halántéki hemiopia eredményeztetek; meg nem foghatjuk ellenben, hogy mindkét reczeg külső felét bántsák belső felük épségben maradása mellett , miért is hasonló esetben a nem igen valószínű föltevényhez kellett fordulni, hogy mindkét lázideghuzam (tractus nerv, optici) külső szélén symetrice üljön a bántalmazó képlet. Azonkívül még azon esetek is, hol az egyik agyfél megbetegedése mellett csupán az ellenkező oldal szeme tökéletesen megvakult, arra indították szerzőt, hogy Biesiadecki már 1861-ben megjelent dolgozata nyomán, mely már akkor a látidegek tökéletes kereszteződése mellett szót emelt, a boncztani viszonyokat uj vizsgálásnak alávesse, melyekből kiderült, hogy a Biesiadeckinek igaza van. Nyomozása mind szétrongálás (Zerfaserung) útján mind harántmetszeteken történt; ez utóbbiakra vonatkozólag megjegyzi, hogy igen könnyen tévedésbe viszik a vizsgálót, ha nem igen finomak, de nemleges módon mégis nagyon értékesek, amenynyiben félkereszteződést sehogy sem találhatni bennök. Kísérletei, melyek abban álltak, hogy majd igen fiatal, majd megnőtt házinyulakon az egyik lázideghuzamot keresztülmetsző és a réczegen az erre bekövetkező változásokat vizsgálta, fölötte érdekesek. A házinyúl reszege igen alkalmatos ilyen észlelésre, mivel a fáidegrostok benne szétterjednek a nélkül, hogy kettős körvonalukat (Contur) elveszítenék és eszerint mint élesen határolt fehér vonalak nagy terjedelemben láthatók. Ily keresztülmetszés és az általa okozott sorvadás következménye az volt, hogy már a negyedik hét végén a történt keresztülmetszéssel ellenkező reczegen az idegrostok jelentékenyen sorvadva és a lázidegkorong körüli táj piszkos-szürke színben találtatott (mivel az érhártyasfesteny a sorvadt reczegen át volt látható), mig az ugyanazon oldali resteg rendes állapotát megtartotta. A szemeknek valamint az agynak későbben történt bonczolása és górcsői vizsgálata mindent megerősített, mit az élő szemben szemtükörrel látni és mindazt, mit a leletből következtetni lehetett. Kérdés : 1-őt miként kell, hogy a reczegek a középpontból eredő körülírt okokra hassanak vissza a lázideg ilyetén tagadhatlan tökéletes kereszteződése mellett ? 2-0 váljon a kórodai kép és bonczlelet megfelel-e a bonczélettani tényeknek ? E kérdés megfejtésére szükséges, hogy megint egy rajzschemát tekintsünk, melyben a lázidegek tökéletes kereszteződés után a szemekbe térnek. Akkor láthatni, hogy lo minden olyan képlet, mely az agy középvonalában a chiasma mellső részét bántalmazza, azon idegrostokat tompítja, melyek a reszegek belső feléhez mennek, miből aztán a két láttér külső felének hiányosságakövetkezik. 2- 0 Ha a kórgó ez a chiasma mögött fekszik a középvonalban, akkor azon idegrostok bénuttatnak, melyek a reszegek külső feléhez vonulnak, ered tehát láttérhiány mindkét belső oldalon, oly hemiopia, melyet igazán nem lehetett értelmezni a félkereszteződés tana mellett. 30 Ha a kórgóez a chiasma egyik külső zuga mellett fekszik, akár a Sylvius-féle árok egész hosszában, mindkét szemben szükségképen támad oldali hemiopia, jobb- vagy baloldali; az előbbi ha a kórgóez a chiasma bal, az utóbbi, ha jobb szögletébe esik, mivel mindkét esetben az egyik huzamot bántalmazza, mely az ellenkező valamint az egyik ideget, mely ugyanazon oldal reszegéhez húzódik. Szerző ezen féllátási nemre különös súlyt fektet, mivel ez az, melylyel G r a e f e és a legtöbb szakférfiak a félkereszteződési tant leginkább támogathatni vélték, míg épen ezen fellátási mód sokkal természetesebben a tökéletes kereszteződés által értelmezhető, főleg ha tekintetbe vesszük, hogy a chiasma külső szöglete mellett fekvő körütér (Willisii) sokféle megbetegedésre alkalmat nyújt, mely a hozamnak a négy dombhoz való lefolyásában alig találkozik. Ha más támpontok hiányoznak, akkor az azonos oldali fellátásból a Sylvius-féle árok megtámadására való következtetés lehető leghelyesebb, míg az ily esetben a lázideghozam bántalma szabad tért enged a kórgóez elhelyezésére a búzámtól kezdve annak a lát—a négydombban és magában az agyfélgömbben történő szétsugárzásáig. 40 Az egyik agyfélgömbnek megbetegedése végre — ha a lát—a négydomb vagy lázideghuzam vonatik be a bántalomba — az ellenkező oldali szem tökéletes vagy részbeni móros megbetegedését vonja maga után. Szerző taglal néhány az irodalomban előforduló kórtörténetet a czélból, hogy megmutassa, miként a kórtani tünetek tökéletesen megfelelnek a boncz-élettani követelésnek. Nevezetesen ad 1) egy Saemisch által közölt esetre, melyben mindkét szemen a külső háttér hiányzott, a bonczolás pedig a chiasma mellső szögletében fekvő újképletet mutattak Egy másik hasonló esetet E. Müller-től. Mindkettő ugyan félkereszteződés által értelmezhető, de sokkal inkább tökéletes kereszteződés mellet szólnak, mivel a kórgó ez a chiasma előtt találtatott. Ad 2)Wegner és Schmidt egy esete, melyben mindkét szemen a háttér belső fele hiányzott. A bonczolati lelet szerző szerint fényesen bizonyítja a tökéletes kereszteződést, minthogy az újképlet az agy középvonalából indulva, eleinte az infundibulumot, a fornix-ot, a septum pellucidum-ot érte, tehát 1* 6