Szemészet, 1874 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1874-02-22 / 1. szám
oly részekre ment át, melyek ha nyomást gyakoroltak, azt csakis a chiasma hátsó szögletére bírták tenni. Úgy hiszi, hogy ezen esetben könnyű volt volna, a kórgócz helyét kórodailag felismerni, ha akkor a chiasmábani tökéletes kereszteződést felvettek volna. Ad 3) Bernhardt esetei, melyekben a phasia oldal fellátással jelen volt, szintén hangosan szólnak az új boncztani adat mellett. Már Graefe megjegyzette, hogy guttaütés után hasonoldali (gleichseitig) háttérszűkület gyakran marad fenn, azonban ő is mint Bernhardt a tünetet az egyik huzam megbetegedésére vonatkoztatta. Ha tekintetbe vesszük, hogy Aphasiánál majdnem kivétel nélkül a Sylvius-féle árok falai s pedig kiválóan a baloldaliak szenvednek a vérömlés által, s hogy az eddig közölt esetekben, melyekben Aphasia hemiopiával együtt előfordult, ez utóbbi jobboldali volt, nem tagadhatni, hogy ily esetekben a chiasma külső szögletének bántalmazottsága valószínűbb a huzaménál. Ad 4) csak két eset hozható fel. Az egyikben (Demmeter) baloldali vérömlenyes reczegláb volt jelen; a hullában a jobb agyacsfélben tojás mekkoraságú vellősrák találtatott. A másikban (Beron ius-tól) baloldali mór után a hullában a jobb agyacs tentoriuma alatt rostdag találtatott, mely alkalmasint négy dombra kihatott. Ha szerző czikkét azon remény kifejezésével végzi, hogy jövendőbeli kórodai észleletek és bonczleletek a tökéletes kereszteződés tényleges voltát még inkább bizonyítani fogják, hozzátehetjük, hogy az daczára mindannak, mit felhozott, ily érvényesítésre nagyon is szorul. Kísérletei igazán oly bonyolódottak és a nehéz kivitel folytán oly sötétek, hogy alkalmasint döntőknek nem fognak tekintetni az ítélő élettanárok által. Sokkal többet tanúsít a górcsői vizsgálat, mely mások által is történt hasonló eredménynyel. Legtöbb világosságot várhatunk azonban gondosan észlelt kóresetektől, melyeknek tünetei majd részletes konczlelet által kellő értelmezésüket nyerendik. Mindenek előtt szükséges lesz ezentúl a hemiopiát tüzetesebben kutatni a perimeter segítségével, nevezetesen a két szemben való egyenlő vagy egyenlőtlen kiterjedését és éles vagy nem éles határvonalát szemügyre venni, minthogy ezen mozanatoktól függ nagyobbrészt azon tünetek belbecse mely által a fél- vagy tökéletes kereszteződés plausibilitására vezettetik Ítéletünk. Michel tanár górcsői nyomozások utján szintén megerősíti Biesiadecki véleményét, miszerint a chiasmában a lázidegeknek tökéletes kereszteződése találtatik. Vizsgálatai főképen vízszintes átmetszetekre vonatkoznak, melyeken az idegrostokat még a chiasma határain túl is mind huzamba mind az idegtörzsbe követni bírta. Élettani kísérletek nevezetesen az egyik idegnek átmetszése vagy az egyik szemteke kiirtása által előidézett idegsorvadásnak tanulmányozása döntő eredményt nem nyújtottak, minthogy a sorvadási tünemények csak rövid darabra voltak felismerhetők.Csupán egy kutyában, melynek egyik szeme világra hozott hiba folytán vak volt, az idegsorvadás még a ciasmán túl is terjedett a huzamba, s ezen esetben a sorvadt idegrostoknak az épekkel való tökéletes kereszteződését észlelte. Az idegrostoknak a chiasmában történő kereszteződése a különféle állatosztályokban különféle, és mintegy jelemző vonást (typisch) képez azokra nézve. A legegyszerűbb mód a halaknál találtatik, hol a két lázideg egymás felett fekszik, míg hüllőknél és madaraknál lemezbeli (blätterförmige), emlősöknél szalmafonatszerű (Korb- oder Strohmattengeflecht) kereszteződés létezik. Ez utóbbihoz közel áll az, mely az embernél jelen van. M ich e mindezeket körülményesen leírja és rajzokkal mustrálja, fősúlyt fektetvén a sajátságos helybeli viszonyokra, melyek a chiasmához szomszédos agyrészben találtatnak, nevezetesen azon öblöt illetőleg, mely épen a chiasma fölött fekszik és a harmadik agygyomrácscsal közvetlen közlekedésben áll. Ezen közlekedés nagy fontossággal bírna némely kóreseteknek értelmezésében, melyek rögtön beállnak és vagy mindkét szemet egyidejűleg vagy hamar egymásután támadja meg, de azon kívül a hemiopia magyarázására nézve is, ha tekintetbe vesszük, hogy a nevezett öbölben meggyülemlött folyadék által gyakorolt nyomás az egyik esetben a chiasma közép, a másikban annak oldalrészét illetheti. A hemiopiát illetőleg szerző helyesen megjegyzi hogy annak éles határára nézve tüzetes nyomozások még hiányoznak kivált a perimeterrel, és hogy még az idegrostoknak a reczeg két felére való felosztása sincs tökéletesen ismerve. Említi, hogy a láidegrostok madaraknál az idegdomcsában kereszteződnek, mielőtt a reczegre átmennének, mire mind Schwalbe mind hazánkfia Mihalkovicz figyelmeztetett. Végre megjegyzi, hogy tanulmányozásának befejezése után megtudta, hogy Brown-Séguard éllettani kísérletek által ugyanazon eredményhez jutott mint ő maga, amennyiben a ciasmának a középvonalban történt átmetszése kétoldali mórt az egyik ideghuzamnak átmetszése pedig az ellenkező oldalon márt eredményezett. (Arch. f. Optht. XIX. II. 37. 1.) H. A Köthártyának amyloid elfajulása. Lebek tartól. Ezen bántalom, jóllehet hogy az utóbbi évek irodalmában ismételve előfordult, elég ritka és átalában ismeretlen a gyakorló orvosok körében, miért is a göttingeni tanár kimerítő tanulmányának eredményét. olvasóink tudomására juttatni czélszerűnek véljük. De vessünk előbb egy pillantást az esetnek kórodai képére, mely e tanulmánynak tárgyát képezte. A beteg 22 éves, joghallgató, ki erőteljes testalkata által kitűnik; szembaját kivéve, mindig egészséges volt. Életének 12 évében bal felső szemhéja láb nélkül alácsüngeni kezdett, s ez így több évig tartván, 1866-ban Mooren műtéttel gyógyította. A nevezett szakférfiú akkor kéthártyabajt nem talált, ennek eredete tehát csak 1867- re vihető vissza. Egy másik szemorvos látta a beteget 1868-ban, mikor mndkét felső szemhéj az átmeneti redő túltengése folytán csüngő állapotban volt. A félholdszerű hártya szintén túltengett vala, de rögnek nyomát sem lehetett találni. 1869-ben mindkét szemben a félholdszerű hártya valamint a túltengett köthártya eltávolíttatott, miáltal javulás állott be. Végre 1870-ben egy harmadik orvos kocsonyás bujálkodást talált a bal felső szemhéjon, mely egész a porczhártya közép tájáig ért, és egész terjedelmében a szem egyik zugától a másikig műtét által eltávolíttatott. Leber 1871 dec. havában a beteg első megjelenésénél a köthártyának, nevezetesen az átmeneti résznek és a tülkhártyarésznek sajátságos túltengését találta, mely hasonló volt a rendkívül nagy mértékben fejlődött kocsonyás szemcsékhez, csak hogy még tömegesebb és némi tekintetben szokatlan küllemű volt. A szemtekék rendes állapotot mutattak. Egy évvel későbben a beteg újra megjelent. Már kívülről lehet a felső szemhéjak kivált a jobbnak megvastagodását felismerni. A köthártyának elfajulása mindkét szemben a hártya nagyobb részére terjed; leginkább azonban az átmeneti valamint a tülkhártyarészt illeti, kisebb fokban a porczrészt. Mind az átmeneti, mind a tülkhártyarész megvastagodott, részint elszórt durva kocsonyás szemcsék, részint sárgás, áttetsző, terimbeles kocsonyás beszűrődmény által, mely a hasonló szemcsés rögtől tömegesebb voltánál fogva különbözik. Már maga a beszűrődött anyag nagyobb vastagságot mutat, azonkívül a köthártya lapja szerint is tetemesen túltengett, úgy hogy itt-ott erős ránczokat képez. A bal szemben egy ily sárgás kocsonyás ráncz bújik ki a szemhéjrésből, míg egy másik a felső tülkhártyarészből indulva föggönyszerűleg fedi a porczhártya felső részét. A kisebb mértékben megbetegedett jobb szemen a tülkhártya a felső átmeneti részhez szomszédos tájának kivételével meglehetősen ment a bajtól; a félholdszerű hártya idomtalan dombort képez ; a felső átmeneti résznek belső fele igen bujálkodó, úgy az alsó is valamint a porczrész ; ez utóbbi nagyobb fokban mint a bal szemben. A porczrész megbetegedése — nyilván feszültebb volta folytán — különbözik a leírt átmeneti rész elfajulásától Itt majdnem egyenletes kocsonyás megvastagodás található, mely teszi, hogy a köthártya szokott színvonalán túl emelkedik; felületét sűrű finom hajszálé lényreczézet fedi, mely alatt, kivált nagyító üveggel, a sárgás beszűrődményt fel lehet ismerni. Oly benyomást tesz, mintha a felületes edényreczézet az alsótól a beszűrődött anyag által elkülönítve lenne. Az alsó szemhéjak porczrésze nagyobb mértékben szenved a felsőkénél. Többször jöttek elő vérzések. A közhártyában a beteg főképen