Szemészet, 1890 (27. évfolyam, 1-6. szám)

1890-02-23 / 1. szám

1890. 1. sz. SZEMESZET 1­ 3 hártyaszerű izzadmány van, mely az k­is lapjával függ össze. A szem rendes feszüléste, tapintásra fáj, látása jó fény érzésre szorítkozik. A mikor kórházi orvoslásunk első hete végén a pupilla atropintól kitágult s területéből a hártyás izzadmány eltisztult, a lencse mögül sárgás izzadmány tűnt elő. Márczius 20-dikán történt elbocsátásakor 2 méternyiről volt fényérzése, látótere a centrumig szűkült. Szeme lágy volt, hegedőse kissé behúzódott, de nagyobb mértékben nem kisebbedett meg a szemteke. Az izzadmány állapotáról márczius 26-dikáról azt jegyeztem fel, hogy a közepesen tág pupillából sárgálló kon­kav felszínű tömeg alsó felét halaványvörös öv fogja körül, mely úgy látszik, finom erecskékből áll. Április 8-diki feljegy­zésem szerint az izzadmány szélének vörös öve eltűnt, helyette a konkav felszín közepén van 3 milliméter terjedelmű vörös korong. Április 23-dikán ez is eltűnt,, csupán egy-két vörös csík maradt a sárgás izzadmányban. Utolsó feljegyzésem május 26-dikáról szól, a­mikor a szem békés volt, T—3, egy keve­set megkisebbedett, k­ise atroph­iás, a szaruhártya hegedőse helyével szemben a lencsén homály látszik, mely nagyítóval nézve a lencsetok ránczozottságának bizonyul. Az ilyen eseteket mint a szemteke fertőzött sebzéséből kiinduló gyuladásokat, természetesen nem szabad a chorioiditis suppurativa sorából kivenni, habár izzadmányuk plastikus tömeggé vált. A pupilláit közti távolság egyik mérési módjáról. Dr. Crainicean tanártól Bukarestben. Történt egyszer, hogy egy szőtthátú szék libain keresztül nézve, majd az egyik, majd a másik szemet behunytam s moz­dulatlan fejnél egy távolabbi tárgyat rögzítettem. Ekkor mi sem volt természetesebb, minthogy a két lik, melyen át felváltva néztem, a pupillák közti távolságnak megfeleljen. Ezen elven tettem következő méréseket. Vettem egy mérő­pálczát s egyik végén stenopatikus likat rögzítettem a 0 pontnak megfelelőleg, míg a 60-as milliméterek táján egy másik likás lemezt nyar­­galtattam hosszirányban, azaz a 0 ponthoz közelebben vagy attól távolabban. Minthogy e likas lemezeket a szemüvegek szokott helyén tartottam, a likakon át rögzített tárgynak jó nagynak úgy mint ablaknak s fokozatosan kisebbedő alkat­részeinek kellett lenni, megfelelőleg a nagyobb s fokozatosan kisebbedő látótérnek. Ekként találtam: Ezen számokból kitűnik, hogy különböző czélokra nézve, úgy mint közönséges olvasásra, kóták olvasására, távolnézésre, a szemüvegek egymástól a távolának más-más hosszmérték kell hogy megfeleljen. Ezen mérési módszer jó szolgálatot tesz kanolatoknál is, ha elég értelmes s mindkét szemmel jól látó egyénnel van dolgunk, mert úgyis az eddig szokásban levő mérési módszernél, t. i. a külső szemzugtól a belsőig, nincs dolgunk symmetrikus pontokkal s ezért a mérés nehézkes, nem élesen demarkált. Megjegyzendő, hogy a mérési módszerhez nem kell külön eszköz, hanem két stenopatikus lemezzel s egy távolítható meg­közelíthető pápaszemkerettel is beérjük. Ilyen keret az Armaignac-féle vagy a Carter-féle, mely a stra­bismus mérésére szolgál. Méréseimet csak vízszintes, egyenes irányban tettem. Iritis syphilitica. Közli: Frank József dr. cs. és k. ezredorvos. A szem lobos állapotát a régiek, a szerint, hogy a kül­sőleg látható, vagy pedig a szaruhártya mögötti részek voltak gyuladt állapotban, csak az általános: ophthalmia externa és­­ interna név alatt ismerték. Schmidt J. Ádám­ volt az első, ki a hályogműtétek után a pupilla területét elfoglaló hártyás képletre kimondta azt, hogy az nemcsak a lencsének visszamaradt részei által képez­­tetik, hanem sok esetben lobos terménye a szivárványhártyá­nak. Munkájában nemcsak hogy ismeri az iritis tüneteit s gyógyítja a belladonna leveleinek forrázatával,­ hanem igyek­szik már a különféle aetrologikus momentumok szerint is osz­tályozni a bántáimat s a többek közt az iritist, a luesnak már gyakori nyilvánulásának tekinti, mely ellen hatalmas fegyvere volt a belladonnán kívül a higanyban. Walther Feren­cz­ már az iritis syphiliticának külön feje­zetet ad s felemlíti többek közt jellegző tünet gyanánt a pu­pillának be- s felfelé való elhúzódását, az mnisnek condyloma­­szerű vérdús duzzadását s az éjnek idején fellépő fájdalmakat. Saunders Cunningham­ legnagyobb érdeme, hogy az extra belladonnát helyileg a squedhiak keletkezésének megakadá­lyozása czéljából nagyon melegen ajánlja. Beer József" a pupillának be- s felfelé való elhúzódásán kívül elhanyagolt vagy rosszul kezelt eseteknél az iritis syphi­­liticára jellegzőnek találta az általa condylomáknak nevezett barnás-vörös csomók megjelenését, melyek esetleg az egész csarnokot occupálhatják. Alig kezdett az iritis syphiliticának biztos alapon nyugvó tana terjedni, már is meg akarta azt ingatni. Travers Benja­min,­ mondván azt, hogy az iritis syphilitica csak a higany használata folytán lép fel s ezzel megkezdődött az „iritis mer­­curialis“ téves tana. Lawrence Williams korának legjobb megfigyelő szemésze az iritis tüneteit kitűnően ismeri, de a specifikus jelleget sem a pupillának be-­s felfelé való elhúzódásából, sem Beer con­­dylomáinak fellépéséből nem diagnoszisálja biztosan, ha csak azonkívül a luesnek más tünetei nincsenek jelen. Az iritis mercurialist tagadja s bizonyítására eseteket hoz fel, hol higany használata nélkül is fellépett lues mellett az iritis. Az iritis syphiliticának felismerésével karöltve járt a többi minden csak képzelhető oki beosztása a bántalomnak s annyira mentek a túlzásban, hogy Bueter az egyszerű kitekintéssel a legkülönfélébb kórképből a megfelelő kórokra akar követ­keztetni. Hasner 10 volt az első, ki szakított a régi iskolával, an­nak nedv-theoriájával s a kóros viszonyokat boncztani alapon igyekezett megmagyarázni. Az iritis syphiliticára jellemző tünetet nem fogad el, melyhez hasonló szellemben nyilatkoztak Stell­­wag s Jaeger.11 Ar­t,12 Schweigger13 s Förster14 már nem tagadják oly mereven az iritis syphiliticára való jellegző tünetet, a gummát, mely, ha a syphilis más tüneteivel egyidejűleg lép fel, bizo- 1 „Ueber Nachstaar und Iritis nach Staaroperationen.“ Wien, 1801. 2 Carl Himly: „Ophtha!mologische Beobachtungen und Unter­suchungen etc.“ Bremen, 1801. 3 „Prolegomena zur Syphilidoklinik.“ Wien, 1803. 4 „Abhandlungen aus dem Gebiete der practisclien Medicin, be­sonders der Chirurgie u. Augenheilk.“ Landshut, 1810. 5 „A trestise on some practical points relating to the diseases of the eye.“ London, 1811. 3 „Lehre von den Augenkrankheiten.“ Wien, 1813 7 „Chirurgische Abhandlungen und Versuche von Cooper und Travers Chirurg. Handbibliotb.“ Weimar, 1821. 8 „Ueber die venerische Krankheiten des Auges.“ Weimar, 1831. 9 „Lehrbuch der Ophthalmologie“ 1845. 10 „Entwurf einer anatomischen Begründung der Augenkrank­heiten.“ 1847. 11 „Die Ophthalmologie vom naturwissenschaftlichen Standpunkt aus bearbeitet.“ 12 „Krankheiten des Auges.“ 1853. 18 „Handbuch der Augenheilk.“ 1875. 14 Graefe-Saemisch gyűjtőmunka 7. kötet 1877. A pupillák közti távolság : 010 m.-n­yi távolságban= 51 mm1 9 mm. különbség 0-25 77 77= 60 „1 O'60 77 77= 63 „1 / 3 77 77 0'75 77 77= 6d1/,,, \/ 17* 77 771 77­ = 65 7, „i/ 1 77 772 77 77— 66 „1 3 7­ 77= 66 4/2 „ 11 7, 77 774 77 77= 67 „1

Next