Szemészet, 1897 (34. évfolyam, 1-4. szám)

1897-04-25 / 1. szám

48 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1897. 1. sz. Nem kerülhetem el ez alkalommal, hogy röviden meg ne említsek egy sok irányban igen tanulságos esetet, melynél a retina egészen szokatlan s specialis körülmények által élesen határolt helyén alakilag valódi „retinitis circinata“ képződött. Sz. G., 30 éves, két év előtt poliklinikai osztályomra jött azzal a panaszszal, hogy rosszul lát. Mindkét oldalon retinitis haemorrhagicát találtam tiszta közegek mellett. A belső szer­vek, különösen a szív vizsgálata egész rendes viszonyokat mutatott, a vizelet normális volt. Az anamnesis azonban ki­derítette, hogy a beteg két évvel ezelőtt syphilitikus fertőzést kapott s a közkórház bujakóros osztályán kezeltetett. Én tehát diagnosisul a retina edényeinek bujakóros megbetegedését mondottam s kórházi ápolást és inunctiós curát ajánlottam. A beteg (bérkocsis) ebbe nem akart beleegyezni s egy ideig nem mutatta magát. A mint újra megjelent, a jobb szembeli vérzések tömegesebbek voltak s a látóképesség erősen csök­kent ; a bal szemen iridochoroiditis társult volt a bántalomhoz, mely igen gyorsan s rosszindulatúan folyt le s nemsokára teljes vakolásra vezetett (köralakú pupilla-elzáródás, cataracta s valószínűleg ablatio retinae). Most végre rá lehetett venni a beteget, hogy vétesse magát fel egy szemészeti osztályra, hol rajta erélyes bekenési curát végeztek. Midőn a beteget újra vizs­gáltam, a látóképesség a jobb szemen újra helyreállott. V.5/6 finom nyomást 15 cm.-ről folyékonyan olvas, a törő­közegek teljesen tiszták, a papilla élesen határolt, de a reczehártyán a következő sajátszerű elváltozások voltak: A nasalis papillaszél közepéből diagonális irányban le- és befelé egy körülbelül 1/2 papillányi széles, hatalmas élénkfehér új képződmény indul ki, mely az edénylitással és a nagyobb edénytörzsekkel egy vékony, átlátszó felrakodás útján függ össze s mely kiinduláspontjától körülbelül két papillatávolságban két hegyes szögben álló léczre osztódik, mely léczek, miután egy darabig lefelé húzódtak s különböző mellékágakat küldtek az üveg­testbe, újra egyesültek ívalakban, úgy hogy az egész kötő­­szövetes, léczszerűen az üvegtestbe benyomuló új képződmény egy palac­kszerű testet ábrázol, melynek elülső, a néző felé fordított fala ki van vágva. A „palaczk“ öblös falai e szerint a réczehártya-körzet meglehetősen nagy területét határolják körül. A palaczk nyakán (azaz a papillaris széltől kiinduló réczen) keresztül újonnan képezett edényköteg húzódik át, melynek főtörzsei a palaczk falain egészen apróra elágazód­nak s fenekét ívalakban körülveszik, mely ív legkülső kacsai előre emelkednek (azaz a néző felé) s az üvegtestben szétoszla­nak. Ezen a palaczk falai és a mellette futó edényívtől körül­határolt reczehártyaterületen egy idő óta valódi „retinitis cir­cinata“ lépett fel, a­mennyiben az újonnan képezett edény­koszorúval párhuzamosan és attól befelé egy fehér foltokból és pettyekből álló öv keletkezett, mely úgy egyes részeiben, mint elrendeződésében teljesen a perimacularis öv jellegével bir s ennélfogva egy „retinitis circinata”-t ábrázol en miniature. Jelen esetben biztosan oly reczehártya-részlet degenera­ti­ójáról van szó, mely újonnan, de syphilitikus alapon képzett, tehát beteg edényektől tápláltatik, valamint a foltövnek az edényív kanyarulataihoz való odafekvése a plaque-oknak a főtörzsek­től elágazódó capillaris kacsoktól való függését jelzi. A jel­lemző foltfelhalmozódás genesisének bizonyítására szebb képet még kísérleti úton sem lehetett volna előállítani. # Hogy jelen munkámat ne terjeszszem túlságos bőre, nem akarok differentiáldiagnostikai tárgyalásokba bocsátkozni, melyek annak, ki Fuchs szép ábráit tanulmányozta, vagy az itt szóban forgó bántalom egy esetét megfigyelte, aligha lesznek szükségesek. A „Hutchinson-féle elváltozás“ annyira különbözik min­den góczképződéssel és izzadmánynyal járó retinalis bán­­talomtól, hogy összetévesztés alig lehetséges. Ellenben külö­nösen fel kell hívnom a figyelmet a diabetisnél előforduló retinadegeneratióra, mely betegségünkre nagyon hasonlít, sőt vele rokon bántalom. Hirschbergnek a diabetesnél előforduló reczehártya-köz­­pont degeneratiójáról egy kitűnő leírást köszönhetünk. (Central­­blatt f. pr. Augenheilk. 1889, 23. oldal.) Ezen betegség első főalakja abban áll, hogy kicsiny, világos, fénylő góczok halmozódnak fel a retina szövetében a nagy edények alatt a macula lutea környékén. A góczok körökké rendeződnek a macula lutea környékén. Vérzések gyakoriak. Ezek arra utalnak, hogy diabetikus egyéneknél a retina edényei súlyosan megbetegedhetnek, mit Hirschberg is kiemel, és azon felvételt engedik meg, hogy a góczok a retinában az edénymegbetegedés következményei. A „Hutchinson­­féle elváltozás“ és a Fuchstól retinitis circinata néven leírt esetekben a vizeletben rendszerint nem lehetett semmi rend­ellenest kimutatni. Kivételt képez egy esetem, hol a retinának kifejezett endarteriitikus és endophlebitikus elváltozásain kívü­l diabetes is volt jelen; a czukortartalom a 4°/C-ot meghaladta. Ezen esetet felvettem casuistikámba, mert a retina elváltozásai igen jellemzőek voltak. Ezzel szemben egy másik esetemet, bár a retinitis circinatához közel áll, külön akarom tárgyalni, mivel Hirschberg a retinaközpont diabetikus degeneratioját mint jól körülhatárolt kórképet már leírta s ez talán ezen csoportba tartozik. B. B. úr, 63 éves, Budapest, körülbelül 10 éve szenved diabetesben. A baját pontosan megfigyelő intelligens beteg adatai szerint a legnagyobb czukormennyiség 2'5°/0-ot tett ki. Már évek óta lát rosszul, a betegség kezdetére vonatkozólag nem tud adatokat nyújtani. Először láttam 1895. deczember 29-én ambulantiámon. C. S. M 2 0 D V 1 5/18—5/12 ; + 2-vel Schweigger 0-75-öt nehezen és keresve olvassa (kicsiny centralis scotoma). A macula lutea körül jellegzetes fehér foltokból és pettyekből álló öv. A körzeten egyes kisebb vérzések: 0. D. M 2­0 D V alig 5/60, nagy centralis scotoma, a legnagyobb betűket, még convexüvegekkel is, csak nagy fárad­sággal tudja felismerni. Törőközegek tiszták, a macula alatt fehér, egymással összefolyó, nem festenyzett góc­okból álló kör, a retina körzetén néhány kisebb vérzés. A vizeletben czukornak és fehérjének csak nyomai. Belső vizsgálat: emphysema pulmonum, mindkét hang a gyomrácsokban jól határolt, az aorta első hangja tompa, a második normalis, a pulmonalis mindkét hangja rendes. A na­gyobb ütértörzseken nincsenek különösebb elváltozások, az arteria temporalis nagy fokban rigid és kanyargós. Az utoljára 1896. szeptemberében megejtett vizsgálat nagyjában ugyanazt mutatta. Most is csak nyomai vannak a czukornak a vizeletben, de valamivel több a fehérje. Ha a saját és idegen megfigyelések alapján velősen kell összefoglalnom nézetemet az általam „Hutchinson-féle elválto­zásának s Fuchstól „retinitis circinata“-nak nevezett bántalom­­ról, ez a következőkben foglalható össze: Oly Mutatómról van szó, mely már kezdettől fogva nagy látási zavarokkal jár, melyek centralis scotoma által okoztatnak­. A látási zavar okául a reczehártya központján degeneratio található. Ez fehér, sohasem festenyzett szélű foltok és pettyek­ben nyilvánul, mely foltok koraiakban vannak az eredetileg ép fovea centralis körül elrendeződve s e mellett a papilla lobos elváltozásának minden tünete hiányzik s a szem törőközegei teljesen átlátszók. A retina edényei betegek, a leggyakoribb compli­catio a vérzés. A bántalom idült, kimenetele ritkán kedvező. A reczehártya-központ gyakran teljesen elsorvad, teljes megvakulás azonban nem áll be, mert a retina körzete működésképes marad. A bántalom arteriosklerosissal van párosulva s valószínűleg a retina szövetének disseminált fehér lágyulásár­ alapszik. * Az előzőleg tárgyalt kórképet 1887-ben „a szemfenék Hutchinson-féle elváltozása“ név alatt írtam le, mivel az iro­dalom pontos áttanulmányozása után semminemű adatot vagy ábrát nem találtam, melyhez megfigyeléseimet hozzáfűzhettem volna, Jaig Hutchinsonnak a „Ophthalmie Hospital reports 8-ik kötetében foglalt közleményére nem bukkantam, mely ez irányban előttem felhasználhatónak tűnt fel. J. Hutchinson Warren Tay szemtükri leletei alapján „Symmetrical central chorioidoretinal disease occuring in senile persons d­ezimen egy megbetegedést ír le, melyet következőképen jellemez: idősebb.

Next