Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-01-25 / 1. szám

2 1908. 1. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET A kísérleti kórtan hatalmas fellendülésének hatása alatt úgyszólván általánosan elfogadott volt e nézet, de a klinikai észlelés alkalmával talált tények sehogysem voltak vele össze­egyeztethetők. Különösen azon kísérlettel egyenértékű tapasz­talás, hogy a neurectomia opticociliaris után is kitört néhány esetben a sympathiás gyuladás s hogy ilyen alkalommal meg­tartott vagy újból a szemtekébe nőtt ciliaris idegeket találtak. Schmidt-Rimpler-11 arra bírták, hogy egy más hypothesist állítson fel. E szerint a ciliaris idegek reflex úton keringési zavart idéznének elő, az így keletkezett locus minoris resis­tentiae a véráramban keringő pathogen­ csirok megtelepedésére nyújt alkalmat. Bár nagy tapasztalású klinikusok, mint Pánim, a szem kórszövettanának hivatott művelői, mint Greeff, gya­korlott kísérletezők, mint Bach e magyarázatot elfogadták, mégis első pillanatra szembeötlő annak mesterkélt volta. Ilyen körülmények között nem csodálkozhatunk, ha Hirschberg 1­2 sem a ciliaris idegeket, sem az opticusokat, sem a vérereket nem ismeri el közvetítőkül, hanem a két szemet összekötő nyirokéz pályák keresésére utal, melyek jelenlétét már Scheffels 3 valószínűnek tartja, de melyek kimutatása eddig nem sikerült. E rövid vázlatból is látható, hogy a baj magyarázata még mindig vitás . Axenfeld 4 azon kijelentése, mely szerint ismeretlen a fertőzés okozója, s ismeretlen az átterjedés útja, a helyzetet jól jellemzi. Ha már most a kérdés tisztázását meg akarjuk kísérelni, mindenekelőtt vizsgálat alá kell ven­nünk azon módszereket, melyek kutatásaink számára rendel­kezésünkre állanak s azután mérlegelnünk kell az általuk elért eredményeket. % # # Az első módszer, melylyel felvilágosítást nyerhetünk: Rokitansky és Virchow módszere : a kórboncztani s kórszövet­tani vizsgálat. A vizsgálat anyagát túlnyomó számban az elsődlegesen megbetegedett szemek szolgáltatták. Minthogy ezek en­eleálása a bántalom korai és késői időszakában egyaránt nagy szám­ban történt, nagy az anyag mely rendelkezésünkre áll. Ha csak azon szemeket vesszük számba, a­melyek ténylegesen elő is idézték a sympathiás gyuladást a budapesti egyetemi szemklinika gyűjteményében ötvennél több van, míg ha azokat is vizsgálat tárgyává tennék, a­melyek tapasztalat szerint sympathiás gyuladás keltésére alkalmasak, sok száz állana rendelkezésre. Mondanom sem kell, hogy akkor a­midőn a bántalom pathogenesisét kutatjuk csakis azon szemek jöhetnek számba, a­melyek a bajt ténylegesen elő is idézték. A leg­becsesebb anyagot azok szolgáltatják, melyekben a sérülést vagy operálást követő gyuladás nem tartott nagyon hosszú ideig. A phthisis bulbi klinikai képét mutató szemek vizsgálatára gyakran nyílnék ugyan alkalom, de ezek legkevesebb tanul­ságot adhatnak. Az egyetemi szemklinika laboratóriumában feldolgozott szemek között volt olyan, mely operálás követ­keztében ment tönkre, volt olyan mely sérülést szenvedett sőt egyik enucleálását csak két héttel utóbb követte a sympa­thiás gyuladás. A talált elváltozások egyeznek az irodalomban talált adatokkal: az uvea, de főleg az iris és corpus ciliare szövetében csoportos infiltratio, a felszínen fibrinben gazdag izzadmány, mely zsugorodásra hajlamos. Az uvea ezen kiterjedt gyuladásának természetes követ­kezménye, hogy a ciliaris idegek is mutathatnak elváltozást. Épen ezen idegek anatómiai lelete két irányban adott alkalmat a sympathiás gyuladás magyarázására. Heinrich Müllert 1858- ban azért vette gyanúba a ciliaris idegeket, mert azokat az optikus teljes atrophiájával szemben vezetőképeseknek találta, Alt2 is többnyire épeknek találta. Mások, mint Schmidt- Rimpler3 és Goldzieher,­ meg épen azért csatlakoztak a ciliaris theoriához, mert vizsgálataik alkalmával az idegekben anatómiai elváltozásokat találtak, melyeket különben előttük már Ivanoff kimutatott volt s utánuk Uhthoff és Berger is constatálhattak. Goldzieher­ azt hiszi, hogy a Niedick által leirt neuritis migranshoz hasonlóan a ciliaris idegekben talált perineuritis s neuritis terjed át a másik szemtekére. Mindezen leletek azonban az átterjedés módjáról nem tájékoztatnak. Az uvea gyuladása nem visel magán különös jelleget, legfeljebb azt lehet mondani Schirmerrel, hogy a gyuladás megfelel azon képnek, a­milyent fertőző természetű gyuladásoknál szoktunk találni. Hogy a ciliaris idegek is meg­vannak vagy meg lehetnek támadva, az csak természetes, de ebből, a­mint Uhthoff és Axenfeld 3 is kifejtették még nem következik semmi, mert az urea kiterjedt gyuladásának ter­mészetes következménye. De hogy nem a talált neuritis s­perineuritis az az elváltozás, mely átterjed, azt Schirmer­z eldöntötte, mivel a ciliaris idegek extrabulbaris csonkján soha sem tudott elváltozást kimutatni. Viszont azon esetek, melyekben intrabulbarisan sem találtak felismerhető gyuladást, még nem szólnak feltétlenül az idegek szerepe ellen, mert ismerünk olyan bántalmat, mely biztosan az idegek mentén terjed a nélkül, hogy azokon szö­veti változásokat találhatnánk. Ha tehát az első ízben Iwanoff (1869), majd Schmidt- Rimpler (1874) s utóbb Goldzieher (1877) által talált neuritist s perineuritist nem is tekintik s nem is tekinthetik, a lényegnek el kell ismernünk azok érdemét, kik a Leber-Deutschmann hypothezis uralma alatt is folyton hangoztatták a ciliaris idegek szerepét s ezek között van egyik tagtársunk Goldzieher Vilmos is. Sokkal fontosabb a sympathiásan megbetegedett szem boncztani lelete. Ez a ritkaságok közé tartozik. Az egész irodalomban csak hat eset leírása található (Deutschmann,8 Zimmermann,9 Schirmer,10 Grunert,11 Asayama 12) s egy hete­diket magam vizsgálhattam. Ez eset különben másképen is tanulságos. 53 éves földmives jobb szemét 1894. november 2-dikán ökör döfte meg, 1895. február közepén bal szeme is megromlott, de csak 1895­ márczius 2-dikán jelentkezett a klinikán felvételre. Ekkor jobb szemén kézmozgást látott, a sclerában felül íves szürke hegedés, iris nem látható, csarnok mély, üvegtestben vér, bal szemén heves iridocyclitis, mely mindinkább fokozódott s a fényérzést is kioltotta. 1895. november 1-én a sympathiás úton megvakult bal szemet enucleálták, míg a jobb szem látása + 10.0 D-val 5/зо volt. A kórszövettani lelet megegyezik a másik hat eset elvál­tozásaival, a­mennyiben a sympathiás gyuladást keltő szemhez hasonló nvea-gyuladás található, mely legintensivebb az iris 1 Anatomische Beiträge zur Ophthalmologie. Archiv für Opthalmologie IV. I. 368. 1858. 2 Studien über sympatische Opthalmie. Archiv für Augenheil­kunde. VI. 311. 3 Sympathische Opthalmie. Klinische Monatsblätter XII. 178. 1874. 4 Zur pathologischen Anatomie der Ciliarnerven. Klin. Monats­blätter. XV. 1877. 413. 5 Therapie der Augenkrankheiten. II. Auflage. Leipzig 1900. 0 Spezielle pathol. Morphologie und Physiologie der Sinnes­organe. 265. o. 7 Klinische und pathol.-anat. Untersuchungen zur Pathogenese der symp. Augenentzündung. Archiv, f. Ophth. XXXVIII. 4. 95. 8 Fortgesetzte Versuche und Untersuchungen über die Ophthalmia migratoria. Beiträge zur Augenheilkunde. Heft X. S. 81. u Anatomische Untersuchungen eines Falles von Ophthalmia sym­pathica. Archiv f Ophthalm. 42. 39. 10 Handbuch der gesammten Augenheilk. II. AuH. VI., VIII. 77. 11 Vollständiger Sectionsbefund eines Falles von symp. Ophtalmie. Klin. Monatsbl. f. Augenh. 1900. Beilageheft. 1. Anatomischer und bacteriolog. Befund eines weiteren Falles von sympath. Entzündung. U. 0. 1901. 2. 12 Vollständige mikroskop. Untersuchung eines Falles von symp. Ophthalmie. Archiv f. Ophth. 54. 3. 1902. 1 Beitrag zur Entstellung der sympathischen Ophthalmie. Bericht über die Verhandlungen der Oplithalmologischen Gesellschaft Heidel­berg 1891. 2 Über sympathische Augenentzündung. Centralblatt für Augen­heilkunde 1895. 3 Über Sehnerven-Resection. Klinische Monatsblätter für Augen­heilkunde 1890. 4 Zur Discussion über die Pathogenese der sympathischen Oph­thalmie. Klin. Monatsbl. für Augenheilk. Beilageheft 107. 1900.

Next