Szemészet, 1903 (40. évfolyam, 1-4. szám)

1903-01-25 / 1. szám

1903. 1. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 3 és corpus ciliare tájékán. A látóidegfő résztvevése nem haladja meg azt a mértéket, a milyen fokban az urea minden heves gyuladásához társulni szokott. Az optikus folytatólagos vizsgálata az én esetemben — minthogy enucleált szem — természetesen nem volt lehetséges, de azon öt esetben, a­midőn halál útján kiterjedt vizsgálatra nyílt alkalom azt találták, hogy az optikusok perineuritise a centrum felé fogy, a chiasma tájékán intensitásában újból nyer. De nem szabad felednünk, hogy Deutschmann betege carcinomában, Zimmermanné leptomeningitisben, Gr­eunerté nephritisben s tumor cerebriben szenvedett volt. A látóidegek résztvevősének tehát sokkal közelebb fekvő okai voltak, mint maga a sympathiai szemgyuladás. Az anatómiai leletek tehát épen olyan kevéssé támogatják az optikus, mint a ciliaris theoriát. Minthogy az uvea gyuladása a fertőző, a parasitás gyu­ladás képét mutatja, érthető, hogy bakteriológiai vizsgálatok nagy számban történtek. De eddig sem festés, sem kitenyész­tés, sem oltás útján nem sikerült mikroorganiszásokat ki­mutatni, melyek a betegség előidézésével vádolhatók lettek volna. Deutschmann az általa festés útján egy ízben kimutatott pálczikák pathogén voltáról, de még arról sem, hogy valóban mikroorganismusok, senkit sem győzött meg. De még azon esetben is, ha azokat baktériumoknak elismerjük, ez még mit­­sem bizonyít. Ahhoz, hogy pathogén voltukat elismerhessük még sok, nagyon sok feltétel teljesülése szükséges. Ne feledjük, hogy Penzoldi­­ a veszettség oltása közben egész sorozaton át talált mikroorganismusokat, melyekről kiderült, hogy véletlen fertőzés útján juttattak az anyaghoz. A bakteriológiai vizsgálat megbízhatósága érdekében Krompecher Ödön tagtársunk szíves segítségét kértem volt ki, de neki sem sikerült eredményt elérni. Természetesen mindez még nem jelenti, hogy a bak­tériumoknak a sympathiás gyuladás keletkezésében nincs sze­repük, hiszen sem a trachoma, sem a lues kóroka nem is­meretes, pedig fertőző voltuk kétségtelen. * # % A kísérleti kórtan hatalmas fellendülésével a kutatók egész serege a kérdés megfejtésére egy másik módszert, az állatkísérleteket alkalmazta. A megejtett kísérletek száma óriási s az elért eredmény valljuk meg őszintén eddig semmi. Pedig a theoriák jó része ezeken épült fel. A kísérletek mód­szerének alkalmazását Bonders inspirálására 1869-ben Maats kezdte s azóta a kérdéssel foglalkozók majdnem mindegyike felhasználta, csakhogy nem annyira a még ki nem derített igazság tisztázására, mint sokkal inkább valamely előzetesen felállított hypothesis igazolására. Nem gondoltak Virchow tételére, mely szerint a választ a feltett kérdésre nem az észlelés előtt, hanem utána kell megadni. Még nagyobb baj az, hogy olyan kérdésre akartak állatkísérletek útján feleletet adni, a­melyre ez úton egyáltalán nem lehet nyerni. Hogyan lehessen egy olyan bántalmat állatokon tanulmányozni, a­mely azokon elő sem fordul s elő sem idézhető ? Váljon e módszer a tuberculosis, a veszettség kórtanára szolgáltatott volna-e olyan fényes eredményeket, ha a veszettség, a tuberculosis nem lett volna állatokon kísérletileg előidézhető ? Pedig, ha tapasztalt állatorvosokhoz s az állatorvosi főiskolák tanáraihoz fordulunk, azt a választ kapjuk, hogy állatokon az opthalmia sympathicához hasonló bántalmat nem ismernek, így nyilat­kozott Plósz Béla tanár s ez olvasható a bécsi Bayer s a ber­lini Möller könyveiben is. Egyetlen adat van a régi irodalom­ban,mely különben a sympathiás szemgyuladás therapiájára illetve prophylaxisára szerfölött fontos, de a mely egyszersmind a kutatásnak téves irányba való terelődésére alkalmat adhatott. Wardropp 1 1818-ban említi, hogy lovakon gyakran elő­fordul egy betegség, mely előbb az egyik, azután a másik szemet támadja meg s mely előbb utóbb megsemmisíti a látást. De ha az egyik szem elgenged vagy összezsugorodik, akkor a baj nem rontja meg a másikat s megállapodik, ha már átter­jedt volt. A gyakorlatban úgy értékesítették az észlelést, hogy a beteg szemet elroncsolták és pedig vagy úgy, hogy meszet tettek a szemhéj alá vagy szeget vertek a szembe. Maga Wardrop is elfogadta ezt a tervet csakhogy ő úgy érte el a ló szemén a genvedést és zsugorodást, hogy a corneán nagy sebzést ejtett s a lencsét s üvegtestet ezen át kieresz­tette. Minthogy szerinte embereken is előfordul hasonló baj, ez eljárás alkalmazását ajánlja. úgy látszik az angol állatorvosok s maga Wardrop az ú. n. holdvakságot egy sérülés nélkül keletkező, de mindkét szemben lefolyó iridochorioiditist tartották olyan bajnak, mely egyik szemről a másikra átterjed. Ezen téves magyarázat alkalmat adott a reductio bulbi térfoglalására, előkészítette a felfogást a prophylactikus enucleálás számára de egyszersmind jogosulttá tette a bántalomnak állatokon való tanulmányozását. Hogy a kísérletezők nem vették vagy nem akarták észre venni, hogy az állatokon létrehozott szembeli elváltozásoknak nincs semmi köze az ember sympathiás ophthalmiájához, azon nincs mit csodálkoznunk. Jól mondja Martius a rostocki egye­tem tanára, hogy a kor uralkodó iránya az átlag intelligentiá­­kat — s ezekből áll a munkások nagy tömege — teljesen lefoglalja s a szellemi termékek az egyoldalúság bélyegét viselik magukon. Nem az a hiba, hogy Magendie előírása szerint csak kísérleteznek s nem gondolkoznak, hanem az, hogy egy­oldalúan, előítélettel gondolkoznak. Csak megdöb­benéssel olvashatjuk a 80-as évek e tárgyú irodalmát, meny­nyire uralta Deutschmann ophthalmia migratoriája, pedig tulaj­donképen egyetlen állatot sem tudott felmutatni, melyen az emberéhez csak némileg hasonló sympathiás gyuladás lett volna. S ha Bellarminos és Selenk­owsky­­ most is ilyen úton akarják toxin theoriájukat bizonyítani, melyet különben Rosen­­meyer már tíz évvel előttük felállított (az 1891. évi heidelbergi ülésen), az csak azt mutatja, hogy a mi tudományunkban az előítéletek még mindig nagyon mélyen gyökereznek. Meyer Eduard az imént elhúnyt párisi szemorvos óvatosabb volt. Ő maga az 1891. évi heidelbergi ülésen elmondta, hogy egy ízben a kísérleti állaton iridocyclitist constatált, de midőn az ugyanazon helyiségben tartott többi nyulak szemeit is meg­nézte, kiderült, hogy valamennyien hasonló bajban szen­vednek. Tanulságos, hogy az állatkísérleten nyugvó Leber-Deutsch­­mann-féle theoriát ugyancsak kísérlet értékű, de embereken tett észlelések ingatták meg. Épen az ophthalmia migratoria hívei a sympathiás gyuladás megelőzésére a neurotomiát, később a resectio nervi opticit ajánlották s gyakorolták. Több ízben tapasztalták azután, hogy szabatosan s idejében végre­hajtott resectio után mégis kitört a sympathiás gyuladás és pedig a műtét után sok hónappal is. Deutschmann ugyan meg­kísértette újból állatokon bebizonyítani, hogy a resectio ellenére a közlekedés az optikusokon át helyreállhat, de Velhagen , s mások kimutatták ezen törekvés eredménytelenségét. A­mikor ilyen módon constatálnom kell, hogy a sympa­thiás gyuladás pathogenesisének megállapítására a kórtan ez időszerűit legelterjedtebb s legerősebb módszerre eddig még nem vált be, ez nem azt jelenti, mintha elég vakmerő volnék, hogy e fegyver hasznavehetetlenségét akarjam demonstrálni. Ez bizonyára távol áll tőlem, mert legfeljebb az a következ­tetés jogosult, hogy az orvosi tudományokat nem lehet csupán csak a laboratóriumban tanulmányozni. Ez azon álláspont, melyet Leyden is elfoglal s melynek hangsúlyozása ma annál időszerűbb, mennél jobban elmerülnek a munkások a részletek kutatásába, mennél jobban elválik a laboratóriumi kísérletezés a nagy kísérletezőnek, a természetnek műhelyétől. Jusson emlékezetünkbe, hogy az orvosi tudományok mai napig is legnagyobb vívmánya: a himlőoltás oly kísérlet ! Die Lyssa. Die Deutsche Klinik am Eingänge des XX. Jahr­hunderts. 1 Essays on the morbid anatomy of the human eye London. 1818. II. 139. 1 Neue Untersuchungen über die Pathogenese der sympathischen Ophthalmie. Archiv für Augenheilk. 44. 1. — 44. 2. — 45. 1. 2 Kurze Bemerkungen etc. Centralblatt für Augenheilk. 1899. 209.

Next