Szemészet, 1912 (49. évfolyam, 1-4. szám)

1912-05-19 / 1-2. szám

Melléklet az „ORVOSI HETILAP“ 20. számához. SZEMÉSZET Megindította: Folytatta: HIRSCHLER IGNÁOZ 1864-ben. SCHULEK VILMOS 1881-1904. SZERKESZTI GRÓSZ EMIL 49. évfolyam. 1—2. szám. 1912. május 19. TARTALOM. Orosz Emil: A trachomaellenes védekezés Magyarországon. 1. 1. — Imre József: Adatok az alkalmazkodás tanához. 13. 1. — Ifj. Liebermann Leó: A szemhéjszéli gyuladások gyógyítása noviform-kenőc­csel. 21. 1. — Rados Endre: Adatok a retina tuberculotikus elváltozásainak ismeretéhez. 24. 1. — Rados Endre: A caruncula lacrymalis fibromája s néhány megjegyzés ezekről általában. 32. 1.— Waldmann Iván: Látóidegsérülés. 35. 1. — Rosenfeld Miksa: Oraena mydriaticumok használata után. 36. 1. - Bogdán Aladár: A szemgolyó rögzítése hályogműtéteknél. 37. 1. — Szokolik Ede: Módosított Kuhnt-féle expressor. 38. 1. - Leitner Vilmos: A szegedi m. kir. állami szemkórház 1911. évi működése. 39. 1. — Irodalom-szemle: Rados Endre, Rosenfeld Miksa, Waldmann Iván, Lengyel János. 42. 1. — Vegyesek. 50. 1. A trachomaellenes védekezés Magyarországon. Az 1886 : V. t.-cz. huszonötéves évfordulója alkalmából. Irta: Grósz Emil dr., egyetemi nyilvános rendes tanár, trachomaügyi kormánybiztos Huszonöt éve, hogy Tisza Kálmán mint belügyminister javaslatot nyújtott be a trachoma terjedésének meggátlásáról. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta s mint 1886. évi V. törvényczikk törvényerőre emel­kedett. Mi sem bizonyítja jobban e törvény intézkedéseinek bölcsességét, mint az, hogy 25 év után is minden betűje helyes és a közegészség­­ügyi ismeretek rohamos fejlődése mellett sem kell egyebet kívánnunk, mint azt, hogy egész terjedelmében végre is legyen hajtva. Kezdetben e törvénynek is az volt a sorsa, mint sok más jó törvé­nyünké : a végrehajtáshoz hiányzott a kedvező talaj, a szellemi és anyagi erő. A törvény alkotásának negyedszázados évfordulója alkalmat ad, hogy számot vessünk, mi történt ez idő alatt hazánkban a trachoma ellen. E számadásra annál nagyobb szükség van, mivel a trachoma kér­dése, a kivándorlás, a munkásviszonyok s a­ katonai sorozások miatt újból s újból foglalkoztatja a közvéleményt. És pedig joggal. Nem feles­leges hangsúlyoznunk, hogy a trachoma egyike azon népbetegségeknek, melyek az iskoláztatást megbénítják, a családfentartót munkaképtelenné teszik, a véderőt megcsorbítják. Chronikus jellegénél fogva lépésről-lépésre terjed, ha a család egy tagja megkapta, rendesen annak minden tagjára reáragad. Szegénység, tisztátalanság, tudatlanság, indolentia a melegágya, mindezek olyan tulajdonságok, melyekből egyes vidékeken, sajnos, még mindig akad nálunk. 1883-ig édes-kevés történt a baj elterjedése ellen. Ez évben a bel­ügyminister figyelmét a nagybecskereki törvényszéki elnök hívta fel, ki azon tapasztalatát közölte, hogy Torontál vármegye egyes járásaiban szerfölött sok a szombatos. Tisza Kálmán jól ismert helyes gyakorlati érzékével szakembert küldött ki a helyszínére. Ez a szakember Feuer Náthán volt, azelőtt a kolozsvári egyetem helyettes s a bécsi egyetem

Next