Szemészet, 1926 (59. évfolyam, 1. szám)

1926-07-15 / 1. szám

A Magyar Szemorvostársaság XVIII. évi nagygyűlése. 1926 június 5-én és 6-án. Hivatalos jelentést közli: Horay Gusztáv titkár. Ügyviteli közgyűlés 1926 jún. 5-én délután 6 órakor az I. sz. szemklinikán. 1. Id. Imre József elnöki megnyitója: Tisztelt Kartársaim! A Magyar Szemorvos-Társaság XVIII. nagygyűlé­sére összegyűlt urakat és hölgyeket szíves tisztelettel üdvözlöm és elsősorban az ügyviteli jelentésekkel fog­lalkozó közgyűlést ezennel megnyitom. Mielőtt azon­ban a kitűzött jelentésekkel foglalkoznék, bátor vagyok néhány bevezető gondolatot és megjegyzést előterjesz­teni. Az a — fájdalom igen ritka — alkalom, hogy egy­mással találkozzunk és együtt gondolkozzunk, csak itt a közgyűlésen nyílik meg előttem; csak itt van módunk­ban részint megfigyeléseket tenni, részint bírálatot mon­dani egymás munkája eredményei, sőt egyéni tulajdon­ságai felől, részint társaságunk élete módjával, céljai és eszközei közötti viszonnyal foglalkozni. Ennek a Tár­saságnak célja az egyazon munkakörben dolgozók köze­lebb hozása, megismertetése egymással, kicserélése gon­dolatainknak, élményeinknek, tudományos eredmé­nyeinknek, de célja az általános nemzeti művelődés szol­gálata, és egyúttal nemzetünk értékeinek, haladásának kifelé, a nemzetek és országok versenyében való fel­mutatása is. Ezt a célt a magunk, egyénenként való munkájának alapos, kitartó, mindig tökéletesített foly­tatásával, de másrészt a nagy, minden nemzetre kiter­jedő nyilvánosságba kapcsolásával érhetjük el. És ebből a szempontból fájdalmasan érezzük erőnk gyengeségét; külön folyóiratot (valami „Acta Ophthalmologica“-félét, mint a skandinávok) kiadni nem tudunk, sőt magunk nyelvén sem közölhetünk még annyit sem, amennyit produkálni és megírni tudunk; társaink közleményei több nyelven, szétszórva jelennek meg, idegen irodal­makba olvadva; gyűlésünkről csak rövid tudósításokat adhatunk ki, melyek az érdemesebb munkák vázát is alig adhatják; magunk sem ismerjük magyar szemésztár­saink irodalmi közleményeit pontosan, pedig oly keve­sen vagyunk s nem volna nehéz számon tartani egymás működését! De most rossz világ van arra, hogy szemé­szeti folyóiratot adjunk ki; az én ebbeli illúzióm, melyet egy évvel ezelőtt tápláltam, már elenyészett. És mégsem szabad a haladásról ! Társaságunk fej­

Next