Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)

1961-03-01 / 1. szám

Az ophthalmoneurologia újabb haladása* WEINSTEIN PÁL Az ophthalmoneurologia újabb haladásának vázolásában igyekeztem összeállítani az utolsó 10—15 esztendő megismerései közül azokat, amelyeket saját magunk is alkalmaztunk és amelyekről ily módon saját magunk is hatá­rozott véleményt alkothattunk. Az ismertetés természetszerűen a szemfenék, szemizmok, pupilla, látótér vizsgálatának újabb módszereire vonatkozik. Külön kiemelem majd a szemfenéki vérnyomásmérés újabb irányelveit, a szemfenéki vénás pulsatio újabb haladását és végül részletesebben kívánok foglalkozni a pseudopapillitis képével és ennek alapján leszek bátor ismer­tetni egy új ophthalmoneurológiai kórképet. A szemfenéki kép újabb vizsgálatának ismertetését az ún. Kestenbaum­­i­ tünettel kezdem. Betegek gyakran járnak egyik intézetből a másikba, egyik SZTK rendelőből a másikba és viszik a leletüket, hogy decoloratio papillae, illetve, hogy ép szemfenék. Mindnyájan ismerünk olyan eseteket, ahol a papilla színe az éjz­és kóros határán van és döntenünk kell, hogy ép-e vagy kóros. Erre a célra igyekezett kidolgozni Kestenbaum lehetőleg objectív elveken diag­nosztikus eljárását, amelyet ophthalmoneurologiai könyvében írt le. Az eljárás lényege az, hogy normális körülmények között a papillán IC—12 olyan kis ér látható, amelyekről nem dönthető el, hogy az arteria-e avagy véna, tehát ezek t. k. tényleges capillarisoknak felelnek meg. Kestenbaum szerint azokban az esetekben, ahol decoloratio kezdődik, ott ezen kis erecskéknek a száma jelen­tősen csökkent. Ha tehát decoloratio papillaere gyanús esetben a papillán levő meghatározhatatlan milyenségű erecskék száma 10 körül van, úgy a szemfenék épnek tekinthető, ha pedig ezen erecskék száma 5—6 körül van, akkor a papilla kórosnak vehető. A másik igen értékes és tanulságos papilla tünet, amit ismertetni szeret­nék, az a vasa cilioretinalia tünete. E jelenségre Glees, a kölni szemklinika adjunctusa hívta fel a figyelmet, aki különben már évek óta rendszeresen fog­lalkozik a szemfenéki és agyi angiológia összefüggésével. Már régen tudjuk, hogy az esetek egy részében a papillán látható az ún. optico-ciliaris artéria vagy vena, ami fejlődési rendellenesség és azt jelenti, hogy a retinát adott esetben az arteria és vena centralis retinae ágain kívül a chorioideából oda aberrált ér is ellátja és ennek az a haszna, hogy ha történetesen ilyen esetben az illető embolia arteriae centralis retináét kap, akkor a látása azon a területen, amelyet az optico-ciliaris ér lát el­k­ép maradna. Glees sorozatosan vizsgált 15 olyan esetet, ahol a szemfenéken cilioretinalis erek voltak észlelhetők és nyolc esetben részben műtéttel,részben angiographiával biztosan kimutatható A Budapesti Szabolcs utcai Orvostovábbképző Intézet szemosztályának (Főorvos: Wein­stein Pál, az orvostudományok doktora) közleménye * Az Ophthalmo-oto-neurológiai Munkaközösség megnyitó ülésén tartott előadás.­ ­ Szemészeti

Next