Szemészet, 1961 (98. évfolyam, 1-4. szám)
1961-03-01 / 1. szám
agyi aneurysma volt található. Tehát a szemfenéken észlelhető fejlődési anomália, arteria vagy vena cilioretinalis kell, hogy felhívja az észlelő figyelmét arra a lehetőségre, hogy a szervezetben egyidejűleg más fejlődési rendellenesség is van éspedig agyi angioma. Tulajdonképpen ez a Glees-f. lelet lényegesen finomabb változata a már régen ismert Hippel—Lindau-f. kórképnek, amiben a szemfenéken levő többé-kevésbé kiterjedt aneurysma kisagyi aneurysmára hívja fel a figyelmet, ahogy az pl. egy régebbi esetünkben is kimutatható volt. Nagyon érdekes újabb szemfenéki tünet a sclerosis multiplexben a periphlebitis retinae. E jelenséget sclerosis multiplexben elsőnek Rucker írta le s mi magunk is többször észleltük. Általában, ha a szemfenéken periphlebitises elváltozásokat látunk, akkor a klasszikus tanítás szerint elsősorban tuberculoticus elváltozásra kell gondolnunk, de szóba jöhet thromboangitis obliterans is. Újabban gondolnunk kell sclerosis multiplexre is. A szemfenéki kép jellegzetes. A vénák mentén élénk fehér, szélesebb vagy keskenyebb csík látható, amely néha valósággal behüvelyezi a vénát. Kisebb-nagyobb vérzések is láthatók, amelyeket rendszerint üvegtesti homályok is kísérnek. Hosszabbrövidebb idő múlva ezen elváltozások rendszerint felszívódnak. A szemfenéki folyamat többek között azért is tanulságos, mert felvilágosítást adhat a sclerosis multiplexes gócok keletkezésére vonatkozólag. A jelzett elváltozás kapcsán meg kell még azt említenünk, hogy az erek mentén kötőszöveti képződést találhatunk mint fejlődési rendellenesség, mint genuin epilepsia, mint lues latens jeleképpen is és helyes, ha a szemész a szemfenéki kötőszövetes érelváltozások eseteiben felhívja a neurológus figyelmét a most vázolt szóbajöhető kórképekre. Az újabban észlelt szemmozgási tünetekkel kapcsolatosan felhívnám a figyelmet az ún. Cogan-tünetre, amelynek localisatoricus jelentősége van. Mindnyájan jól ismerjük az ún. Bell-tünetet, ami abban áll, hogy ha behunyjuk a szemeinket, akkor feltétlen reflex hatásaképpen a két szemgolyó befelé felfelé fordul, hogy védve legyen pl. faciális bénulás esetén a szaruhártya a kiszáradástól. Cogan írta le azt a jelenséget, hogy előfordul, hogy felszólítjuk a beteget, hogy hunyja be a szemeit és mi visszatartjuk a felső szemhéjakat és olykor megfigyelhető, hogy az egyik szemgolyó szabályosan felfelé-befelé fordul, de a másik szemgolyó ugyanakkor felfelé-kifelé tér el. Cogan szerint ilyen esetekben az elváltozás székhelyének a localizálása a szabálytalan szemgolyó mozgással ellentétes oldalra helyezendő. A tünet azáltal jönne létre, hogy az izmok összkoordinációjában zavar támad a centrális elváltozás következményeképpen. A szemmozgásokkal kapcsolatosan megismert új jelenségről számolok be Katz vizsgálatai alapján ilfenfére-betegségben. Újabban mindinkább ismeretessé válnak az ún. optiko-vegetatív reflexek, amelyek azt bizonyítják, hogy integráns összefüggés van a szem és hypophysis-diencephalon rendszer között. Legyen szabad megemlítenem ezzel kapcsolatosan egy esetünket, amelyet az OTKI belosztályán észleltünk Biedermann főorvos úr megbízásából. 60 év körüli nőbetegről van szó, aki azt vette észre, hogy az utóbbi években feltűnően megőszült, mensése visszatért, olvasáskor szédüléses panaszok fogták el. Oldalt nézéskor fejfájást kapott, közelre nézéskor, tehát convergáláskor feje fájt, bradycard lett és még további convergáláskor elvesztette eszméletét. Ezt a jelenséget bármikor reprodukálni lehetett. Mármost régen ismert adat, hogy a szemmozgások és félkörös ívjáratok között összefüggés van. Ha a szemgolyók convergálnak, tehát a belső egyenes szemizmokat túlfeszítés éri, akkor proprioceptív reflex útján ez az izgalom áttevődik a félkörös ívjáratokra és Meniére szerű tünetegyüttes jöhet létre. Ezen elgondolás alapján Katz amerikai szerző minden reniore esetben, bármi legyen is annak az oka, prismás szem.