Szemészet, 1969 (106. évfolyam, 1-4. szám)

1969-02-01 / 1. szám

Emlékezünk Napjaink tetőpontra emelkedő történelmi küzdelmei közepette új és érdekfeszítő aktualitással elevenednek meg nemzetek és népek történelmének sorsdöntő fordula­tai. Egy nép jövőt képviselő rétegei számára a nagy nemzeti katasztrófák is a felemelke­dés forrásává válhatnak, ha felismeri ennek belső törvényszerűségeit és levonja tanul­ságait. Öt évtizede annak, hogy az 1918—19-es forradalmi események átviharzottak a magyar társadalmon. ,,Minden változásért és újért kiált itt" írta kora Magyarországáról Ady Endre. Élet és halál, a magyar nemzet életének kérdését látta abban, hogy a régóta esedékes, de végzetesen késlekedő forradalom végre elkövetkezik-e. Az első világ­háború kiélezte a magyar társadalom sokrétű ellentmondásait és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar nép csak forradalmi úton lesz képes megoldani a halaszthatatlan feladatokat. Az 1918-as Károlyi-kormány előtt hatalmas, jellegüket illetően polgári demokratikus és egyben nemzeti feladatok állottak. Munkásosztályunk a demokratikus átalakulásért folytatott harcába belevitte a maga akkori fejlettségének forradalmi módszereit olyan törekvésekért, melyeknek megvalósítása túl kellett hogy vigye a mozgalmat a forradalmak hagyományos keretein, így nem véletlen, hogy 1918. november 24-én alakult meg a Kommunisták Magyarországi Pártja. Reá várt a követendő út kijelölése, a munkásosztály és a forradalmi átalakulásban érdekelt, a nemzet többségét kitevő más osztályharcos rétegeinek a forradalomra való felkészítése. 1919. március 21-én a Szociáldemokrata Párt balszárnya egyesült a Kommunisták Magyar Pártjával. A KMP létrejöttével megindult a folyamat, melynek során a magyar munkásmozgalom magába fogadta korunk legjelentősebb, világot formáló eszméit a marxizmus—leniniz­­mus tanításait és megtanulta ezeket alkalmazni a hazai helyzet sajátosságainak megfele­lően. Ezzel a ténnyel bebizonyosodott, hogy a hatalom megragadása és a proletariátus diktatúrájának megteremtése nem csupán orosz sajátosság, hanem a kapitalizmus meg­döntésének és a szocialista rendszer létrehozásának általános érvényű követelménye. A forradalmi erők egyesülése a Tanácsköztársaság kikiáltásának jelszavával ment végbe 1919 március 21-én. Az új rend négy és fél hónapja pillanatnál is kevesebb a történe­lemben. A Tanácsköztársaság fennállásának szinte csak napjai teltek el a viszonylagos és ingatag béke körülményei között, de a rövid napok is a messzemenő tervek, haladó irányba mutató vállalkozások és nagyszerű kísérletek voltak. Valóban radikális volt a fiatal Tanácsköztársaság kulturális és egészségügyi programja is. Olyan radikalizmus, melynek felszabadulásunk óta népi életünk, kultúránk, egészségügyünk egyre erőtel­jesebb életfáján termő gyümölcseire tekintve a felemelkedés 50 év előtti harcosai előtt tisztelettel hajtjuk meg a magyar történelem elismerésének zászlaját. A Tanács­­köztársaság szociálpolitikai és egészségügyi törvénykezéseinek értékelése felé sor-­ ­ Szemészet

Next